About this blog

Entertainment Weekly - Breaking Dawn Part 1 - Őszi mozielőzetes

Az Entertainment Weekly-nek Kristen Stewart, Robert Pattinson és Bill Condon a Comic Con-on mesélt a Breaking Dawn Part 1-ről.

W magazin - Kristen Stewart megnyílik

"A tényleges utolsó jelenet után úgy éreztem, hogy bele tudnék ugrani az éjjeli égboltba és a testem minden pórusából fény áradna. Sose éreztem még magam olyan könnyűnek."

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 rajongói panel

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner,Bill Condon, Nikki Reed, Julia Jones, Elizabeth Reaser és Ashley Greene részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner és Bill Condon részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Ashley Greene, Elizabeth Reaser, Nikki Reed, Julia Jones és BooBoo Stewart részvételével.

Entertainment Weekly - A nászutasok

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella 17 éves volt, Edward pedig 103. A Twilight Saga most a végéhez közeledik az év végén bemutatásra kerülő Breaking Dawn Part 1-nal.

Harper’s Bazaar – Robert Pattinson és Kristen Stewart vad útja

Az Twilight-tal a fiatal színészek a reflektorfények kereszttüzében találták magukat. Most, hogy a New Moon-ban a karaktereik szétválnak, nem tudtak volna közelebb lenni egymáshoz.

Entertainment Weekly - Teljes Napfogyatkozás

A perzselően szenvedélyes franchise sztárjai összegyűltek, hogy kitálaljanak az új Twilight mozifilmről, Oprah-ról, szerteágazó karrierjükről és (igen) az egymás iránt érzet intenzív érzéseikről.

Nylon Magazin – Az Új Generáció

Ashley Greene – vagy Alice Cullen azoknak, akik őt csak a Twilight karaktere révén ismerik - olyasfajta jellegzetességgel rendelkezik, ami megnyer, elbűvöl egy egész szobányi embert.

Details Magazin - Robert Pattinson Twilight-on kívüli élete – Az elveszett fiú

A megasztár sajnálatát fejezi ki a 80-as évek pornójának elmúlása miatt, felfedi a trópusi betegségek iránti elragadtatását, és arról álmodik, hogy tapogatja egy nőstény elefánt – ismét.

Interview Magazin (2009) - Kristen Stewart

"Fura egy fiatal gyerektől elvárni olyat, hogy megmondja, a színészettel akar foglalkozni. Nem hiszem, hogy ez egy természetes hajlam volt részemről, inkább olyasmi, amibe beleszerettem."

USA Today - A Twilight rajongók Team Meyer pártiak

Mikor Stephenie Meyer besétál egy szobányi Twilight rajongó közé, nincs kétség afelől, hogy számukra vitathatatlanul ő a vámpír királynő.

Rolling Stone – Tindézser farkas

Taylor Launter vad utazása, a harcművészetektől az Újholdig

Interview Magazin – Kellan Lutz

Színész, akció-mozisztár, farmer, Calvin Klein alsónemű modell, és fejlődő motivációs előadó, Kellan Lutz a pillanat embere.

Usa Today – A stáb, amely mozgásban tartja a Twilight gépezetét

A színészeket nem hozta zavarba a sikoltozó imádata a többségében női közönségnek, akik sokan fekete Twilight pólóban voltak - mind a Team Edward, mind pedig a Team Jacob kellőképpen képviselve volt

Flare Magazin – Dakota Fanning

„Nem próbál meg gyorsan felnőni, sok embertől eltérően Hollywoodban. Az életében ott van ez a kettőség, mikor igazán felnőtt lehet és egy egész filmet visz a hátán, de ő is csak egy átlagos tizenéves lány."

2011. február 28., hétfő

Teen Vogue - Mindent Alice-ről, azaz Ashley Greene-ről

A Twilight Saga Ashley Greene-je átváltozott feltörekvő sztárocskából virágzó, elbűvölő nővé – és még Joe Jonas-szal való románcáról is beszélt nekünk.

Nem egyszerű Greene-nek lenni. Vagy, ahogy Ashley mondja, nem mindig egyszerű. Igen, a megnyerően csinos 23 éves lánynak van egy szuperédi pasija (Mr. Joe Jonas személyében), és egy méretes szerepe az ultrasikeres Twilight sorozatban, de ez nem jelenti azt, hogy az élet egy nonstop habostorta a színésznőnek. „Egyértelműen vannak mélypontok,” ismeri el. „Pillanatok, mikor ülök a hotelszobámban, és sírni szeretnék! Klassz munka,” mondja erről a gyors tempójú szakmáról, „de elég nagy a nyomás. Ha fáradt vagy, kimerültél, vagy nehéz napod van, vagy hiányoznak a barátaid, a családod, akkor sem jelenthetsz csak úgy beteget.” Igaz. A show-nak, ahogy mondják, folytatódnia kell.

Ennek ellenére Ashley energikusnak és nagyon is vidámnak tűnik a Teen Vogue-os interjújának a napján, amit egy rántottából és tofuból álló reggeli mellett folytatunk le a New York City belvárosában található Crosby Street Hotel-ben. Nemrég bérelt ki egy lakást nem messze innen – van egy másik is Los Angeles-ben, oda költözött, mikor még csak 17 éves volt – és a délutánt kanapévadászattal tervezi tölteni az édesapjával, aki egy építőipari vállalat tulajdonosa, és azért utazott ide a floridai Jacksonville-i otthonukból, hogy besegítsen. „Áldja meg az ég érte” mondja Ashley. „Ő rakja össze nekem az elektronikai cuccokat, mert ő ért hozzá, én meg egyáltalán nem.”

