Olasz Vanity Fair – Robert Pattinson

Nem kell intelligensnek lenni ahhoz, hogy megértsük, van rosszabb minthogy egy olyan posztersráccá válj, aki a sikítozó rajongók hordája elől ötcsillagos szállodákban bujkál. És Robert Pattinson nagyon intelligensnek tűnik. Fiatal (májusban fogja betölteni a 25-öt), sikeres, van sok pénze, egy olyan munkája amit temérdek ember irigyel és minden nőt megkaphat akit csak akar. Mégis, mérföldekre lerí Róla, hogy nem boldog emiatt. Szerintem az oka pont az, hogy elég intelligens ahhoz, hogy megérti  - nem túl különleges.

Míg körülötte mindenki őrjöng, addig Ő nagyon földhöz ragadt. Ettől jófiúvá válik, de szörnyen egyedülivé. Nem lennénk meglepettek, ha egy nap úgy döntene, összecsomagol és elmegy. Néhány hete találkoztam Vele, új filmjének a Vizet az Elefántnak promótálásán.

Nemrég vett egy kutyát amit már nagyon akart. „Nem tudom, hogy fogom kezelni, de ha körbeutazod a világot, jó hogy van egy társad. Egy állatmenhelyről hoztam el: nevettem amikor belegondoltam, hogy egy menhelyről a Four Season Hotel lakosztályába került.” Rob-bal nem ez történt. Nos, majdnem.

Londonban született; anyja egy modellügynökségnél dolgozott, az apja Richard pedig klasszikus autókat importált Amerikából; amikor gyerek volt azt hitte elbír majd a nemzetközi kapcsolatokkal. Aztán megkapta Cedric Diggory szerepét Harry Potter és a Tűz Serlegében. A szerencse segítette hozzá, mint Edward Cullen szerepéhez – ami megváltoztatta az életét.

A zene volt a szenvedélye, de ezt most félre kellett egy kis időre tennie. „Néha játszom, de ahhoz hogy koncentrálni tudj, komolyan kell csinálni, amihez most nincs túl sok időm.” Rámutattam arra, hogy sok színész csinálja mindkettőt, mire nevetésbe tört ki. „Igen, de nézd meg az eredményt. Szörnyen kínos.”

Szóval azon kívül, hogy témát vált amikor Kristen Stewart-tal való kapcsolatáról van szó, Robert elmondja, (leginkább) munkával, valamint sörrel, edzéssel, cigivel és gyorskajával tölti az idejét. De hozzáteszi, hogy az alvásra is szüksége van. „Dolgoztam tegnap este. Most értem vissza Louisiana-ból.” Szerencsére abban a korban az alvás nélkülözése nem ráncot hagy az arcon, hanem szexissé tesz.

Louisiana-ban forgatja egyszerre a Breaking Dawn első és második részét. Az első részt 2011 november 18-án mutatják be. Ezalatt LA-ban Rob a Twilight-on kívül is megpróbál karriert építeni. A Vizet az Elefántnak-ban Jacob-ot játssza, aki állatorvosnak tanul míg nem értesül szülei haláláról. Pénz és otthon nélkül vándorolni kezd amíg meg nem lát egy cirkuszi vonatot és fel nem ugrik rá. Két teremtménnyel találkozik: Rosie-val az elefánttal és a cirkusz sztárjával Marlena-val (Reese Witherspoon), aki a zsarnoki porondmester (Christopher Waltz) felesége.

Igaz, hogy amikor megkapsz egy forgatókönyvet az első dolgod, hogy az első és az utolsó mondatot elolvasod?

Ha a forgatókönyvíró, a történet eleje és a vége jó akkor 75% esély van arra, hogy a sztori jó. Máskülönben a legjobb ha elfelejtjük. Manapság az a probléma, hogy azokat a forgatókönyveket filmesítik meg és kaszálnak sok pénzt, amelyeknek a legrosszabb az első oldalai.

Szóval azt mondod a Twilight rosszul van megírva?

A dolgok nem mindig működnek így. De az igaz, hogy amikor legelőször elolvastam, nem tetszett. Nem értettem, hogy miért ennyire különleges és hogy az emberek miért vannak ennyire oda érte.

A Vizet az Elefántnak egy romantikus film.

Igen, de ami engem vonzott benne a történelmi háttér, a gazdasági világválság és a cirkusz. Nagyon érdekes. A gyerekek nem arról álmodoznak, hogy egy színész társulattal lépnek le, hanem egy cirkusszal. Szerintem a mai napig történik még ilyen, amikor nem volt TV és mozi. Emellett tetszett, hogy állatokról és egy ember-állat kapcsolatról van szó (megáll és nevetésben tör ki). Tudom, elég érdekesen hangzik.

Mindenesetre, a történet leginkább a Jacob és Marlena közti szerelemről szól.

Az elején még azt gondolhatjuk „itt jön egy srác, találkozik a lánnyal, első látásra egymásba szeretnek, majd megszöknek együtt.” De ez nem így történik. Ez egy sokkal összetettebb történet. Jacob beleszeret Marlena-ba, de nem próbálja meg magával vinni. A lány először megcsókolja, majd elutasítja, de Jacob elfogadja a döntését. Mindig egy rendkívüli nő lesz a számára, akármi történjék is. Jacob csak adni akar és nem vár cserébe semmit. Ez a legjobb kapcsolatforma.

Tartanál fent kapcsolatot egy férjezett nővel?

Az élet nem fekete és fehér. Vannak olyan házaspárok, akik sose látják egymást. Ez házasság? De amit nem tudok megérteni, az a megcsalás.

Nem lehet megérteni azt a viselkedést, ami manapság az emberek többségének tipikus.
Az indítékot megértem, de azt nem, hogy tud valaki egy időben két kapcsolatot fenntartani. Ez általában gyerekes családoknál történik, de azt sem értem, hogy egy egyedülálló srác miért jár egyszerre négy lánnyal. Biztos pokoli lehet, főleg a fiúnak.

Miért főleg a fiúknak?

Szerintem ez komplikáltabb a fiúknak, mert gondoskodniuk kell a barátnőikről. Nem pénzbeli támogatásról beszélek, hanem a lelkesedésről: ápolniuk kell a kapcsolatot. Ezt egyszerre több nővel csinálni megterhelő.

Ezt azért mondod, mert már próbáltad?

Én nem egy nemtörődöm típus vagyok. Ha valakivel együtt vagyok az azért van mert azt akarom. Amikor van egy kapcsolatom akkor Én abban 100%-ig benne vagyok. Ha úgy érezném, hogy egyszerre több lánnyal akarnék járni, nem tudnék úgy járkálni, hogy „Ő a barátnőm.”

Szóval nem hiszel a megcsalásban. De mi van a „míg a halál el nem választ” résszel mint a filmekben?

Az anyám 17, az apám meg 25 volt amikor találkoztak, még mindig együtt vannak és boldognak tűnnek. Abban a hitben nőttem fel, hogy leélheted az életedet ugyanazzal a személlyel.

A szülőkről beszélve, a Vanity Fair-ben Reese Witherspoon fiát játszottad, de a jelenetedet a film összeállítása során kivágták.

Az volt az első filmem. Ő már akkor is híres volt és emlékszem, hogy nagyon kedves volt Velem: mindig kérdezte Tőlem, hogy akarom-e, hogy együtt tanuljuk a szöveget, hogy van-e valamilyen kétségem vagy kérdésem.

Majd kevesebb mint 10 év alatt az anya-fia kapcsolat szerelmesekké változott. Mit gondolsz erről?

Nos, visszagondolva, az hogy a fiát játszottam nem volt semmi értelme. Úgy értem, még 28 éves sem volt, túl fiatal volt ahhoz, hogy gyereke legyen. Ezért döntöttek úgy, hogy kivágják, azért voltak más problémák is. A másik ok az volt, hogy senki nem mondott nekem semmit. Akkor derült ki, amikor elmentem megnézni. A film végén, valakinek meg kellett kérdezni Reese-től „Fogsz találkozni Randy-val?” – ez volt a neve a karakteremnek. Azt kellett volna mondania, hogy igen és ekkor jöttem volna Én. De ehelyett azt mondta, hogy „nem”.

A Bel Ami – amiben Christina Ricci, Uma Thurman és Kristin Scott Thomas is játszik – szintén ebben az évben jön ki. Te egy csábítót játszol, aki rengeteg nővel lefekszik. Aztán novemberben jön a Breaking Dawn, amiben Bella és Te végre szeretkeztek. Többször említetted, hogy kényelmetlenül érzed magad amikor ilyen jeleneteket forgatsz. Kezdesz hozzászokni?

A Bel Ami-ban nem volt túl nehéz, mivel legtöbbször ruhában voltunk. A Twilight-nál azonban jobban izgultam: magasak az elvárások és mindenki erről beszél. Ezért egy hónapon keresztül minden nap edzettem. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy formában voltam.

Egy hónap elég volt:

Igen, de nem is tudtam volna tovább csinálni. Oh, a Cosmopolis-t elfelejtetted. Abban bőven van szexjelenet. Az egyikben egy lány meglő egy sokkolóval, őrület!

