About this blog

Entertainment Weekly - Breaking Dawn Part 1 - Őszi mozielőzetes

Az Entertainment Weekly-nek Kristen Stewart, Robert Pattinson és Bill Condon a Comic Con-on mesélt a Breaking Dawn Part 1-ről.

W magazin - Kristen Stewart megnyílik

"A tényleges utolsó jelenet után úgy éreztem, hogy bele tudnék ugrani az éjjeli égboltba és a testem minden pórusából fény áradna. Sose éreztem még magam olyan könnyűnek."

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 rajongói panel

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner,Bill Condon, Nikki Reed, Julia Jones, Elizabeth Reaser és Ashley Greene részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner és Bill Condon részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Ashley Greene, Elizabeth Reaser, Nikki Reed, Julia Jones és BooBoo Stewart részvételével.

Entertainment Weekly - A nászutasok

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella 17 éves volt, Edward pedig 103. A Twilight Saga most a végéhez közeledik az év végén bemutatásra kerülő Breaking Dawn Part 1-nal.

Harper’s Bazaar – Robert Pattinson és Kristen Stewart vad útja

Az Twilight-tal a fiatal színészek a reflektorfények kereszttüzében találták magukat. Most, hogy a New Moon-ban a karaktereik szétválnak, nem tudtak volna közelebb lenni egymáshoz.

Entertainment Weekly - Teljes Napfogyatkozás

A perzselően szenvedélyes franchise sztárjai összegyűltek, hogy kitálaljanak az új Twilight mozifilmről, Oprah-ról, szerteágazó karrierjükről és (igen) az egymás iránt érzet intenzív érzéseikről.

Nylon Magazin – Az Új Generáció

Ashley Greene – vagy Alice Cullen azoknak, akik őt csak a Twilight karaktere révén ismerik - olyasfajta jellegzetességgel rendelkezik, ami megnyer, elbűvöl egy egész szobányi embert.

Details Magazin - Robert Pattinson Twilight-on kívüli élete – Az elveszett fiú

A megasztár sajnálatát fejezi ki a 80-as évek pornójának elmúlása miatt, felfedi a trópusi betegségek iránti elragadtatását, és arról álmodik, hogy tapogatja egy nőstény elefánt – ismét.

Interview Magazin (2009) - Kristen Stewart

"Fura egy fiatal gyerektől elvárni olyat, hogy megmondja, a színészettel akar foglalkozni. Nem hiszem, hogy ez egy természetes hajlam volt részemről, inkább olyasmi, amibe beleszerettem."

USA Today - A Twilight rajongók Team Meyer pártiak

Mikor Stephenie Meyer besétál egy szobányi Twilight rajongó közé, nincs kétség afelől, hogy számukra vitathatatlanul ő a vámpír királynő.

Rolling Stone – Tindézser farkas

Taylor Launter vad utazása, a harcművészetektől az Újholdig

Interview Magazin – Kellan Lutz

Színész, akció-mozisztár, farmer, Calvin Klein alsónemű modell, és fejlődő motivációs előadó, Kellan Lutz a pillanat embere.

Usa Today – A stáb, amely mozgásban tartja a Twilight gépezetét

A színészeket nem hozta zavarba a sikoltozó imádata a többségében női közönségnek, akik sokan fekete Twilight pólóban voltak - mind a Team Edward, mind pedig a Team Jacob kellőképpen képviselve volt

Flare Magazin – Dakota Fanning

„Nem próbál meg gyorsan felnőni, sok embertől eltérően Hollywoodban. Az életében ott van ez a kettőség, mikor igazán felnőtt lehet és egy egész filmet visz a hátán, de ő is csak egy átlagos tizenéves lány."

2010. július 30., péntek

Philippine Daily Inquirer interjú – Robert Pattinson

LOS ANGELES — ROBERT PATTINSON általában az interjúinkra fesztelen, ravasz vigyorral érkezik. Ez a mosoly emlékeztet minket arra, hogy egy humoros beszélgetésbe keveredünk ezzel a sráccal.

Ami más ezen alkalommal az a frizurája – oldalt rövidre van vágva –, ami fiatalosabbá teszi. Ezen beszélgetés során, Robert a Twilight széria befejezésének aggodalmáról, Kristen Stewart Bellája és Taylor Lautner Jacobja között elcsattant csók által kiváltott érzelmeiről, és többek között egy az életet megváltoztató pillanatról is szó esik. Robert hosszú utat járt be, mióta először interjút készítettünk vele a Harry Potter és a tűz serlege londoni forgatásán, amelyben Cedric Diggoryt alakította.
Mit vársz a Breaking Dawn két részének egyszerre forgatásától és attól, hogy Bill Condon a rendező?
Örülök Bill Condon-nak. Szeretem a munkáit. Még nem láttam a forgatókönyvet, de félek a sorozat befejezés miatt. Ez egy nagyszerű biztonsági támasz. Olyan, mint egy háló. Megengedhetted magadnak, hogy hibákat kövess el, mikor van egy újabb Twilight film amit megcsinálhatsz. Ezt követően, azt hiszem önmagadra maradsz.

Örülök, hogy a Breaking Dawn filmek egyszerre lesznek leforgatva. Különben elég nehéz lenne összeegyeztetni az új részt a többivel. Mint például ami az Eclipse esetén történet – szellemileg oda kell visszatérned, ahol az előzőnél voltál. Körülbelül egy hét felkészülési időt kaptam. Kezdetben eléggé stresszes volt. A két film egyidejű elkészítésével, végig a karakteredben tudsz maradni.

A sátras jelenetben, ami már most a leghíresebb az Eclipse-ből, vámpír karaktered természetesen hideg, testhőmérsékletileg, míg Taylor Jacobja egy bizonyos ponton megjegyzi, hogy ő a szó szoros értelmében melegebb [testhőmérsékletileg].
Ez egy furcsa jelenet. Eléggé nehéz és bonyolult. Hihetetlenül nyomasztó Edward számára. (Nevet.) Ez nem teszi őt túl vonzóvá. De igazából soha nem értettem. Olyan mikor egy fagyosan hideg személy lenne melletted. (Nevet.) Ez borzasztó.

Taylor azt mondta nekünk, hogy mindig összeomlottál/összeroppantál ebben a jelentben.
Nagyon különös állapotban voltam mikor ezt forgattuk. (Nevet.) Állandóan megszállottja voltam a ’thoughts’/’gondol’ szócska amerikai akcentusú megfelelőjének. Úgy hangzott, mint a ’farts’/’fing’ szó. Nem tudtam szabadulni ettől a gondolattól. A nyitójelent így hangzott ’Legalább magadban tudnád tartani a gondolataidat?” Ültem abban a sátorban és minden egyes alkalommal elnevettem ezt a részt. Taylor eljutott egy olyan pontra, mikor azt mondta „Nem is ugyanúgy hangzanak ezek a szavak. Egyáltalán nem vicces.”

Azt hiszem fáradt voltam. Minden egyes ilyen helyzetet, ahol bosszantjuk egymást nagyon viccesnek találtam. Figyelembe véve, hogy tinédzser magazinokban és hasonlókban szerepelünk… Taylor mindig félmeztelenül van. Nekem csak egy kis mellkasszőröm van. (Nevet.) Megpróbáltunk macsót játszani. Azt gondoltam, hogy nagyon vicces.

Mesélj nekünk arról a dinamikáról, ami hármótok között alakult ki, most hogy Jacob megcsókolhatta Bellát ebben a filmben.
Ez furcsa. Soha nem akkor csinálták a csókolózós jelenetet mikor ott voltam. Pihenőnapom volt. Valóban úgy érzed, mintha valaki megcsalna. Azután visszatérsz, és majdnem mindig a jeleneteik után azt gyanítod hogy csináltak valamit. Mind en egyes alkalommal ez történt – úgy mehettem volna dolgozni, hogy „Na mi történt?”

Meg tudsz abban erősíteni, hogy a karaktered Edward 100 valahány évesen még szűz?
Azt hiszem az… hány éves is? 109-nek vagy 110-nek kell lennie. Az első könyvben van egy vitatható rész egy másik vámpírról Alaszkából. [Tanya-ra gondol.] Egy rövid megjegyzés. De nem emlékszem arra, hogy valójában teljeskörűen le lenne írva, hogy szűz-e vagy sem. Azt hiszem a fanok szeretik azt hinni, hogy az.

Mivel a Twilight filmek fantasy/romantikus/thriller drámák; megkérdezhetem, hogy mely szerelmi történetek inspirálnak téged?
Amit mondani fogok igazán vacakul fog hangzani, de a szüleimet említeném meg. Anyu 17 éves volt, apu meg 26 mikor találkoztak. Még mindig együtt vannak. Egy olyan korban nőttem fel mikor mindenki elválik.

De a filmeket tekintve, mindig is szerettem a kétségbeesett, fájdalmas szerelmi történeteket. Azt hiszem valószínűleg, azért mert még fiatal vagyok. Itt van ez a Godard film, melynek címe „Keresztneve Carmen”. Francia kiejtéssel meg sem próbálom kimondani. Mindig is ezt találtam az egyik legőszintébb és leginspirálóbb szerelmi történetnek, amit valaha is láttam.

Mennyire volt kényelmetlen kontaklencsékkel színészkedni?
Nem érzel megfelelően. Nem izzadhatsz. Ha elkezdesz [izzadni], minden elkezd látszani az arcodon. Még szellemileg sem tudod felkészíteni magad a jelenetre. Nem tudom, hogy az emberek hogy képesek kontaklencsékkel játszani. Lehetetlennek találom. Edward karaktere az önuralomról és önmaga korlátozásáról szól minden területen. Nem egy igazán olyan személyiség, aki az érzelmeit kimutatja. Sok szerepben a szemeiddel kellene játszanod, de ahogy berakod a kontaklencséket ezt a képességed kiküszöböli. Valahányszor más filmeket csinálok, amiben nem kell kontaklencséket viselnem egy megkönnyebült sóhajban török ki.

A Breaking Dawn-ban apává válsz, Bella pedig vámpír arává. Vannak tippjeid Kristen számára egy vámpír eljátszásához? Úgy érzed elég érett vagy egy apa megformálásához?
Ez vicces, mert apát alakítok a Breaking Dawn néhány jelenetében és az egyik filmben, amit most csinálok szintén apa vagyok. [Spoiler Valószínűleg a Vizet az elefántnak-ra gondol, ahol Jacob Jankowski-nak végül 5 gyermeke születik kedvesétől. Spoiler] Meg vagyok rémülve ettől. Nem tudom mit fogok csinálni mikor ezen jelenetekre kerül a sor. A smink és a kontaklencsék miatt eleget panaszkodom. Kristen mindig azt mondja „Annyira szánalmas vagy. Túl kellene ezen tenned magad. Miért nem tudsz egyszerűen hozzászokni?” [Mostantól Kristen-nek is viselnie kell kontaklencséket] szóval végül mondhatom neki, hogy „Megtudod, hogy milyen érzés. Folyamatosan fog bosszantani.” Ami nagyszerű.

Nem látunk sok olyan srácot, mint Edward, aki védi egy lány erényét. Egyetértesz vele egyáltalán? Mennyire vagy régimódi?
Azt hiszem, ódivatúbbá váltam. Úgy érzem, hogy már most középkorú vagyok. (Nevet.) Eléggé jó dolog egy olyan filmsorozatot csinálni, amiről sok ember az gondolja, hogy fenntartja a pozitív értékeket. Néhány ember valójában úgy gondol ezen filmekre mint amik jó irányba befolyásolják/jó példát mutatnak a gyerekeiknek.