Az új hely Ashley szerint több előnyös tulajdonsággal is büszkélkedhet, ezek közé tartozik családjának a viszonylagos közelsége is. De úgy tűnik, ugyanennyire izgatott amiatt is, hogy ebben a városban élhet, és dolgozhat. „Én nagyon olyan lány vagyok, aki szereti, ha van választási lehetősége. Így vagyok például a divattal is, de igazából az egész életemmel. Ha Kaliforniában vagyok, szeretek csak lazítani, lemenni a partra, de ennek a helynek az energiáit is imádom. Nagyon termelékenynek érzem magam, mikor New York-ban vagyok.”

Termelékenynek lenni pedig, ahogy ő mondja, kulcsfontosságú a boldogságához. „Egy kicsit munkamániás vagyok,” magyarázza Ashley. Korábbi beismerésének ellenére, vagyishogy a hollywoodi sikernek vannak árnyoldalai, Ashley imádja a munkáját. „Amikor úgy érzem, hogy nem csinálok semmit, akkor begolyózok.” Ennek a sietségnek egy része onnan származik, hogy Ashley megérzése szerint karrierjének egy olyan mágikus pillanatánál tart, ami a megahírnév csúcsára is repítheti, csakúgy, mint ahogy Kristen Stewart-ot az első Twilight film megjelenése. „Ez az iparág sosem áll meg. Jelen pillanatban egy fantasztikus helyen vagyok, ahol mindenfelé nyitva állnak az ajtók. Azt hiszem, buta dolog lenne kivenni egy hónapot. Rengeteg ember ölni tudna, hogy a helyemben lehessen, úgyhogy ez csak rossz karmát hozhatna!”

Ashley-nek nem kevesebb, mint öt filmje kerül bemutatásra az idén, kezdve az 1983-ban játszódó ’felnőtté válós’ filmmel, a Skateland-del, aminek a premierje a tavalyi Sundance Film Fesztiválon volt, és ebben a hónapban kerül a mozikba. „Michele-t játszom, aki éppen érettségizni fog a középiskolában, és szembe kell néznie ennek az előnyeivel, és buktatóival. Szerintem ez egy olyan film, amivel könnyen lehet azonosulni – mindannyiunknak vannak szerelmei, veszteségei, szakításai.” Még ennél is izgatottabb a Butter című vígjátékban alakított szerepe miatt, ahol Jennifer Garner, és Olivia Wilde mellett szerepel. „Vajfaragásról szól, amire muszáj rákeresni a Google-on”, mondja. „Az emberek fogják ezeket a hatalmas vajdarabokat, amik akkorák, mint én, és mindenféle bonyolult dolgokat faragnak ki belőle; elképesztő. Életemben nem hallottam erről, mielőtt olvastam a forgatókönyvet, és emlékszem, hogy meg is kérdeztem a menedzseremet, hogy ’Mégis hogy találnak ki a forgatókönyv írók ilyen dolgokat?’ De ez valójában létezik.” A filmben, Ashley elmondása szerint egy „tipikusan lázadó tinédzsert játszik, aki a teljesen egysíkú, unalmas figurából sztriptíztáncos lesz. Ez képtelenségnek hangzik, de nagyon vicces lesz.”

Ezen kívül szerepel az LOL című vígjátékban, ahol Demi Moore-ral és Miley Cyrus-szal játszik együtt. „Ebben a filmben én vagyok úgymond a rossz lány. Ez egy nagyon nagy távolság Alice-hez képest” – ő egy kedves természetű, látnoki képességű vámpír, akit Ashley a novemberben megjelenő Breaking Dawn első részében fog újra alakítani – „és bármennyire is szeretem azt a karektert, izgatott vagyok, hogy az emberek valami újat is látnak majd a repertoáromból.”Ashley azt is elmondta, hogy meglepően jól kijött a 18 éves Miley-val. „Ő még fiatal, de jól tudtunk viszonyulni egymáshoz, mert ő valószínűleg már annyi mindent átélt, mint egy 40 éves!”

Természetesen ez nem mindig jó dolog: kérdezzétek csak Joe Jonas előző barátnőjét, Demi Lovato-t, aki bejelentkezett a rehabra, miután állítólag többször is megfenyegette Ashley-t, és veszekedésbe/verekedésbe keveredett az egyik háttértáncosával az őszi turnéja során. Az ő állítólagos csatájuk az egyik a néhány olyan téma közül, amiről Ashley sajtósa kijelentette, hogy már túlmegy a határokon. De amikor csak úgy általánosságban kérdezem, hogy vajon érez e szimpátiát a keményen dolgozó, fiatal Disney-s színészek iránt, akik nehézségekkel néznek szembe, arra így válaszol: „Sok Disney srác tökéletesen normális, és imádja, amit csinál. De mindig lehet hallani azokról az emberekről, akik nincsenek annyira jól. És ezek a dolgok azok, amik inkább nyilvánosságot kapnak.”