Visszatérve az előző kérdésemhez, kezdesz hozzászokni?

Nem tudom. De azt igen, hogy vissza kell mennem az edzőterembe.

Nem vagy egy edzőterem mániás, ugye?

Az egyik végletből a másikba esem: a forgatás előtt napi 4 órát edzettem. Aztán abbahagytam. Ugyan ez van az alkohollal: mindent vagy semmit. Louisiana-ban nagyon nehéz volt ellenállni a kísértésnek; de rájöttem, ha napi 5 sört megiszom fölösleges sportolnom. Megpróbálhatod, de nem lesz változás. Azt hiszem az ivást is abba kellene hagynom.

- Enrica Brocardo, 2011. Április

Fordította: Niki

Tovább olvasom

Vanity Fair - Robert Pattinson (2011)

Az igazán elkötelezett Twilight Saga rajongók körében megszállottságuk tárgya lehet, hogy Robert Pattinson, viszont „ő egy gondolkodó ember, aki megpróbálja megemészteni hírnevét,” mondja Nancy Jo Sales, a Vanity Fair felelős szerkesztője, az ő nevéhez fűződik az e havi címlapsztori, ami a színészt veszi górcső alá (és amely a „Menekülés az Alkonyat Zónájából” címet viseli). Tovább folytatva gondolatmenetét, „Csak egy átlagos - jóllehet egy nagyon jóképű – srácnak tűnik, aki egy igazán különleges álmot él át, amiből szeretne lassan felébredni. Azt hiszem most a ’Nem vagyok Spock’* pillanatát éli meg.”

Menekülés az Alkonyat Zónájából

Felejtsd el kapcsolatát Kristen Stewart-tal – Robert Pattinson belehabarodott egy vastagbőrű emlősbe, akit Tai-nak hívnak, ő Robert egyik szereplőtársa az ebben a hónapban bemutatásra kerülő Vizet az Elefántnakban. Ez a film - amely vásznán Reese Witherspoon mint Pattinson szerelme tűnik fel – egy szakmai kiugrást jelent az öt részes Twilight Saga természetfeletti környezetéből, azonban még a távoli forgatási helyszínen, Tennessee-ben is a Twihard rajongók tömegei ostromolták napi szinten. Nancy Jo Sales a 24 éves színészt a hírnév okozta hála és kétségbeesés közötti vergődés közepette találta, amely bekebelezi őt.

Robert Pattinson nem szeret többé repülni, mivel a repülés reptereket jelent, és a repterek nem jelentenek mást mint olyan emberekbe botlást, akik megőrülhetnek mikor megpillantják őt, sikítozni, sírni kezdenek, megpróbálnák megérinteni és megkérni, hogy harapja meg a nyakukat. Pattinson szemérmes színésznek - jövő hónapban tölti be a 25. életévét és úgy nyilatkozik arról a hisztériáról, ami körülveszi őt mióta először feltűnt a gavallér tinédzser Edward Cullen szerepében a 2008-as Alkonyat filmben, hogy „meglehetősen szokatlan.”

„Ez a dolog, hogy mindenki ismer,” mondja egy nap Baton Rouge-ban, ahol a Twilight Saga Breaking Dawn: Part I-et és Part II-őt forgatják, „különös, mivel az emberek részéről ez egy egyoldalú kapcsolat, hisz látják a rólad készült képeket és úgy érzik, hogy jobban ismernek mint azokat, akikkel valójában kapcsolatot tartanak fent.” Pattinson továbbá hozzáteszi, „Még én sem ismerem magamat eléggé.”

Így, a repüléstől való idegenkedése és az az érzése, hogy több időt kell arra fordítani, hogy megismerje önmagát, Pattinson-t arra az elhatározásra jutatta, hogy novemberben Los Angeles-ből New Orleans-ba autóval utazzon, így csatlakozva a Twilight Saga stábjához. „Fantasztikus volt,” mondja erről az utazásról, amit két londoni barátjával együtt élt át. „Egész végig helyi utakon haladtunk, és az iPhone-om segítségével navigáltam.” E modern Kerouac-szerű utazás révén átkeltek Arizonán és Új-Mexikón, mikor ráakadtak egy kis natív amerikai városkára, Zuni-ra. „Egyáltalán nem tűnt Amerikának,” mondja Pattinson nosztalgikusan. „Mi voltunk ott az egyetlen fehér emberek.”

Megálltak egy texasi bárban, Lubbock-ban, ahol hosszú ideje Pattinson először érezte úgy, hogy le tud ülni és meginni egy sört anélkül, hogy lesifotósok vagy rajongók zavarnák. „Senki sem ismert fel, vagy ilyesmi,” mondja. „Én meg úgy voltam, hogy Ah, ez nagyon fasza, itt ülhetek, csirkeszárnyakat ehetek meg ilyenek.” Egy olyan hely után kutatott, ahol önmaga tud lenni, és úgy gondolta meg is találta.

De történt valami. Kitudódott, hogy ott van. „Valahogy mindig rám találnak,” mondja rezignáltan. Hirtelen nagyjából ezer ember volt az utcán, a rendőrségnek ki kellett szállnia, hogy kontrollálja a tömeget. A kidobó megkérdezte tőle, „Szeretnéd ha kimennénk és megvernénk valakit?,” majd Pattinson azt mondta, „Miről beszélsz? Senkit sem kell megverni.’” Az a bár, ami előtte az ismeretlenség oázisa volt, az csapdává vált számukra. A rendőrség által biztosított védőkíséretnek kellett visszavinnie őket a hoteljükig.

Néhány hónappal később Baton Rouge-ban, Pattinson azt mondja, hogy nem érzi úgy, hogy szórakozni kéne járnia, mivel nem lehet megmondani, hogy egy egyszerű éttermi látogatás mikor válik egy újabb ’lázadás’ gócpontjává. „Így fogok tenni,” mondja, majd lehajtja a fejét az asztalra és elrejti azt karjának könyökhajlatában. Felemeli a fejét és – oh, hűha. Nem tud sikeresebben szabadulni külsejétől, mint a rajongók figyelmétől. Az arcának van egyfajta fönségessége, amit gyermekarcokon láthatsz, kiegészítve ez a tökéletes fehér bőrrel, a piros ajkakkal és nagy szemekkel. Nehéz lenne kifejezni más módon csak úgy, hogy: gyönyörű.

De az ilyen szuperlatívuszok valószínűleg azon fajta dolgok, amik arra késztetnék őt, hogy még jobban megalázkodjon és megizzadjon, mint most a világoskék pamut ingében. Idegesnek tűnik; és beismeri, hogy az is. Ez az interjú dolog nem az ő világa. „Egyszerűen unalmas vagyok,” mondja, ahogy ismét végigfuttatja ujjait vastagszálú barna hajában, amíg az az égnek nem mered. „Annyira ki vagyok száradva.” Az American Spirits láncdohányosa, kávét, vizet és Snapple márkájú jegesteát iszik, és csokis perecet majszol egy tálból, amit az asszisztense hagyott itt neki.

Kintről, kutyák morgása hallatszik be. „Remélem nem ölik meg szegény Martint,” mondja Pattinson, feláll a konyhaasztal mellől és kinéz az ablakon. Martin egy kóbor kutya, aki - Pattinson és Twilight-os kolléganőjének, Kristen Stewart - asszisztenseik kutyafalkájának elnyomott részét képviseli. Az asszisztensek ezen a hangulatos, meghitt bérelt házon osztoznak Baton Rouge csendes lakóövezeti részében. A kályhában ropogó tűz és illatos gyertyák teremtik meg Pattinson számára a kényelmet – amit az asszisztenseknek köszönhet -, amíg interjút ad.

„Fogalmam sincs, hogy mi a baj velem,” mondja Pattinson, ahogy visszatér az asztalhoz.

Amióta visszatért az Alkonyat forgatására, azt mondja nem érzi úgy – nos, hogy teljesen önmaga lenne. „Az agyam nem működik többé. Nincsenek emlékeim. Nem tudok írni. Csupán, amit meg tudok tenni, az az, hogy aláírjam a nevem. Múltkor megpróbáltam írni – úgy nézett ki, mintha Braille írással véstem volna.” Megkérem, hogy írjon valamit a jegyzettömbömbe; megteszi és olvashatatlan. „Látod?” mondja. „Úgy néz ki, mintha pókok firkálták volna.”

Zord lelkiállapotának leírásában felfedezhető egyfajta tréfás hangulat, ugyanakkor komoly is. Úgy tűnik, hogy az óriási hírnév által okozott buborékban-élés korlátai kezdik felemészteni. „Abban az állapotban vagyok, hogy nem csinálok semmit,” mondja. „Soha nem kapcsolok el a TV csatornákról a lakókocsimban. Csak a House of Payne, a Két pasi – meg egy kicsi ismétléseit nézem. Imádom a Zsarukat – azt hiszem ez a kedvenc televíziós showműsorom.”

„Úristen,” mondja nevetve, „Ez tisztára pancserül hangzott.”