Stephenie Meyer az Eclipse forgatásán többet ott volt, mint az első két film esetén. Milyen volt?
Nem megfélemlítő. Nagyon kedves. Igazán szereti a filmeket. Habár különös volt. A film forgatásának végig nem is vettem észre hogy ott van. Csak azt mondtam „Stephenie minden nap itt volt.” (Nevet.) Érdekes volt. Nagyon nyitott. Soha nem jönne oda és erőltetne ránk semmit. Nyitott volt a kérdéseinkre.

Tervben van egy vadnyugati filmed, az “Unbound Captives”. Miért nyűgöznek le a westernek?
Western filmeken nőttem fel. Ezen műfaj filmjei apum kedvencei. Remélem ez is összejön. Eléggé bonyolult, mivel nem igazán akciófilm vagy ilyesmi. Ez egy kissé nyomasztó romantikus dráma, aminek a fele komancs nyelven hangzana el. Biztosan más lesz. A karakterem elég teret ad számomra.

Gitározol. Mennyire fontos számodra a zene?
Nagyon. Mellékesen a nővérem énekes és dalszövegíró. A színjátszás szintén segített, mert igazából soha nem volt különös érdeklődésem bármi iránt is. Az egyetlen ok, amiért belevágnék felvételek/számok elkészítésébe az lenne ha nevet szerezhetnék magamnak a zenei szakmában és olyan megfelelő emberekkel dolgozhatnék együtt, akik ugyanígy állnának hozzám is. Azt hiszem a színjátszásban szerzett hírnévvel megvetheted a lábad néhány zenész ajtajának küszöbén. Remélem magamnak fel tudok venni néhány dolgot. Annak az ötlete, hogy eladjam ezeket - amint nekilátsz – sok módon halálra van ítélve. Ezen a ponton már túl félelmetesnek tűnik. Mert ezután mindenki úgy érzi hogy ítélkeznie kell. De ha nem a pénz miatt csinálod, hanem önmagadnak, akkor senki sem fog felette bíráskodni.

A Twilight igazán népszerű a fiatalok körében, beleértve Jaden Smith-t is. Milyen fajta könyvek és zenéket szerettél tinédzserként?
Amikor tizenéves voltam megszállottja voltam egy írónak, úgy hívták hogy Martin Amis.
Mindent elolvastam tőle. Minden egyes alkalommal mikor könyvesboltba mentem, megnéztem van-e új könyve. Megvettem különböző kiadásait a könyveinek.
Martin, Van Morrison és Jimi Hendrix — ők voltak a kedvenceim. Megszállottan gyűjtöttem, amik hozzájuk kapcsolódtak. A vicces az, ahogy Jaden szereti a Twilight-ot. Ő volt az első srác, aki beismerte. (Nevet.)

Mit mondanál mi eddig a számodra az életedet megváltozató élmény?
Középiskolába járni. Kirúgtak az első suliból. Egész iskolai rendszer van Londonban, jársz egy suliba majd egy másikba, végül következik az egyetem. Mindenki ugyanazokba a sulikba járt. De engem kicsaptak. Végülis egy művészeti iskolában kötöttem ki, valószínűleg ez volt a legjobb dolog, ami valaha is történhetett velem.

Miért csaptak ki?
Titok. (Nevet.)

Az interjút készítette: Ruben V. Nepales
Képek: NY Times fotósorozat

2010. július 28., szerda

Flare magazin - Dakota Fanning

Erin Magner-től

16 éves, Valentino-t visel, ugyanaz a publicistája mint Johnny Depp-nek, dolgozott Julia Roberts-cel, Tom Cruise-zal és Robert De Niro-val mindezt a bálja előtt.

Dakota Fanning összekuporodik a fotóstúdió díványának az egyik sarkában, az ajkai kandírozott-alma piros színűre rúzsozva. Megfakult fekete farmer-legginget, tűsarkút, egy laza fehér trikót és fekete melltartót visel, ami megfűszerezi a póló nyakkivágását. Metsző, éles kék szemeivel és porcelán bababőrével, könnyű lenne összetéveszteni, ebben a pillanatban, egy szolgálaton kívüli modellel. Igen, ez a kislány, aki a 2005-ös Világok harca premierjén egy Little Bo Peep gigszer után igazi divatmániássá vált - ezt merjük mondani - kissé ijesztő.
Ennek nem kellene meglepőnek lennie. Végtére is, láttunk a mostani 16 éves színészről paparazzi képeket amint Los Angeles utcáin sétál egy szakadt harisnyában, pimaszos kinézetben. Láthattunk ugrabugrálni a színpadon egy pink szaténfűzőben, mint a rocksztár, Cherie Currieként és Valentino-ban pompázni a The Runaways és New Moon premierjén, amiben egy gonosz vámpírt alakít.
Mégis, ahogy elkezd beszélni, egyértelmű, hogy bimbózó stílusikonná válhat, Fanning nem viselkedik sablonosan. Valójában, azt elismeri, hogy ez az első alkalom az életében hogy rúzs van rajta – habár elkezdett fekete szemhéjtust használni. Mint bámilyen más középiskolás végzős, keresztezi majd nem keresztezi lábait ahogy beszél és babrálja a haját.
„Normális életem van, mikor nem dolgozom,” ragaszkodva ehhez - hozzáteszi, hogy a legboldogabb mikor a családjával lehet otthon, és a barátaival az iskolából, az Észak Hollywood-i Campbell Hall-ból, ahol tagja a vezérszurolók csapatának és tavaly megkoronázták bálkirályőnek. „Nem tudom de manapság az embereknek együtt kell csinálniuk dolgokat. Egyszerűen csak jó olyan emberekkel körülvenni magad, akik törődnek veled és a legjobban ismernek.” Szóval nem voltak vad hotelpartik Robert Pattinson-nal és Taylor Lautner-rel, míg forgatták a The Twilight Saga: Eclipse-t Vancourver-ben? Egymásodperces gondolkodás után, a következőket mondja, „Én és Kristen [Stewart] voltunk egyszer bowling-ozni.” Nyilvánvaló, hogy ez a tinédzser nem érdekelt abban hogy kiszolgálja a paparazzik igényeit hisztikkel vagy előre kiszámítható lázadó viselkedéssel.
Gondolhatod, hogy ez az attitűd Fanning-et nagyon megkülönbözteti Hollywood-i tinédzser társaitól. Annak ellenére, hogy több mint egy évtizede áll a kamerák előtt, tudnivaló róla, hogy alázatos és jóindulatú azokkal akik egy hosszabb szünet után még mindig lámpalázasok. Bár szerepelt az évtized néhány kasszasikerében soha nem pöffeszkedik nyalábnyi bevásárlótáskákkal. Továbbra is címlapokon szerepel, azonban nem azzal hogy melyik Disney sztárral randizik, hanem egyedül életrajza, és az elvégzett munka ereje által.
„Dakota egy igazán két lábbal a földön álló családból jön, és tudom hogy mennyire fontos ez egy gyereksztár esetén,” magyarázza Cherie Currie, az Runaways 1970-es évekbeli valódi énekese, aki tucatnyi órát töltött Fanning-gel a film forgatása közben, hogy segítsen megismerni a karaktert. Habár Fanning meggyőző volt, mint zavart-drogos Currie, a sztártinédzser élete nem is tudott volna távolabb állni a korábbi rockénekesétől. (Currie, mint láncfűrészes művész dolgozik, aki fafaragványokat készít.) 12 éves húgával, Ellie-vel együtt, aki szintén színészpalánta, Fanning a szüleivel él L.A. külvárosában és részese a rendszeres családi kiruccanásoknak.
„Dakota igazán hálás a fiatalságáért és ki is élvezi azt.” teszi hozzá Robin Matthews, aki közel került a színésznőhöz, mint a New Moon, a The Runaways és az Eclipse, a legújabb Twilight rész sminkmestere. „Nem próbál meg gyorsan felnőni, sok embertől eltérően Hollywood-ban. Az életében ott van ez a kettőség, mikor igazán felnőtt lehet és egy egész filmet visz a hátán, de ő is csak egy átlagos tizenéves lány, aki szeret középiskolába járni és filmeket nézni.”
Jól támasztja ezt alá: a The Twilight Saga, amihez Fanning is csatlakozott, de mint a legtöbb 16 éves lánya világon, ő is rajongója volt a könyveknek. Mint Jane – egy manószerű, gonoszkodó, a kínzásokat élvező vámpír, aki Bella és Edward számára kijutott – Fanning-nek ez az első gonosz szerepe. „Kristen az egyik legjobb barátom, szóval igazán vicces volt az ellenségét alakítani az Eclipse-ben,” mondja Fanning. „Annyira hozzászoktunk, hogy Joan-ként és Cherie-ként látjuk egymást [a The Runaways forgatásán], teljesen más ruhákban és gondolkodásmódban léteztünk. De ez a színjátszás, és amikor elkiáltják hogy ’Ennyi!’, visszatérhetsz a normális önmagadhoz.”
Mikor Fanning azt mondja „legjobb barátok”, nem csak fényesíti a kapcsolatukat a reklám kedvéért – ugyanolyan valószínűtlennek tűnhet a barátságuk mint ami egy szomszéd lány és egy látszólagos mogorva sztár között kialakulhat. „Mint a borsó és a héja,” erősíti meg Matthews. „Sokmindenben hasonlóak. Ez valamiféle puhatolódzás volt, mikor először találkoztak a New Moon-nál tudva hogy együtt fogják megcsinálni a The Runaways-t… Nem voltak abban biztosak, hogy mit gondoljanak a másikról, de azonnal jól kijöttek és azóta is közel állnak egymáshoz.”
Közös vonás a két színésznő között? Mindketten dolgoztak már a képernyőn tizedik születésnapjuk előtt. Hannah Dakota Fanning a georgiai Conyers-ben született, a színésznő a helyi színházban kezdte és csak 5 éves volt, mikor egy Tide reklámban tűnt fel. Azután, egy ügynök ösztönzésére Fanning L.A.-be költözött, hogy a színjátszást teljesértékűen űzhesse. Kihívásokkal teli szerepek sora következett, szemben a legtöbb tehetséges színésznővel, korához képest már három álommunkán van túl: úgy mint Robert De Niro zavart gyermekeként a Bújócskában (2005); mint egy kis-akció hős Tom Cruise mellett a Világok harcában (2005); és mint Sean Penn koraérett lányaként a Nevem Sam-ben (ezen 2001-es szerepért jelölték a Screen Actors Guild Award-ra, és ezzel ő a legfiatalabb jelölt – csupán 8 éves volt ekkor.)
„Soha nem fogom elfelejteni mikor együtt néztük az ikertestvéremmel, Marie-vel a Tűzben edzett férfit, és mindketten egyszerre fordultunk a másikhoz és azt mondtuk ’Ki a fene ez a lány?’” mondja Currie, aki ragaszkodik ahhoz, hogy Fanning egyike kedvenc színésznőinek mióta [Dakota] csatlakozott a The Runaways stábjához. „Annyira szuper volt ezen hatalmas színészek oldalán látni, csak ragyogott.” És a korábbi vörösszőnyeges designeröltözékei által kiváltott visszhangokból ítélve, Fanning Hollywood-i profiljában divatérzékenységét ugyanolyan nagyra tartják mint amennyire színészi képességeit. „Igazán jó érzéke van a divathoz, eleganciához… hihetetlenül csodálatos,” ömleng Matthews. „Mindig helyes cipő van rajta, vagy az egyik legklasszabb farmer, amit valaha is láttál.”

