LOS ANGELES – A tavalyi év box office meglepetése a Twilight volt, Catherine Hardwicke tudhatja magáénak a legnagyobb nyitóhétvégét produkáló filmet a Hollywood-i filmek női rendezői között.Új projektjei között megtalálhatjuk a Hamlet egy természetfeletti verzióját, melyet a Dogtown Urai sztárjával, Emile Hirsch-el közösen készít a szabad művészetek iskolájában. Az Overture Films támogatja.
Hardwicke korábbi filmjei között megtalálhatjuk a Tizenhármat, ami a tinédzserkor problémáival foglalkozott, illetve egy bibliai drámát, A születést is. A Reuters a tinédzserekkel való kapcsolatáról és a Twilight utáni életéről faggatta.
Kérdés – K
K: Előző filmjeid vámpírokra, gördeszkásokra, bibliai személyekre és iskolásokra fókuszáltak. A közös vonás ezen fő karakterek között, hogy mindannyian tinédzserek. Miért van ez?
V: Ez egy fontos időszak mindenki életében, ami rendkívül emlékezetes, fájdalmas és izgalmas. Ez az egyik legdrámaibb időszak, amikor hirtelen mellünk lesz vagy szőr lesz a mellkasunkon. Szeretnénk megcsókolni egy fiút vagy lányt, autót vezetni vagy alkoholt inni. Egyáltalán kitalálni, kik is vagyunk egyáltalán, mi a célunk a világban. Nagyszerű drámai alapanyag a felnőtté válás, annyi lehetőséget tartogat. Plusz a tinédzserek azok, akik fel fognak kelni a kanapéjukról és moziba mennek.
K: Nyilvánvalóan van trükköd, hogy bánj a tinikkel.
V: Tisztelem azokat a tinédzsereket akikkel együtt dolgoztam, úgy érzem hogy amit ők mondanak ugyanolyan értékes, mint amit én akarok elmondani. Az első filmemet egy 13 éves kislánnyal írtam (Nikki Reed a Tizenháromból). Az életéről szólt, úgyhogy többet tudott róla, mint én. Mindenkiből tudunk tanulni.
K: Pótanyává kellett válnod, ugye?
V: Nos, Nikki olyan mintha az adoptált lányom lenne Sarah Blakely-Cartwright-tal egyetemben, aki mindegyik filmemben szerepet vállalt. Amikor tinédzserek voltak, nálam lógtak, pizsamapartikat és szörftáborokat tartottunk. Az unokaöcséim közül az egyik nálam lakik, mára már az unokahúgaim is. Mindig azt mondom: ’ Bárkinek szüksége van egy helyre, hozzám jöhet.’ Tárt karokkal fogadok bárkit.
K: Nagy gyereknek érzed magad?
V: Remélem még nem nőttem fel. Minden művész számára közhely, hogy nem akarja elveszíteni gyermeki oldalát. Szerintem mikor lenyugszol és szilárddá válik az utad, a sponteaneitásodból és kreativitásodból sokat tudsz veszíteni. Remélem, hogy ebbe tudok kapaszkodni. Venice-ben élek (egy los angeles-i tengerparti övezet), hétvégente szörfözöm, biciklizem és megpróbálok egy aktív világot teremteni magamnak, ahol különböző korú és és hátterű emberek vesznek körül.
K: A Twilight költségvetése 37 millió dollár volt, de később 382 millió dollár hasznot termelt világszerte. Érzed a nyomást, hogy hogyan fogod magad felülmúlni?
V: Szerintem ez nem lehetséges, és nem egészséges így gondolkodni. A Twilight egy jelenség – a sztárok ezt csak felerősítették.
Köszönöm Istennek, hogy Ridley Scott nem hagyta abba a Szárnyas Fejvadász után. Megcsinálta a Thelma és Louise-t és a Gladiátort és még sok nagyszerű mozit. Még mindig jó filmeket akarok csinálni, amik nem fognak pénzt veszíteni/ megbukni.
K: Van egy bizonyos folyamat, amit egy film előkészületeiben követsz?
V: A szó szoros értelmében fizetek 3 Hollywood-i olvasónak /akik a forgatókönyveket tanulmányozzák át-szerk./, akik nem ismernek, hogy olvassák el a szövegkönyveket. Kérdőíveket osztok ki, amiket névtelenül töltenek ki, úgyhogy brutálisan becsületesek és őszinték tudnak lenni, hisz nem tudják ki vagyok. Hazaviszem a papírokat, elolvasom őket, sírok és azt mondom: ’Istenem, ez volt a legjobb jelenet, és mindenki gyűlöli.’
De ez jó, mert az a célom, hogy tökéleteset alkossak.
K: A Twilight óta miben változtak a dolgok?
V: Mos egy megbeszélésen már el tudom mondani, hogy: ’A Twilight-nál hogy csináltuk, hogy értük el hogy működjön.’ És azt mondják ez a film pénzt csinált. Az emberek kicsit jobban figyelnek rám, mint azelőtt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése