Blast Magazin interjú - Jackson Rathbone

Megfélemlítő egy olyan karaktert játszani, akit már ennyi ember szeret?
Igen az. Ugyanakkor sok szórakozást is jelent. Annyi minden van, amit a rajongók már megcsináltak fanficionökkel, és a képességeiket photoshop-pal. Hihetetlen a mennyisége az ilyen dolgoknak. Én is, és tudok még egy pár munkatársamról is, hogy utána néztünk a karaktereinknek és olvastuk ezeket a fanfiction-öket. Nagyjából mindent amit ők éreznek ezek iránt a karakterek iránt már mi érezzük. Igazán nagyon értékelem ezt.

Mit szeretsz a legjobban Jasper-ben?
Jasper nagyon óvatos sokféle helyzetben, kifejezetten, hogy hogyan viselkedik emberek között, mert még nem érzi kényelmesen magát az emberek között. Nagyon jó, hogy olyan valakit játszom, aki az összetörés szélén áll, mert vissza kell fognod magad és ez érdekes, mert mindig történik vele valami. Próbál jó vámpírrá válni. Egy olyan helyen van, ahol a többi vámpír, kifejezetten a Cullen család már átment ezen. Jasper valamennyire a hiányzó láncszem James és Dr. Cullen között.

Milyen volt amikor először találkoztál a többi szereplővel?
Nagyszerű volt. Úgy esett, hogy Kellan-t már egy ideje ismertem. Kellan és Én jó barátok vagyunk. Ashley-vel nagyon könnyen ki lehet jönni – a legédesebb ember a világon. Miss Nikki Reed valószínűleg az egyik kedvenc személyem. Rengeteg zenét játszottam vele. Annak a lánynak egy hihetetlen nyers tehetsége van a dalíráshoz. Még a hotelben kezdtünk el együtt zenét írni de azóta folytatta és csináltunk néhány hangfelvételt L.A.-ban. Peter Facinelli játssza Dr. Cullen-t. Ő a legkönyörületesebb fickó. Elvitt Nikki-t és engem egyszer egy indiai kajáldába. Sosem ettem indiai kaját és fogalmam sem volt, hogy mit rendeljek szóval kisegített minket. Ő egy nagyszerű fickó. Elizabeth Reaser, Esme, is egy hihetetlenül édes nő. Annyira kedves volt velünk. Egy család egységet alkottunk. Mindenki valamennyire részt vett benne. Mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, de ilyen a legtöbb család. Rob és én rengeteg zenét játszottunk együtt, és Kristen-nel is. Kristen szintén játszik gitáron. Ez egy nagyon muzikális csapat. Mindig együtt lógtunk és zenéltünk. Jó idők!

Hogy tudnád jellemezni a saját zenéd?
Ó, változatosnak – nagyon! Attól függ, hogy melyik bandáról beszélünk (nevet). Ott van az egyéni munkám ami alapvetően blues vagy southern rock vagy funky blues. Főleg gitáron játszom vagy harmonikán aztán hozzáadok egy kis bendzsót, mandolint vagy yukelelét. Nagyon sok népi hangszeren játszom. Aztán a bandámmal, amit úgy hívnak, hogy 100 Monkeys és az egész rögtönzött. A szobatársam és én mind a ketten színészek, zenészek és dalszövegírók vagyunk, szóval sokszor csinálunk rögtönzéseket. Egy kevés színészi rögtönzést és rock’n’roll-t vegyítünk.

Volt olyan, hogy az a szerep amit játszottál befolyásolta azt a zenét amit írtál?
Ó, egyértelműen. Jó, hogy képes vagyok eljutni különböző helyekre és városokba egy más környezetbe, különböző emberekkel és ez igazán befolyásolja azt, ahogy írok. A Twilight-ban nagyon zsiger, mérges és eléggé csöndes karaktert játszottam, szóval sokkal több zenét írtam akkor, mint amikor lírai voltam, de írtam valószínűleg egy jó 12 számot amíg Portlandben voltam.

Hogy fedezted fel, hogy a többi színésztársad is kapcsolatban van a zenével?
Nos, nem megyek sehova a gitárom nélkül. Azt hiszem azt mutattam, hogy zenész vagyok, mert a gitárommal járkáltam. Egy pár stábtag azt mondta, „Ó, játszol gitáron? Én is játszom!” aztán csak odaadtam a gitárt Rob-nak, Ő meg mutatott néhány dolgot a saját zenéjéből meg írásaiból. Kristen is egy igazán fenomenális gitáros. Ő játszott gitáron az Into the Wild-ban szóval már tudtam, hogy zenész. Nikki meg felfedezte, hogy egy dalszövegíró. Eléggé szerény volt amikor a zenéről beszélt. Azt mondta, csak felületesen foglalkozik dalszövegírással és amúgy gitározni tanul. Ó igen, jelenleg gitározni tanul és sok dalszöveget kezdett írni Portlandben. Néhány anyagon dolgoztunk együtt és nagyszerű vele dolgozni. Édes, tudja, hogy mit akar és nagyon jól érzi, hogy a szöveg, a zene, az ének és a dallamok, hogyan kövesség egymást. Azt hiszem a zenészek elég gyorsan megérzik egymást.

Volt valamilyen fura szokás/jellemző, amit a stábról fel tudsz fedni?
Mindannyian nagyon társaságot kedvelők vagyunk. Mindannyian meglepőek vagyunk valamilyen formában. Mint Kellan, például, Ő egy sportoló kinézetű srác, de ha leülsz és több mint öt percet beszélsz vele akkor megérted, hogy sokkal több minden van a fejében. Ő egy nagyon okos gyerek. Nagyon sokat beszél haiku könyvekről (japán költeményforma) és régi Japán haiku művészekről. Gondolom ez lenne a megfelelő terminológia. Mindannyiunknak van egy csomó más dolga, nem csak a színészet.

Mivel a Twilight sok ember számára bűnös élvezet, mi a te személyes bűnös élvezeted?
A tévé – mindenféle valóságshow, azt hiszem. Nincs kábel TV bekötve a házamban, mert bármilyen is be lenne, akkor azt nézném.

Úgy látszik tényleg mindig elfoglalod magad – A Twilight Saga és sok más független film között.
Ez az egyetlen dolog, amit tudom, hogy hogy kell csinálni. Ha nem vagyok elfoglalt, akkor unatkozom és azt nem bírom elviselni. Ha nem színészkedem, akkor zenélek. Ha nem zenélek, akkor színészkedem. Ha egyiket sem csinálom akkor valószínűleg meghalok. Az egy rossz nap lenne.

Fordította: Niki
Forrás

Tovább olvasom

New Moon dokumentáció

Megnéztem a New Moon dokumentációt és mivel gondolom sokatok nem fárasztotta magát a 6 részes angol cucc megnézésével, ezért összeírtam nektek azokat az érdekességeket, amik elhangzottak.
Linkek a youtube videókhoz: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

A dokumentáció 6 részből áll:
Life after Twilight
Chris Weitz takes the Helm
The subtle details
A look at production
It’s not magic
Ready for the World

A Life after Twilight részben bemutatják a New Moon-ra már jelentősen megnövekedett rajongótábort, a színészek mesélnek a Twilight premier tapasztalataikról és hogy azóta mennyi változás történt az életükben a sorozatnak és a fanoknak köszönhetően.

A Chris Weitz takes the Helm-ben magát a New Moon rendezőjét ismerhetjük meg kicsit jobban. Chris a kültéri forgatásokon állandóan meleg ruhákba öltözött, a zokniját kívülről ráhúztaa nadrágjára valamint a szünetekben mindig a keze ügyében volt egy bot amivel mindefelé mutogatott és hadonászott. Weitz saját bevallása szerint is már megunta a borotválkozást ezért nem ritkán lehetett sűrű borostával, már-már szakállal látni a forgatáson. Michael Sheen szerint ő egy igazán mitológikus alak, nagyon hasonlít a vámpírokra és a farkasokra is egyaránt: erőteljes vonásai vannak és nagyon művelt (beszél olaszul, franciául), valamint az állandó szőrössége és az ereje is megvan.
A színészek elmesélték, hogy Chris annyira komolyan vette a feladatát rendezőként, hogy írt egy „összefoglalót” arról, hogy hogyan képzeli el az egész film hangulatát, a képi világát, a szereplőket azok jellemeivel, a látványt stb. Az összefoglaló végül már nem pár oldalból állt, hanem szinte már könyvméretű volt. Chris mindegyik szereplő ajtaja elé eljuttatta ezt a ”kis” paksamétát és a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek a világon nem mutathatják meg.

A The subtle details című részben abba nyerhetünk bepillantást, hogy hogyan készültek el a jelmezek, hogyan teremtették meg a film hangulatát. Betekintést kapunk az új Cullen ház belsejébe, valamint azt is megtudhatjuk, hogy Edward öltönyét hosszas munka során készítették el olyanra, amilyen végülis lett, hisz olyan anyagot kerestek aminek érdekes textúrája van, jól mutat a vásznon és a karakter jelleméhez is illik. A Black ház kiválasztása elég egyszerűen ment, kevés keresgélés után ráakadtak a tökéletesre amivel azonban egy kis probléma adódott: zöld volt. A könyvben ugye elég egyértelműen van bemutatva Jacob-ék háza, így nem volt kérdéses, hogy át kell majd festeniük, amihez a tulajdonos nagylelkűen hozzá is járult. A ház a 70-es években épült.
A farkasok öltözékénél egy dologra próbált koncentrálni a jelmeztervező Tish Monaghan: hogy szexis legyen. Ezért döntöttek a szakadtaljú farmershortok mellet (amit az amerikaiak előszeretettel neveznek jorts-nak a jeans és a short összevonásából).
Az olaszországi Marcus ünnepség forgatásához 700 embert használtak fel és mint már írtuk régebben is, az előre felvett statiszták megunták a sok várakozást a napfényen és leléptek, mire a rendező kitalálta azt, hogy szerepeljenek a rajongók ”ünneplő tömegként” a jelenetben. A jelenethez ugye elmaradhatatlanok voltak a piros köpenyek, melyekből 20 változat készült amit

aztán elküldtek Olaszországba ahol az ottani szorgos kezek 700 darabot gyártottak le belőlük.
A Volturi belső terméhez a reneszánsz építészetből merítettek ötleteket, így például zöldmárványt használtak díszítésnek, ami sok toszkán katedrálisra is jellemző. A terem falán magasan olvasható latin szövegek Chris Weitz fejéből pattantak ki, aki imádja a nyelveket. A falakon latin írással olvasható: a törvény mindenek felett (Law of all above), a halálod az életem (your death is my life) és az élet rövid a művészet örök (life is short art is long).