Vegyük csak Joe-t példának. A 21 éves korábbi gyereksztár mostanában nagyon is úgy néz ki, mint aki jól van. A róla való beszéd is a tilos dolgok közt lett említve, de úgy tűnik, Ashley boldog, hogy megoszthatja velünk a boldogságát. „Utazó kapcsolatunk van,” mondja. „Egy közös barát révén ismerkedtünk meg Londonban, ami őrület, mivel mindketten Los Angeles-ben élünk. És már találkoztunk is egymás szüleivel, ami szerintem elég jó eredmény ahhoz képest, amilyen az életstílusunk. Ő nagyon aranyos, és vicces, ami nagyon fontos számomra.” Kétségtelen, hogy valószínűleg kevesebbet látják egymást, mint amennyit szeretnék, mivel Ashley az utolsó két Twilight filmet forgatja, de azt mondja, hogy a korlátozott szabad idejét szereti főzéssel tölteni – természetesen Joe-val együtt. „Van egy elképesztő konyhám, ahová ő vezetett be engem. Nagyon klassz dolog, majdhogynem terápiás hatású: felteszünk egy kis zenét, és elvonulunk oda.”

Bölcsen, Ashley teljesen közönyös az iránt, hogy vajon Joe epekedő fiatal rajongói mit gondolnak a románcukról. „Mindig is lesznek ellenzők ebben az iparban,” mondja okosan. „De az az igazság, hogy már a kapcsolatunk előtt is volt dolgom az ellenzőkkel, és mindig is tudnom kell kezelni. Mindig is lesznek olyan emberek, akik szeretnek, és olyanok, akik utálnak. Ezért is próbálok a pozitívumokra koncentrálni.” Aztán emlékezteti magát: „Régen nem tudtam, hogy mire vagyok képes. Sosem gondoltam, hogy ezeket az eszméletlen ruhákat viselhetem, és azt sem gondoltam, hogy színésznő lehetek. Most már rájöttem, hogy mindent el tudok érni, amit csak akarok.”

– Lauren Waterman-tól – 2011. Március
Fordította: Edit

2011. február 18., péntek

Troix interjú a 100Monkeys-zal

Ti kértétek tőlünk… a Troix pedig meghallgatott titeket. A négy középiskolai jóbarátban és az örökbe fogadott „nagybácsi”-ban egy dolog a közös: mindannyian imádnak zenélni. Ismerd meg Sohaország Elveszett fiait, ők nem mások mint a 100 Monkeys.

Ha játszhatnál valamilyen zenésszel a múltból vagy a jelenből, ki lenne az? Christy Schroeder, Cave City KY
Ben Grauphner: Miután láttam Katy Perry-t Elmóval, rájöttem, hogy az életem nem lesz teljes, csak ha játszhatok a Muppet showban.
Jackson Rathbone: Tom Waits.
Jerad: Prince. Megtanított 1-2 dolgot játszani funky gitáron.
Uncle Larry: Gabriel. Nem vagyok egy vallásos ember, de eléggé spirituális vagyok. Tudom ez a válasz kicsit vallásosan hangzik, de Gabriel lenne az. És természetesen a 100 Monkeys.

Kinek (és hogyan) jött az ötlet, hogy megalakuljon a mellékbanda a „The Moustaches” , amikor LA-ben játszottatok ezen a nyáron? Alissa, Austin TX
Ben Grauphner: Még nem egészen értem honnan jöttek ezek a srácok, de a GoDaddy-s reklám óta tényleg felkeltették az érdeklődésem.
Jackson Rathbone: Kik azok a „The Moustaches”?
Jerad: Kik ők? Folyamatosan hallok róluk. Megyek megnézem őket.
Uncle Larry: Hát ez egy klassz név… Kik ők?

Van olyan szám, ami leírná az eddigi életedet, melyik és miért? Stacy Conner, Leitchfield KY
Ben Grauphner: Találtam egy dalt, a „Thunderdome” a Stevedores-tól, eléggé inspiráló. Nem feltétlenül írja le az életemet, de elég gyakran egyezik vele. „Here’s to all the ties we’ve tied… ” nagyszerű érzés, hogy elfogadják az életmódod. Ha még nem hallottad ezt a dalt, le kell csekkolnod a Tamuawok-ot a Stevedorstól.
Jackson Rathbone: I am the walrus - The Beatles
Jerad: Ami leginkább leírja az életemet az a Monkey song. Bárcsak naponta többször is majom lehetnék.
Uncle Larry: Egy jazz szám az, a „Someday my prince will come”. Kivéve, hogy szívesen változtattam volna a „Prince/Hercege”-t „Princess/Hercegnő”-re.

Ha lehetne, hogy bárkivel vacsorázz, élő vagy halott, kit választanál és miért? Serenity, Arizona
Ben Grauphner: Ah, hmmmm… Felhasználhatom másodszor is Elmot?
Jackson Rathbone: Andy Warhol.
Jerad: Érdekelt volna egy vacsora Abraham Lincoln-nal. Elbűvölő volt.
Uncle Larry: A világ. Mert mindig jó eltörni a kenyeret és megosztani másokkal.