A beismerten divatimádó Fanning láthatóan újra erő kap, mikor az öltözködésére terelődik szó. Elismeri hogy „sötét passzos farmerekben és fehér trikókban” a legboldogabb, habár van valamiféle vonzalma az ultramagassarkúk, teshezálló magasderekű szoknyák és más Alexandre Wang és az Olsen ikrek Elizabeth and James kollekciójának darabjai iránt. Annak ellenére, hogy az A-listás stylist, Sarah Paster öltözteti a vörösszőnyegekre és más eseményekre, korábbi szerepei szintén hatással voltak a grungeglam stílusérzékenységére. „A Push-ban/Az energiában, ezeket a Doc Martens-en darabokat hordtam,” mondja, utalva a 2009-es thrillere, amiben a karaktere a jövőbe látott. „Jó bennük lenni, kényelmesek. Teljesen hatással voltak a stílusomra… mostmár minden egyes nap hordom őket.”
Fanning beismeri, hogy nem szokott divatblogokat olvasni – a régi vágású magazinokhoz húz a szíve –de látja a hasonlóságot azon tapasztalatai, amiket fiatal színésznőként élt át valamint a tinédzser bloggerezők, mint Tavi helyzete között, akik azért küzdenek hogy komolyan vegyék őket fiatalságuk ellenére. „Szerencsés voltam, hogy néhány igazán nagyszerű emberrel dolgozhattam, akik értékelték a véleményem, hiába nem töltöttem be a 18-at. Azt hiszem sok ember gondolja úgy azok a történetek amik a gyerekekről szólnak és amiken ők mennek keresztül nem fontosak,” mélázik Fanning. „Csak azt mondom, hogy így lenne tisztességes. Amit imádok a színészetben, hogy „hangot” ad valakinek – figyelnek rá, nem számít hogy hány éves az illető.”
Más színésznők az ő korában talán megpróbálnák a hangjukat hallatni a divattrendek által vagy kiadnának pop albumokat, de Fanning azt emeli ki, hogy most számára a színészet az egyetlen út. Habár felfedte, hogy azt fontolgatja időt szakít egy főiskolára, hogy pszichológiát tanulhasson, („Nem gondoltam semmilyen iskolára különösképpen, csak ötletelek.”) végülis a jövőjében Jodie Foster-t tekinti példaképének. „Nagyon fiatalon kezdte, és még mindig annyira sikeres és tiszteletreméltó,” mondja Fanning. „Csak remélheted, hogy ebből kijut neked valamennyi.” Szóval mit szeretne Fanning, mit mondjanak róla mikor annyi éves lesz mint most Foster? Egy pillanatnyi elmélkedés után, a következőket válaszolja, „Remélem, hogy az embereket meg fogja mozgatni valami amit tettem vagy segíthetek valakinek aki kemény időszakon esik át… hogy hű maradjak önmagamhoz, és továbbra is kedves személyiség legyek.”

2010. július 23., péntek

Usa Weekend - Xavier Samuel

Találkozás az Eclipse sztárjával, Xavier Samuel-el, a Twilight legújabb vámpírjával

Az interjút készítette: Brian Truitt

Az első Twilight film feltörekvő sztárja Robert Pattinson volt. Taylor Lautner volt ’AZ’ a srác a New Moon-ból. Tehát Xavier Samuel, az ausztrál színész lesz a pillanat embere az Eclipse-ben, a meganépszerű sorozat harmadik részében mely szerdán debütál a mozikban? Riley-t a gonosz vámpírt alakítja, a még gonoszabb Victoria (Bryce Dallas Howard) partnere – aki bosszút forral Edward (Pattinson) és Bella (Kristen Stewart) ellen — Samuel már egy ideje ez a srác sok Twi-hard számára. „Mikor múlt évben a New Moon premierjén voltam voltak rajongók, akik szerették Riley karakterét és tudták hogy én fogom őt alakítani. Furcsa volt hallani, ahogy az emberek a nevedet kiabálják, mikor még semmit sem tettél.” mondja nevetve. Nemrég alkalmam nyílt arra, hogy elbeszélgethettem Samuel-el az Eclipse-s szerepéről és következő Roland Emmerich drámáról, az Anonymous-ról, valamint arról hogy melyik állat a veszélyesebb egy csapat vérfarkasnál.

Te vagy az új srác a Twilight Saga-ban, de láttál már egy olyan rajongótábort mint amilyen ennek a filmnek van?
Bepillantást nyertem ebbe az egészbe a New Moon premierjén. Végigsétáltam, boldogan a figyelmet elkerülve, de ez a hisztéria 360-os foka/fokozata. Nehéz megemészteni azt, hogy mennyire népszerű ez az egész dolog. Amit ehhez tudnék hasonlítani az a Beatles mánia volt, az a fajta hisztéria mikor az emberek a szó szoros értelemben sikítanak és összecsődülnek. Sohasem vártam türelmesen senkire egy hotel előtt 8 órán át, hogy közel legyek hozzá ahogy beszáll az autóba. [Nevet.] Nagyon szeretem az ausztrál focit és sok játékos van akiket igazán csodáltam és szerettem, de nálam soha nem érte el ennek a hisztériának a szintjét.

Volt már valamilyen furcsa rajongói tapasztalatod?
Kaptam már e-mailt egy házassági ajánlattal, amely azt hiszem kicsit különös figyelembe véve, hogy soha nem találkoztam ezelőtt személyesen azzal az illetővel. És fogalmam sincs, hogy honnan szerezte meg az e-mail címem. [Nevet.] Még nem volt semmiféle bizarr találkozásom – az emberek csak ölelést, puszit és fényképet kérnek.

Azt hiszem, Rob ezen ajánlatok közül kapott párat az elmúlt években.
Igen, biztos vagyok benne, hogy gyűjti őket.

Jó volt magadat látni vámpírként először a képernyőn?
[Nevet.] Nos, igen. Nagyszerű volt az átalakulást is látni. Ez a film elején történik. Keményen dolgoztunk Riley-n és azon akit látunk a képernyőn; ez egy kicsit szürreális tapasztalat.

Stephenie Meyer könyvében Riley-nak igazán kis szerep jut, de a rendező, David Slade a filmben sokkal jobban kifejti, részletezi a karaktert. Pár sornál, sokkal többet kapunk belőle.
Mikor olvastam a könyvet, az gondolkodtam, hogy „Hol van Riley?, azt hiszem az Eclipse könyvváltozatában egy oldalon tűnik fel. De ez az első alkalom a Saga-ban, hogy a történet elszakad Bella szemszögétől, más területek tárulnak fel, szóval Jasper [Jackson Rathbone] és Rosalie [Nikki Reed] háttértörténetébe, valamint Riley karakterébe is jobban belemerélhetünk. Nagyon örültem ennek, mert emiatt több dolgot csinálhattam. David Slade-del sokat beszélgettünk arról, hogy kellene megközelíteni ezt a karaktert, és hogy ne a közhelyek vagy sztereotípiák világában áskálódjunk – egy gazember létrehozásakor, olyan dimenzióit kerestük, hogy ne tisztán gonosz legyen. Alapvetően egy tragikus figura, mert Victoria manipulálja és a kisujja köré csavarta. Olyan helyzetben van, hogy a szerelemért bármit megtenne.

Twilight fő témája a Bella és Edward közötti szerelem, de mikor olvasod a könyveket rájössz, hogy a vámpírok akik vámpírokká válnak vonakodnak ettől. Halál vagy valamilyen aljas ok miatt lettek vámpírok. Valamiféle komoly dolog húzódik ezen átváltozások mögött.
Abszolúte. Azt hiszem, ami érdekes Riley-ban hogy az emberiességét elragadják és elveszik tőle. Ennek eredményeként, menedéket ad ennek az intenzív féltékenységnek és dühöngésnek az emberiességért – pontosan ez az amitől megfosztották. Ez egy zaftos alapanyag és terület a kutatásra, felfedezésre.

Alakítottad már Hamlet-et, volt már dolgod Shakespeare-rel is. Riley karakterébe mennyit használtál fel ebből?
Nos, sokat, főleg Riley és Victoria közötti kapcsolatban. Lady MacBeth és MacBeth kapcsolatát tükrözi vissza: mögötte állt, rábeszéli és manipulálja őt hogy rossz, szörnyű dolgokat cselekedjen. Mert össze van zavarodva és szerelemes, ebben a tekintetben sebezhető és gyenge. Ezek a múltbeli tapasztalatok, amiken átestem igazán sokat segítettek hogy milyen úton közelítsem meg ezt a szerepet.

Ausztráliában nevelkedve a filmek készítése voltak a célod?
Soha nem álmodoztam arról, hogy színész legyek, főleg mikor fiatal voltam. De mindig néztem a Három Amigó-t. Szoktam nézni az ismétléseket. [Nevet.]

Ki volt a kedvenc Amígód?
Azt hiszem, Martin Short. Fantasztikus volt.

Az Eclipse-ben több a harc, mint az előző két filmben, különösen ezzel a hatalmas vérfarkas/vámpír csatával az erdőben. Szerettél részt venni az akcióban?
Oh igen, élvezetes volt. Amikor nem forgattunk, nevetésben törtünk ki, mert mindenkinek komoly képet kellett vágnia, és nehéz fapofát vágni, mikor ilyet dolgot kell eljátszanod. Sokat készültünk erre és keményen dolgoztunk ezeken a jeleneteken hogy izgalmas és lenyűgöző legyen amennyire csak lehetséges. A fókuszpontja ez a fokozódó csata, mely a film végig teljesedik ki, mely egy igazi kiteljesedett háború. A falka és a Cullen klán, akik esküdt ellenségei egymásnak először kötnek szövetséget, hiszen ez az egyetlen út, hogy felvegyék a kesztyűt azzal a sereggel, amit Riley gyűjtött össze.

Sok ember hajlamos arra – még akkor is ha kaszkadőrökkel dolgozik – hogy időnként elessen, sérüléseket szendvedjen. Sok vágásban és karcolásban volt részed?
Igen, néhány horzsolással kelsz, melyet itt és ott találsz [a testeden]. Kis nyakfájdalmam is volt, mert egy farkas ellátja a bajom, így különböző drótokat csatoltak a testem különböző részeihez. És úgy rángatnak fel és le mint egy bábut. Senkinek sem lett maradandó komoly sérülése, bár egy mosómedve megharapott a Vancouveri Stanley Park-ban.

Hogyan sikerült ezt összehoznod? Odasettenkedett?
Soha nem láttam még [mosómedvét] – Ausztráliában nem honosak. Nem tudtam, hogy éjjeli állatok. Nappal láttam őket - elszaporodtak, mert a turisták kenyérdarabkákkal és egyebekkel etetik őket, így ott lebzselnek. Én meg, „Awww, egy mosómedve!” Bryce-szal voltam, és meg megkérdeztem hogy „Lefotóznál vele?” Leültem a mosómedve mellé. Szószerint ilyen egy előtte-és-utána kép: az egyik fotón boldogan ülök a mosómedve mellett, majd a következőn ez a szőrös labda lakmározik a karomból. Vicces. És Bryce boldogan készíti a képeket, én meg „Bryce, kórházba kellene mennem, és injekcióra lenne szükségem arra az esetre ha mosómedve vámpírrá változnék.”