A Look at the productions-ban magáról a forgatás menetéről tudhatunk meg érdekességeket.
A legelső forgatási napon azzal a jelenettel kezdtek, mikor Bella elviszi Jake-hez a motorokat. Itt bővebb betekintést kapunk abba, hogy a motorok leemelését hogyan valósították meg (emelővel csinálták). A sulis parkolós jelenetben Bella születésnapján igazából Kristen is ünnepelt, hisz aznap épp neki is szülinapja volt, amiről nem feledkezett meg a stáb és nagy üdvrivalgással köszöntötték.
A party jelenet forgatásánál, mikor Edward ellöki Jasper-t igazából egyik színész sem vett részt, mindenkinek a dublőrét használták ehhez a jelenethez.
A Jake-Bella szakítós jelenet forgatásakor az eső valóban esett, de mivel nem volt elég erős egy víztartályos autó még rásegített erre, azonban az eső mértékével még így is akadtak gondok, ugyanis annyira erősen nyomatták, hogy a színészek alig bírták elmondani a soraikat mert szó szerint fuldokoltak a sok víztől a szájukban. Az időjárás néha a kezükre játszott néha viszont nem, így esett meg, hogy az egyik napon mikor a rétes jelenetet szerették volna forgatni elkezdett szakadni a hó és pár óra alatt mindent belepett a nagy fehérség. Így kényszermegoldásként bevonultak egy épületbe és zöld háttér előtt felvették a kocsikázós belső jeleneteket (mikor Edward vagy Jake hazaviszi Bellát stb).
A következő részben a Bella mocizik jelenetbe nyerhetünk bepillantást, azonban előtte azt az embert is megismerhetjük aki a filmet fényképezte (Javier Aguirresarobe) érdekesség, hogy a bácsi totál nem beszéli az angolt, külön tolmácsot kapott a forgatásra. Vissza a Bella motorozik részhez: egy kerék nélküli motort rápakoltak egy utánfutóra, ezen volt Kristen is és így húzták. Az út mentén a fákra narancssárga csíkokat erősítettek, hogy Kris tudja hova kell Edward-ot képzelnie. Az egész jelenetet mindössze kétszer kellett megcsinálniuk.
A Bella a vízben jelenetet egy nagy medencében vették fel, amit maga Chris Weitz is letesztelt. A

sima medenece is elég nagy volt azonban Kristen-re még egy 3000 gallonos tartályból is eresztették a vizet, a hullámokat pedig a medence oldalára szerelt mozgatható

táblákkal csinálták. Szegény Kris ezután jól meg is betegedett, hallani is lehet a hangján a jó kis orrdugulást.

A szakítós jelenetnél szintén sikerült megtalálni a stábnak az ideális helyszínt amin viszont hemzsegtek az óriási szúnyogok, valamint a közeli repülőtérről közlekedő gépek zajai miatt is le kellett állniuk párszor.
A következő részben a Volturi-s harcjelenetek forgatásába nyerhetünk bepillantást. Emberi és vámpír szemszögből nézték az egészet, bemutatják a kaszkadőrmunkát és a stáb ismét ünnepeltet köszönt, hiszen ekkor volt Rob születésnapja, akit ajándékként egy tortával és egy márványpadlóhoz való odacsapással lepték meg :D
A forgatás utolsó napját Alice látogatásával és a Bella-Jake csókjelenet forgatásával zárják.

Az It’s not magic-ben megtudhatjuk hogyan készítették el a veszélyesebb, kaszkadőrmunkákat is igénylő jeleneteket valamint ízelítőt kapunk a digitális munkálatokból is.
Kezdésként Victoria vízbeugrásának jelenetébe nyerhetünk bepillantást. Rachelle kaszkadőre egy volt cirkuszi akrobata (Cirque du Soleil) aki olyan jófej volt, hogy Team Victoria feliratú pólókat készített és poén hogy a kaszkadőrmunkálatok feje, J.J Makaro is ebben a pólóban beszél a munkálatokról.

Bella vízbe ugrási jelenetének végső változatában 6-7 különböző elem adta meg azt a hangulatot, amit a filmben is láthattunk, így például maga a sziklafal, a tenger és a többi tényező mind külön külön volt ezeket ollózták össze és például ahogy Bella lenéz a tengerre az sem igazi tenger, hanem számítógéppel csinálták meg.
Újabb meglepő tény, hogy a parkolós szülinapi jelenetnél ugye látjuk a háttérben a Forks-i sulit, azonban ez sem igazi épület, hanem szintén számítógéppel tették oda az utómunkálatok során. A stáb ezt egy sima egyszerű épületektől mentes parkolóban vette fel zöld háttér előtt.

Edward bőrének ragyogása volt az egyik legnehezebb feladat, hiszen nagyon óvatosan kellett kezelniük az effekteket, mert ha valamiből egy kicsit többet tesznek rá, már nevetséges hatást érnek el. A tervező úgy gondolt a ragyogásra, hogy a vámpírok bőre alatt lehet valami olyan amitől ezt a gyémántszerű fényét kapja, ezt tartotta szem előtt az effekt készítésekor valamint a márványokat is sokat tanulmányozták a folyamat során.
A vámpírok futásának kidolgozásakor először egy nagyon kezdetleges elmosódott, lassított variációval rukkoltak elő és mikor összeült a csapat Chris Weitz rendezővel hogy megtervezzék a végleges változatot, neki rögtön megtetszett, azonban a kis bibi az volt, hogy mivel ezt csak egy próbának szánták nem tudták hogyan érték el ezt a mozgást, így újra kellett csinálniuk. A végeredmény nem lett pont ugyanaz mint az első változatnál, de a hasonlóság nagy.

Ready for the world: a munkálatok legvégső szakasza, a már kész filmet összevágják, a szükséges jeleneteket esetleg újragondolják, módosítanak a színeken és nem utolsósorban a film lelkét adó zenét is egybeolvasztják a kész művel. Alexandre Desplat mesél a zenekészítés folyamatáról és a vágószobába is benézhetünk valamint hallhatjuk, ahogy Rob újraszinkronizálja a szakítós jelenetet. A végére még egy kis érdekesség: az Aro és Bella jelenetnél eredetileg Aro felemelte a kezét, hogy lecsapjon Bella-ra ezután szólt volna közbe Alice, de ezt túlságosan is fenyegetőnek érezték ezért inkább módosították ezt a részt.

Tovább olvasom

"The Twilight Saga: New Moon" Beverly Hills-i Sajtókonferencia - Cullen klán interjú

Los Angeles – a legutóbbi The Twilight Saga: New Moon sajtókonferencián a Four Seasons Hotelben Kellan Lutz (Emmett); Ashley Greene (Alice); Nikki Reed (Rosalie); és Elizabeth Reaser (Esme) volt jelen, hogy képviseljék a jóindulatú vámpírcsaládot, a Cullen-éket. A négy színész a konferencia alatt beszélt a vámpírsminkről, a rögeszméjükről és a reflektorfényről.

ss="separator" style="clear: both; text-align: center;">

Milyen volt ez alkalommal egy új rendezővel, egy új történettel és egy teljesen különböző fajta szemlélettel dolgozni?
Greene: Azt hiszem ez alkalommal mindannyian egy kicsit felkészültebbek voltunk, ami jó volt. Az első filmnél mindannyian úgy voltunk, hogy, ’Mi folyik itt? Mi történik?’ És tudod ott volt mögöttünk a rajongók támogatása. Az elsőnél, mint ahogy mondtam, olyan volt, hogy, ’Úristen, reméljük nem fognak utálni minket.’ De teljesen elfogadtak, szóval belekezdeni a második filmbe, szerintem sokkal viccesebb, nyugodtabb élmény volt, legalább is nekem.
Lutz: Igen, és jó, hogy nincs ez a súly a válladon. Úgy értem, mi mind belépünk és arcot adunk a karakterünknek, pedig a rajongók már elképzelték, hogy szerintük melyik híresség játssza majd Emmett-et, Alice-t vagy Bellát. Jó, hogy megkapjuk a támogatásukat, így nagy súlyt emelnek le a vállunkról, hogy leforgassuk a New Moon-t, majd az Eclipse-t. És, hogy Chris Weitz van velünk, aki egy nyugodt és laza rendező, és egy olyan ember aki mindent kézben tart. Amikor nyugodtnak érezzük magunkat tudva, hogy mi a jelenet és hogy mit vár el tőlünk megengedhetjük magunknak, hogy odamenjünk Chris-hez és azt mondjuk ’Ki szeretném próbálni ezt másképp’ vagy ’Mit gondolsz erről?’ És Chris nagyon nyitott ezzel kapcsolatban. Jó, hogy színésznek érezheted magad és nem robotnak. Szóval nagyon könnyűnek éreztük.

Ez azt jelenti, hogy Hardwicke az volt…
Lutz: Hardwick az volt, szerettem őt. Ezt nem úgy mondom.
Reaser: Nagy különbség van.
Reed: Mindannyiuknak más megközelítése van.
Greene: És azt gondolom Catherine-t is legalább ugyan úgy beledobták mint minket. Szóval szerintem ő is úgy volt ezzel az egésszel, hogy ’Úristen, mi történik?’

A ruháidról szeretnék kérdezni Ashley: tudtál te is valamit beletenni, mert Alice nagyon divatos? Te vezetted az autót és hogy ment?
Greene: Én vezettem az autót, azt hiszem ez volt az ami megijesztette a producereket (nevet). Két felvétel és vége is volt. Igen, határozottan kérték a véleményünket. Egy kicsit benne volt a saját ízlésünk. Nem hiszem, hogy nagy titok, hogy imádom Audrey Hepburn-t, ezért kértem, hogy nem lehetne-e ebből egy kicsit beletenni. Ez és azt hiszem egy kevés Jackie O is bele lett téve. Imádtam. Minden nap haza akartam vinni a ruháimat.