Ébressz fel, mikor vége

„Kristen nagyon koncentrál arra, hogy színésznő legyen,” mondja Pattinson később Stewart-ról. „Úgy értem, ez Ő – Ő egy színésznő. Míg Én – Én meg nem is tudom.”

A sok dolog között - amik most üldözik Pattinson-t bárhová is megy - azon kérdések is szerepelnek, amik a 21 éves Stewart-tal kialakult kapcsolatának természetét feszegetik. Széles körben azt pletykálják, hogy perzselő szerelem alakult ki közöttük, amit nem hajlandók megerősíteni (még Oprah sem volt képes megtörni a jeget). Más pletykák szerint viszont a románc csak a Twilight filmek hírverését segítik.

„Arra vagy kíváncsi, hogy igazi vámpír vagyok-e?” kérdezi Pattinson, mikor csatlakozom a kíváncsiskodók táborához azáltal, hogy arról kérdezem, hogy a vásznon látható szerelem tükörképe-e a valódi életének. Ahogy válaszra várok, Pattinson a szó szoros értelmében vergődik. „Igen. Um. Nem, nem igazán,” mondja.          
„Elég nehéz… ez egyszerűen nagyon nyomasztó,” mondja talányosan.
„Úgy értem, hogy nagyon intenzív érzelmeket tápláltok egymás iránt?” kérdezem tőle.
„Oh, nem tudom,” mondja végül. „Kristen klassz. Mielőtt ismertem volna, azt gondoltam, hogy igazán jó színésznő. Mármint láttam az Út a Vadonba címen futó filmben, és azt gondoltam, hogy nagyszerű benne. Még mindig úgy vélem, hogy csak néhány csaj van az ő korosztályában, akik ugyanolyan jók, mint ő. Vicces, ahogy ezt a hatalmas dolgot kezeli.” Ami az Alkonyat.

„Ha ennek vége,” mondja Pattinson utalva a Twilight megállíthatatlannak tűnő szórakoztató gépezetére, „a média az érdeklődését el fogja veszíteni” az állítólagos afférjukat illetően. Reméli. „Nem lesz semmi, amiről beszélhetnének. Nem fog passzolni a szalagcímek forgatagába. Nem fog belesimulni a mintába.”

De a nagy kérdés Pattinson számára az, hogy — és ennek úgy tűnik fájdalmasan tudatában van – vajon a Twilight őrület valaha véget ér-e igazán, valamint valaha visszatérhet-e a színtiszta önmagához, az egyszerű Rob-hoz, akármilyen is legyen az. A Saga negyedik és ötödik része nem fog a mozikban debütálni 2011 és 2012 novemberéig, és olyan megszállott rajongókkal, az úgy nevezett Twihardokkal (nem is beszélve a Summit Entertainment hatékony marketing gépezetéről) a világjelenség olyan hosszú ideig fent fog maradni, amíg csak a tinédzser lányok kedvüket lelik a hátborzongásban, vagy egyszerűen nem akad jobb dolguk.

Egy olyan ikonikus szerep, mint amilyen Edward Cullené ugyanolyan halálosnak tud bizonyulni, mint egy vámpírharapás egy fiatal színész pályafutásában, annak ellenére, hogy a mozifilmek hallhatatlanságot, hírnevet és gazdagságot hoztak számára. (Ebben az évben Pattinson a 15. helyet foglalta el a Vanity Fair által összeállított „Hollywoodi Top 40”-es listán, ami szerint csak 2010-ben 27,5 millió dollárt keresett.) „A fizetség hatalmas,” ismeri el Pattinson, de „most skatulyában vagyok, ami nagyon furcsa. Az emberek ez alapján ismernek, ez a dolog hozza valószínűleg a legtöbb pénzt – de jóformán semelyik színész sem vágyik erre. Azért, mert így senki sem hinné el nekem, hogyha valami igazán életszagú karaktert akarnák megformálni, például egy gengsztert vagy hasonlót.”

Megkérdezem tőle vajon elérne-e valamifajta áttörést, ha teljesen mást csinálna – mondjuk Shakespeare-t. „Ha most megtenném, megölnének,” mondja egy szomorú nevetés kíséretében. „Mindenki azt mondaná, Mi a szar?”

Különös helyzetben van most, hiszen nem tudja, hogy örökké színész akar-e lenni, illetve szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy nem fogják engedni, hogy kibontakoztathassa magát színészként. Sóvárgónak tűnik, mikor kortársainak karrierjéről beszélgetünk - akiket tisztel - úgy mint Jesse Eisenberg-ről („Ő nagyon király.”) és James Franco-ról („Ő valami igazán érdekes utat jár be pályafutása során.”).

„Mindig is azt mondom az ügynökeimnek, hogy 10 évig fog tartani,” míg elfeledkeznek a Twilight-ról, mondja. „De ez totálisan érthető. Az átlagos emberek dolgoznak és dolgoznak a nagy pillanatig. Te csak megpróbálod a lehető legtöbbet kihozni a döntéseidből. Mint például én megpróbálok úgy gondolkodni, mint az Alkonyat filmek előtt.”

És ez az amiért elhatározta: megcsinál egy filmet, ami egy elefántról szól.

Ormány Show

A Vizet az elefántnak – ami ebben a hónapban kerül a mozikba – Sara Gruen 2006-os toplistás regényén alapul, és egy utazó cirkuszról szól a Nagy Gazdasági Világválság idején. Pattinson Jacob Jankowski-t játssza, egy állatorvostan-hallgatót, aki elveszti a szüleit egy autóbalesetben, és felugrik egy cirkuszvonatra, majd a cirkusz egzotikus állatainak gondozója lesz, köztük egy nagyon problémás elefánté.

„Nem lepődnék meg, ha Rob azt mondaná, hogy az ok, ami miatt elvállalta a filmet, az az elefánt volt,” mondja a rendező, Francis Lawrence (Constantine - A démonvadász, Legenda vagyok). „Egészen beleszeretett abba az elefántba.”

„Ő volt a legjobb színésznő, akivel életem során dolgoztam,” mondja Pattinson Tai-ról, az ő indiai elefánt szereplőtársáról, aki Dél-Kaliforniában él, ahol a film nagy részét forgatták. (Tai feltűnt az 1992-es Vanity Fair címlapján, ahol Goldie Hawn-nal pózolt.) „Sírtam, mikor az elefánt végzett a forgatással,” vagyis mikor leforgatta az utolsó jelenetét, mondja Pattinson. „Sosem sírtam, mikor bárki más fejezte be a forgatást.”

De az egyik fő oka annak, hogy a film elkészítése mellett döntött az volt, hogy Jack Fisk, az Oscar jelölt látványtervező (Vérző olaj) elmondta neki, hogy a látvány olyan lesz, mint az 1978-as Mennyei napok című Terrence Malick filmben, ahol Fisk volt a művészeti vezető. „Volt egy elképzelésem arról, hogy miként fog kinézni a film,” mondja Pattinson. „Eléggé fura módon választok.”

„Ő egy megszállott mozifilm-imádó,” mondja Reese Witherspoon, aki a cirkuszi előadót, Marlenát játssza, és Pattinson szerelmének tárgya is a filmben. (2004-ben, mikor Witherspoon 28 éves volt, Pattinson, aki akkor 18 éves volt, játszotta a fiát a Hiúságok vására című filmben, de a jelenetek végül a vágószoba padlóján kötöttek ki, szóval, ahogy Robert mondja „az nem számít”.)

„Igazán elképesztő, hogy egy ennyire fiatal srác már ennyi filmet látott,” mondja Witherspoon. „Egyszer megemlítettem a Mindkettőt szeretem című filmet – ez egy Ernst Lubitsch-Gary Cooper vígjáték 1933-ból – és teljesen meglepődtem, hogy már látta.”

„Egy kicsit olyan, mint egy filmtudós,” mondja Lawrence, „rengeteg mindent megnéz, és nagyon intelligensen tud társalogni a filmekről.”

Mégis, Lawrence elismeri, hogy egy kicsit aggódott Pattinson beválogatása miatt, egészen a személyes találkozásig. Pattinson filmjei, kivéve a milliárd dolláros Alkonyat sorozatot, ugyanis eddig nem voltak nagy kasszasikerek. Volt pár szerepe kisebb filmekben, mielőtt megkapta Edward Cullen szerepét, aztán szerepelt 2010-ben az Emlékezz rám című filmben, ami nem részesült a Twilight sikerében.

„Az Alkonyat-filmek annyira ’kitaláltak’,” mondja Lawrence, „te pedig elgondolkozol, hogy vajon a színész mire is képes. De aztán ahogy találkoztam Robbal, annyira megnyugodtam. Van benne valami: magával ragadó. Ő egy igazi filmsztár. James Dean-re emlékeztet engem. És nagyon hasonlított Jacob-ra (a Vizet az elefántnak-ban játszott karaktere), egy olyan személy, aki még csak most ért férfivá, erős, de bizonytalan a saját bőrében. Az emberek nagyon meg fognak lepődni rajta. Az alakítása nagyon árnyalt és természetes.”