Milyen volt az Anonymous forgatása? Emmerich filmjei általában katasztrófa eposzok.
Azt volt a benyomásom, hogy ezt a történetet mindig is el akarta mesélni és mindig is közel állt a szívéhez. Természetesen ez egy „kirándulás” számára, hiszen ebben a filmben nem lesz vége a világnak. Arról szól, hogy vajon Shakespeare írta-e az összes olyan művet, amit neki tulajdonítanak, de talán sokkal inkább azt a témát járja körül, hogy a művészet és a politika miként hat egymásra. Southampton grófot alakítom, egy igazán tisztességes, hűséges fiatalembert, aki egy megszűnő színház pártfogója, Essex grófja iránti hűsége miatt lázadást szítot. Igazán klassz egy gonosz vámpírból egy Elizabeth kori arisztokratává válni.

Ez olyan éjjeltől nappalig tartó dolog.
Igen, tudom. [Nevet] Plusz, hosszú, hullámzó hajam van és lovagolnom is sikerült.

Bármi más, amit az új rajongóid várhatnak hogy láthassanak tőled?
Van egy ausztráliai film, aminek a címe The Loved Ones, ez egy igazán hajmeresztő pop-horror film egy srácról, akit elrabol egy furcsán viselkedő lány a suliból. Megkínozzák őt. Az egész film olyan mint egy bepillantás egy groteszk babaházba. Igazán nagyszerű. Tudod mikor nézel egy horror filmet és túl komolyan veszi magát? A bámulatos dolog ebben a filmben hogy van benne humorérzék és eközben úgy működik hogy feszültséget is teremt.

Még egy gyors kérdés: Melyik volt a legjobb kínzás?
Oh, nem hinnéd el. Sok érdekes van. Egy lyukat fúr a homlokba azzal szándékkal, hogy egy tál forró vizet beleöntsön a lyukon át, így megolvasztva az agyam – zombivá akar átváltoztatni. Ez az egyik, amit alig várok.

2010. július 22., csütörtök

GQ: Taylor Lautner - A nagy üzlet

Taylor Lautner 18 évesen 7,5 millió dollárt kasszíroz egy filmért és az amerikai női lakosság epekedik utána.

ÍRTA: MICKEY RAPKIN

A hisztiérikus gyerekek. Ez az, ami leginkább szembeötlik. A vörösszőnyeg mentén ezen sikítozó kamaszok sorakoznak, kis csodálkozók százai zsúfolódtak össze a felállított emelvények mentén. Érte nyújtják a kezüket, kis jegyzetfüzeteket és rózsaszín tollakat adnak a keze ügyébe. Az elszántság a kiáltásaikban ismerős, sajátos a hangszíne; úgy hangzanak, mint az éhes újszülött csecsemők.

Március 27-e van, lassan haladok az évente megrendezett Nickelodeon Kids’ Choice Awards vörösszőnyegén – Taylor Lautner-rel, a Twilight vérfarkasfiújával, állítólag Hollywood legjobban fizetett tinédzser színészével. 7,5 millió dollár értékű szerződést írt alá a Stretch Armstrong moziváltozatának főszerepére. Lautner állandó testőre, egy igazi kemény fickó észreveszi, hogy meghátrálok a sikoltozások miatt. Mosolyog: „A New Moon turnén, Advilt-t vettem be. Megelőzőleg.”
Lautner — egy fehér V kivágású póló felett egy gyapjú sportkabátot visel (mindkettő ajándék Neil Barrett tervezőtől), sötét haja felzselézve az ég felé meredezve — nem tűnik idegesnek. Ez mindig ilyen? Kérdezem. Mesél nekem Brazíliáról. Hogyan esett csapdába ő és Twilight-os kolléganője, Kristen Stewart egy szállodai lakosztályba, mikor tinédzser rajongók százai megrohamozták a szálloda hallját, túljárva a biztonságaiak eszén és megcélozva a lépcsőket, hogy a közelükbe mehessenek. „Be voltunk szorítva ebbe a kis szobába és 45 percig vártunk, hogy megérkezzen a felmentősereg.” mondta Lautner tágra nyílt szemekkel. „Azt kérdeztük egymástól ’Tegyük fel, hogy bejönnek ebbe a szobába. Mit fognak csinálni? Foszlányokra tépnek minket? Mit akarnak?’”

Végre az UCLA Pauley Pavilon-hoz vezető bejáratnál vagyunk, végre az épületen belül, végre az első sorban lévő helyünk felé tartunk, mikor észreveszem: ez egy kölyköknek szánt show, ez egy kibaszott csillagos szoba. Adam Sandler, Steve Carell, Tina Fey, Robert Downey Jr., Rihanna — mindannyian hallótávolságon belül. Az Avatar-os Zoe Saldana háromülésnyi távolságra van. Rosario Dawson és az olimpiai bajnok Shaun White fogja bejelenteni az első díjat. Ez egy tisztelgés a fiatalság dominciája előtt. Mindannyian azért jönnek, hogy megcsókolják a (cukorka) gyűrűiket.

A 18 éves Lautner leül és elmondja nekem, hogy számára milyen megtiszteltetés amiért itt lehet, hogy mennyire nagy megtiszteltetés volt bárhol is megjelenni az utóbbi időben. Úgy mint az idei Oscaron, ahol Stewart oldalán bemutatott egy horror filmekről készült montázst. „Elájultam volna, ha nincs ott velem!” mondja Lautner. „Arra eszmélsz, hogy George Clooney-val, Leonardo DiCaprio-val beszélgetsz – és ők figyelnek rád!” Ez az ő alap megnyilvánulása: őszinte, lelkes zavarodottság. Valószínűleg ez az egyetlen megfelelő reakció. Mesél az MTV Video Music Awards-ról, ahol átadott egy díjat az akkori talán-barátnőjének, Taylor Swift-nek, és csak nézte ahogy Kanye elragadja a mikrofont. „Mögötte álltam, mikor ez történt és 100%-ig biztos voltam benne hogy megrendezték!” mondja Lautner szemöldökét felemelve. „’Ez volt az amit próbáltak.’ gondoltam. Csak élveztem a show-t! De aztán Taylor megfordult és láttam az arcát.”

Az UCLA nézőterén éppen ekkor Jeffrey Katzenberg, a DreamWorks Animation vezérigazgatója hirtelen megszakítja a beszélgetésünket egy kérdéssel. Katzenberg — 59 éves, rakott, khaki színű V-nyakú pulóverben — közel hajol. „Taylor,” mondja „lenne két perced? Will Smith szeretne találkozni veled.”
Egy perccel később Lautner visszatér a helyére kifújjva magát. Körbenéz az arénába, 7 000 rajongó, fények, és kamerák, és hangosan kérdezi „Ez tényleg megtörténik? Tényleg itt vagyok?”

Ezek aztán a nagyon jó kérdések. Lehet hogy megkérdezi ezt is: Mi az ördögöt tettem, hogy megérdemlek egy 7,5 millió dolláros szerződést és milliók imádatát? Jóképű, igen. De a két Twilight filmben Lautner-nek 55 percnyi képernyőn eltöltött idő jutott. Összesen. Az első filmben 239 szót mondott csak. Oh, és majdnem azelőtt kirúgták, hogy a folytatás forgatása elkezdődött volna. (Bővebben hamarosan.)

Végül az UCLA arénában a fények elhalványulnak, ami a show kezdetét jelzi, és ekkor Lautner fotója feltűnik a JumboTron-on [hatalmas kivetítő], a sikítás folytatódik. Lautner testőre egy utolsó üzenetet ad át, valamit [Taylor] fülébe súg mielőtt ismét elnyelné a sötétség.

„Mit mondott neked?”
Lautner a szemembe néz, megérint a lábam, és nevet. Azt mondta, „’Ha bármi történik'” — Lautner az Exit/Kijárat felé mutat — „balra megyünk.'”

*****

Egy héttel a Kids' Choice Awards után, Taylor Lautner megáll egy ebédre a kaliforniai Valenciában, egy külvárosi részen Észak-Hollywood-tól negyvenöt percre. Ez az a hely, ahol ő él, a szüleivel és húgával egy olyan otthonban ami majdnem megkülönböztethetetlen a többi szomszédtól. Lautner javasolja az Olive Garden-t az ebéd elfogyasztására. „Szereted ezt a helyet?” kérdezi, kicsit bizonytalanul, majd hozzáteszi: „Az apám szoktatott rá.” Anélkül, hogy pillantást vetne az étlapra, Launter Toscana-i levest, aztán azt kéri, hogy cseréljék Caesar salátára a ház ajánlatát. Mielőtt a pincér válaszolhatna, Lautner ártatlanul közbevág: „Tudom” mondja „pluszba rá kell fizetni. Rendben.” Nos, igen. Igen, így van.

Az Olive Garden valószínűtlen helynek tűnik, hogy találkozz az egyik legismertebb amerikai tinédzserrel, ám legyen így. A hely egyértelműen azt jelzi, hogy milyen messzire jutottál és milyen gyorsan. A története tele van extrém véletlenekkel, mintha a mennyország megnyílna és azt mondogatná, Te. Te a fogakkal. Jövőre ilyenkor, az emberek képesek lesznek emlékezetből lerajzolni a hasizmodat.

Mivel csak 18 éves, az eddigi életpályájájank bemutatása 30 másodpercet veszi igénybe és a michigani Grand Rapids-ban található karateiskolával kezdődik. 7 éves, mikor (Elsőszámú véletlen körülmény) az iskola tulajdonosa meghívja a tanulóit egy harcművészeti versenyre a Kentucky-i Louisville-be. Itt, Lautner találkozik Mike Chat-tel, egy karate edzővel, aki (Másodikszámú véletlen körülmény) egy sikeres színész. Rendben, ő volt a kék Power Rander, nade mégis. Chat arra bátorítja Lautner-t hogy egy L.A.-i harcművészeti táborban vegyen részt és később egy hónapig maradt. Összehozza a fiút egy ügynökkel, bár Lautner Michigan-be munka nélkül tér haza, még mindig meghallgatásokra hívják.

Lehet, hogy a történet itt érne véget, azonban (Harmadikszámú véletlen körülmény) Lautner apja történetesen pilóta a Midwest Airlines-nál, és így a család készenlétben állhat majdnem a semmiért. „Ha Michigan-ben este 9-kor mennék aludni és a szüleim kapnának egy telefonhívást azzal, hogy Itt tudnátok lenni L.A.-ben holnap egy meghallgatásra?” mondja Lautner. „Felébresztenének reggel 4 órakor és L.A.-be repülnénk, másnap reggel hazajönnénk és csak lemaradnék az iskolai buszról.” Mikor a Herman Miller üzem Lautner anyukájának munkahelye bezárt (Negyedik számú véletlen körülmény), a család ezt a nyugatabbra költözés jeleként értelmezi, egy két hálószobás lakást bérelnek néhány utcányira az Olive Garden-től, azon népszerűnek álcázott előretervezett Főutcai közösségek egyikében. A legmagasabb státuszfogalalása: egy 3D-s hal eljátszása volt a Cápasrác és a Lávalányban.

Az ételünk gyorsan megérkezik, közvetlenül az Olive Garden service managere, José által, aki szeretne „meggyőzödni arról, hogy minden megfelelő-e/ízlik-e eddig.” Dobpergés: „Csak annyit szeretnék mondani, hogy örülünk hogy itt vagy. Hajrá, Team Jacob!"