Mi a legfurcsább rajongói élményed, ami valaha történt? Ashley Watson, Indiana
Ben Grauphner: Volt már sok kisebb kínos találkozás itt-ott. Volt már arcnyalás, autós üldözés, szerelmi vallomásokat küldtek az ügynököknek, menedzsereknek, néha a családjainknak, de mind közül a legkülönösebb az volt, amikor egy fan Puerto Rico-ból küldött nekünk tojáslikőrt, és az üveg összetört a dobozban. Kaptunk egy hívást a recepcióról, hogy jött egy nagy csomag tele rummal, tejjel és csomagolt földimogyoróval. Szerencsére az egyik üveg megmaradt, így ittunk egy jót.
Jackson Rathbone: Rajongók, akik megpróbálták nyilvánosan megfogni a nemi szervemet.
Jerad: A legfurcsább rajongói élmény... hmm. Igazából semmi meglepetés nem ért még a rajongóinktól. Szeretem őket, így nem kategorizálom a tapasztalatokat a „furcsa” alá. Ugyanakkor eléggé meglepő, amikor látom a 100 Monkeys tetkókat. Fantasztikus látni azokat!
Uncle Larry: Egy szép fiatal lány felvett egy menyasszonyi ruhát, letérdelt és megkérdezte, hogy elveszem-e. Volt nála gyűrű és egy kísérő gyűrű. Ez egy nagyon édes gesztus volt és csodálat a 100 Monkeys felé.

Ha felajánlanák, hogy valóra váltják a legnagyobb álmodat a zenédért cserébe, szóval mi lenne az az álom, és megkötnéd ezt az üzletet? Amanda Sheaffer, Gettysburg PA
Ben Grauphner: Láthatod nekem a zene az álmom, ez lehetetlen helyzet lenne.
Jackson Rathbone: Ugyanaz a válaszom, mint Ben-nek.
Jared: Egy szervezetnél dolgoznék a jobb emberiségért. Szeretnék megsegíteni embereket, vagy egy teljesen új szervezetet hoznék létre.
Uncle Larry: Semmit sem érné meg. A zene az, amire születtem.

Ha volt gyerekkori képzeletbeli barátod (mint nekem) akkor mi volt a neve és miért volt különleges számodra? Anna, Missouri City TX
Ben Grauphner: Nem volt képzeletbeli barátom, de volt egy iguánám. Nagyobb volt, mint most én.
Jackson Rathbone: Gyakran azt hiszem én vagyok egy képzeletbeli barát. Remélem bárki elképzelt az életben, fenntartja ezt.
Jerad: A gyerekkori képzeletbeli barátom neve Bob volt. Nagyszerű volt a legóépítésben. Ennyira emlékszem.
Uncle Larry: Nem volt rendes gyerekkorom a tehetségem miatt. Profi zenész voltam 5 éves korom óta, azt hiszem sokkal hamarabb felnőttem mint a többiek.

Honnan jött az inspiráció a „The Reaper” című számotokhoz? Sarah, Ardmore OK
Ben Grauphner: Azt Jackson írta, de mindig arra gondoltam, hogy ebben a dalban némi Captain Beefheart utánérzés érezhető.
Jackson Rathbone: Forgattam a „Dread”-et és a „The Beast”-et, sokat beszéltem róluk… a félelemmel foglalkozik, egyike a hét fő bűnnek---DÜH.
Jerad: A Reaper Jackson második énje.
Uncle Larry: Jay forgatta a „Dread”-et és a „The Beast”-et és sokat beszélt erről. A félelemmel foglalkozik, egyike a hét fő bűnnek. Düh.

Milyen a nőideálod? Nikole, Los Angeles CA
Ben Grauphner: Azt hiszem még várnom kell, hogy kiderüljön.
Jackson Rathbone: Szép lélekű.
Jerad: Az ideális lány az, akit feleségül veszek.
Uncle Larry: Aki tudja és szereti magát, a zenét és az életet.

Mi a legjelentőségteljesebb ajándék, amit rajongó(k)tól kaptál? Erika, Seattle WA
Ben Grauphner: Sok érdekes dolgokat kapunk az emberektől utunk során, akik mindig inspirálnak és ösztönöznek minket, de a legfontosabb dolog, amit nap mint nap kapunk - egy meleg szív és egy mosoly. Lehet giccsesen hangzik, de ez az igazság.
Jackson Rathbone: Inspiráló zene egy CD-n. Nem egy mixről beszélek, hanem eredeti zenéről és egy jegyzet, ami arról szólt, hogy mi inspiráltunk valakit, hogy vegye fel a gitárt és kezdjen el dalokat írni.
Jerad: Van egy rajongónk, Tara. Rendszeresen küld jelentőségteljes ajándékokat.
Uncle Larry: A rajongók a legjobb ajándékok minden bandának, nélkülük magunknak játszhatnánk.

Ha kérhetnél egy szupererőt mi lenne az és miért? Mariska, Hollandia
Ben Grauphner: A repülés. Nem szeretem a repülőtereket.
Jackson Rathbone: Ellopni több szupererőt.
Jerad: Láthatatlanság.
Uncle Larry: Csak Pied Piper lennék, és elvinnék valakit egy gyönyörű helyre, ahol a zene az élet.

Az „Ugly Girl”-t egy igazi lány személye inspirálta? Michaela, Eugene OR
Ben Grauphner: Mindannyiunknak volt csúnya lány az életében vagy más. Ez eléggé közhely manapság Los Angelesben. A dal kicsit viccesen a hiúságról szól a modern életben, és hogy mi mindannyian hogyan játsszuk rá ezekre.
Jackson Rathbone: Igen, de nem csak egy.
Jerad: Az „Ugly girl” számos igazi lányról szól. Egy lány, aki megszállottja az anyagiasságnak.
Uncle Larry: Nem kétséges, de nem csak egy konkrét lányról. Ez olyan valakiről szól, aki felhelyez egy hamis arcot, mert nem az aminek látszik - valaki aki lehetne szép, de elcsúfítja magát.