„Ő még csak most fedezi fel, ki is ő valójában, mint művész. Mindig megkért engem, vagy Christoph-ot, – Waltz, osztrák színész, aki szerepelt a Becstelen Brigantykban is, és August-ot, a brutális állatidomárt játssza a Vizet az elefántnak-ban – hogy dolgozzunk a párbeszédeken, és a karaktereken vele. Nagyon elkötelezett a munkájában. Annyi rosszat lehet hallani a fiatal színészeknek a viselkedéséről, hogy elkésnek a forgatásról, és másnaposak, de itt egyáltalán semmi ilyesmi nem merült fel. Nagyon keményen dolgozott.”

Valahogy Pattinsonnak sikerült fenntartania a koncentrációját a Twihard-ok tömegei előtt is, akik napi szinten felbukkantak a Vizet az elefántnak forgatásán. „Még életemben nem láttam ilyet azelőtt, soha. Már reggel ötkor ott várakoztak, hogy láthassák őt. Fiatal lányok. Hol van vajon az anyukájuk?” – kérdezi Witherspoon.

„Szerintem ez nagyon idegesítő számára,” mondja Lawrence. „Egy hétig forgattunk Tennessee-ben, és erről a hírek kiszivárogtak. Mentünk a kocsival a forgatásra, és a helyszín olyan volt, mint Woodstock. Két mérföld hosszan kocsik. Emberek kempingeztek a fűben. Épp vacsoráztunk a hotelban egy privát szobában, ők pedig zajongtak az ablaknál, úgyhogy a pincérnő behúzta a sötétítőket. Erre elkezdtek sikítozni és dörömbölni az ablakon, karmolászni az ablakot. Aztán egyszer csak meghallod ezt a kétségbeesett hangot: Rob! Én csak szeretném megérinteni a hajad!”

„Dolgoztam már Will Smith-szel,” folytatja Lawrence, „ő is ugyanúgy osztogatott autogrammokat, és mindenki boldog volt. De ez már egy teljesen más szint. Rob-ot darabokra tudnák széttépni. Letépnék róla a ruháit, és kihúznák az összes haját.”

Senki kísérete

Ilyenkor elgondolkodunk, vajon hogyan kezeli ezt az egészet Pattinson. Ő nem olyan, mint Leo a Titanic-os években, nem járja a nightclubokat a kíséretével, így eresztve ki a gőzt. Nem is olyan, mint Keith Richards (aki állítása szerint még csak most ért a végére a saját önéletrajzának az elolvasására), aki különböző szerekkel kábította magát. Pattinson azt mondja, hogy „allergiás a fűre”, és most, hogy formában kell lennie a Breaking Dawn filmekhez, még csak nem is iszik. (Félmeztelenül fog megjelenni a Breaking Dawn: Part 1-ben, amitől azt mondja, hogy már előre rettegett: „Én sosem értettem ezt a meztelenség dolgot. Annyira irigy vagyok azokra az emberekre, akik csak úgy simán meztelenül mászkálnak.”)

„Kényszeres evő vagyok,” árulja el nekünk. „Annyira el fogok hízni öregkoromra, hogy az már nevetséges.” De ezt elég nehéz elhinni, látva vékony alkatát. Elmesél egy történetet arról, hogyan zabált be egy több, mint egy kilós zacskó kekszes M&M’s-t, miközben David Foster Wallace esszéiből összeállított könyvet olvasott. „Teljesen összeomlottam, és szó szerint lehúztam a maradékot a vécén,” mondja. Egyáltalán nem Keith Richards.

Inkább egy szabadkozó sztárnak tűnik, aki sóvárog a hétköznapi dolgok után, és nagyon elkötelezetten műveli magát. „Nagyjából 20 könyvet olvasott el, mialatt forgattunk,” mondja Lawrence. „Mindig ott volt nála a Kindle-je a felvételek között.”

Pattinson a kedvencei között tart számon néhány gúnyos hangvételű művet, ami az emberi ostobaságon élcelődik: az Eat the Rich P.J.O’Rourke-tól, és a Money Martin Amis-től. Kijelenti, hogy ő „teljesen olyan”, mint a Money narrátora, John Self – egy reklámszakember, és munkamániás férfi a ’80-as években – és szeretné majd egyszer eljátszani őt a filmadaptációban. „Ez nekem készült, ez a szerep,” ragaszkodik hozzá.

De hogy miben is hasonlít annyira erre a karakterre egyenlőre rejtély marad. Elismeri, hogy ő „sosem csinál semmit” – mármint semmi botrányosat -, ennek ellenére beismeri, hogy bizonyos fajta csodálatot érez Charlie Sheen, és az ő „kis kilengései” iránt. „Szeretem az őrült embereket, akik le se szarják az egészet,” mondja.

De Pattinson fennköltebb tevékenységek iránt érez elkötelezettséget. Azt mondja, egy forgatókönyvet ír egy Lillian Hellman novella alapján. Mielőtt a munkabeosztása ilyen korlátozott lett, azelőtt „minden egyes nap eljártam a moziba”. Azt mondja, hogy „nagyon sokat tanultam Godard-tól” (a French New Wave rendezője, Jean-Luc Godard), és felsorol egy listányi borús hangulatú japán filmet, amiket nagyon tisztel.

„Bassza meg,” mondja aztán egyik pillanatban. „Teljesen úgy hangzom, mint egy kis sznob pöcs.”

Sosem járt főiskolára. Barnes-ban, egy londoni külvárosban nőtt fel, ahol anyja, Clare, egy modelügynökségnél dolgozott, apja, Richard pedig régi autókat árult. (Van két nővére is, Lizzy, aki zenész, és Victoria, aki reklámszakember.) „Nagyon helyes családja van,” mondja Witherspoon, „emberek, akik szeretik őt, és támogatják, és ő is ugyan annyira szereti, és támogatja őket. Ez mind nagyon jót tesz neki a jövőre nézve is.”

Pattinson egy fiúiskolába, a Harrodian-be járt (véletlenül pont akkor, mikor Mick Jagger fia, James is), amit ő ’művészeskedő’-nek nevez. Elmeséli, hogy politikai szövegíró szeretett volna lenni, és jelentkezett is a főiskolára a nemzetközi kapcsolatok szakra, de ekkor megkapta Cedric Diggory szerepét, aki egy varázslótanonc a Hugrabug házban, a Harry Potter és a Tűz Serlege című filmben. Megpróbálkozott a színészkedéssel, és a modellkedéssel, elég szerény sikerrel, így eldöntötte, hogy L.A.-be költözik, hogy ott próbálja ki a szerencséjét. Azt mondja, hogy ideje nagy részét moziba járással, és pubokban való zenéléssel töltötte (mivel zenész, és dalszövegíró is). Nem volt barátnője: „Én nem olyan srác vagyok, aki állandóan benne van egy kapcsolatban, egyáltalán nem.” Már azon gondolkodott, hogy felhagy a színészkedéssel, és hazamegy, amikor is beválogatták az Alkonyat stábjába.

Hajrá Csapat

Tudván, hogy ő egy viszonylag fiatal ember, érdekes belegondolni, hogy mi járhat Pattinson fejében mikor ennek az egész hírnév cirkusznak a középpontjában áll. „Nagyon furcsa,” mondja és próbálja elmagyarázni. „Mindig eltűnődöm, vajon mit akarnak?” mondja a Twilight rajongókra gondolva.

Megszállottan követik a filmforgatásokra világszerte, melyek miatt [a rajongók] sokszor munkát és családot hagynak hátra csak azért, hogy a Twilight ösvényen kirándulhassanak. Mikor ez év januárjában vöröses árnyalatúra festette a haját, szolidaritásból a rajongók is ezt tették. „Egy 17 éves ausztrál lány feltörte az e-mailjeimet mikor épp be voltam jelentkezve,” mondja Pattinson. „Aztán egy 15 éves angol lány ugyanezt megcsinálta.” Azt mondta az ügyvédjének, hogy perelni fog.

„Félek házat vagy bármit is venni, mert ha csak egy paparazzi is ott állna egy napig, többet el nem mennének onnan,” Inkább hotelekben tartózkodik, mert mint mondja „csak a gyakori költözéssel tudom ezt elkerülni.”

„Még most sem értem igazán,” mondja Pattinson a Twilight intenzív vonzerejéről. „Van egy bizonyos pontja, ami a velejéig magával ragadja a lányokat. Az emberek pedig meg akarják bélyegezni őket azzal, ha azt mondják ‘Én Twilight rajongó vagyok.’ Ez őrült dolog szerintem. Ők igazából a közönség részei. Csak van abban valami hihetetlenül izgalmas, hogy felspannolod magad egy bizonyos szintre.”

De elismeri, hogy a Summit Entertainment díjnyertes marketing csapatának is sokat köszönhetnek. A tavalyi év ’Team Edward/Team Jacob’ kampánya nehéz döntés elé állította a Twilight rajongókat, mikor arra kérték őket, hogy támogassanak valakit a Bella kezéért harcoló két rivális közül.