Észrevettétek, hogy esetleg másképp olvastok, néztek vagy hallgattok valamit, hogy belerázódjatok a karaktereitekbe? Szerintetek a karakterek – mivel ők annyira örökkévalóak – hallgatnak új zenét? Változtak az idővel együtt, vagy maradtak akik voltak?
Reaser: Szerintem változtak. Úgy értem, személy szerint én úgy gondolom, hogy próbálnak beilleszkedni az emberi világba. Szóval szerintem ez fontos nekik. Minden formában normálisnak tűnnek, normális ruhájuk van és hallgatnak zenét. Úgy értem annyi idejük van, egész éjszaka fent vannak, szóval egy csomót foglalkozunk például a frizuránkkal.
Reed: Találtunk egy módot arra, hogy indokoljuk, hogy miért viselünk ennyi Nike-t és hogy miért ennyire hibátlan a hajunk és a sminkünk. Úgy értem, mindig találunk módot az indoklásra, például hogy egész éjszaka fent vagyunk így van rá időnk. Korabeliek és dögösek akarnak lenni; rengeteg Nike-t viselünk (nevetés). Néha tetőtől talpig Nike-ban vagyunk. Egyszerűen csak imádjuk a Nike-t.

Ezt követve, azon tűnődöm mivel nem alszotok, mit csináltok éjszaka? Mit gondoltok a karaktereitek mit csinálnak éjszaka?
Greene: Alice partikat tervez. Alice rengeteg partit tervez.
Reed: Egész éjszaka magamat nézem (sok nevetés).
Reaser: Szerintem Esme kimegy és széttép egy hegyi oroszlánt minden második éjszaka…
Reed: Igen, valójában ezt megvitattuk.
Reaser: Igen, és medvéket…
Lutz: Hé, az az enyém.
Reed: Mit csinál Emmett?
Reaser: Szereted a medvéket?
Lutz: Igen.
Reaser: Én a hegyi oroszlánokat.
Reed: Vicces, mert mindenkivel összebarátkozol és ez valamilyen értelemben változtat a nézeteiden, a karaktereden és a karakterek közti dinamikán.
Elizabeth és Én nagyon közül kerültünk egymáshoz mialatt az Eclipse-t forgattuk. Egymás mellett voltunk elszállásolva és nagyon el voltunk szigetelve ekkor Vancouver-ben. Nagyon elszigeteltnek éreztem magam. Szóval úgy döntöttünk, hogy hegyi oroszlánokat tépünk szét együtt. És valahogy találtunk rá módot, hogy például egymás mellett álljunk egyes jeleneteknél, úgy értem ez néha rá van hagyva a színészre, és akkor jön az ecc, pecc, kimehetsz.
Reaser: Miért ne?
Greene: Azt hogy hova helyezzük el magunkat, olyan mint a tánc.
Reaser: Egy pontnál úgy mondtad, mintha nem szeretnéd Esme-t.
Reed: Nem, nem, nem. Carlisle-lal kapcsolatban egy kicsit furán érzem magam.
Reaser: Carlisle. Neked van valamilyen ügyed Carlisle-lal, de Esme-vel nincs, nem érezted őt annyira.
Reed: Csak nem igazán értettem. Igen, Esme próbálja a kezében tartani az irányítást és én nem igazán értettem, hogy mért gondolta, hogy képes erre. De megegyezésre jutottunk.
Reaser: Igen, rájöttünk, hogy együtt vadászunk.
Reed: Együtt vadászunk. Nem beszélünk, csak vadászunk.
Reaser: Igen, nem szoktunk fecsegni. Úgy értem Alice és Én szoktunk együtt lógni és talán vásárolunk meg a többi ilyen lányos dolgot. Rosalie és Én, mi csak vadászunk.
Lutz: És én magányos vagyok? Ezt próbáljátok mondani?
Reed: Igen, nagyjából.
Reaser: Nem, néha te is jöhetsz.
Greene: Te és Jazz veszekedtek.
Lutz: Igen, igen, igen. Jasper és Én.
Reaser: Igen, Te, Jasper és Én mindig vadászunk.
Reed: Ne feledjétek, ezzel nem akarunk semmire utalni (nevetés).

Az utolsó másfél évben mindannyian bele lettetek taszítva ebbe a reflektorfénybe. Kíváncsi vagyok, nektek srácok egy nagyon mohó rajongótáborotok van. Szerintetek a nyilvánosságnak és a rajongóknak van joguk tudni arról, hogy a magánéletetek hol kezdődik és ér véget? Mert ez manapság egy elég homályos vonal.
Reed: Nekem elég érdekesen kezdődött, mert az első film amit csináltam, úgy forgalmazták, mint egy önéletrajzi filmet. Szóval sosem volt határvonal felállítva. Még mindig próbálom megtalálni az egyensúlyt. Úgy értem nem tudom, hogy ők hogy éreznek ezzel kapcsolatban.
Greene: Szerintem, ez egyértelműen egy vékony vonal. Nehéz, mert a rajongók az okai annak, hogy itt lehetünk és ők mindent tudni akarnak rólunk, mert rajonganak értünk és támogatnak minket. Szóval akarsz nekik adni egy keveset, de azért van egy bizonyos pontja annak, hogy mennyi mindent tudjanak rólad. Úgy értem, a barátaim közül sem tud mindenki mindent rólam; különböző emberek különböző dolgokat tudnak rólam. Szóval ez egy kicsit kemény. De ugyanakkor, sose tudod, hogy valaki mit fog írni rólad. Például az interjúztatók talán szeretnek, talán nem és itt válik valamilyen módon nehézzé, mert nyitott és őszinte akarsz lenni de ugyanakkor saját magadat is védelmi kell.
Lutz: Szerintem jó ha veszel egy háziállatot – egy kutyát, aki harap. Úgy értem, ez lesz az ahol a paparazzik megállnak. Ashley-nek van egy édes kutyája, Marlow, aki elég kicsi, de kemény. Az Én kutyám, Kola, senkit sem szeret, akit nem ismer.
Greene: Kola gonosz.
Lutz: Igen, szóval a paparazzik megállnak a kapumnál. És általában eléggé őrült, hogy ha paparazzik vannak a házadon kívül. A legkirályabb dolog a vancouveri srácokkal, hogy tiszteletreméltóak, csak egy autogramot vagy egy fényképet kérnek, majd hagynak elmenni minket amikor egy stábvacsorára megyünk, ahol embernek érezhetjük magunkat a fehér smink és a kontaktlencse nélkül. És tudod, ez egy kétélű kard. Úgy értem ez egy áldás, hogy színészek vagyunk és hogy ilyen szerető rajongótáborunk van. A rajongók, pedig mindig olyan nagyszerűek, ajándékot adnak nekünk, ami elég őrült, hiszen miattuk tudunk egyáltalán dolgozni. Szóval igazán jó, hogy ilyen tiszteletteljesek és megértik, hogy ez csak egy munka, hogy az életben mi nem ezek a karakterek vagyunk.
Reed: Nem akarok ezzel én is hosszabban foglalkozni, de ez egy olyan valami, ami igazán felidegesít ugyanakkor valami olyasmi ami lenyűgöz. Furcsa ennek az új hullámnak a részesének lenni, olyan mint egy kulturális jelenség, mint ez az egész online pletyka dolog. Úgy értem az emberek mindig megszállottak voltak a hírességekkel kapcsolatban de volt egy szétválasztás. Az emberek amikor a képernyőn vannak, akkor ott vannak pl. a szűrők. Még ha high-def-fel és hasonlókkal történik a forgatás. Úgy értem, hogy a sikeredet mostanában akkor is egy kicsit az határozza meg, hogy hogyan mutatod meg magad a világnak, mivel mostanság nagyon gyorsan lecserélnek mindenkit, főleg a nőket. Mintha csak addig lennél jó, amíg dögös vagy (az arcára mutat és nevet) aztán ki vagy rúgva.
Úgy gondolom, nem is tudom, az ideális karrier számomra az lenne, ha elcsúsznék a radar alatt, hogy tudjam, hogy mindig dolgozni fogok és hogy az emberek mindig töprengjenek.
Lutz: Szerintem ez az ami igazán király. Nem tudjuk, hogy ez mivé fog válni. Mi csak színészek vagyunk, akik beleszerettek a forgatókönyvbe. Nem olyan mint egy Marvel hős, ahol tudod Green Lantern vagy Amerika Kapitánya vagy akárki is azonnal híres lesz. Mi pedig, tudod, csak beleszerettünk a karaktereinkbe és valahogy úgy tekintünk rá mint csak egy újabb munkára. Magamról tudom, hogy nem is tudtam, hogy ez egy könyvsorozat. És tudod nagyon jó hogy a részesei lehetünk.

Ha már Vancouverről beszéltünk, miket csináltatok amíg ott voltatok? Hol vannak a kedvenc helyeitek? Vannak olyan helyek ahol együtt lógtok?
Greene: A szobáink.
Reed: Ez a kérdés Ashley-nek jó. Ő volt a legjobb abba, hogy ilyen helyeket találjon.
Greene: Az elején azt hiszem egyértelműen kihasználtam, hogy shoppingolni mehetek. Nagyon sok ember forgatott akkor ott, szóval jó volt, hogy különböző emberekkel voltam akik más filmeket forgattak. Nem akarom megmondani, hogy melyik étterem, mert megvan rá az esély, hogy visszamegyünk. De tudod volt néhány hely ahova tudtunk menni vagy tudtunk vacsorázni ahol soha nem voltak kívül rajongók, és az étterem nem hívta fel a sajtót. És ha ez bármikor is megtörténik akkor egyértelműen újra meglátogatjuk a helyet. Emellett mindig vannak emberek a szobánkban. Mindannyian ugyan ott voltunk elszállásolva, igen a legtöbben ugyan ott voltunk. Szóval sok játék estet tartottunk, vacsorát főzünk és hasonlók.

Van olyan, hogy a Cullenék lógnak együtt egy csoportba és a farkasfalka egy másikban?
Greene: Néha. Ez nem szándékos, de rengeteg first unit és second unit munka volt. Szóval sokszor volt ilyen mert sokunk csinált second unit munkát, mert sok kaszkadőr mutatvány volt. Oh, várj, ez az Eclipse.
Reed: Az Eclipse-ről beszélünk. Igen, térjünk vissza a New Moon-ra.
Greene: Oké, vissza a New Moon-ra.
Reed: De Ashley az utolsó élményéről beszélt. Elkülönített volt.
Greene: Az utolsó élmény; mindannyian second unit munkát csináltunk és egy teljesen más csapat csinálta a first unit munkát. Úgy éreztük, mintha mi egy másik filmet csinálnánk és nem is láttuk egymást. Szóval ezt néha megkapod, ha csoportban dolgozol, de nincs harag és nincs szándékosság mögötte.
Reed: Teljesen szándékos
Reaser: Igen az. Tudod mi nem szeretjük az embereket vagy a farkasokat.
Greene: Mindannyian utáljuk egymást.