- 2010. November
Fordította: Freja
VIA

2011. február 13., vasárnap

Carter Burwell - Jegyzet Bella altatódaláról

„’Bella altatódala’ – ami hallható a filmben – nem altatódalnak íródott, de a szerelemről tanúskodik: az elragadtatott és gyötrő szerelemről. Itt van megszületésének története.
Évekkel ezelőtt szerelmes voltam egy csodálatos ambiciózus nőbe, a neve Christine Sciulli volt. Elhagyott engem, a szívem majdnem megszakadt, és ezért írtam egy dalt, amivel megpróbáltam azt a fájdalmat, szenvedést, kínt kifejezni, ami akkor a szívemet átjárta. Nem akart beszélni velem, így elküldtem neki ezt a dalt, hogy ez beszéljen helyettem.

Évekkel később (pontosan 2008. áprilisában) Oregon-ba mentem, hogy találkozzak Catherine Hardwicke-kel és megnézzek néhány jelenetet, abból a filmből, amit forgatott, ez pedig a Twilight volt. Megemlítette, hogy a produkciós cég, a Summit Entertainment épp egy új jelenet akar a filmbe. Ez a jelenet a regényben szerepel, de az eredeti forgatókönyv nem tartalmazta (a filmek nem egy az egyben átiratai a könyveknek). Ebben a jelenetben Edward Bellának zongorázik. Abban a pillanatban hivatalosan még nem kértek fel a score megkomponálására, szóval nem tudták hogy Rob Pattinson-nak (Edward) mit kellene eljátszania abban a jelenetben. Ez egyáltalán nem szokatlan helyzet – sok film esetén a színész leül egy zongora elé, oda-vissza jár a keze, így színleli hogy azt a bizonyos dallamot zongorázza, de a valódi dal csak a film leforgatása után íródik meg. Ez az eset abból a szempontból volt szokatlan, hogy Rob nagyszerű zenész és nagyon tehetséges zongorista és valószínűleg bármilyen egyéb hangszeren is remekül játszik.

Mint zeneszerzőnek az a feladatom, hogy egy egész filmhez egy lenyűgöző, drámai, érzelmes és filmszerű zenét szerezzek. De ebben az esetben más külső nyomás is kezdett felgyülemleni, és mindez a könyvek rajongóitól származott. A zongorás jelenet azért került a filmbe, mert a Summit ráeszmélt, hogy a rajongók hallani akarják Edward ’Bella altatódalaként’ ismert melódiáját, és így minden rajongó fejében él egy altatódal, amit ő képzelt el magának. Mivel akkor még nem kezdtem el írni, így egyfajta zenei vákuum alakult ki, amelybe más zenei elképzelések is elfértek. Rob egy dallamot improvizált a felvétel során. Matthew Bellamy – a Muse-ból – is elküldte a saját elképzelését ’Bella altatódaláról’. Valamint számtalan olvasó, zenész küldte el a saját dalát vagy tette fel az internetre. Mindez nem könnyített meg a dolgom.

Mikor végül elkezdtem megírni a Twilight-hoz a Score-t, július elején a családommal egyetemben a stúdiómat átköltöztettem New York-ból Los Angeles-be hogy még közelebb legyek a munka miatt Catherine-hez és a vágó csapathoz – Nancy Richardson volt a film vágója és Adam Smalley a zene vágásáért felelős. A score megkomponálást Bellával és Edward-dal kezdtem, különösképpen azzal a jelenettel mikor Edward felviszi őt egy fa tetejére. Azt akartam, hogy magával ragadjon az izgalom, ugyanakkor ennek a szerelemnek a kihívásai is érződjenek, amik áthidalnak időn és az embereken/vámpírokon. A filmet elkezdték vágni, így a zongorás jelenet a fára mászós jelenet utánra került, és mivel ebben a montázsban igazán kevés a párbeszéd, így ez jól lefesti Bella és Edward szerelmét.

Miután sok különböző megközelítéssel próbálkoztam - vegyes sikerrel, kipróbáltam azt a dallamot amit évekkel ezelőtt írtam gyötrő szerelmi bánatomban, az most tökéletesen illet ehhez a jelenethez. Ennek volt egy „A” verziója, amely egy kicsit bizonytalanabb, mint mikor két ember próbálja megtalálni a közös nevezőt, ahogy megjárják a poklot és a mennyeket, de ott a „B” verzió, ami őszintén örömtelibb (már amennyire a zeném engedi).

Megmutattam Catherine Hardwicke-nak és „nagyon izgalmasnak” találta. És ez a névtelen dallam lett ’Bella altatódala’. Azonban azt érdemes megjegyezni, hogy sem Catherine sem Én nem így neveztük. Mi mindig „Love Theme”-ként emlegettük, és azt hiszem, hogy ennek több értelme is van, ha jobban belegondolsz. Ez sokkal komplexebb és érzelmesebb, mint bármilyen altató, amit valaha is hallottam.

Szóval ezt a témát kezdtem el használni Bella és Edward kapcsolatának fejlődése során – kezdve a biológia órával mikor Edward először beszél Bellával. Egyre többet foglalkoztunk a „Love Theme”-mel, Catherine szerette volna újra leforgatni a zongorás részt, hogy Rob ujjai a dallamhoz igazodva mozogjanak. A Summit Entertainment-nek - aki finanszírozta a filmet - viszont jóvá kellett hagynia ennek költségeit.