Oh igen. Jacob. Lautner legnagyobb és legintenzívebb mázlija a Twilight volt. Mintha csak hangsúlyozva a szerencse múlandóságát, majdnem elveszítette a szerepet. 2008-ban Lautner-t Jacob Black szerepére válogatták be, a natív amerikai tindézser és Bella Swan plátói legjobb barátjának. (Lautner-nek a filmben csak 4 jelenete volt, emiatt egy hetet hiányzott az iskolából.) A 2008. november 21-én debütáló film Robert Pattinson-t és Kristen Stewart-ot azonnal bulvárcsillagokká emelte. Lautner rosszabbul járt, mint egy megkésett gondolat: a stúdió arra utalt, hogy leváltják. (A sajtónyilatkozat adtak ki, melyben kikürtölték Kristen és Robert visszatérését; Launter-t figyelmen kívül hagyták.) Jacob a második könyvben fedezi fel hogy vérfarkas és egy szikár fiúból hatalmas férfi-vérfarkassá alakul. A képernyőn kívül, Lautner még mindig taknyos kölyöknek néz ki. Twilight uzsonnadobozon szerepelt az arca, de a folytatásért harcolnia kellett volna.

Lautner elismeri, hogy néhány sötét, de rövid pillanatig kétségei támadtak saját magát illetően. Felfogadott egy személyi edzőt a saját költségén és elkezdett alkalmazni néhány mentális trükköt. „Az edzőteremben vagyok.” mondja Lautner, „Edzek, olvasom a könyvet, és tanulmányozom a karaktert. Azt mondogatom magamnak, ’Akarom ezt a szerepet. Szeretem ezt a karaktert, nem fogom elveszíteni. Jobban meg fogom ismerni, mint bárki más, és még többet fogok edzeni, mert én leszek Jacob Black.’” Minden második órában evett, többnyire húst, amit a szülei készítettek, majd egy hűtőtáskába raktak és ő pedig az autójában tartotta. Forgalmi dugóban kerülve, Lautner hideg marhatarját ehetett a műanyag táskájából. Tizennégy kiló izmot szedett magára, belegyezett egy próbafelvételbe Stewart-tal (aki lobbizott az érdekében), és megtarthatta a szerepet. Megoldotta a film marketing problémáit, mikor hasizmai a New Moon beszédtémájává váltak, nem is beszélve névjegyéről. Az egyik jelenetben Stewart elesi k egy motorral, és Lautner a segítségére siet. „Ez csak vér, Bella.” mondja. „Nem nagy ügy.” És aztán leveszi a pólóját.

Mintha hívtuk volna őket, huszonvalahány ember veszi körbe az asztalunkat. „Bocsánat.” mondja az egyik férfi. „Csinálhatnék egy képet? Az unokahúgom nagy rajongó.”

Ebéd után, Lautner kioszt egy tucat aláírást és pózol mindenkivel a mobiltelefonok előtt. Lendülete kézenfekvő – lelkesen járt edzőterembe, ette a táska húsokat, megdolgozott ezért. A New Moon bemutatója után hónapokig házon kívül volt, így Stewart arra a pontra jutott – aki ténylegesen olyan számára mint egy képernyőn kívüli idősebb nővér - hogy küldött neki egy sms-t: „Hagyd abba a munkát és gyere haza. Hiányzol.” A New Moon 297 millió dollárt hozott a bemutató óta, Lautner neve pedig nem kevesebb, mint öt jelentős projekttel kapcsolatban került szóba. Állítólag több millió dollárt ajánlatok fel, hogy eljátssza a Max Steel főszerepét, de egy másik leendő kasszasiker filmet, a Stretch Armstrongot választotta, melynek szintén egy játékfigura az alapja. Elmondása szerint azért, mert ez „készen” állt. (Az hogy „készen” egy relatív fogalom Hollywoodban. Nem volt forgatókönyv, sem rende ző. De a Hasbronak, a Transformers-szel már sikerült sikereket elérnie.) Mikor Lautner végül visszautasította a Max Steel-t, a film producere Joe Roth (Alice Csodaországban) azt panaszolta a Daily Beast-nek, hogy Lautner „rossz tanácsot kapott”.

„Hallottam erről.” mondja Lautner tapintatosan. „Vicces, hogy megemlíted, mert összefutottam Joe Roth-tal tegnap este a Lakers meccsen.” Kínos volt? „Nem. Odamentem hozzá köszönni. Ő nagyon jó fej!” Hol ültetek? „Egymás mellett!”

Sok ilyen veszéllyel néz szembe a Nickelodeon kedvenc férfi színésze. Először is, óvatosnak kell lennie a hírnevével, mint izompacsirta. Elmesél egy történetet emlékeztetve a fiatal női színésznők helyzetére a városban: Lautner kapott egy apróbb szerepet a meglepő sikerű Valentine’s Day-ben, amiben egy középiskolai atlétát alakít. A szerepet kimondottan neki írták. „Eredetileg le kellett volna vennem a pólómat,” mondja. „A forgatókönyv szerint besétálunk az iskolába és Willy leveszi a pólóját. Azt mondtam, ’Hé, hé, hé. Le fogja venni a pólóját az iskola kellős közepén? Nem, nem, nem. Az ok, ami miatt levettem a pólómat a New Moon-ban, mert így volt megírva a könyvben. És voltak észérvek mögötte.’”

Egy megjegyzés a jövő pop-kultúra történészeinek: ez lehetett a konkrét pillanata annak, hogy rendben legyen pénzt csinálni egy fiatal férfi fizikumából, úgy ahogy Hollywood eladja Megan Fox testét is.

*****

A megmosolyogtató az, hogy ez egy 7,5 millió dolláros üzlet. Taylor Lautner-nek annyi pénzt ajánlottak fel, mintha már akciósztár lenne. De igazából még egyetlen akciófilm ben sem szerepelt. Hollywood az Eclipse-től várja - ami egyébként ebben a hónapban debütál - a választ azzal kapcsolatban vajon képes-e rá. A nagy harcjelenetek? Lautnernek nem voltak. A három és fél méter magas CGI farkasának igen. „Mikor Jacob harcol,” magyarázza az Eclipse rendezője, David Slade, „ő szőrös.” Amit David Slade el tud mondani nekünk a Lautner-ben rejlő lehetőségekről az az, hogy mennyit fejlődött színészként. Feleleveníti a film egyik momentumot, amikor Lautner átmenetileg visszaváltozik emberré a harc végén. Slade azt mondja, „Láttam Taylort egy fa mögött állva ütni a saját mellkasát.” felkészítve magát [a jelenetre]. „Fájdalmat játszott.”

Azt hogy Lautner vajon ér-e ennyi pénzt vagy sem, lehetetlen lenne megválaszolni, és talán helytelen is. Hollywood pánikol, hozzávágni ennyi pénzt bárkihez aki olyan meggyőzően tud tartani egy fegyvert, mint ő. „Nem foglalkozhatok ezzel,” mondja Lautner. „Ha elkezdek azon gondolkodni ’Hogyan fog nyitni ez a film? Jól fog szerepelni?’ Akkor nem a munkára összpontosítok. A feladat jó filmet csinálni.”

Mindazonáltal, nagy nyomás alatt van. A hónap végén, Lautner Pittsburgh-be megy leforgatni legújabb filmjét, az Abduction-t. Egy egyfaja tini Bourne Identity-t, ami egy utolsó éves középiskolásról szól, akinek szüleit meggyilkolják ugyanazon a napon, mikor megtalálja saját képét egy eltűnt személyekkel foglalkozó oldalon. Ez lesz Lautner első esélye bizonyítani szólóban egy filmben és megválaszolni egy nagyon fontos kérdést: ő egy filmcsillag vagy egyfilmes — jóllehet gyorsan meggazdagodott — színész? Állítása szerint a „Tom Cruise példát” szeretné követni, és valószínűleg ez a legjobb, amit tehet. Lautnernek esélye van arra, hogy egyike legyen a nem túl fenyegető, kisfiús akcióhősöknek, egy olyan típusnak, akit kedvelnek nemzetre és nemre való tekintet nélkül és aki tömegekben hozza az embereket a jegypénztáraknak. Ez emlékeztet engem valamire, amit a New Moon rendezője, Chris Weitz mesélt nekem Lautner vonzerejéről. Weitz harcolt, hogy megtarthassa Lautnert a filmben, ahogy ő mondja „könnyebb volt Taylor-nak kigyúrnia magát, mint nekünk találni egy nagydarab, búslakodó srácot és olyanná tenni, hogy úgy tűnjön a legjobb barátja egy 18 éves lánynak.” Ez furcsa készség, persze, de mégis pokoli előny, ha jegyeket próbálsz eladni.

Vagy játékokat, ami azt illeti. Befejezve az ebédet, Lautner újra belekezd az Ez igazán velem történik? sztorik mesélésébe. Mint mikor a Hasbro elvitette őt a főhadiszállására, hogy megajándékozzák egy Stretch Armstrong akciófigurával, ami kiköpött úgy néz ki, mint ő. A figura nagyon hasonlított Lautnerre, a színész azt mondja „Szó szerint azt gondoltam, hogy ez én vagyok miniatűr méretben.” Vagy mikor Oprah-hoz ment. „Kaptam egy híres Oprah ölelést!” Vagy mikor találkozott Robert Downey Jr.-ral a Vanity Fair Oscar partiján. „Tök jó fej!” mondja Lautner. „Kék napszemüveget viselt és bemutatott engem a feleségének, Susan-nak. Annyira közvetlen, amennyire csak lehet.”

Ebéd után beszállunk Lautner 5-ös BMW-jébe – „Az első autóm!” mondja – hogy bejárjuk új szülővárosát. Az ablakok annyira sötétre vannak színezve, hogy elnöki-rangúnak tűnnek.

„Paparazzik,” mondja, megvonva a vállát.

Hatással van rád?

„Van néhány dolog, amivel egyszerűen együtt kell élned.” árulja el Lautner, miközben kihajt a parkolóból. „Például, hogy tizenkét autó parkol a házad előtt, és mikor reggel felkelsz, ők követni fognak akárhova is menj. Segít, hogy Valenciában [Kaliforniában] élek. Ez néhányakat eltántorít. De ők még mindig itt vannak.”

A kérdésre, hogy gondolkodott-e már saját lakáson, most hogy karrierje szilárd alapokon áll, úgy reagál, mintha ez a gondolat sosem fordult volna meg a fejében. „Hm, tudod, nem igazán,” mondja. Komolyan? Melyik milliomos 18 éves filmsztár nem szeretne elköltözni a szülői házból? „Tényleg nem ez a lényeg. Nagyon elfoglalt vagyok. Nem igazán gondoltam még erre.”

Elhaladunk autóval a mozi mellett, az edzőterem mellett, ahol edz. Elhajtunk a Promenade mellett, ahol Lautnerék először laktak Valenciában [Kaliforniában], ahol a húga a saját hálószobájává változtatta a gardróbot.

Azt hiszem ő szeret itt, ebben a kisvárosban élni, a kisebb bevásárlóközpontokkal és Olive Gardenekkel együtt. Mert túl sok minden forog kockán és itt nem keveredhet semmilyen bajba. „Amit imádok, hogy a családi életem nem változott. Még mindig kiviszem a szemetet. Még mindig segítek füvet nyírni.” mondja.