Kellan, te a Rémálom az Elm utcában című filmet is forgattad, ami az Én időmben egy jelenség volt. Mesélj nekünk Dean-ről és bármilyen király álomjelenetről amit forgattál.
Lutz: Igazából Dean válik Freddy Krueger-ré. Megölöm Jackie Earle Haley-t és elveszem a kesztyűjét és a pulóverét – a pulóvertől viszketek (vigyorog). Nem. Egy áldás számomra, hogy olyasvalaminek a részese lehetek, amivel felnőttem. Rengeteg dolog rémisztett meg mialatt felnőttem – főleg a testvéreim piszkálgatása. De olyanok, mint Jason vagy Chucky – volt egy Chucky babám – az ilyen dolgok nem ijesztettek meg. De Freddy Krueger, ott van valami. Ez egy pszichológiai thriller, ami behatol az álmaidba, valami amiről fizikailag nem tudsz gondoskodni. Tudod a Platinum Dunes-os srácokkal dolgozni, Brad Fuller-rel és Andrew Form-mal nagyszerű. És Sam Bayer rendezővel. Nagyszerű a stáb: Thomas Dekker minden nap Red Bull-tól volt felpörögve, Rooney Mara óriási, Kate Cassidy pedig már régóta nagyon jó barátom. És Michael Bay-jel találkozni király volt.
Szóval igazán jó, hogy ilyesminek a részese lehetek, főleg mióta a mi generációnk el van rontva a vérrel, a belekkel és hasonlókkal. Kell valami különleges, hogy megijesszük ezt a generációt. Ez egy átalakítás. 10 évvel ezelőtt valaki csak kopogott az ajtón és te meg ’Oh, k-ki az?’ Tudod amit a Rémálom az Elm utcában fog mutatni az ijesztő. Ha ti srácok még nem láttátok az előzetest és nem tudjátok, hogy mi lesz a filmben, meg fogtok ijedni. És ez egy nagyszerű lélektani thriller…
Úgy értem ez egy átalakított verziója az első filmnek. De több szempontban is különbözik. Szóval ha tetszett az első, ebben a filmben lesz emellett még valami plusz.

A sminketekről akartalak még titeket kérdezni. Találtak rá módot, hogy modernizálják a műveletet, hogy könnyebbé tegyék a számotokra, vagy csak hozzá szoktatok?
Reed: Az elkövetkező filmekben sokkal jobban nézek ki (nevet).
Reaser: Tudod, nincs rá mód, hogy ezt felgyorsítsuk. Nekünk vannak a legcsodálatosabb sminkmestereink. Csak időbe telik. Nagyon nehéz, hogy kivilágosítsd a bőrt. Sokkal egyszerűbb, valakit napbarnítottá sminkelni. Szóval, mindig több óráig fogsz a székben ülni.
Reed: Négy órát.
Greene: Megéri, mert jól nézünk ki.
Lutz: Igen. De mi irányítjuk, hogy mennyit vagyunk a napon. Szóval ez a te döntésed és L.A.-ban élünk…
Reed: Ez nem mindig egy választás Kellan.
Lutz: Pontosan így értem. De Én nem mentem annyit a partra szóval megspóroltam kb. egy órát. Sok kabátot és kabátot és kabátot kell beszerezned.
Greene: És te egy srác vagy.
Reaser: De férfi is.
Reed: Oké, igen, de ugyanakkor fiú is.
Lutz: Fiú? Szóval férfiből fiúba menetem át? Jó tudni.

Azon gondolkodom, mivel ez a könyv annyi rajongóval rendelkezik, nektek volt valami az életetekben, amivel megszállottak voltatok? Szeretitek a vámpírokat vagy…?
Reed: Én imádtam a Spice Girls-t. Komolyan.
Greene: Csináltál úgy mintha te lennél az egyikük? Én igen.
Reed: Nem, de amikor 11 voltam, a bátyám azt mondta, ha elkötünk egy buszt akkor megtaláljuk a Spice Girls-t. És ez egy igaz történet.
Lutz: Elkötöttetek egy buszt?
Reed: Culver City-ben. A bátyám és Én egy bőrönddel szálltunk fel – Ő egy évvel volt idősebb mint Én – és elmentünk egészen a partra. De a Spice Girls nem volt ott. De ő azt hiszem a híreket nézte és ott mondták, hogy valamilyen országúton vannak és a bátyám azt hitte, hogy össze tudja rakni a kettőt. Anyukám talált meg minket. Ez nem működött.
Lutz: Ez aranyos.
Greene: Én csak úgy csináltam, mintha én lennék az egyik Spice Girl a középiskolában. Nem is ott, hanem az általános iskolában. Úristen.
Lutz: (nevet) Középiskola.
Greene: A Te mániád az édesség.
Lutz: Imádom az édességet és az állatokat. Most nagyon szeretem a szafarit mert az állatkertbe nem mehetek. Amikor Afrikában voltam, elmentem egy szafarira és a hatalmas oroszlánok és tigrisek közvetlenül mellettünk sétáltak el. A páviánok megpróbáltak bejutni az autóba és elvenni a cukorkámat és ez nem szép. De nem, Én egy hatalmas állatvédő vagyok. Egyszrűen csak imádom az állatokat.
Reed: (Reaser-nek) Te miért rajongtál?
Reaser: Nem tudom, jelenleg Jay-Z-ért (nevet). Csak őt tudom hallgatni.

Úgy néz ki Amerika most a vámpírokért rajong. Kíváncsi vagyok szerintetek miért rajong most a kultúra az élőhalottakért?
Greene: Nos, először is, Hollywood-ban, ha valami sikeres, akkor szerintem mindig ott van az a hajlam, hogy egy trendet hozzanak létre belőle. Ez gyakori dolog Hollywood-ban, szóval ennek a szemtanúi voltunk. Másodszor is a vámpírokkal, szerintem azért, mert ők annyira rejtélyesek. Van bennük valami veszélyes, szexisek és elérhetetlenek. És biztos vagyok benne, hogy ez felkelti az emberek érdeklődését.
Reaser: Szerintem csak azért mert szexisek Ha ők egy csoport bolond lennének, nem hiszem, hogy az emberek...Tudod mire gondolok? Nem azt mondom, hogy szexis vagyok.
Reed: De igen.
Greene: 3 órát ültünk míg megcsinálták a sminkünket és a hajunkat, merem remélni hogy utána valamennyire szexisnek nézünk ki. De amúgy egyet értek.
Reed: Az a szexi négy óra minden nap hajnali ötkor.
Greene: Ohhh…

Melyik az a kérdés amit már untok?
Mindenki: Ismered Rob Pattinson-t?
Reaser: Hol van Rob?
Reed: Beszéltél Vele? Vele dolgozol?

Szóval, valaki közületek ismeri Rob Pattinson-t?
Reed: Ő valójában nem dolgozik együtt a többi színésszel. Tudod mindig el van különítve, valahogy ismerjük. Tudok róla.
Reaser: Néha szokott köszönni.
Lutz: Nem játszik. Csak van egy ilyen kivágott kartonfigurája. Adj egy ötöst! (mondja a kartonfigurának).

Reaser-nek: Annak ellenére, hogy sehol sem vagy korban ahhoz, hogy ezeknek a színészeknek a szülője legyél…
Reaser: Köszönöm (nevet).

Éreztél feléjük valamiféle anyai ösztönt a forgatáson vagy azon kívül?
Reaser: Néha, igen, úgy érzem védelmezem őket, mert Én vagyok az idősebb színész. Tudod, sok forgatáson voltam már és úgy érzem hogy védelmezem a fiatal színészeket. Nem mintha lenne bármi is amit meg kéne védenem mert a Summit nagyszerű. Tudod mire gondolok, néha, tudod, csak vigyázol rájuk. De igazából úgy érzem, hogy Nikki sokkal anyaibb, mint Én. Sokkal gondoskodóbb.
Reed: Csak azért mert én csináltam Neki mindennap vacsorát.
Reaser: Főzött nekem vacsorát, csinált nekem kávét és nagyon aranyos volt.
Reed: Oké, igaz, anyáskodtam Elizabeth fölött.
Reaser: Szóval nem igazán érzem magam érettnek. Úgy értem, szerintem furcsa, hogy anyát meg terhes nőt játszom. Ez annyira bizarr a számomra, mert egyáltalán nem ilyen a személyiségem.
Greene: Ez azt jelenti, hogy jó színész vagy.
Reaser: Köszönöm.
Reed: Ez azt jelenti, hogy igazán jól nézel ki terhesen.

Tegyük föl, hogy nincs könyv, nincs forgatókönyv amit követni kell, mi az amit szeretnétek, hogy a karaktereitek csinálhasson?
Lutz: Az összes kaszkadőrmunkát. Semmi kaszkadőr.
Reaser: Szexelni.
Reed: Látod mire gondolok? Szép, Anya.
Greene: Az Én karakterem sok király dolgot csinál.
Reed: Nem tudom, mosolyogni. Nem, de komolyan, a jelenetekből, amikbe benne vagyunk, hiányzik a melegség. Úgy értem, egyértelműek az okok, de jó amikor azt látod, hogy megjelennek a farkasok. Szükség van rájuk. Úgy birkóznak, mint egy csapat kölyök. Nem tűnik természetesnek minket nézni.
Csak hogy tudjátok ez nem szándékos és nem vagyunk retardáltak. Például, mert nem érintkezünk és olyan mintha magunkhoz sem érnénk. Úgy értem ettől –eddig fehér smink van rajtunk (a kezére mutat a könyökétől az ujjáig). Olyan min egy különálló bőr, meg kell tanulnod hogyan dolgozz a hajaddal, a sminkeddel és nem szabad elfelejtened, hogy olyanok vagyunk mint a hideg kő. Tudod mire gondolok? Egész idő alatt csak egy ölelést akartam.

Fordította: Niki

Tovább olvasom

TwilightLexikon interjú Billy Burke-kel

Lexicon – Miért határoztad el, hogy színész leszel? Billy – Ez nem igazán egy nagy „döntés” volt. Ez egy olyan élet, ami téged választ. Egyből amint elég idős lettem hozzá, hogy megértsem, létezik olyan munka, ahol fizetnek azért, hogy az idő többségében hülyülhetsz, mindent megtettem azért, hogy megkapjam az állást. Ezután vagy kapsz munkát vagy nem. (Apropó, amúgy az első választásom rocksztár lett volna, csak utána a színész.)