„Fogalmam sem volt arról, hogy fogadták az emberek a Team Edward/Team Jacob dolgot,” mondja Pattinson. „Állandóan azt kérdezgették,”— átvált reklámszerű hanghordozásra —„‘Team Edward vagy Team Jacob párti vagy?’ Én meg csak néztem, hogy ‘Te meg miről beszélsz?’ De mondták tovább, hogy ’Válassz oldalt!’ Mire azt mondtam, hogy ‘Én egyikhez sem tartozom.’”

Szerinte az, hogy termékké vált—arca pénztárcákon, uzsonnás táskákon, társasjátékokon és számtalan játékfigurán köszön vissza—elég furcsa dolog. „Ha benne vagy a Twilight-ban ki kell elégítened a franchise-t,”—ismételgetik egyfajta hódolattal a Summit emberei. „Például mikor a Vizet az Elefántnakhoz készítettük a promó fotókat az egész nem tartott tovább 10 percnél, míg a Twilight-ét vagy 2 napig csináltuk - minden szögből és pozícióból. Csodálkoztunk is, ‘Miért tart ez ilyen sokáig?’ És akkor megmondták,”—előveszi komoly, cégvezetős hangját— „‘Hát ez a játékokhoz kell majd és a Burger King-es koronákhoz.’ Nem azért mondom, mert bajom volt ezzel—egy filmnek nehéz pénzt keresni…”

„Mindegy is,” mondja Pattinson miközben beleszív a cigarettájába. „Ez ellen nem tehetsz semmit. Ez van és kész. De nagyon fura a részesének lenni és képviselni olyat, amit igazából nem is szeretsz annyira.…”

„Istenem, ezt most jól megfejeltem,” mondja.

Reménykedik abban, hogy lehet belőle egy olyan Rob Pattinson, akit komolyan vesznek színészként és egyre kifinomultabb szerepeket kap majd. Mostanában válogatták be David Cronenberg Cosmopolis című következő filmjébe, ami Don DeLillo novella adaptációja lesz. „E miatt aggódtam a leginkább,” mondja, „hogy majd nem fognak olyan komolyan venni, hogy ilyen szerepeket adjanak és most kaptam egyet.”

Kutyául megfáradt

A meganagy világhírrel együtt úgy látszik az emberektől való elidegenedés is felütötte nála a fejét. „Elég vicces ez manapság,” mondja Pattinson, “mármint az emberekkel való szocializálódás. Van bennem egyfajta gyanakvás mindenki felé, ami nagyon fura. Vegyük például, hogy simán sétálok az utcán az emberek meg beszólnak, hogy ‘Bazd meg!’” mondja nevetve. „Aztán ott van még a többi ember, akik egyszerűen csak meg akarnak ütni. A bárokban lévő pasik mondjuk. Ilyenkor egyszerűen csak elmegyek,” mondja vállat vonva.

„De emiatt nem szabad panaszkodni, hálásnak kell lenned. És nyilván – megértem miért. Ha szerencsés vagy értékelned kell ezt. De ha már csak egy kicsit is mondasz valamit a rossz oldaláról ezek az emberek rögtön kikiáltanak hazugnak. Szerintem azért, mert az emberek szeretnék azt hinni erről az egészről, hogy olyan mint egy álom.”

„Atyaég, egyfolytában a hírnévről beszélek, ez már annyira unalmas!” Magyarázza székéből kifordulva Pattinson, miközben mintha undorodna magától. Megnyugtatom, hogy teljes mértékben megértem, figyelembe véve azt a sok mindent, amin az elmúlt években keresztül ment. „Igen, tudom, de mindig mikor arról olvasol, hogy valamelyik híresség a hírnévről beszél, azt gondolod róla ‘Kussolj már el a francba,’” mondja nevetve.

A kintről beszűrődő moraj egyre hangosabb lesz. Vonyítást is hallunk. Pattinson feltépi az ajtót, mondván, „Ezt nem bírom tovább.”

„Martin, gyere ide!” kiáltja, mire azonnal beszalad a házba egy vékony, ázott fekete kutya és farkát energetikusan és hálásan csóválva mindenhova vizet fröcsköl.

Pattinson becsukja az ajtót mielőtt más kutyák is bejuthatnának. „Nézd meg, rám várnak, mind akarnak egy darabot belőlem,” mondja. Néhány boxer az ablakhoz megy és mogorván bámulnak befelé - márha a kutyák tudnak mogorván nézni.

Martin felugrik a kanapéra és kimerülten lecsukja szemét.

Pattinson megsimogatja fejét. „Jól van, aludj csak.”

- Nancy Jo Sales, 2011. Április

*A Star Trek Leonard Nimoy-át annyira azonosították Spock szerepével, hogy az már kezdett a terhére válni, és első, 1977-ben megjelent önéletrajzi könyvének a ’Nem vagyok Spock’ címet adta.

Fordította: Barbi, Edit, Annie

VIA

Tovább olvasom

Elle UK - Az elveszett fiú

Több van ROBERT PATTINSON-ban mint sztárgének és tűnődő vonások? Biztosra veheted, mondja Hermione Eyre.

   Mikor megérkezem Los Angeles-be a Fox Stúdiójába, a délelőtti napsütés már őrülten szikrázó. ’Egyenesen előre, amíg el nem éri a fánkost,’ mondja egy biztonsági őr, aki a 12 láb magas Homer Simpson tiszteletére emelt szobor felé mutat. ’Majd haladjon tovább, a Star Wars falfestmény mellett, amíg el nem éri a pigvinekből álló sort. A pingvinekkel szemben van egy hegedű alakra formázott sövény. Ott meg kell találnia Mr Pattinson-t.’

   Ez az az őrült, látszat világ, amiben Robert Pattinson él. Azért van itt, hogy az utolsó pillanatban is utószinkronizáljon, annak ellenére, hogy vasárnap van és a stúdiók kihaltak, jelenleg ő a legjobban fizetett brit színész (múlt évben a 24 éves a Sunday Times Leggazdagabb listáján tanyázott 3 millió fontos keresetével) így a munkája soha nem ér véget. Egy helyes fiú, a nyugat-londoni zöldes Barnes-ból, aki nemzetközi tinibálvánnyá vált tűnődő előadásának köszönhetően, amit a félelmetesen sikeres vámpírszériában, a négyrészes Twilight-ban alakít. A Facebook generáció Keanu Reeves-e; és a Twitter korának Leonardo DiCapriója. Ha leborotválja a barkóját, vagy megiszik egy sört, azt rajongók ezrei kommentálják. És még egy kissé megalázó becenevet is szerzett magának: az RPattz-t. Azonban míg karaktere, Edward Cullen örökre 17 éves marad, Pattinson öregszik és halad előre.

   Nincs több kasszasikerű franchise: hamarosan elkezdik forgatni a Cosmopolist, Don DeLillo regénye alapján, aminek munkálatait David Cronenberg rendező irányítja. (’A regény olyan, mint egy hihetetlenül hosszú költemény,’ mondja Pattinson lelkesen. ’A film abszolút ott lesz a szeren.’) Ebben az évben két filmben is főszerepben láthatjuk, az elsőben Reese Witherspoon oldalán egy cirkuszi drámában, a Vizet az Elefántnak-ban, majd a következőben, a Bel Ami-ban, ami Guy de Maupassant novellájának filmadaptációja Uma Thurman-nel. Az idősebb nők, ahogy meséli nekem, nem igazán jelentenek újdonságot számára: ’Minden lány, akivel tinédzserként jártam  idősebb volt nálam. Az első barátnőm 26 volt, én pedig csak 17. A nők, akik idősebbek voltak mindig izgalmasabbnak tűntek.’ Azért mert tapasztaltabbak? ’Azt hiszem. Régen azt hittem, fiatalként, hogy egy kicsit milyen király vagyok. Szerettem, ha ez felháborította az embereket - az hogy mennyire fiatal voltam [a barátnőimhez képest]. Szerettem besétálni egy szobába egy nővel az oldalamon, az emberek megnéztek minket, és azt gondolták: nem néznek ki valami jól együtt.’

   És ha ezek a nők adtak is magukra, jól öltözködtek, már látom hogy a megfigyelők miért jutottak erre a döntésre. Ma Pattinson egy topis retró napszemüveget, fekete pulóvert, pólót, farmert visel és borotválatlan, haja olyan kócos, mint azon férfiaké, akik arra kelnek, hogy az autójuk már egy jó ideje lent vár rájuk. Ez sokszor történik meg vele, úgy hiszem. Lehányja a cigarettáját, a laptopját és a kulcsait az asztalra majd saját lustaságán sóhajt egyet. ’Szerintem az ideális munka számomra a héten csak 1 napig tartana. Mikor először elkezdtem színészkedni, egy munkát kaptam egy évben, ami három hónapig tartott, majd az év többi részében nem volt semmi tennivalóm, de elég volt a pénzem, hogy megéljek belőle. Egész nap újságot olvastam, sok DVD-t vettem… Az nagyszerű volt.’ Széles mosolyra fakad, szemei nyíltak, szelídek, kissé macskaszerűek; mint James Dean öngyűlölet nélkül.