Normális esetben zongorán szoktam kezdeni írni, majd ezután ülök át a számítógépekhez, ahol elkészítem a demót, amely segítségével képet kapsz arról, hogy miként hangozna a dal ha igazi hangszereken játszanánk el – ebben az esetben ez zongorát, vonósokat, fafúvós hangszereket, gitárokat és ütősöket jelentett. Ezeket a demókat mindig a rendezőknek szoktam lejátszani, hogy legyen valami fogalmuk arról, hogy milyen lesz a végső score. Mivel Catherine-nek szüksége volt a Summit engedélyére az újraforgatáshoz, így a Summit vezetősége és a film producerei meghallgatták a demót.

A vezetőség azt feltételezte, hogy hozzá vagyok szokva ehhez az eljáráshoz, mivel 60 vagy mennyi (nem is tudom pontosan) filmhez szereztem zenét. De az az igazság, hogy soha sem ültem le egy szobába és játszottam el a munkámat egy produkciós cég vezetőségének. Jellemzően a rendezővel konzultálok, vagy egy közvetítővel, aki kapcsolatban van a rendezővel. Ez a módszer mindig csak egy személy nézőpontját tükrözi – ez tipikusan a rendező – de tudjuk hogy egy hadsereg áll egy film elkészítése mögött.

Meglepetésünkre, az egyik vezetőségi tag nem szeretett bele a „Love Theme”-be. Különösen a dallam nyitányát kifogásolta, amit disszonánsnak talált. Utána azonban ez „a rossz hangzás” megszűnik, de egyszerűen nem tudott megbarátkozni a kezdő dallamokkal. A zene végtelenül szubjektív: Catherine-nek és Nekem ez a dallam csodálatosan romantikus és megindító volt. Számára viszont lehangoló és bosszantó.

Mint filmzeneszerző nincs abban semmi új, ha azt kérik tőled, hogy hagyd abban, amit eddig csináltál és írd újra az egészet. Szinte mindig megtörténik. Habár úgy éreztem, hogy ez a dal az egyik legjobb, amit valaha is írtam, tökéletes volt a film, a jelenet számára, így nem igazán vettem komolyan a Summit kifogásait. A probléma az volt ebben az esetben, hogy Catherine újra akarta forgatni a zongorás jelenet egy héten belül, és szüksége volt a Summit beleegyezésébe, hogy Rob megcsinálhassa.

Végére értem Los Angeles-i tartózkodásomnak, összecsomagoltam és egy rövid vakációra Maine-be készültem a családommal (akiket alig láttam komponálás közben), hogy utána visszatérhessünk New York-ba hogy elkezdjük a tanévet. Egy nappal azelőtt hogy elhagytuk L.A.-t kétségbeesett hívások érkeztek Chaterine-től és Wyck Godfrey-tól. Elmondták, hogy a Summit nem fog beleegyezni a jelenlegi „Love Theme” újrafelvételébe. Majd a produkcióért felelős személy a Summit-tól is megkeresett, hogy elmondja a B verzió sem felel meg nekik – így nem egyezhetnek bele az újraforgatásba. Azzal magyarázta az elutasítást, hogy a film célközönsége tinédzser lányok, így valami édesebb, egyszerűbb dallamra van szükségük.

A védelmükre legyen mondja, azt hiszem az volt a problémájuk, hogy ők ezt ’Bella altatódala’-ként kezelték, míg Catherine és Én Bella és Edward szerelmi témájaként láttuk. És valóban, 30 másodpercig, ahogy Edward zongorán játssza ez egy altatódal. Majd a téma romantikusabbá válik, ami végigkísér minket az egész történeten, és azt hiszem ez mindennél fontosabb szempont volt.

Más gondokkal is szembe kellett néznem. A javaslat miszerint a tinédzser lányok édesebb hangulatot követelnek meg egy kissé leereszkedőnek éreztem, és ezt el is akartam kerülni ennél a score-nál. Valamint nem hiszem, hogy lehetséges lenne megjósolni hogy a zene milyen hatással lesz valakire, annak ellenére hogy a filmzenei szerzők vagyunk. A kiszámíthatatlanság az ami ezt érdekessé teszi (habár tisztában vagyok azzal, hogy a befektetők nem ezt akarják hallani.) El tudod képzelni, hogy ez milyen lehet megpróbálni úgy zenét szerezni, hogy megfelelj a rendezőnek, a férfi vezetőségi tagoknak és tinédzser lányok millióinak?

A felszerelésem össze van pakolva, és a Maine-re tartó repülőgépre tartva és hirtelen szükségük van egy új szerelmi témára néhány napon belül. Mindenki (kivéve Engem és a családom) úgy vélte L.A.-ben kellene maradnom. Beszéltem velük és elmondtam, hogy megértem ha másik zeneszerzőt kérnek fel, én meg felültem a repülőre.

Ahogy leszálltam Maine-ben már kevésbé voltam dühös és megpróbáltam néhány variációt írni a „Love Theme”-ből, egész éjszaka írtam, így nem zavartam meg a családomat. Rájöttem, hogy a B verzió átírásával minden érdekesség elveszik a melódiából. Igazából 5 vagy 6 variációt írtam, az unalmastól az elfogadhatóig, és ezeket elküldtem Catherine-nek. Nem tudom mennyit játszott le a Summit vezetőségének. Egyet elfogadtak és azt lekottáztam Rob-nak, hogy elzongorázhassa (amit egyébként nagyszerűen megoldott). Catherine és Én megpróbáltunk előállni egy címmel a dal számára, amely kifejezőbb, de a Summit ragaszkodott a ’Bella altatódala’ elnevezéshez. A nyitó zongorás melódia az eredeti verzió, amit évekkel ezelőtt írtam (a Summit ellenvetése ellenére megtartottam a filmben) és az a dallam amit Rob a vége felé játszik az az a variáció, amit a Summit elfogadott. Egyébként mindkét verzió hallható a filmben. Én jobban örülök annak, hogy az eredeti dallamvilág dominál, mivel számomra az sokkal emlékezetesebb. Te melyikre emlékszel?