Lexicon – A filmet, a színpadot vagy a tv-t szereted jobban? Miért?
Billy – Egész életemben összesen csak két darabot csináltam, szóval erről nincs megalapozott véleményem. A TV nagyon leszűkített, kivéve ha kábeltv és őszintén akár így akár úgy az egész szarul végződik. Majdnem mindent utálok, amit a TV-ben csináltam. Egyedül a független filmek azok, ahol szabadon azt csinálhatod, amit akarsz és ahol nem érzed hazugnak magad.

Lexicon – Több könyvön alapuló filmben szerepeltél már, van valami ami vonz az ilyen fajta filmekhez?
Billy – Mondhatnám azt, hogy a jó könyvekből, jó forgatókönyv lesz, de hazudnék mert sosem olvastam el azokat a könyveket, amelyekre a filmjeim alapulnak. Én csak olyan cuccokat próbálok keresni, amibe úgy érzem, hogy bele tudok vinni értéket és egy kevés őszinteséget.

Lexicon – Mit tekintenél az álmaid szerepének?
Billy – Az álomszerepek azoknak a seggfejeknek valóak, akik annyira odavannak magukért, hogy azt hiszik, hogy őket tényleg arra a bizonyos szerepre rendeltették. Én így nézek a színészetre. Minden szerepet egy lehetőségnek látom, hogy olyasmit csináljak amire sose gondoltam, hogy megcsinálom. Más szavakkal, eléggé kétlem, hogy Marlon Brando valaha is arról álmodott volna, hogy Don Corleone nevű srácot játszik egy olyan filmben aminek a címe A Keresztapa, de le merem fogadni, hogy miközben csinálta azt gondolta, „Hé, ez egy k..va jó szerep.”

Lexicon – Mi a legviccesebb dolog, ami egy forgatáson történt Veled?
Billy – Úgy tűnik az embereknek az a véleményük, hogy a forgatás valamiféle alvilág, ahol őrült és elképesztő szarok történnek állandóan. Higgy nekem, bárcsak igaz lenne. Az igazság az, ha valami igazán „vicces” történik, az leginkább azért van, mert valami elképesztően rosszul sikerül, és EZ történik annyira gyakran, hogy lehetetlenség, hogy mindegyikre visszaemlékezzek. A vicces az… hogy azok a szarok amik rosszul mennek, általában azok a legjobbak.

Lexicon – A Twilight rajongók szeretik a zenét, te énekes vagy, van felvételed amit hallhatunk?
Billy – Rengeted felvétel van, igen. Majd egyszer eljutok oda, hogy letisztítsam őket egy olyan verzióba, ami elég jó ahhoz, hogy az emberek hallhassák. Tetszenek azok a számok, amiket írtam, de jelenleg a felvételek eléggé őrültek.

Lexicon – Vannak kedvenc számaid vagy bandáid?
Billy – Túl sok, de a kedvenc művészeim leginkább az énekes/dalszövegírók – Tom Waits, Jackson Browne, Kate Rusby, Ben Folds, Ray LaMontagne, Patty Griffin, és mostanság Brandi Carlile és Amos Lee. A kedvenc bandáim jelenleg a Spoon, Band of Horses, Kings of Leon és a Placebo.

Lexicon – Olvastad a Twilight sorozatot? Ha igen, ki a kedvenc karaktered és miért? Ha nem, tervezed, hogy a jövőben elolvasod?
Billy – Most nagyjából a Twilight felénél tartok. Ha sikerül befejeznem az egy csoda lesz. Biztos vagyok benne, hogy ez fel fogja húzni a rajongókat, de őszintének kell lennem az emberekkel, Én nem nagyon szoktam olvasni. Szomorúan hangzik, de Én TV-n meg filmeken nőttem fel és sose fogtak meg úgy a könyvek mint más embereket. Várok minden olyan vitát ami a karakter eredeti formájára vonatkozik, illetve arra, hogy milyen a filmben. Ha utáljátok az alakításomat akkor azt hiszem nyugodtan hibáztathattok azért amiért nem végeztem el a „házi feladatomat”, de azt hiszem elég jól megragadtam, hogy ki is Charlie.

Lexicon – Mi késztetett arra, hogy jelentkezz Swan rendőrfőnök szerepére?
Billy – Azok a karakterek felé vonzódom, akik a kárt az oldalukon viselik. Amikor elolvastam a forgatókönyvet – még akkor is, ha sosem voltam házas és még nem voltak gyerekeim – biztos voltam benne, hogy elő tudom hívni azt a megbánást és kudarcot amit valószínűleg Charlie érez. Tudok egy keveset arról, hogy milyen amikor nem vagy ott akkor, amikor a legjobban szükség van rád. Az az ötlet, hogy ezt a fickót valószínűleg felemészti az üresség, de ezt mégsem mutathatja ki, azt hiszem vonzott engem. Ezen kívül, ezt a történetet klasszikus költészetnek tartom.

Lexicon – Mesélnél egy keveset a meghallgatásodról?
Billy – Bementem. Elolvastam a jelenetet. Catherine mosolygott. Én mosolyogtam. (Én nem mosolygok nagyon gyakran.)

Lexicon – Kivel szeretnél a legjobban dolgozni a filmben?
Billy – A legtöbbünk már találkozott a másikkal. Ez egy hihetetlenül tehetséges csapat, ahol mindenki egy jó filmet szeretne csinálni. Csak azt remélem, hogy senki nincs aki NE akarna VELEM dolgozni.

Lexicon – Ez nem az első szerep amikor rendőrt játszol, mért szereted ezeket a típusú szerepeket?
Billy – Ez tényleg csak véletlen. Ebben a szakmában rengeteg forgatókönyvet olvasol. (Ami számomra szívás, mert ahogy mondtam, nem szeretek olvasni). Jó pár történetben szerepelnek emberek a közigazgatásból (tudod – zsaruk, orvosok, ügyvédek. Nehéz elkerülni őket.) Néhány karakter, akiket nagyon bírtam az elmúlt években, úgy esett, hogy zsaruk. Nincs semmilyen különleges vonzódások ahhoz, hogy jelvényt viseljek. Az igazság az, hogy legtöbbször, úgy érzem magam, mint egy képmutató. Eléggé biztos vagyok benne, hogy megszegtem a törvényt néhányszor.

Lexicon – Hogy írnád le Charlie karakterét?
Billy – Ő egy apa, akinek hiányzik a lánya és valószínűleg folyamatosan ostorozza magát azt kívánva, hogy bárcsak többet tett volna azért hogy Őt és a lánya anyját megtartsa. Nem hiszem, hogy lenne olyan amit ne csinálna meg azért, hogy Bella boldog legyen és, hogy visszajöjjön az életébe. Azonban, mint ahogy sok szülő/gyerek kapcsolatban, néha sem a szülőnek sem a gyereknek nincs mersze ahhoz hogy előlépjen és hangosan kimondja, hogy mennyire szereti és tiszteli a másikat a kemény múltuk és a hülye különbségek ellenére is. Megtapsolok bárkit, aki elmúlt 17 éves és képes fenntartani bármiféle értelmes kapcsolatot a szüleivel.

Lexicon – Találkoztál Kristen Stewart-tal? Hogy befolyásolja a színvásznon történő apja/lánya kapcsolat a forgatáson kívüli kapcsolatotokkal?
Billy – Nos itt egy „vicces” történet. Először Kristen-nel a Portland felé tartó gépen találkoztam. Megkocogtattam a vállát és azt mondtam „Szia. Én vagyok az apád”. Azt hitte, hogy egy őrült vagyok. Ennek ellenére, azóta azt hiszem elég jól kijövünk egymással. Szerintem Ő egy rendkívül ritka tehetség.

Lexicon – Te egyértelműen többet tudsz Bella életéről, mint Charlie, szerinted Bella-nak beszélnie kellene Charlie-nak a vámpírokról? Miért?
Billy – Attól a perctől kezdve, hogy befejeztem a forgatókönyvet, úgy éreztem Charlie már tudja. Hogy is ne tudna? Nos… én nem vagyok író.

Lexicon – A saját életedből milyen elemekből merítesz, hogy eljátszd Charlie-t? Billy – Az elemek az életemből amit felismerek Charlie-ban – nos, nem mindannyian úgy érezzük mintha lenne valami a világunkban amit titkolnak előttünk?

Lexicon – Találkoztál Sarah Clarke-kal (Renee-vel, az elidegenedett exfeleségeddel?) Billy – Igen. Valójában már találkoztunk. Ő, a férje Xander Berkley és Én is voltunk egy TV show-ban a „24”-ben. Sarah egy bájos ember és egy nagyszerű színész. Sajnos nem tudtunk együtt dolgozni ebben a filmben. Charlie és Renee, mint ahogy ti is tudjátok, hosszú idő óta nincsenek együtt.

Lexicon – Hogy érzed, a régi kapcsolata Renee-vel hatással van Charlie-ra? Billy – Szeretem azt gondolni, hogy egymás első szerelmei vagyunk. Nem kérdés, hogy Charlie egy pillanat alatt visszaszerezné, ha tudná. Eléggé világos, hogy senki sem tudott Renee óta közel kerülni hozzá. Máskülönben mért választaná, hogy ennyi éven keresztül egyedül van? Ez eléggé csodálatra méltó különbség. Nem szeretünk letelepedni a második legjobbal.

Lexicon – Washington-ban születtél, voltál valaha Forks-ban? Élvezed a forgatást északnyugaton?
Billy – Sosem voltam Forks-ban. Ez a harmadik egymást követő filmem Portland-ben. Feast of Love, Untraceable és most a Twilight. Kényelmesen érzem magam itt és hozzá vagyok szokva a klímához és a kultúrához, de újra, ez csak véletlen. Portland nagyon népszerű forgatási hellyé változik. Egy nagyon klassz kis város.

Lexicon – Milyen kutatást csináltál, hogy felkészülj erre a szerepre?
Billy – Újra, nem akarok durvának tűnni de hacsak nem bokszolót, transzvesztitát vagy asztronautát játszol, szerintem a kiterjedt kutatómunkát túlbecsülik. A korlátozott élettapasztalattal rendelkező színészek számára valószínűleg felbecsülhetetlen, de idő többségében, elérhetetlen. Ha Én egy óriást játszanék, akkor elvárnák tőlem, hogy a csapat törpével lógjak egy hónapig, hogy megtudjam milyen érzés ilyen magasnak lenni? Mindenesetre, nekünk, akiknek általában nincs meg az a luxus, hogy két hétnél előbb megtudjuk, hogy milyen szerepet játszunk, ez gyakorlatilag lehetetlen. Amit végül csinálunk az keveredik azokkal a dolgokkal amik a képzeletedben vannak és azokkal amik a forgatókönyvben. Beleteszel azt amit tudsz és a többi jön magától.