Lautner azt mondja haza kell mennie. Reggel ő és a csapata Madridba indul egy promóciós megjelenés miatt. Lautner sokszor volt már Európában, de mindig csak a munka kedvéért. „Ez bosszantó, tényleg az,” mondja. „Elmész Párizsba, és a repülőtértől a szállodába vezető úton úgy érzed ’Ez annyira király! Látni akarok valamit! El akarok menni az Eiffel-toronyhoz!’. Majd másnap reggel elutazol. Azt gondolod, ’Ó, nem sikerült semmit sem csinálnom.’” Szünetet tart. „Mindig azt mondom az embereknek: mindenhol voltam már, de nem láttam semmit.”

― Mickey Rapkin, a GQ főszerkesztője
MEGJELENT A GQ JÚLIUSI SZÁMÁBAN

Fordította: Ági (TLWeb)&Barbi

2010. július 16., péntek

Popsugar interjú a Twilight filmek forgatókönyvírójával

Most hogy az Eclipse a mozikban került és a megdöntötte a box office rekordokat, a Twilight rajongók már izgatottan várják Bella és Edward szerelmi történetének következő mozis fejezetét: a Breaking Dawn-t. Exkluzív beszélgetést folytattunk Melissa Rosenberg-gel – aki a Twilight filmek forgatókönyveiért felelős -, hogy megtudjuk mit várhatunk az utolsó két résztől. Vajon Bella szülési jelenete látható lesz-e a mozik vásznain, megosztja a legmeglepőbb rajongói élményét, és kitálal Stephenie Meyer és a közte kialakult kreatív kapcsolatról.
PopSugar: Miként érzel azon döntés miatt, hogy a Breaking Dawn-ból két film készül?
Melissa Rosenberg: Valójában megkönnyebülés, mert kihívás lett volna egy filmbe sűríteni ezt a terjedelmes könyvet. Mindig kihívással jár [könyvek forgatókönyvvé adaptálása], főleg igaz ez a Breaking Dawn-nál. Jó hogy levegőhöz jutsz egy kicsit… másfelől viszont, ott a két film tartalommal való kitöltésének kihívása.

PS: Szóba került, hogy néhány jelenetet nem akarsz megmutatni a képernyőn a Breaking Dawn esetén. Például Bella szülését. El tudnád nekünk mondani hogy miért nem?
MR: Hibásan idéztek. A gyerekszülés – úgy érzem, hogy minden jelent – képernyőre való. Azt hiszem talán, amire utaltam az volt, hogy látjuk-e majd Edward-ot placentát átrágni? Azt hiszem nem. Nem hiszem hogy látnunk kell ezt, de ha valaki látni akarja, hát azt hiszem annak pillantást kellene egy ilyenre vetnie. [Nevet.] Úgy vélem utalni fogunk rá, de nem fogunk fogakat látni a placentában/méhlepényben.

PS: Milyen felelősséget érzel a rajongók irányába? Az írás folyamata alatt gondolsz rájuk?
MR: A felelősség, amit a rajongók miatt érzek? Nos, van egy: mégpedig hogy boldoggá tegyem őket. Azt szeretném, hogy az emberek élvezzék a filmet és ne érezzék azt hogy megöltem a kedvenc regényüket! Amit tapasztalok az, hogy nem tudsz minden embernek megfelelni. De az igazi felelősség tudatában a nagy nehézség ebben az hogy sok nő és fiatal lány látja, és annak biztosítása hogy Bellát mint erős női példaképet jelenítse meg a film. A pozitív üzenetek érjenek el hozzájuk.

PS: Mi volt a legőrültebb vagy legmeglepőbb rajongói reakció amit megtapasztaltál?
MR: Nem tudod őrületesnek nevezni, de őrületesen csodálatosnak igen. Nemrég tértem vissza Párizsból. Egy sajtótájékoztató miatt voltam ott néhány színész társaságában: Daniel Cudmore-ral, Edi Gathegi-vel, Michael Welch-sel, és Alex Meraz-zal. A végén volt egy záróceremónia ami egy meglepetés volt számunkra, és felvezettek minket a színpadra… és a közönség a besötétített színházban állt, mintha imádkoztak volna. Nagyon szokatlan volt. Majd egy pillanat múlva, felcsendült Lady Gagától a Bad Romance, elkezdtek táncolni amit három napig próbáltak. Csodálatos, nagyon egységes tánc volt, bámulatos volt. Le voltunk nyűgözve. Az ütemre száz pár kéz emelkedett a magasba ugyanabban a pillanatban – ez egy hatalmas élmény… azon tűnődtem, hogy történhetett volna bárhol máshol, de Franciaországban? Az amerikai hallgatóság szintén ilyen klassz lett volna?

PS: Menyire vesz részt Stephenie Meyer az írási folyamatban és milyen a kapcsolatod vele?
MR: Stephenie nagyon segítőkész. A kapcsolatunk minden egyes filmmel jobb lett. Mikor találkoztam és hozzáláttam a munkának, nem volt okom arra hogy tartózkodó legyek. Rendkívülien együttműködőnek ismertem meg és borzasztóan leleményesnek. Szóval a kezdeteknél is jól kijöttünk, majd a New Moon-nál méginkább és az Eclipse-nél is... megfontol, mérlegel minden vázlatot, a forgatókönyv minden vázlatát. Ott van a forgatáson. Igazán részt vesz benne.

PS: Melyik a kedvenc jeleneted a könyvekből és a filmekből? Van egy amit különösen szerettél írni, vagy nagyon vársz hogy megírhasd?
MR: Számos van. Látni Bellát vámpírként és a megismerkedését a képességivel, azt hiszem ezeket igazán szórakoztató megírni. Különösen mikor elképzeled Kristen Stewart-ot eljátszani őt, és azt a módot, ahogy Bellát megtestesíti mint ügyetlen, nyugtalan személyt. Mikor átváltozik vámpírrá, mindez eltűnik.

2010. július 14., szerda

Premiere magazin - A vámpír visszatér

Interjú Mathieu Carrat-tal

Hacsak nem vagy Amish, vagy a Lost egyik karaktere (javíts ki, ha tévedek), akkor nem kell megtennünk neked azt a szégyenteljes feladatot, hogy bemutatjuk a 24 éves Robert Pattinson-t. A vámpírt, aki csillog a napfényben, a színészt, aki két évvel ezelőtt még ismeretlen volt, és aki meghódította a Hollywood-i erődöt, és aki világszerte megőrjíti a lányokat. Ezt eddig is mind tudtad. Bizonyára azt is tudod, hogy a Twiligth Saga: Eclipse (rendezte David Slade, a Hard Candy rendezője) július 7-én kerül a mozikba, nagyjából hét hónappal a New Moon után. A vámpíros sorozat, amely mostanra már több, mint egy milliárd dolláros bevételt termelt a nemzetközi pénztárakban, még nem készül szögre akasztani a vámpírfogakat, mivel a sorozat negyedik részét, a Breaking Dawn-t már be is jelentették 2011 novemberére. Pattinson ajánlatok sokaságát kapja és jelenleg is karrierje egy fontos fordulópontjáról folytat tárgyalásokat: belőle legyen az új Johhny Depp, vagy csatlakozzon az Orlando Bloom és Hayden Christensen féle hűvösen elegáns alakulathoz. Miután befejezte a Bel Ami, egy Maupassant klasszikus filmadapatációját, és mielőtt elkezdte forgatni a Water for Elephants című filmet Reese Witherspoon-nal és Christoph Waltz-zal, a Premiere magazin elkapta R-Pattz-t egy exkluzív interjúra.

Legutóbb, mikor beszéltünk, akkor a New Moon-t forgattad. Most egy évvel később a Twilight Saga: Eclipse miatt találkozunk. Nehezen tudom már követni, annyira gyorsak az események...
Csak két hónap telt el a New Moon és az Eclipse forgatása között, abban az időszakban pedig a Remember Me-t forgattam. Minden olyan gyors egymásutánban történt, hogy úgy éreztem, soha nem is hagytam el igazán a Twilight-ot. Ennek ellenére, mégis elveszettnek éreztem magam, mikor megérkeztem az Eclipse forgatására. Nem volt időm a felkészülésre és beletelt néhány hétbe, hogy alkalmazkodjak.

Mit vártál David Slade-től, és másmilyennek találtad a forgatáson, mint amilyennek elképzelted?
Egyáltalán semmi ötletem nem volt, hogy mit várjak egy olyan rendezőtől, aki inkább felnőtteknek készülő filmekre specializálódott, és aki nem riad meg a nagyon is nyílt brutalitástól. Őszintén kíváncsi voltam, hogy hogyan fog ez a világ a Twilight világával összekeveredni, amit ugye nem éppen a túltengő erőszakról ismerünk. David-nek nagyon sajátos ötletei voltak arról, hogy mit akar csinálni, és olyan munkamódszere, felfogása, ami teljesen különbözött Catherine Hardwick-étól, vagy Chris Weitz-étől.

Például?
Az Eclipse nagyon sok új szereplőt mutat be; a légkör kevésbé meghatározott, mint az előzőekben. A Twilight az Edward és Bella közti románcon alapult, a New Moon a Bella és Jacob közötti kapcsolatról, míg Edward a háttérben maradt. Az Eclipse lehetővé teszi, hogy mindegyik karakternek meglegyen a saját kis pillanata, a látótér szélesebb. Ráadásul ez a film pörgősebb is, kevésbé alapoz a meghittségre.

Tudva, hogy van egy nagy harcjelenet a film végén a vámpírok és a vérfarkasok között, nem érezted néha úgy, hogy egy háborús filmet forgatsz?
Nem is mondhattad volna jobban; majdnem egy hónapos felkészítésen mentünk keresztül, mielőtt elkezdtünk forgatni, azért, hogy megtanuljuk, hogyan harcoljunk, és csináljunk kaszkadőrmutatványokat. Ez távolról sem hasonlított az előző részekre, ahol a próbák inkább hagyományosak voltak. Ez most tisztán fizikai felkészülés volt. A legviccesebb az, hogy a vámpíroknak és a vérfarkasoknak külön felkészítő táboruk volt.

Edzőitek voltak, akik rátok ordítottak, és követelték, hogy fekvőtámaszokat csináljatok?
Folyamatosan! Elmondhatom, hogy mikor elmentem a próbákra, azt hittem hogy olyan lesz, mint az előző két filmnél: Kristen, Taylor és én ülünk egy szobában, és gyakoroljuk a szöveget... igazán meglepődtem.

David Slade rendezőnek választása megdöbbentő volt, és bátorságot mutatott a Summit részéről, akik ugye a sorozatot készítik...
Nem tudom, hogy ez szándékos volt-e, de minden rendező, aki a Twilight-on dolgozott, teljesen különbözött az előzőtől. Catherine és Chris stílusa merőben ellentétes, mind művészként és emberként is. Ugyanez a helyzet David-del is, mindannyian három különböző stílusú filmkészítést képviselnek, amik teljesen elkülönülnek. Igazából türelmetlen vagyok, hogy meglássam, mit fog Bill Condon csinálni a negyedik részből. Ismét semmi nem lesz egyforma.

Az összes szaftos dolog a Breaking Dawn-ban történik: a szex-jelenet, a szülési jelenet, ahol a karakterednek császármetszést kell végrehajtania a fogaival.
Tudom! Kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan viszik filmvászonra. A végén még ott kötünk ki, hogy a filmet nem lehet 16 éves kor alatt megnézni... El tudnád képzelni milyen lenne, ha úgy döntenének, hogy mindent megmutatnak és a Twilight hirtelen átváltozna egy teljesen hardcore sorozattá felnőtteknek, meztelen jelenetekkel? A Summit hirtelen a legprogresszívabb stúdióvá válna a világon. Poénos lenne.

Biztos vagyok benne, hogy Stephenie Meyer imádná a dolgot. A rajongók tényleg benyújtottak egy petíciót, hogy a film teljesen könyvhű legyen, és így a 16 alatti emberkéket eltiltanák a filmtől. Mivel a Twilight rajongók nagy része eléggé fiatal, ők valószínűleg tüntetésbe kezdenének az ellen, hogy nem nézhetik meg a mozit.
(nevet) Biztos vagyok benne, hogy megvennék a DVD-t, és így még jobban értékelnék azt.

Mikor olvastad az Eclipse forgatókönyvét, melyik jelenetek forgatását vártad a legjobban?
A Twilight-ban a jelenetek többségében csak Kristen és én voltunk. Boldog voltam, hogy most lehetőségem nyílt más színészekkel is együtt játszani. Az első két filmben, mindig úgy találtam, hogy Edward-ban van valami visszafogottság, és óvatosság. Az Eclipse-ben egy kicsit megőrül. Például ez elég semmiségnek tűnik, de tény, hogy ebben a filmben kevésbé tapintatos. Voltak olyan pillanatok, mikor úgy éreztem, hogy egy másik karaktert játszom.

Ha én egy olyan komoly srácot játszanék hónapokig, mint Edward Cullen, szükségem lenne arra, hogy a forgatás végén kiengedjem a gőzt, valószínűleg úgy, hogy egy egész éjszakát átbuliznék.
De hát én az egész időt berúgva töltöttem (nevet). Nem, de komolyan, miután befejeztem egy Twilight filmet, egyből belekezdtem egy új projektbe, épp ezért nem volt időm rá, hogy egy kicsit hátradőljek, és megfontoljam ezt. Május elején elmentem újraforgatni néhány Eclipse jelenetet, pont miután befejeztem a Bel Ami-t, és teljesen elveszett voltam. Gondjaim voltak az akcentussal, azzal, hogy megtaláljam a jelzésemet... De miután felrakták a sminket, meg a kontaklencséket, minden visszajött. Első alkalommal fogtam fel, hogy hiányzott ez a karakter, és hogy milyen fura lesz, amikor ennek a kalandnak vége szakad.

Tényleg? Azt hihetnénk, hogy a Twilight vége felszabadítás lesz számodra.
Edward Cullen szerepét 20 évesen kaptam meg, és 26 leszek, mikor a negyedik film kijön. Én csak felfogtam, hogy a Twilight egy fontos állomása az életemnek. És az a legviccesebb, hogy egész idő alatt egy 17 évest játszom. (nevet)

A Breaking Dawn forgatása az év végén kezdődik. Várod már, vagy inkább úgy érzed, hogy a film egy szerződéses kötelezettség, aminek meg kell, hogy felelj?
Úgy érzem, hogy érdekes lesz a dolog. A történet annyira más irányba megy, és én kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Befejezzük a játszadozást - Bella azt mondja: "Változtass át vámpírrá" én meg erre: "Nem, nem, nem." Aztán mégis vámpír lesz ebben a filmben. Összeházasodunk, lefekszünk egymással... Minden feszültség az előző három filmből megoldódik a Breaking Dawn-ban. Nem kaptam még meg a forgatókönyvet, de ígéretesnek tűnik.

Rob, mostanra már elég jól ismerjük egymást, szóval elmondhatod nekem az igazságot: Elvesztenéd az összes erődet, ha levágnánk a hajad?
Hát ezt elég hamar meg fogjuk tudni, mivel ma délután megyek levágatni a hajam!

Te aztán tudod, hogy tartsd fenn az érdeklődést... Szeretnék visszatérni a Remember Me-re, ami igencsak meglepett a komolyságával és érettségével. Gondolod, hogy a film sötét hangulata szerepet játszott a jegypénztárakban elért mérsékelt sikerben?
A Remember Me soha nem olyan kasszasikernek készült, mint a Twilight, ez mindig is egy kis film volt, alacsony költségvetéssel, és ezért nem is volt olyan nagyon reklámozva. Világszerte összesen 60 millió dollárt hozott: nem rossz egy olyan filmtől, ami 16 millióba került. Boldog vagyok, hogy ez nem egy "nagy dobás" volt, és egy percig sem aggódtam a jegyeladás miatt.

Úgy mondják, hogy ez a film a te filmsztár státuszod tesztelése volt, ami nekem egy kicsit elhamarkodottnak tűnik...
Tudom! Olvastam az összes ilyen cikket, ami Leonardo Dicaprio-ról szól, és hogy hogyan követték őt a rajongók a Titanic után. De nálam, a Twilight-nak semmi köze ehhez. A rajongók azért mennek el megnézni a filmet, mert szeretik a történetet. Soha nem éreztem úgy, hogy ennek a sikere miatt kaptam meg egy szerepet. Mint ahogy mindig is mondtam, a karakter az, amit szeretnek, nem én. Remélem, hogy képes leszek elérni az embereket azzal, amilyen minőségű filmeket készítek, és nem azzal, hogy az emberek egy új Twilight filmet remélnek, csak mert a nevem szerepel a stáblistában.

Hallottunk mindenféle történeteket ami a Remember Me forgatása körül keringett, például a paparazzikról, akik a vízből bukkantak elő, mikor a tengerparti jeleneteket forgattátok. Megváltoztattad az egész foglalkozásukat.
Senki nem értheti meg igazán az ilyen szituációkat addig, míg át nem éli. A Remember Me stábja azt hitte, hogy hallucinál, mikor megláttak 40 fényképészt, akik próbálták képet csinálni a forgatásról. A legtöbb színész nem látott egy Twilight filmet sem, és nem értették, hogy mi folyik ott.

Megkérdezték tőled, hogy miért fizetsz ennyi fotósnak, hogy felbukkanjanak a forgatáson?
Így történt: "Hé Rob, nem is tudtam, hogy ennyire szükséged van az önbizalom növelésre!" (nevet)

Azt mondod, hogyha híresség vagy, az kinyit ajtókat, de másokat bezár. Melyeket szeretnéd nyitva tartani?
Nem szeretnék paranoiás lenni, amikor új emberekkel találkozom. Ha az utcán sétálok, rettegek, hogy bárkivel is összetalálkozik a tekintetem, és felismernek. Állandóan bujkálnom kell, és ez egy kicsit felkavaró. Ugyanakkor, mivel ilyen fura módon élek, nem lehetek olyan nyitott, mint szeretnék. Folyamatosan megtanulod. Az évek alatt, megtanulod kezelni a helyzetet egyre jobban és jobban, már nyugodtabb vagyok a Twilight-ot övező őrülettel kapcsolatban. Azt hiszem, hogy valamikor elérsz egy pontra: vagy beleveszel és remetévé válsz, és hátat fordítasz az emberiségnek, vagy megtanulod elfogadni a dolgokat.

Sokkal nyugodtabbnak tűnsz, mint tavaly...
Így is van. Belekezdek egy új filmbe, amivel kapcsolatban nagyon lelkes vagyok; most fejeztem be egy másikat, amit szintén szeretek. Nagyon jól tudom, hogy a dolgok nem mennének ilyen gyorsan a számomra azok nélkül a rajongók nélkül, akik mindenhova követnek és az emberek nélkül, akik felismernek az utcán. Muszáj az embernek realisztikusnak lennie.

Gondolod, hogy túljutottál a sajtóőrületen, vagy vannak még olyan szürreális élmények, amiket át fogsz élni?
Fogalmam sincs... Az előny az, hogy nem maradsz örökre a figyelem középpontjában. Új színészek fognak jönni és az emberek figyelme rájuk fog irányulni. Ez az egész csak egy darabig tart. A hisztéria a Remember Me alatt érte el a csúcspontját, de ez azóta már csökkent. Amikor Londonban forgattam a Bel Ami-t, az már egész nyugodt volt. Nyugodtan tudtam mászkálni.

A Bel Ami-ra visszatérve, tudod, hogy a franciák késsel a kezükben várják a filmet...
Tartok tőle, hidd el. Soha nem lenne elég bátorságom ahhoz, hogy Párizsban promózzam a filmet, annyira ideges lennék. Találkoztam Marion Cotillard-dal egy partin a forgatás kezdete előtt, és mondtam neki, hogy olvassa el a szövegkönyvet figyelmesen, mert van benne egy számára tökéletes szerep. Ő megkérdezte tőlem: "Miért angolul készül a Bel Ami? Nem furcsa ez?" Ebben a pillanatban értettem meg, hogy hogyan fogják fogadni a filmet az országodban. Remélem, hogy sikeres lesz, és hogy nyitottak lesznek rá az emberek. Ami nagy hatással volt rám az, hogy a könyv nem igazán ismert máshol. Én is csak akkor fedeztem fel, miután elolvastam a szövegkönyvet, és azonnal az egyik kedvenc könyvemmé vált.

Ebben az időszakban Francis Lawrence Water for Elephants című filmjét próbálod...
Igen, Reese Witherspoon-nal és Christoph Waltz-szal. Nagyon izgatott vagyok, és ugyanakkor meg is vagyok rémülve, hogy ilyen kaliberű színészekkel találom magam szemben.

Igen, ha Christoph Waltz maga kér meg téged, hogy hozz neki egy pohár tejet, akkor elkezdesz kérdéseket feltenni magadnak.
Az biztos! Nagyszerű szerepe van a filmben: ő játssza a cirkuszban Mr. Loyal-t, egy olyan személyt, aki teljesen "cyclothymic" és egy kicsit őrült. Megpróbálom elcsábítani a feleségét.

Csodálom a bátorságod.
Ugye?

Hogyan reagálnál, ha holnap mindennek vége lenne?
Úgy érted a világnak? Hát azt hiszem, jó életem volt (nevet). Igazából fogalmam sincs. Találnék valami mást, amit csinálhatok. A hullám, amit most meglovagolok, igazán nagy segítségemre van, de még nem értem el mindent, amit szeretnék.

Láttalak zenélni bárokban a semmi közepén, Franciaországban.
Így volt: mikor 19 voltam, 2 hétig Bretagne-ban forgattam egy rövid filmet. Minden éjszaka elmentem az ottani pubokba zenélni, fantasztikus volt. Egyike a kedvenc emlékeimnek.

Fordította: Edit

2010. július 13., kedd

Bild.de interjú a trióval

Mikor van egy vámpírnak lelkiismeret-furdalása?

Július 15-án kezdődik a ,,Twilight-Saga” harmadik része, az Eclipse – Napfogyatkozás. A három főszereplő Taylor Lautner, Kristen Stewart és Robert Pattinson a forgatásról, a hírnév bizarr oldaláról és a házasság előtti szexről beszélget.

A Four Seasons hotelben, ami Beverly Hills szívében található az ember Kevin Klinet látja a medencénél és Sam Shepardot a bárnál, a bejárat előtt pedig egy fekete Rolls-Royce áll a vendégek rendelkezésére. Ha ismert lenne, hogy kikkel találkozik az ember ezen a Júniusi napon, akkor azonnal kitörne a pokol ez előtt a hatalmas épület előtt a Doheny Drive-on: Mi a Twilight mozi-széria sztárjaival beszéltünk meg találkozót, akik a világszerte töretlen kasszasikerért és a tinik szívéért felelnek: Taylor Laurent (18), Kristen Stewart (20) és Robert Pattinson (24). Július 15-én, az amerikai szenzációs kezdet után érkezik a német mozikba a tini-horror-Saga harmadik része az Eclipse - Napfogyatkozás.