   Most 24 éves, de talán ironikusan - köszönhetően vámpír alteregójának örökké tartó tindézser éveinek - fiatalabbnak tűnik. Arca felragyog, mikor a stúdióba megérkezik kedvenc ebédje: csirkés kebab. ’Egyszerű ízlésem van.’ Egy édes, bolondos fiú, gyorsan elneveti magát és mosolyog, habár nem tűnik különösebben boldognak. Azt mondja, elégedettebb, mint valaha is. Azelőtt zenét is írt, lazításképp (szerzeménye helyett is kapott a Twilight soundtrackjén), de egy ideje nem érzi úgy, hogy erre szüksége lenne. ’Iszonyatosan depressziósnak kell lennem a dalíráshoz, de most nem vagyok az. Az késztet írásra, mikor reggel sírva ébredek. Fogalmam sincs, hogy miért sírok, de emiatt szomorúsággal vagyok magam iránt…’ Majd nevetésben tör ki. 

   De a máról holnapra jött globális siker nyomása elől megszökni nem lehet. A tömeg, aki követi őt számtalan módon korlátozza választását. ’Nagyon, nagyon imádnék Londonban játszani,’ mondja. ’De tartanék attól, hogy ez egész egy NSync koncert jelleggé fajulna. Vagy az emberek azért jönnének, mert valami olyasmit várnának, mint amilyen a Twilight. Egy kis színházi tapasztalatom van, így tudom, hogy általában érzel valamiféle elvárást a közönségtől, akik azért jöttek, hogy a showtól sikert várjanak. De mikor premierekre megyek, akkor sokkal inkább úgy érzem, hogy az összegyűltek igazán akarnak tőled valamit. Ezek után mindig úgy érzem, hogy teljesen lemerültem. A színpadon nagyon különleges és kimerítő lenne ez a fajta élmény minden este.’

   Félelmei ellenére tagadja, hogy a hízelgés igazán neki szól. Azt mondja, hogy ő egy egyszerű ürügy arra, hogy az őrületnek létjogosultsága legyen. ’Világosan egyértelmű, hogy az embereknek ez egy ok a megőrülésre. Semmiféle indítattás nélkül az utcán nem gyűlhetsz össze a barátaiddal, és őrülhettek meg, de emiatt a Twilight dolog miatt már a körülmények is adottak.’ Ez a fajta szerény gondosság valószínűleg meg fogja menteni az épelméjűségét. Habár egy kis hiúság azért lapul benne, hisz Pattinson félmeztelen jeleneteire ’napi 4 órás edzőtermezéssel’ készült fel. ’Egyáltalán nem ettem semmit, kivéve a protein italok fogyasztását. De nem tudom felfogni, hogy lehet ezt csinálni egy egész életen át. Miután a jelenetek elkészültek, nem mentem újra edzeni. Nevetséges feltételezés az, hogy ha nincs kockás hasizmod akkor nem vagy alkalmas színésznek.’

   Pattinson jelenleg egy héten 6 napot dolgozik, közösségi élete nincs, vagy saját lakása. ’Közel voltam ahhoz, hogy megvegyek egy házat Los Angeles-ben, de 20 perccel a szerződés aláírásától, beijedtem. Szóval nincs saját házam, vagy otthonom. Kicsit rossz belegondolni, hogy nincs semmiféle menedéked, biztosítékod. Remélhetőleg a jövőben meg tudok állapodni, de a következő pár évben, sok helyen meg fogok fordulni a forgatások miatt. De azt gondoltam, hogy egy kutya jól jönne mellém. Így akárhol is van a kutyám, ott van az én otthonom is.’

  Örökbefogadta Macit (Bear-t), egy németjuhász-pitbull keveréket ('100%-ban keverék') egy lousianai állatmenhelyről: egy kutyasiralomházból. ’Maci két napra volt attól, hogy elaltassák. Úgy gondoltuk, hogy ez a halálközeli élmény már eléggé megviselte őt.’ Mi ez a többes szám, ki az a ’mi’? Részéről ez egy magányos mentőakció volt, vagy Pattinson összefogott egy bizonyos bájos szereplőtársával? Már régóta kapcsolatba hozzák Kristen Stewarttal, de hogy együtt adoptáljanak egy kutyát biztosan azt jelentené, hogy komolyabbra fordult a dolog közöttük. ’Nos…’ Idegesnek tűnik. Egyedüli szülője leszel Macinak? ’Um, igen, azt hiszem.’ Akkor a szóbeszédek a közelgő házasságról, nem igazak? ’Nem, nem azok. Azt mondták, hogy a Napa Völgyben lesz az esküvő. Ez egyébként eléggé királyul hangzik. Talán ott fogok összeházasodni, egyszer.’

   Ez a kétértelműség, ami Kstew és RPattz kapcsolatát lengi be (együtt vannak? Nincsenek együtt? Érdekel ez minket? Az egyetlen dolog, ami bizonyos, hogy nem fogják bevallani, hogy így van vagy éppen másként) folyamatos és hatalmas publicitást generál közös vámpírfilmjüknek. Felvetettem neki, hogy ez az egész dolog csak a stúdió koholmánya. ’Nem,’ mondja kedvesen, de határozottan. ’Oh nem. Imádnám, ha megpróbálták volna. Ha a stúdió megpróbálna belemászni a magánéletembe, cserébe elkezdtem volna kibabrálni velük. Nem. Nem folyik itt semmiféle aljas, becstelen dolog, csak egyszerűen nem bírom, ha az emberek fotóznak. Nem szép dolog, ha az életed valaki más számára hírré válik. Még akkor sem ha jól érzed magad, és valaki csinál egy képet, majd azt mondja, „Nézz rájuk, jól érzik magukat!” Én viszont úgy érzem, hogy ez nem a te pillanatod, ez nem a megfelelő időpont.’ Szóval nem igazodik a gondos PR stratégiához? ’Az emberek azt hiszik, hogy vannak erre embereink, akik megszerveznek mindent, és ez az egész csak reklám. Nem az. Nincsenek varázslatos kíséretek – saját magad vagy. Neked kell kifundálnod, hogy miként kell cselekedned.’

   Néhány ’őrült’ hollywoodi élmény ellenére – úgy mint, amikor Will Smith odament hozzá az Oscar éjszakáján - mielőtt fellépett volna a színpadra - és tanácsot adott neki, ’Ne próbálj meg vicces lenni. Még gondolni sem merj rá. Csak legyél klassz’ – Pattinson azt mondja, a hírnév nem mindig jó dolog. Megtanulta hogy úszhatja meg mindezt? Miért nem potyázik és bolondozza el az időt? ’Nem lehetséges csak úgy elszökni a telefonok kamerája elől. Nem tudod megúszni. Ha legurítasz négy sört, a következő napra teljesen ki leszel. Nem tudom megérteni, hogy ezek a sztárok, hogy tudtak elmenni minden egyes este dorbézolni.’ Szünetet tart. ’Kokain. Az lesz az.’

   Minden forgatókönyvet elküld a szüleinek elolvasásra (’Mindig jó ötletekkel állnak elő, mert teljesen másként gondolkodnak erről az iparágról. Az apukám minden egyes scriptet a Cápáéhoz és a Supermanéhez hasonlít…’) és még mindig hiányolja gyerekkori kiskedvencét, a west highland terriert, Patty Pattinson-t – ’a középső neve Pat volt.’

   Nevetségesen lágyszívű, de emiatt rajongóinak légióinak körében nem fog vonzerejéből veszíteni. Azt mondja vonzódott a Vizet az Elefántnakhoz, a szürke, ráncos szereplőtársa, az elefánt miatt, akik Tai-nak hívnak. ’Találkoztam vele nemrég és emlékezett rám; legalábbis azt hiszem. Új fejdíszt kapott és azt mondtam neki, ’Szép fejfedő, Tai,’ majd az ormányát odaérintette a fejéhez. Ő bámulatos.’ Mikor arról kérdezem, hogy a nem-jelentéktelen fizetési csekkjei tudatában mi volt a legextravagánsabb dolog, amire költött, ezt mondja, ’Nevetségesen hangzik, de a kutyám beteg lett, a parvovírusos bélgyulladás nevezetű kölyökkutya betegséggel, és a megkönnyebbüléssel töltött el, hogy elmehetek az állatorvoshoz és azt mondhatom, ’A legjobbat akarom, azonnal.’”

   A Vizet az Elefántnak a Nagy Gazdasági Világválság idején játszódik, és Pattinson előadása lenyűgözően kontrollált az időszakra jellemző finomsággal. ’Láttam Gary Cooper filmjeit, az ő hozzáállását és nyugodtságát. A kameratechnika még nem volt olyan mint manapság, de ennek ellenére azt kell mondanod hogy mindig megállja a helyét. A színészkedés többről szól a hangnál. Plusz ott van az is, hogy a karakterem állatorvos, szóval kell hozzá nyugalom, ami elengedhetetlen azoknál, akik körül állatok vannak.’