Lexicon – Téged meglepett ez a felhajtás ami körülveszi a filmet? Volt már valamilyen Twilight Fan találkozód?
Billy – Ez hihetetlen. Jó látni szenvedélyt más iránt is, nem csak aziránt amit Oprah olvas. Még nem volt találkozásom, de nem lennék meglepve ha az embereknek lenne néhány reakciója arra amit itt mondtam.

Lexicon – Az elsöprő válaszok arra a bejelentésre, hogy beválogattak téged a filmbe, „Ő a tökéletes apa!” és „Pontosan így képzeltem el Charlie-t!”. Ez növeli rajtad a nyomást, hogy egy ennyire szeretett karaktert játszol, még akkor is, ha a rajongók már elfogadtak?
Billy – Nos, ezt természetesen jó hallani, főleg, hogy azt hallottam, hogy mindenki Dennis Quaid-et akarta, de hé, én minden elismerést elfogadok. Köszönöm. Nézd, annyit tehetek, hogy beleviszem a saját értelmezésemet és próbálok nem szívás lenni. Ha csak az a vágy motiválni, hogy örömet okozzak mindenkinek, biztos, hogy a végeredmény szánalmas lenne, és valószínűleg a végére fehérítőt vedelnék a lakókocsimban.

Lexicon – Látogattál már meg online rajongói oldalakat?
Billy – Ha online vagyok, akkor vagy zenét veszek vagy pókerezem…de igen, persze belenéztem.

Lexicon – Találkoztál Stephenie Meyer-rel vagy tervezed hogy a jövőben találkozol vele?
Billy – Még nem, de szerintem nemsokára. Már alig várom.

Lexicon – Van valami a láthatáron, amiben majd láthatunk téged?
Billy – Leforgattam a 10. (igen 10 csináltam) TV pilot-omat néhány hónapja. Ha sorozat lesz belőle, akkor ősszel lesz látható. Ha nem, akkor nagyon közel leszek George Clooney bukott pilot rekordjához.

Lexicon – Minden szereplőtől megkérdezem, mert a Twilight rajongók mindig tudni akarják… egyedülálló vagy?
Billy – Ha ez alatt azt érted hogy nem vagyok-e házas, akkor a válasz igen de a hivatalos státuszom az lenne, hogy „foglalt”. Amúgy tényleg azt gondolod hogy az olvasóidat érdekelné?

Lexicon – Egy személyes üzenet a rajongóknak:
Billy – Tudom, hogy rengeteg ember van, akinek nagy elvárásai vannak a filmmel kapcsolatban, hogy a lehető legpontosabban ábrázolja a könyvet. Biztosíthatom őket, itt mindenki osztja ezt a szellemet. Csak azt javasolnám a rajongóknak, hogy nyissák ki a képzeletüket olyan szabadon mint amikor a könyvet kinyitották. Ha valami a filmben van, ami nincs a könyvben, vagy talán „hiányzik”, csak fogadd el és menj tovább. Értsd meg, hogy akár milyen nehéz is, hogy a film csak egy adaptáció lehet. Sosem lehet a könyv. Élvezd.

Köszönjük újra Billy Burke-nek és a menedzsmentjének, hogy eltöltötték ezt az idő velünk. Nagyon örülünk, hogy Billy részese ennek a projektnek és várjuk, hogy láthassuk az alakítását Charlie-ként a filmvásznon ezen a télen.

Fordította: Niki

Tovább olvasom

IESB exkluzív: Peter Facinelli az Eclipse-ről, és a lehetséges két részes Breaking Dawn-ról!

Peter Facinelli, aki a Twilight filmekben Dr. Carlisle Cullen-t alakítja, nemrég ellátogatott a Rancho Cucamonga-i Victoria Gardens bevásárlóközépontba egy rajongói találkozóra, aminek a jótékonykodás volt a fő célja, hiszen az UNICEF pénzalapjába gyűjtöttek, amit közvetlenül a Haiti földrengés áldozatainak megsegítésére használnak fel.

Az IESB leült beszélgetni Facinelli-vel a Twilight jelenségről, az Eclipse rendezőjéről, David Slade-ről és érzelmeiről a lehetséges két részes Breaking Dawn-ról.

IESB: Ez a Twilight dolog, valójában egy jelenség, ki sejtette volna, hogy ilyen hatalmássá válik. Mikor aláírtál az első részre, azt gondoltad, hogy ez egy igazán kis jelentőségű vámpírfilm lesz?
Peter Facinelli: Tudtam a könyvek rajongótáboráról, de valahol a film befejezésnek és a bemutatásának közeledtével, a fanok száma exponenciálisan növekedett. De megpróbáltunk a könyvek rajongóiknak egy jó filmet csinálni, fogalmunk sem volt hogy ez ideáig fajul, de én örökké hálás leszek a rajongók támogatásáért és imádom a kapcsolatot velük, mert az energiájuk táplál engem.

IESB: David Slade, milyen volt a forgatáson? Úgy tűnik, hogy minden rendező hoz valamit, ami mássá teszi a franchise-t, miben volt más Slade, figyelembe véve hogy ismeri a vámpír műfajt.
PF: Úgy vélem ő a megfelelő ember arra, amit elvárnak ettől. Minden filmnek kicsit más az energiája, azt hiszem a rendező határozza meg a hangulatot és David nagyszerű nívót adott ennek, sokkal több az akció ebben, megértette az akció elemeket valamint a szerelmi történetet is. Sok történés történik ebben a könyvben és örülök, hogy a kormányrúdnál volt.

IESB: Ezek az események egyre fárasztóbbak, nem rossz értelemben gondolom, de a Comic Con és más események világszerte, egy kissé olyanná válnak hogy „Wow, ez sok, hogy megcsináljam!”
PF: Nem, úgy értem sokkal nagyobb munka lenne ma reggel, ha senki nem jelenik meg (nevet), szóval az a tény, hogy az emberek érdeklődőek és hajlandóak arra időt szánni, hogy eljöjjenek és támogassanak valamit, ami szerintem fontos, és hogy velem találkozhassanak ezért mindig is hálás leszek.

IESB: Mint művész, különböző szerepek felé tekintgetsz?
PF: 15 éve dolgozom, szóval nem azt érzem, hogy a Twilight filmek beskatulyáznak, nagyon hálás azért, hogy ez része a karrieremnek. Jelenleg a Nurse Jackie-ben vagyok Edie Falco-val, ami teljes 180 fokos fordulat azokhoz a szerepekhez képest, amiket 15 éven át játszottam, próbálok különböző karaktereket alakítani és minden alkalommal mikor az ügynököm megkérdezi „Mit akarsz következőnek csinálni?” Azt mondom: „Bármit, amit ezelőtt még nem csináltam.”

IESB: Mi a kedvenc műfajod?
PF: Igazából nincs ilyen, megpróbálok más dolgokat csinálni, ami vonzó számomra hogy tovább fejlesszem magam mint színész olyan műfajokban, amikben ezelőtt nem láthattak, megpróbálom meglepni a közönséget szemben azzal, amit egy Peter Facinelli filmtől várnának el, és a „Héé, pontosan tudom mire számíthatok” nézőponttól. És mikor felsorakoztatom az olyan karaktereket, mint Big Kahuna-t, amit Kevin Spacey-vel együtt csináltam, azután a Fast Lane-t, majd a Skorpiókirályt, Carlisle-t és végül a Nurse Jackie karakterét, mérhetetlenül különböznek egymástól és ez az ami hajt engem, mint színészt. Boldog vagyok, hogy annyira másként nézek ki Carlisle-től, mert senki sem kever össze vele, azt hiszem boldogok, hogy én vagyok az a színész, aki eljátssza ezt a szerepet. Szintén szeretem a közönséget is meggyőzni, úgy értem mikor megkaptam a szerepet a Twilight-ban sok ember a neten azt mondta „Nem hiszem el, hogy a Can't Hardly Wait/Buli az élet Mike Dexter-jét válogatták be, mint Carlisle-t.” De mostanra, mivel látták a filmet, meggondolták magukat.

IESB: Majdnem fel sem ismertelek.
PF: Ezek mérhetetlenül különböző karakterek.

IESB: Tehát készülsz ennek a nagy epikus fináléjára, a Breaking Dawn-ra, két részről beszélnek, és a 3D lehetőségéről, mondták neked hogy dupla idővel számolj a forgatás miatt? PF: Ezen még nem igazán gondolkodtam. Épp most jött ki a New Moon és még mindig az Eclipse befejezésénél tartunk, készen állok menni és promotálni az Eclipse-t, ez a kedvenc könyvem, szóval izgatottan várom, hogy láthassam a vásznakon. Nem igazán foglalkoztam még a Breaking Dawn-nal, azt hiszem keserédes lesz, de izgatott vagyok, hogy képesek legyünk befejezni a sorozatot és azután továbblépjünk.

IESB: Tudom, hogy Kristen Stewart örömmel venné, ha két részre szednék a filmet, te is így szeretnéd látni/leforgatni?
PF: Szeretném. Úgy gondolom ez egy igazán vastag könyv, nagyszerű ajtóüköző (Nevet). Igazán terjedelmes könyv és dolog történik benne, szóval belezsúfolni két órába nehéz lenne, tehát úgy vélem két részben lenne a legérdemesebb megcsinálni. Ráadásul nem tudom, hogy hoztak-e döntést erről, de hallottam hogy efelé haladnak. Hagyom, hogy a dolgukat végezzék, mikor felhívnak hogy jelenjek meg a helyszínen, én ott leszek, hagy intézzék ők az üzleti dolgokat, támogatom a döntésüket. A Summit eddig jó munkát végzett a rendezők kiválasztását valamint a könyvek filmre adaptálását illetően, szóval elfogadom ezeket a döntéseket csak izgatott vagyok, hogy életre kelthetem Carlisle-t.

IESB: Szerinted van arra bármilyen esély, hogy az előző három rendező közül bármelyik is visszatér a Breaking Dawn-ra vagy egy esetleg két különböző rendezőt kérnek fel?
PF: Azt hiszem valószínűleg egy embert fognak felkérni, mert úgy fogjuk leforgatni mintha egy filmet csinálnánk és azután fogják a vágószobában kettészedni. Fogalmam sincs kire gondoltak a rendezői székbe, nem tudok erről semmit, de biztos vagyok benne valaki nagyot fognak kiszemelni. Talán mindhárman visszatérnek forgatni. (Nevet)

Az interjút készítette: Stephanie Sanchez

Tovább olvasom

EW interjú Charlie Bewley-val

Két év snowboardozás után a kanadai Whistler-ben az újonc, Charlie Bewley színészi pályafutása nagyon beindult. Egy hazáját elhagyó brit – a Sherwood-i erdő közelében nevelkedett Nottingham-ben – a gonosz Volturi tagot, Demetri-t alakítja a New Moon-ban.

Gyakrabban felismernek?
Nem hiszem. Semmi sem változott igazán számomra – azt hiszem, hogy több az online hír. Arra számítok, hogy talán Karácsony előtt mindenki látni fogja ezt a filmet és ha nyitva tartják a szemeiket akkor észrevesznek benne. Nem számítok ugyanolyan rajongásra mint ahogy az emberek Kellan-t vagy Ashley-t szeretik. Azt gondolom ők a második hullámát kapják mindennek Taylor, Rob és Kristen után. De még mindig csodálatos ennek részesévé válni. Számtalan ajtót kinyitott előttem.

Hogyan kaptad meg a szerepet?
Vancouver-ben hallgattak meg. Tudod mint sok színész - mielőtt megtalálnak valamivel, asztalokra vártam és csaposkodtam és reméltem, hogy valami nagyszerű talál rám. Persze a New Moon felbukkant. Január végén a városba érkeztek, mert a film forgatását Oregon-ból Vancouver-be helyezték át, szóval nagy szerencsére a szerepekre a casting-ot itt rendezték meg.

Mit tettél hozzá Demetri szerepéhez?
Természetesen minden információ, amit kinyertem az a könyvek és bizonyos honlapok alapján történt, a meghallgatáson a legjobb értelmezésemmel jelentem meg, amit gondoltam Demetri-ről. Valójában meglehetősen messze állok a karaktertől a könyvben leírt fizikai jellemzők szempontjából. De azt hiszem, hogy az a lényeg amiért megkaptam a szerepet az volt amit a meghallgatáson hoztam: a bájt és ugyanakkor a karakter vészjósló jellemét.

Milyen volt a vörös kontaktlencséket viselni?
Nos minél inkább angyali a tekinteted annál inkább nyugtalanítóbb vagy mint ha valaki ezeket a vörös kontaklencséket viselné. Ezen dolgok igazán belehoznak téged ebbe a gonosz karakterbe.

Olvastam, hogy snowboardos voltál egy ideig.
Igazán élveztem a snowboardozást. Életem nagy részében rögbiztem és azután váltottam a snowboardra, ami nagy inspirációval hatott rám. Azt hiszem bizonyos fokig a hegyek között töltött idő ösztönözz engem hogy tartsam távol magam Angliától és a kevésbé kitaposott ösvényen haladjak. Életem különböző területei összejátszottak és arra a tényre világottak rá, hogy nem térek haza. Szóval hozzáfogtam a színészkedéshez ugyanabban az időben Vancouver-ben és L.A.-ben. Soha nem néztem vissza, egyszerűen tudtam hogy mit akarok csinálni.

Mi volt a legérdekesebb rajongói tapasztalatod?
Olaszország volt az, a kedvenc rajongói találkám. Egy nagyon kis helyen forgattunk, és ebben a rusztikus kis Toszkán faluban volt a forgatás helyszíne. Rengeteg rajongót vonzott ez az egész. Mikor megláttak minket, megvadultak. Utcákon át futottam. Ha nem lennének testőreim, el kellene szaladnom mielőtt elnyelnének. Majdnem lehúzták a hátamról a pólót és ez a valaki, szinte még nem is csinált semmit. Rob Pattinson nem dughatta ki egész hétén a fejét, mert széttépték volna. Ezek a srácok csak hevesek. Nem hiszem, hogy valaha is hasonlót átélek újra. Elképesztő volt.

Írta: Kerrie Mitchell

Tovább olvasom

Taylor Lautner Seventeen Magazine interjú (17 kérdés)

1. Hány éves voltál, mikor megtörtént az első csókod?
Valamikor a középiskola harmadik évében. Nem emlékszem, hogy az melyik év volt, de az tuti, hogy a gimi harmadik évében volt. Azt hiszem, hogy egy teljesen átlagos lánnyal történt a suliból. Úgy értem, ez nem úgy történt, hogy odaléptem a lányhoz, és azt mondtam: „Te egy teljesen átlagos lány vagy, és most meg foglak csókolni”, hanem csak egy lány volt a suliból, akivel volt egy kis afférunk középiskolában.

2. Melyik az a divathóbort a lányoknál, ami totálisan összezavar?
Van egy dolog, amiről néha úgy gondolom, hogy nem értem meg, máskor meg azt gondolom, hogy nagyon édi: a lábmelegítő. Néha igazán bénán néz ki, én meg: „Miért viseled ezt?”, valamikor meg tök helyesen néz ki. Talán a lánytól függ, vagy ahhoz van köze, ha napos időben hordják őket. Mondjuk, mikor Kaliforniában vagy, és van vagy 35 fok, akkor nem lenne szükség rájuk. Talán ez a válasz: a divathóbort, amit nem értek meg – lábmelegítő, mikor 35 fok van kint!

3. Melyik az a csajos film, amit titokban szeretsz?
Ami egyértelműen csajos: a Szerelmünk lapjai. És a Séta a múltba.

4. Melyik Tv műsor a te „bűnös élvezeted”?
Egy műsor, amit állandóan nézek, mert itt fent (Vancouver-ben) minden este megy, és az Államokban általában nem találom meg annyiszor: Dog: The Bounty Hunter.

5. Ki játszhatna téged az életedről készült filmben?
Mindenki más mindig Johnny Depp-et mondja, de én nem bánnám Brad Pitt-et, vagy Matt Damon-t. Mikor az emberek azt kérdezik tőlem, hogy kinek a karrierjét szeretném, Matt Damon-t szoktam mondani. Imádom a Bourne-sorozatot.

6. Ha egy napra helyet cserélhetnél bárkivel a világon, ki lenne az?
Brian Austin Green, mert ő Megan Fox-szal jár.

7. Kihez állsz legközelebb a családodból?
A húgomhoz, mert ő felnéz rám, de bizonyos módon én is felnézek rá. Ő ugye fiatalabb nálam, csak 10 éves, és én valószínűleg egyike leszek az olyan bátyóknak, akik ellenőrzik a húguk pasiját, amit ő valószínűleg nem fog olyan nagyon szeretni.

8. Melyik a kedvenc weboldalad?
Nem használom a számítógépet olyan nagyon sokat, de általában fel szoktam menni egy weboldalra, aminek a neve addictinggames.com. Itt vannak a legkirályabb játékok és nagy választék van belőlük, úgyhogy akármikor, ha unatkozom, akkor csak felmegyek oda.

9. Mi a legrosszabb szokásod?
Állandóan jár a lábam, de nincs „nyugtalan láb szindrómám”. Adtam egy interjút, már azt se tudom, hogy kivel csináltam, és azt mondták, hogy én mondtam nekik, hogy „nyugtalan láb szindrómám” van, és hogy ez megzavar engem a munkámban is. Nincs semmilyen szindrómám. Igazából nagyon sok barátom van, akik (csakúgy, mint én) mindig járatják a lábukat.

10. Így, hogy rengeteg sikítozó rajongód van, mennyire könnyű számodra beszélgetni a lányokkal?
(nevet) Oh, egyértelműen nem mondhatom azt, hogy már leküzdöttem ezt. Azt hiszem, hogy ez csak a lányon múlik. Néha úgy érzem, hogy szabadon és teljesen kitárulkozhatok, és bárcsak gyakrabban megtehetném ezt, mert ez az, amit én egy lányban keresek. Valaki, aki meg tud nyílni, és önmaga tud lenni, de nem, egyértelműen nem tudtam még leküzdeni teljesen ezt a problémát.

11. Melyik volt az a szám, amit legutóbb az iPod-odon hallgattál?
Igazából egy techno szám volt. Ilyesmit hallgatok, hogy felpörögjek a forgatásra.

12. Mit vettél legutóbb?
Tegnap este egy steak-et (vacsorára).

13. Miről álmodtál előző este?
Nem emlékszem. Sosem emlékszem az álmaimra.

14. Ebben a pillanatban mennyi pénz van a pénztárcádban?
Nincs nálam pénztárca.

15. Mi az, ami biztos szakításhoz vezet nálad egy kapcsolatban?
Ha egy lány nem tudja, hogyan mosolyogjon vagy nevessen, vagy ha állandóan a lazát próbálja meg játszani. A megjátszás nem az a mód, amivel meg lehet nyerni engem. Sokkal jobban érdekel egy olyan lány, aki képes mosolyogni és állandóan nevet, és egyszerűen csak jól érzi magát.

16. Játszol valamilyen hangszeren?
Mindig is volt bennem érdeklődés a dobok iránt, de semmi más felé. A dobok az egyetlen olyan, amiben úgy érzem, hogy jó lehetnék, mivel én nagyon fizikai beállítottságú vagyok. Mindig sportoltam, meg ilyenek. A dobok talán szintén megadhatnák nekem ezt az érzést.

17. Folytasd a mondatot: Mikor 17 voltam, akkor…
Vagy a New Moon, vagy az Eclipse forgatásán voltam, mivel mindkettő akkor készült, mialatt én 17 voltam. És a New Moon egyértelműen nagyon élvezetes volt, az egész szereplőgárdával és stábbal együtt. Egyértelműen ez lenne a válasz.

Fordította: Edit

Tovább olvasom

BuzzSugar interjú Chris Weitz-cel

A New Moon DVD-nek sok különböző verziója van. Mely bónusz jelenetek miatt vagy különösen izgatott?
Izgatott vagyok, hogy a hangomat végülis hallani fogják! Nekem szórakoztató volt megcsinálni az audiókommentárt Peter Lambert-tel, a vágómmal, mert ez a helyzet újra felidézte azt az atomoszférát mint amilyen a vágószobában volt. Peter igazán szórakoztató pasi, és lehetőségünk volt mélyre hatolni nem csak a színfalak mögötti momentumokban, de meg tudjuk magyarázni hogy bizonyos dolgokat miért úgy forgattunk le és miért ilyen módokon vágtuk meg. Szóval számomra ez volt a legszórakoztatóbb.