Meg kell említenem, hogy Christine, akinek ezt a melódiát írtam évekkel ezelőtt, most már az én bámulatos és ambiciózus feleségem. Az én szívemben ez a dal mindig is a miénk lesz, de mostantól a tiétek is (ahogy Belláé és Edwardé is).”

Érdekességek
*Mi az a theme/téma? És milyen témák fedezhetők fel a Twilight Score-ján?
A theme egy zenei összetevő, általában egy melódia, ami összefüggésben van a filmmel – egy karakterrel, egy eseménnyel, vagy a történettel. Amikor feltűnik ez az elem (a karakter, az esemény) a vásznon és megszólal a zeneszerző által írt téma a közönség automatikusan összeköti a kettőt.

Azonban ennek nem muszáj egy dallamnak lennie. A Twilight-ban, a ’Nomádok’ – James, Victoria és Laurent – témája nem egy dallamon alapszik, hanem egy basszuson, egy dobon és egy eltorzított elektromos gitáron. Mikor a nomádok megzavarják a baseballozást, a gitár hangja jelzi nekünk hogy ők érkeznek, mielőtt tényleg látnánk őket.

A ’Love Theme’ Bella és Edward dallama, ami mára a biológia jelenetnél megjelenik, amikor beszélgetnek, de teljes valójában akkor teljesedik ki, mikor felmásznak egy fa tetejére, valamint mikor Edward elzongorázza Bellának az ’altatódalát’.

Egy másik téma a Twilight-ban a ’Predator Theme/Ragadozó téma’. Ez a nyitózene a filmben, mikor valaki üldözőbe vesz egy szarvast az erdőben, majd átváltunk Bellához a sivatagba. A sejtésed az lehet, hogy Edward üldözi a szarvast, így a Ragadozó téma célja a vámpír természetének kidomborítása. És fokozatosan fejlődik, ahogy Bella felfedezi ki is ő valójában és ezzel szembesíti is, majd tetőpontját a végső leszámoláskor éri el, mikor Edward James-szel harcol, és meg kell zaboláznia magát, hogy megmentse Bellát.

És végül van egy témájuk Cullenéknek is. Ez csak kétszer hangzik el a filmben – elsőként akkor, mikor megjelennek a suli étkezőjében, illetve mikor Bella átmegy hozzájuk.

*Mennyi ideig tarott megkomponálni a zenét a Twilight-hoz?
Nagyjából 8-9 hétbe, míg plusz egy hét volt a zenekarra feldolgozása. A felvétel nagyjából 9 nap volt, míg a keverés nagyjából még 6 nap. […]

*A ’Who are they?’ című számban Rob testvére, Lizzie Pattinson vokálozik.
*A Score-t 2008 szeptember végén rögzítették a londoni Air Lyndhurst Stúdióban, amely egy régi templom belsejében került kialakításra.
*Az elektromos gitár részeket David Torn játszotta fel

VIA

2011. február 8., kedd

Zooey magazin – Jackson Rathbone

Jackson Rathbone készülődik a Twilight végére 

Jackson Rathbone sziporkázott néhány korábbi népszerű mozifilmjében, például Jasper-ként a világhírű The Twilight Saga-ban és mint Sokka Az utolsó léghajlítóban. Rathbone Szingapúrban született és számtalan helyen élt egészen Indonéziától a texasi Midland-ig. Egy helyi színház társulatánál, a The Pickwick Players-nél kezdte színészi pályafutását. Ezen kívül egy Michigan-i magánművészeti iskolába járt - az Interlochen Művészeti Akadémiára, ahol a ma napig is nagyon jó barátaival találkozott (úgy mint a színész és szintén bandataggal, Ben Graupner-rel). Felhagyott eredeti tervével, hogy a Royal Scottish Akadémára járjon, ehelyett Los Angeles-be költözött, hogy megpróbálja kamatoztatni tehetségét. Hamar munkát talált, szerepet kapott a 2005-ös River’s End-ben majd Disney’s 411 című sorozatban is. Rathbone most viszont a világhírű Alkonyat szériában, mint a Cullen klán egyik vezéregyéniségét alakítja. 

Zooey: Miként lehet összehasonlítani a Last Airbender és a Twilight-ra fordított időt? Teljesen más összetételű stábbal volt dolgod? 
Jackson Rathbone: A TLA körülbelül 6 hónapos munka volt, mindennap egy teljesen más stábbal. Ugyanúgy szerettem, mint a Twilight filmeken dolgozni. Körülvenni magad a művészet megjelenési formájáinak ilyen széles skálájával - erről szól igazán a filmezés. Ez az együttműködés és ezt imádom. 

Z: Hogy érzed, milyen volt a munkád eddig a Twilight-ban, a New Moon-ban és az Eclipse-ben?
JR: Nem tudom megítélni a saját teljesítményemet… én inkább becsukom a szemem mikor feltűnök a vásznon. Csak azzal törődöm, hogy a rajongók miként vélekednek a karakterábrázolásomról. Megpróbálok nekik megfelelni. 

Z: Ha lehetőséged lenne egy másik Twilight karakter bőrébe belebújni, akkor ki lenne az és miért? 
JR: Nagyon szeretem Jaspert, a karakteremet. Ha lehetőségem lenne, szeretnék még jobban belemélyedni a háttértörténetébe. 

Z: Tudnál valamiféle előzetesfélével szolgálni, hogy az egy könyvből (Breaking Dawn) miként lesz két mozifilm? 
JR: Csak annyit tudok mondani, hogy minden Bill Condon és Melissa Rosenberg érdeme, mindkét Breaking Dawn film bámulatos lesz és a mély tisztelettel készülnek a könyvsorozat rajongói számára.

Z: Milyen érzéseid vannak Jasper szerepéről a két Breaking Dawn filmben? 
JR: Izgatott vagyok miatt, ugyanakkor szomorú is mivel egyre közeledünk a vége felé. Hihetetlen tapasztalat volt egy ilyen nagyszerű színészgárdával és stábbal éveken át együtt dolgozni, így nagyon nehéz lesz búcsút mondani. 

Z: Jasper a Breaking Dawn Part II második felében elmegy Alice-szel. Mik a terveid az felszabadult extra szabadidőre? 
JR: Az együttesemre, a 100Monkeys-ra fogok koncentráli, és koncertezni fogunk itt a déli államokban, valamint a cégem, a PatchMo Entertainment jövőjén fogok dolgozni. És tervezem egy lemezkiadó alapítását is. 

Z: A Twilight óta hogyan változott meg az életed? 
JR: Nos szőke vámpírként pólókon és kispárnákon ott az arcom… amit még kicsit szoknom kell. 

Z: Mit érzel mikor látod, hogy ennyi rajongó ennyire odavan egy filmért amiben szerepelsz? 
JR: Büszkeséget és megtiszteltetést. 

Z: Érzel valamiféle nyomást a rajongók tömege miatt? 
JR: Csak azt akarom folytatni, amit eddig is tettem, mind a művészetek területén mind pedig a szórakoztatás terén, úgy hogy minél több emberhez eljusson amennyihez csak lehet. 

Z: Ki a kedvenc karaktered, akit valaha is megformáltál? 
JR: Egy középsulis Téli rege előadásból, Autolycus szerepe még mindig a kedvencem. Talán kicsit túl nosztalgikus vagyok. Ez volt az első főszerepem, de soha nem játszottam romantikus főhőst. Igazából soha nem is akartam, hisz sokkal több kihívással jár igazi karaktereket megformálni. 

Z: Ki a példaképed, mint színész? És mint zenész? 
JR: A színjátszásban Johnny Depp és Jack Nicholson. A zenében pedig Tom Waits és a Rolling Stones.

Z: Milyen zenei stílust képviselsz? 
JR: A 100Monkeys-zal Funky Roc-kot játszunk, de a hangsúly az egyes műfajok keresztezésén van, úgy hogy az szórakoztató legyen. 

Z: Mik az együttes tervei a (közel) jövőben? 
JR: A közeljövőben egy lemezkiadót szeretnénk létrehozni, és felvenni a második stúdió albumunkat valamint sok más projektet. Keressétek fel a www.100MonkeysMusic.com még több zenei és képi tartalomért. 

Z: Mesélj nekünk Annabelle-ről, a gitárodról – hogyan jutottál hozzá?
JR: Azután kaptam, miután a pitonom, Suzanne meghalt. Azt hiszem ez 2005 körül volt… Annabelle még mindig az egyik legkedvesebb gitárom. 

Z: Az együttesed magad írja a dalokat? Ha igen, mi inspirál titeket? 
JR: Mindannyian együtt írjuk a zenét és a szöveget is. Minden és mindenki inspirál. Felébredni reggel inspiráló… 

Z: Több vagy kevesebb rajongóra számítasz a zenédet illetően mint a színművészeted miatt? 
JR: Mindig a legjobban reménykedsz, de közben felkészülsz a legrosszabbra is. 

Z: Milyen előérzeteid vannak a jövőbeli projektjeiddel kapcsolatban, úgy mint a "DaZe: Vol. Too – NonSeNse"-zel és a "Truckstop"-pal? 
JR: Izgatott vagyok a sok különböző projekt munkálatai miatt: ott a PatchMo Entertainment (saját produkciós cége), a 100Monkeys és a hamarosan működő lemezkiadónk, valamint nem is beszéltem a sok kihívással, amivel színészként kell szembenéznem. Igazából soha nem unatkozom, állandóan elfoglalt vagyok. Amit imádok.

Z: Mit gondolsz hol leszel 5 év múlva? 10 év múlva? 
JR: Fogalmam sincs, de ez valahol jó dolog. „Az utazás a cél.” 

Z: Hogyan jellemeznéd magad?
JR: Művész, báty és a szüleim fia vagyok… nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

Z: A családod és a barátaid miként jellemeznének téged? 
JR: Remélhetőleg szuperlatívuszokban. 

Z: Mi motivál abban, hogy folytasd a színészkedést? 
JR: A tömegek szórakoztatása. Alapvetően művész és szórakoztató egyén is vagyok, és ameddig az embereknek szükségük van a kikapcsolódásra, a szórakozásra addig fogom ezt csinálni, ez motivál. 

- Victoria Lo, 2010. December/Január

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More