   Ő és Reese Witherspoon vibrálnak a képernyőn; az ő mércéje szerint az egy évtizednyi korkülönbség köztük semmiség. ’Egyáltalán nem sokkal idősebb, mint én,’ mondja gálánsan. A Vizet az Elefántnak valószínűleg nem az ő áttörő szerepe – a szerep, ami végleg lezárja a tinédzser-bálványságot – sem a Little Ashes, amiben Salvador Dalít alakította hatalmas magabiztonsággal, viszont apránként de Pattinson kitörni látszik az eye-candy, a a szemet rabul ejtő látványosság jelzésű skatulyából. Habár most elkerülhetetlennek tűnik, hogy a pletykák állandó szereplője legyen. ’A pletykamagazinok sokkal több pénzt hoznak, mint a legtöbb film,’ mondja sajnálkozva, addig amíg neki nem szegezem a következő mondatot, ’de nem úgy mint a te filmjeid’ (A Twilight Saga világszerte 1,12 milliárd dollárt kasszíroztak – a következő részek, a Breaking Dawn Part 1 novemberben debütál.) ’Oh, oké,’ nevet.

Még így is van valami kissé elveszettség Robert Pattinson-ban. ’Soha sem kaphatom meg, amit akarok,’ sóhajt egy ponton. A kiskutyája beteg, nincs otthona, és olvasva a sorok között szerelmi élete határozottan szürkének tűnik.

   A személyiségben ez a szomorú él teszi őt ennyire kívánatossá – és romantikussá. Hála az Istennek ez a multimilliomos matinébálvány nem olyan elégedett magával, mint amennyire lehetne: az elviselhetetlen lenne. De még mindig egy kívülálló, aki csendes, simulékony és szerény, valamint továbbra is arra vár, hogy feltörhesse kagylóhéját.

Lista – Robert top albumai…

1. Moondance, Van Morrison

2. Night Train, Oscar Peterson

3. Abbey Road, The Beatles

- 2011. Június

VIA

Tovább olvasom

Entertainment Weekly - A nászutasok

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella 17 éves volt, Edward pedig 103. A Twilight Saga most a végéhez közeledik az év végén bemutatásra kerülő Breaking Dawn Part 1-nal. Itt egy kis exkluzív betekintés Stephenie Meyer leginkább vitatott regényének forgatásába…

Sara Vilkomerson-tól
#1153 - 2011. május 6.

Annyi mindent lehet tenni, hogy meg lehessen tartani a titkokat a forgatáson. Amikor tavaly Novemberben elkezdődött a Breaking Dawn forgatása, a készítők még több biztonsági intézkedést tettek, mint eddig, elzárták a forgatást a sajtó elől – mindezt azért, hogy a nézőket jótékony tudatlanságban tartsák. Ennek ellenére megtörténtek bizonyos dolgok. Márciusban rossz minőségű, szemcsés képek szivárogtak fel az Internetre – amik a film leginkább várt jeleneteit mutatták meg, köztük Bellát és Edwardot az ágyban – és arra késztették a rendezőt, Bill Condont, és az írónőt, Stephenie Meyert, hogy megkérjék a rajongókat, takarják el a szemüket a látvány elől.
„Nehéz nem azt érezni, hogy ez nem rosszindulatú dolog volt,” mondja Condon. „Úgy tűnt, hogy pont azok a dolgok, amiket leginkább lakat alatt szerettünk volna tartani, azok lettek felfedve.”
„Mintha kizsigerelték volna a filmet,” teszi hozzá Kristen Stewart, Bella megszemélyesítője. Megfigyelte, hogy a bűnösök napi rendszerességgel szivárogtattak a forgatásról, úgyhogy elkezdett üzeneteket hagyni nekik a jeleneteinek a végén: „Ilyeneket mondtam, hogy ’Hé, csapj le rá! Csak lopd el őket, te elcseszett seggfej!’ Tudták, hogy minden pillanat mennyire fontos az embereknek, és ez volt a legidegesítőbb az egészben.”
Nem hibáztathatjuk a stábot, hogy különösen felidegesítette őket a dolog. A Breaking Dawn befejezése Meyer Twilight Sagájának. Sötétebb és homályosabb vizekre kalauzol minket, mint az előző három rész, és a könyv több száz oldala igencsak eseménydús. Valószínűleg a másik őrületet keltő filmsorozat, a Harry Potter hatására a Summit Entertaintment úgy döntött, hogy két filmre osztja fel a Breaking Dawn-t, amelynek első része 2011. november 18-án, második része pedig 2012 novemberében kerül a mozikba, annak érdekében, hogy megfelelően eloszthassák az akciókat – és valószínűleg azért, hogy elnyújthassák az elkerülhetetlen búcsút.
A Breaking Dawn Part 1 és 2 egyidejű forgatása közel hat hónapon keresztül tartott olyan helyszíneken, mint Baton Rouge, Vancouver, Rio de Janeiro, és az Egyesült Államok-beli Virgin-szigetek. Robert Pattinson, aki Edwardot alakítja, úgy érzi: „Olyan, mintha egész életünkben csak ezt csináltuk volna.”
A ténye annak, hogy ez a könyv mennyire aggasztó, és sötét történet – a sorozat befejező része még a Twihard-ok között is megosztó – csak még több furcsaságot kölcsönöz a sorozatnak. „Mikor a könyvet olvastam, azt kérdeztem magamtól: ’Hogy a fenébe fogunk ebből filmet csinálni?’” mondja a 19 éves Taylor Lautner, aki Jacob-ot játssza. „Mindenki azt mondta, hogy ez teljesen másnak érződött, mint amit eddig csináltunk,” mondja Stewart. „Már csak az a tény is, hogy ott ülök terhesen – olyan hűha, most tényleg egy Twilight filmet forgatunk?!” Pattinson egyetért, és ügyetlenkedve keresi a szavakat, hogy leírja a képi világot. „Nagyon, nagyon, nagyon furcsa,” mondja a 24 éves színész. „Mintha csak…és akkor…mindenképpen, um, elég sok érdekes és hátborzongató dolog történik.”
Ha most ezt a cikket olvasod, és még soha nem olvastad a Breaking Dawn-t, akkor most szólok, hogy spoilerek következnek.
A többiek nagyon jól tudják, hogy ebben a részben Bella és Edward összeházasodnak – végre letépik a ruhákat szenvedélyes, de eddig szűzies kapcsolatukról – és beteljesítik szerelmüket egy adag szálldosó toll között. Ez a cselekedet azonban következményekkel jár. Bella terhes lesz…egy félig vámpír babával, aki riasztó sebességgel növekszik a hasában, és ezzel életveszélybe sodorja hősnőnket. Még egy sokkolóan hátborzongató, és erőszakos szülést is el kell viselnie. Hogy megmentse szerelmét a haláltól, Edwardnak, sápadt családtagjai támogatása mellett, vámpírrá kell változtatnia Bellát. És ez még mind csak az első részben (Part 1) történik.
„Ez olyan, mint egy utazás,” mondja Melissa Rosenberg forgatókönyvíró a regényről. „Az első három könyv a szerelmi háromszögről szólt, és a felnőtté válásról a kapcsolatokban és a szerelemben. A Breaking Dawn nagyon is felnőtt történet. Remélem, hogy a nézőközönség is felnőtt a könyvekkel együtt, és értékelni fogják a sztorit.”
Ha nem fejlődtek volna a könyvek során, túl hirtelen nőttek volna fel. „Olyan pontosan és erőteljesen forgattunk le mindent – legyen az szeretkezés vagy szülés – amennyire csak lehetett,” mondja a rendező, Condon, aki tisztában volt azzal, hogy a PG-13 keretein belül kell dolgoznia. „Érdekes lesz majd látni, hogy lesznek e olyan emberek, akik szerint ezek a képsorok túl zavaróak lesznek majd ebben az univerzumban.” Stewart szerepét illetően szerette volna, ha a film sokkal hűebb tudott volna maradni a könyv grafikus leírásához. „Kicsit csalódott vagyok, hogy nem mehettünk túl messzire,” mondja. Mikor arról kérdeztük, hogy milyen elképzelései vannak a film R besorolású verziójáról nevetve csak ennyit mond, „Minden egyes nap elképzeltük [mi lehetett volna].” De csak hogy tisztázzuk Stewart nem a mézesheteket szerette volna élethűbben eljátszani („Teljesen olyan mint egy igazi szerelmes jelenet, nem feltétlen vámpíros jellegű, ami szerintem jó is.”), hanem Renesmee brutális születését. „Elég vicces, mert mikor szóba jön [a PG-13 korhatáros besorolás], mindenki azt hiszi, hogy a szexjelenetek miatt kell. Maga a szülés nagyon valóságosnak látszik és nagyon hirtelen fog az arcodba vágni. De hogy milyen lehetett volna még? Groteszk és sokkoló, hiszen a könyvben is épp így volt megírva. Imádtam volna vért felköpni.” mondja sóhajtozva.
Ám Bella terhessége más trükkösebb okok miatt is vitatott dolog. Néhány olvasó csalódott volt, mikor Pro-Life (Az Életért) rejtett üzenetnek vélték Meyer novellájának azt részét, mikor Bella teljesen elutasítja az abortusz gondolatát, annak ellenére is, hogy akár bele is halhat a szülésbe. Ezzel nekünk is és a stábnak is meg kellett birkóznia. „Melissa és én nagyon figyeltünk arra, hogy távol álljunk ennek az üzenetnek akár burkolt formájú közvetítésétől is, és szerintem ezt sikerült is megoldanunk,” mondja Condon.
Rosenberg szerint, „kicsit problémás volt, mert én magam a Pro-Life híve vagyok. De az az igazság, hogy a Twilight nem éppen alkalmas aréna az abortusz viták taglalására. Az én véleményem az, hogy maga a gyermekvállalás egy döntés. Ez több egy szimpla politikai kérdésnél, ez Bella érveléséről szól és ezt megfogalmazni nagy kihívás volt.”
Stewart, aki az évek során karakterének, Bellának szakértőjévé vált, azt mondja teljesen egyetért fikcionális énjével: „Teljes mértékben Bella oldalán vagyok. Maga az ötlet, hogy elpusztítsák azt, amit együtt hoztak létre és lehet hogy soha többé nem történhet meg … Ennek nincs köze a előretervezéshez. Csak tetszik, hogy küzd. Teljes mértékben hajlandó meghalni érte és most végülis szó szerint bele is hal.” A színésznő szerint Bella dilemmája igenis nagyon valóságos volt számára. „Az én korosztályomban ez valójában bárkivel megtörténhet. Mármint nem a vámpíros dolog, hanem az összes többi más. Jöttek azzal, hogy ’Hűha, hogyan tudtad ezt eljátszani? Ez nem jellemző a te korosztályodra!’ Én meg, ’Nagyon tévedsz öcsém. Kurvára teherbe ejthetnek ebben a korban is.’”
A mai modern tündérmesékben a vágytól hajtott szerelmesek szakadó esőben vagy repterek biztonsági kapuin vágnak át, hogy bizonyíthassanak, de Bellának ez korántsem ilyen egyszerű. A Twilight Saga világát gyakran lengte körül a halál, mint végső megoldás gondolata.
A sok terror és véres jelenet után az esküvő a Breaking Dawn több tagjának is megváltást hozott. A forgatás végére volt időzítve, hogy még egy utolsó alkalomra összehozza a csapatot. „Az egyik legjobb dolog volt, amit valaha csináltam,” mondja Stewart. „Volt egy bizonyos pillanat, mikor sétáltam a forgatáson és láttam ahogy mindenki ül a padon és gyakorolják a részüket. És akkor, ott számomra annyira tökéletes volt minden. Teljesen elérzékenyültem. Úgy éreztem, meg kell köszönnöm nekik, hogy eljöttek..”
Lautner számára Jacob és Bella esküvő előtti keserédes tánca volt olyan szívfacsaró, mint Stewart-nak az esküvő. „Az sem segített a dolgon, hogy maga a jelenet is nagyon érzelmes,” mondja. „Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz az utolsó nap – és tényleg az is volt.”
Pattinson kevésbé szentimentális emlékeket őriz az esküvő jelenetről, amelyet Vancouver-ben forgattak. „Jó volt együtt látni az összes vámpírt,” mondta. „És a díszlet is nagyon szépre sikerült, viszont hihetetlen jéghideg volt az idő.” Robert jobban kedvelte a nászutas jelenetek pótforgatását, amit húsvét hétvégén a St. Thomas szigeteken vettek fel. „Fantasztikus volt a Karibi térségben befejezni. Mondtam is, hogy miért is nem csináltuk meg az összeset itt? Simán csináltam volna még öt másik filmet is!”
Most, hogy a Breaking Dawn forgatása lezártnak tekinthető, a szereplőgárda tagjai saját, különálló útjukat járhatják – addig, amíg a sajtókörutak időszaka fel nem üti a fejét. Az évek során a sztárok egyértelműen közel kerültek egymáshoz, és nem csak Stewart és Pattinson. (Valójában soha nem erősítették meg kapcsolatuk jellegét, de a Vizet az Elefántnak premierje során készült fotók után, valószínűleg ez nem is szükséges.) Pattinson, bájos kis elbagatellizálás közepette, ezt mondta színésztársairól: „Ilyen sok időt együtt tölteni emberekkel… egyszerűen csak jó dolog, mikor kedveled őket. Ez igazi kötődés. Úgy hiszem, hogy van valami lealacsonyító a smink és a kontaktlencse viselésében.” Nevet. „Kivéve Taylor-t – akinek nem kell semmit csinálnia. Úgy történt, hogy ebben az utolsó felvonásban nincs sok munkája. Mindig farkasalakban van!” Pattinson ismét nevet, előremutatva a Breaking Dawn Part 2 történéseire. „Valamint bele kell szeretnie egy bébibe… Oh Istenem, alig várom, hogy láthassam mi lesz ebből.”