Mikor visszamész és újra megnézed, vannak olyan dolgok amiket szeretnél megváltoztatni, ha tehetnéd?
Soha nem forgattam volna le azt a jelenetet, amiben Rob és Kristen az erdőn keresztül szalad és Kristen már vámpír. Mert mindenki nevet és ez számomra rettenetes érzés. [Nevet] Szeretném ezt leforgatni másképp, ami nem kapna ilyen válaszreakciót. De különben boldog vagyok a dolgokat illetően.

Sok kérdést kell kapnod Rob-ot és Kristen-t illetően. Nevetsz ezeken vagy teljesen kiborulsz ha hallasz erről?
Kissé tanácstalan vagyok – mikor rendező vagy, olyasmi vagy mint egy iskolaigazgató. Senki sem mondd el igazán neked bármit is. Tényleg fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Én vagyok az utolsó ember, aki tudna erről a dologról bármit is. Biztos vagyok benne, hogy több infót kapsz, ha elolvasod az újságokat.

Melyik volt a kedvenc jeleneted, amit szerettél fogatni a New Moon-ban?
Nagyon imádom azokat az emlékeket, amiket a sok jelenetek keltenek bennem. Valószínűleg a kedvencem valahol az utolsó nagy jelenetek között van, az egyik a sziklaugrás, a másik pedig az olaszországi jelenetek. Ezen jelenetek forgatásának élménye igazán csodálatos volt. Ebben a gyönyörű domboldali toszkániai városban voltunk, minden este frissen főzött pasta, körülöttünk a sorozat fanjainak ezrei, miközben mi forgattunk. Tudom, hogy soha többé nem fogom ezt ismét megtapasztalni.

Mi a véleményed arról a pletykáról, miszerint a Breaking Dawn-t szeretnék két filmben, és esetleg 3D-ben megcsinálni?
Úgy tűnik a 3D az új dolog, hogy mindennek ebben kell lennie. Úgy vélem a 3D-vel kapcsolatban az a jó dolog, hogy óriási mélységet kölcsönöz a képnek, és vizuálisan rendkívülien bujává, frissé teheti [a filmet]. És az embereket vonzza a moziszínházakba. A filmrendezők azt akarják, hogy az emberek bizonyos dolgokat moziban, nagy vásznon lássák, legalább egyszer. Szóval ez egy jó dolog. Ami a könyv kettévágását illeti, azt hiszem ez egy jó ötlet. Igazán sok a történés az utolsó könyvben, ami azt hiszem indokolttá teszi a két filmet.

Miként rendeznéd a Breaking Dawn-t?
Nagyon óvatosan, mert azt hiszem, hogy a rajongóknak egy könyvhű verziót akarsz átadni, hiszen imádják [ezt a részt]. Valóban, sok benne a rendkívüli esemény. Szóval ezzel gondosan kell bánni.

Hogyan vélekedsz azt illetően, hogy a franchise-ra hatással vannak-e a különböző rendezők alkalmazása?
Azt hiszem, hogy ez jó, mert óriási összhang van, ami a nagyon erős stábnak köszönhető, akik törődnek azzal, hogy a karaktereik jó irányba haladjanak. És a rajongók érdeklődése nem fog elhalványulni, valamint érdekes látni különböző vizuális megközelítéséket, más stilisztikai verziókat, különböző választásokat, amiket az egyes filmkészítők tesznek.

Izgatott vagy az Eclipse miatt, vagy elkerülhetetlenül arra fogsz gondolni, hogy csináltad volna te másképp?
Igazán izgatott vagyok miatta. Biztos vagyok abban, hogy [David] igazán remek munkát végzett. Azt hiszem ő, egyéb dolgokat tekintve is, sokkal jobb akciórendező mint én. Szóval igazán odavagyok azért, hogy láthassam az akciójeleneteket. Azt hiszem sok dologban a forgatást illetően zavarban lettem volna, ami számára különösebb megerőltetést nem jelent. Nagyon izgatott vagyok, hogy láthassam [az Eclipse-t], amint tehetem.

Tovább olvasom

Teen Vogue - Dakota Fanning: A New Moon új vámpírja

Kemény szerepekkel a New Moonban és a The Runawaysben, Dakota Fanning gyerekszínészből teljes értékű bűbájos lánnyá vált.

15 évesen, Datoka Fanning végre kinövi azt a jelzőt, amit oly gyakran használtak rá az évtized hosszú karrierje alatt: koraérett. Nem rossz értelemben, természetesen és kétségtelenül vannak olyan háromszor ennyi idős színésznők akik ölnének azért, hogy együtt dolgozhassanak Sean Pennnel, Robert De Niroval, Tom Cruise-zal és Denzel Washingtonnal – nem is beszélve arról a bámulatos tehetségről ami Dakotának van. De ha a rövid szereplése az e havi The Twilight Saga: New Moonban mutat valamit, az annak a hajlandósága, hogy elvesse azt a komoly képet, amit – megérdemelten vagy sem – a Saturday Night Live sketch-ben figuráztak ki.

Persze Dakota szerepe a Twilight folytatásában nem túl nagy kihívással jár. Jane-ként – az alacsony Volturi-s vámpír, akinek hatalmában áll, hogy az áldozatainak anélkül okozzon fájdalmat, hogy hozzájuk ér – csak ránéz az emberekre. Amikor megkérdezzük, hogyan készült, Dakota nevetett. „Nem figyeltem magamat a tükörben, mint Zoolander, amikor a Blue Steel-t csinálta!” mondja. „A piros kontaktlencse elég volt.” A színésznőt ugyanaz az ok vonzotta, mint a többi tinit: jó mókának tűnt. „Mind a négy Twilight könyvet elolvastam egy hét alatt. Ez egy akkor jelenség, és azt akartam, hogy elmondhassam, a részese voltam.”

A New Moon lehetőséget adott Dakotának, hogy megismerhesse Kristen Stewart-ot mielőtt elkezdik forgatni a The Runaways-t. „Nagyon közel kerültünk egymáshoz,” mondja Dakota „mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Mindig beszélünk egymással.” A forgatáson kívüli barátságuk egy sajátos réteget adott a New Moon forgatásának – „Sosem voltam ilyen gonosz karakter és mert nagyon jól ismerem Kristen-t, gonosznak lenni vele nagyon furcsa volt. Olyan volt, hogy Bocsi, haver!” De a kapcsolat jól jött amikor Dakota és Kristen a punk-rocker Cherie Currie-t (a Runaways vezető énekese) és Joan Jett-et alakították. „A kapcsolat, ami Joan és Cherie között van a forgatókönyvben eléggé olyan, mint ami Kristen és köztem van a való életben,” mondja Dakota – bár tisztázza – „kivéve a pusztító részt.” (Egy e-mail-ben az Eclipse forgatásáról, Kristen áradozva dicséri társát, azt írja, „Dakota az egyik legkövetkezetesebben mozgó színész, akivel valaha is dolgoztam. Mindig jobb vagyok vele.”)

Dakota több dalt is énekel a filmben amit egyszerűen a The Runaways-nek hívnak és 2010-ben jelenik meg. Bevallja, hogy ez a szerep „nagyon különbözik” mindentől, amit eddig csinált. (Ha nem vagy benne biztos, hogy kicsoda Cherie Currie, tudd, hogy a Gossip Girl-ös Taylor Momsen-ről is pletykálták, hogy kipróbálták a szerepre… és hogy, még mindig benne van a karakterben.). De amennyire ez a stílus egyáltalán nem Dakotáé – a platinaszőke paróka és a „szemfesték ami sosem jön le” – úgy tűnik nem volt észrevehető hatással a stílusára: amikor megjelent a Teen Vogue interjún, farmer rövidnadrágot, magas sarkú Doc Martens-t és egy egyszerű, bő toppot viselt egy műanyag türkiz rózsafüzérrel a nyakában. Azért talán az egykori Marc Jacobs modellben mindig is volt egy kis él: az első Teen Vogue fotózása után, amikor 12 éves volt, hazavitt egy pár rendelésre készült gyerekméretű MJ csizmát. „Még mindig megvan!” vallja be boldogan. „Ki kellett tágíttatnom de megteszek mindent ahhoz, hogy beleférjek abba a cipőbe.”

Érhető lenne ha az egykori gyerekszínész félénk lenne ahhoz, hogy olyan filmet csináljon amiben ilyen adag szex, drog és rock’n’roll van, főleg azután a reakció után amit a Hounddog című független film után kapott (főleg a karakterének a megerőszakolása miatt). De Dakota azt mondja, hogy „még mindig zavarban van ez az egész helyzet miatt” és teljesen érthetően rámutat annak az étmenetnek a nehézségeire ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy felnőtt színész váljon belőle, kivéve, ha 16 évesen akar visszavonulni. „Idősödni fogok,” mondja „és színészkedni akarok egész életemben – ez az amit szeretek – szóval előre kell lépnem a karrieremmel. A döntések amiket hozok talán nem tetszenek mindenkinek, de azt kell tennem amit megfelelőnek és jónak érzek az adott pillanatban.”

Amikor megkérdeztük, hogy Dakota átmegy-e valamilyen tini szorongáson a forgatáson kívül, azt mondja nem. „A lázadásomat a filmeken keresztül adom ki. Unalmas vagyok ezen a téren. Szeretem, hogy normális életem van.” Lehet, hogy ez az elképzelés trükkös volna vele kapcsolatban, de Dakota a felénél tart a végzős évében egy magániskolában Los Angeles-ben, és azt mondja, hogy a gyerekek sosem viselkedtek vele másképpen. „Kilencedik osztályban kezdtem ott és egyből elfogadtak. Igazán szerettem volna egy otthonos közösséget, mert mindegy, hogy az emberek hány évesek, emlékeznek a szalagavatóra. Emlékeznek a végzős báljukra. És ezt akartam igazán.”

Dakota szerint, Ő és a barátai az idejük többségét sushi evéssel („Higanymérgezést fogunk kapni”) és a The Rachel Zoe Project nézésével töltik. Nem igazán randizik: „egy sráccal a sulimból”, mondja. „Kis osztályom van, szóval elég limitált a választék. Mindenki ismer mindenkit”. Dakota pszichológiát és valami olyasmit tanul aminek a neve cement szobrászat, miközben filmes ajánlatokat fontolgat – és ezen kívül pompomlány. A kiadott hírek szerint a JV (Junior Varsity) keret tagja, de amikor ez megemlítésre kerül, kijavítja a hibát és feltárja azt az elszántságot ami egy georgiai kislányt nagy hollywoodi sztárrá tesz. „A középiskola elsőszámú csapatát erősítem, köszönöm,” mondja. És valóban.

Írta: Lauren Waterman

Fordította: Niki

Tovább olvasom