Mikor elmondom Lautner-nek Pattinson ugratását, ezt mondja, „Oh a mindenit. Ez tényleg úgy hangzik, mint ő. Mindenki állandóan panaszkodott, hogy nekem persze nem kell kontaktlencsét, fehér makeup-ot vagy parókát viselnem és minden egyebet. Én meg úgy voltam, ’Én vagyok az, aki fagyos esőben és hidegben nem visel pólót! Teljesítettem a kötelességem az Újholdban és a Napfogyatkozásban.’” És a szerelembe esés – vagy bevésődés – Renesmee-be? „Számtalan alkalom volt, mikor odamentem Stephenie Meyer-hez és megkérdeztem, ’A bevésődés mi is pontosan?’” mondja Lautner. „Ez még mindig nagyon zavarba ejtő dolog számomra, szóval ne kérdezz erről.”

„Ez egy nagy utazás volt,” folytatja komolyabb hangvételben. „Mintha tegnap történt volna, mikor a Twilight forgatásán feltűntem és találkoztam a többiekkel, és most itt vagyok, évekkel később befejeztük a szériát. Ez a legfurcsább érzés.”

A színészek már elkezdték tesztelni Twilight utáni életüket, és pályafutásukat: Pattinson filmje, a Vizet az Elefántnak, melyben Reese Witherspoon oldalán látható, nemrég debütált a mozikban; Lautner idén ősszel főszereplőként látható az Abduction című thrillerben; és Stewart azt mondja, hogy „majdnem biztos”, hogy ő fogja az Universal stúdió, Snow White and Huntsman elnevezésű filmjének címszereplőjét alakítani.

[Bill] Condon rendező azt mondja - ő is azon számtalan ember között van, akik alig várják, hogy láthassák, hogy a színészek karrierje merre veszi az irányt. „Rob volt a legnagyobb meglepetés számomra – csupán a megismerése is,” mondja, tovább megjegyezte hármuk közül Pattinson hasonlít legkevésbé az általa alakított karakterre. „Amint több időt töltesz el vele, azt gondolod, ’Istenem, ez a srác hihetetlenül okos, és vicces.’ Taylor egyszerűen egy született szórakoztató. És Kristen,” nevet, „ő hihetetlenül tehetséges. Hallottam egy nagyszerű sztorit róla, ami azt hiszem, jól összegzi miért is az. Egy hamarosan készülő szuperhősös képregényfilm női főszerepére pletykálták – nem fogom megmondani, hogy melyik az [a Superman volt – ford.] – ő pedig azt mondta ’Cseszd meg. Nekem nem a szuperhős barátnőjének kellene lennem, hanem magának a szuperhősnek.’ Úgy vélem ő egyike azoknak az embereknek, akik nem fognak behódolni az általános elvárásoknak, viszont úgy formálja a karrierjét, amilyen ő maga.”

A színésznő - aki Bella bőrébe 17 éves korában bújt, és a huszonegyedik születésnapját a Breaking Dawn záróbuliján ünnepelte - egyetért azzal, hogy a valódi élete keveredik Belláéval. „Furcsa mód, de számtalan párhuzam vonható az én életem és a széria között. A születésnapok egybeesése, az érettségi, egyebek.” mondja. Boldog, hogy a Breaking Dawn forgatása befejeződött, teszi hozzá, de legfőképp azért, mert tudja, megfelelően cselekedtek. „Igazán elégedett vagyok azzal az élménnyel, tapasztalattal, amellyel ezen időszakban gyarapodtam,” mondja. „Úgy érzem keresztül mentünk valamin, ami meg is van örökítve. Franc se tudta hogy fog alakulni, de akkor épp így éreztem. Annyira a csúcsponton fejeztük be és igazából ennek ez volt a lényege – hogy elérjünk egy túláradó állapotot.”

Atyaisten, micsoda pozitivitás!

„Ugye milyen elképesztő ez, ember?!” Stewart nevet. „Fogalmad sincs, hogy mennyire örülök annak, hogy ezt mondhatom neked.”

VIA

Fordította: Edit, Annie, Barbi
Kép

Tovább olvasom