Az angol Pattinson könnyed sármot sugároz, sokat nevet, leginkább saját magán; Kristen Stewart smink nélkül érkezik, sokkal kevébé látszik kölyöknek, mint korábban gondoltam; Lautner (18) designöltönyt visel visszanyírt kefehajjal, méginkább olyan, mint egy sztár. Az Eclipse-ben óriási dráma a szerelmi háromszög Bella (Stewart), a vámpír Edward (Pattinson) és a vérfarkas Jacob (Lautner) között. De itt, a hotelszobában, ők hárman nagyon kellemes benyomást tesznek.

Miss Stewart, Mister Pattinson, Mister Lautner... miután minimum három filmet elkészítettetek a Twilight Saga-ból, már gondoltok a befejezésre?
PATTINSON: Hát… szinte lehetetlen megérteni ezt a fajta élményt. Minden olyan rövid idő alatt történt, mint egy szupernóva.
STEWART: Igazán tisztelem Bella karakterét. Örökké el tudnám jásztani őt.

Az Eclipse-ből melyik jelenet a legemlékezetesebb számodra?
STEWART: Mikor Taylor-nak azt kellett mondani Rob-nak, hogy „Melegebb vagyok, mint te.” Szinte nem tudtam megállni nevetés nélkül. Ötvenegyére is vicces volt.
LAUTNER: Kristen-t kézben kellett felvinnem a hegyre és emellett négyoldalnyi szöveget elmondanom. Tudajdonképpen ennek a jelenetnek egy speciális vázat/szerkezetet építettek – ami azonban abszolút nem funkcionált. Tehát azt mondom: Mi a fenének! Körülbelül 50 kg-t nyom! 12 órával később, miután a jelenet a lehető összes szögből leforgatták, többé nem éreztem a karomat.

Ki a példaképed?
LAUTNER: Az enyém Tom Cruise. Sok különböző oldala van és szuper kedves. A női kedvencem Jessica Alba. Egy személyben az álomlány és álomszínésznő számomra.
STEWART: Határozottan felnézek a rockénekesre, Joan Jett-re. Nemrég a The Runaways című életrajzi ihletésű filmben alakítottam őt, és lehetőségem nyílt megismerni. Joan megmutatta a férfi-rock business-nek, hogy a lányok tudnak rock-ot játszani. És ugyanaz maradt, sok bátorságra van szükség ennek véghezviteléhez.

Hogy érzed magad, mikor egy sztárral találkozol?
PATTINSON: Egyszer David és Victoria Beckham mellett ültem egy Los Angeles-i étteremben. Egy kicsit zavarban voltam, szürreális volt.

Mi volt a legőrültebb dolog, amit olvastál már magadról?
LAUTNER: Azt hogy meghaltam. Tényleg! Már meghaltam párszor. Egyszer azt írták, hogy egy ausztrál táncos ölt meg.
PATTINSON: Egy magazin megszavazott a legjobban öltözött férfinak. Lenéztem magamra; szabadidőnadrág, egy régi szakadt cipő valamint egy szmokinghoz való zokni volt rajtam – szóval a legjobban öltözött??

Találtad már magad olyan szituációban, amire soha nem gondoltál ezelőtt?
PATTINSON: Paparazzik követnek bárhová is megyek, mint például a legfurcsább helyekre is. Hozzá kell szoknom. Lefotóztak amint egy pár boxeralsót vettem nemrég Londonban és az egyik barátom szintén vett egy párat, hogy kényelmesebben érezzem magam.
LAUTNER: Számomra a legbizarrabb akkor történt mikor egy lány Sydney-ben egy autogrammot kért a karjára. Másnap megtudtam, hogy magára tetováltatta az aláírásom.

A Twilight régimódi felfogásokat közvetít. Mint az örökké tartó szerelemet, és házasság előtt nincs szex álláspontot.
PATTINSON: Vannak emberek, akik találkoznak egy bárban, szexelnek azon az éjszakán és életük hátralévő részére együtt maradnak. Vannak akik nem házasodnak össze, 5 gyerekük van és utána kötelezik el magukat. Azt hiszem a társadalomnak nem kellene szabályokat felállítania arról, hogy kell az életed élned. Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy saját maga döntsön.

Edward úgy tűnik, hogy elavult dolgok iránti igényt ébreszt fel a nőkben, egy gentleman aki karon vezeti a hölgyeket. Hová tűnt az emancipáció?
PATTINSON: Erre vagyok én is kíváncsi. (Nevet.)

A fiatal emberek mit tanulhatnánk Edward-tól?
PATTINSON: Megértő, megbocsát a barátnőjének még akkor is ha megcsókolt egy másik srácot. Jó srác.

És nyilvánvalóan több van még benne.
PATTINSON: Nemrég mesélte Will Smith fia Jaden, aki a Karate Kölyökben játszik, hogy a Twilight lett a kedvenc könyve. Azt gondoltam, rosszul hallok. Nem is fogja érdekelni a karate?

Lehetséges, hogy nincs túl sok belőletek a szerepben?
LAUTNER: A magánéletben úgy viselkedünk, mint más normális emberek.

Mit teszel azért, hogy ugyanaz az ember maradj mit ezelőtt a jelenség előtt?
STEWART: Csak nem kell sokat ezen gondolkoznod. Úgy értem, ez nagyszerű, de a másfelől nagyon szürreális. Ez egy nehéz utazás – de sok élményt nyújt! De én sem tudom, hogy hogyan maradthat az ember normális.

Az interjút készítette: Mariam Shaghaghi
Fordította: R.Niki&Barbi

Journal Gazette interjú a trióval

LOS ANGELES – A Twilight sorozat világszerte megváltoztathatta a rajongók életét, de talán senkire sem hatott jobban ezen siker mint a sorozat három sztárjára: Robert Pattinson-ra, Kristen Stewart-ra és Taylor Lautner-re.

Máról holnapra váltak szenzációvá, mikor bemutatták őket a regények rajongóinak, mint Edward, Bella és Jacob megtestesítőjeként – a történet a három középiskolai tanuló misztikus titkai körül forog. Edward vámpír, Jacob vérfarkas, Bella pedig egy átlagos tinédzser lány, akibe mindkettőjük szerelmes.

Pattinson (24), Stewart (20), és Lautner (18) az első Twilight film óta kis közreműködőkből igazi csillagokká váltak. A fiatal stáb az újonnan szerzett hírnév hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről töprengett.

A legjobb dolog, ami a Twilight mániával együtt jár?
Stewart: Ugyanazzal az elégedettséggel jár, mint amit más filmektől kapok; erre csak több ember szentel figyelmet. Mindig azt mondom, hogy filmeket az élettapasztalatokért készítek – a szó szoros értelmében azon karakterekből, akiket alakítok elcsenek valamit – és tudni, hogy hatással vagy 100 milliókra, nem csak kislányokra, de más korosztályokra is, egyszerűen csak nagyszerű érzés. Ez annyira különbözik bármitől is amit eddig megtapasztaltam, úgyhogy határozottan ez a legjobb. Pattinson: Az Oscar-on lenni és ehhez hasonló dolog, ezek annyira szürreálisak… az irányítás, amit megkapsz csupán a Twilight sikere miatt hihetetlen. Ez egy nagyszerű érzés.
Lautner: Általában beutazni a világot és látni a rajongók támogatását világszerte. Sao Paolo-ba megyünk, aztuán Mexikóvárosba, a világ minden tájára eljutunk és a rajongóink hasonló szenvedéllyel bírnak bárhová is megyünk. Csodálatos tudni, hogy ilyen rajongói támogatás áll mögöttünk.

Egy dolog, ami számotokra hiányzik a Twilight előtti életetekből?
Stewart: Szeretek kint lenni. Szeretek sétálni és tudni kimenni – nincs baj a rajongókkal, a rajongók nagyszerűek, ők békén hagynak. Más emberek a gond, tudod kikre gondolok. A többiek…
Pattinson: Szeretek L.A. környékén autókázni. Tudom hogy nem sok ember mondja ezt, de ha nem kell elmenned sehová, L.A. a legjobb hely az autókázáshoz. Volt az a kis autóm, egy nyitható tetejő kocsim… nagyon hiányzik ez: ahogy a nap lemegy, miközben a hegyek között vezetek. Ez egy nagyszerű dolog és egy kicsit hiányolom. Nem ugyanolyan mikor 10 autó követ téged.
Lautner: Bevásárlóközpontokban, moziban lógni. Korlátokat kell felállítanod, de nem hagyhatod, hogy eluralkodjanak rajtad.

A legemlékezetesebb rajongói élmény?
Stewart: Olaszországban volt két lány, akik statiszták voltak. Korábban Vancouver-ben találkoztam velük, de ők alapvetően Minnesotából jöttek, sok utazás és különös véletlen hogy úgy történt, hogy mellettük kellett állnom.
Lautner: Sok van. A brazil fanok nagyon szenvedélyesek. A repülőtéren fogadtak minket. Nyilvánvalóan voltak korlátok, de azokat nem láttam. Egy érdekes séta volt a repülőtér ajtajától a kocsiinkig.

Az interjút készítette: Sandy Cohen

2010. július 12., hétfő

Dose.ca interjú Kellan Lutz-cal

Az interjút készítette: Jen McDonnell - 2010. június 23.

Kellan Lutz egy elfoglalt fickó. 25 évesen folyamatosan dolgozik mióta a Twilight sorozatnak köszönhetően felkapottá vált. Ő az új arca (és teste) a Calvin Klein alsónadrágoknak, csak most fejezett be egy romantikus vígjátékot Mandy Moore oldalán, jelenleg is forgatja a The Immortals-t Mickey Rourke-kal Montrealban, és várható még két akciódúsabb filmje (a Warrior és a Death Games), nem is beszélve a Twilight befejező részéről, a két részes Breaking Dawn-ról. Sőt, annyira elfoglalt hogy még arra sincs ideje hogy az Eclipse miatti interjúk között időt szakítson egy kis privát reggeli elfogyasztására.

„Elnézést” mondja mielőtt begyűrne egy egészségesnek tűnő omlettet vegyes gyümölcsökkel megbolondítva egy belvárosi torontói hotel lakosztályában. Épp belekezd egy történetbe az MMVA-ról, mikor összeráncolja az orrát és megszagolja az ételt. „Várj, ez joghurt vagy tejföl? Nem tudok különbséget tenni” mondja mielőtt átadná a tálat a publicistájának. „Kóstold meg nekem.” Egy hivatásos ételkóstoló.

Feltörekvő sztárstátusza ellenére, ez a színész nagyban hasonlít a Twilight franchise-os karakterére: lezser, szeretetre méltó és egy kicsit csintalan.

Hogyan készülsz fel ezekre az intenzív rajongói reakciókra, ami úgy tűnik mindenhová követ akárhová is mész?
Ami engem illet, igazából soha nem tapasztaltam ilyen a Twilight-ig. Azt hiszem ez a legnagyobb szélsőség egy nullától 100-ig terjedő skálán, a Twilight premierjén történt mikor rájöttem hogy mibe rántottam bele magam. Csak azt gondoltam „Emberek sora van itt. Kire várnak? Várj, az az én arcom azon a poszteren?!?” Annyira szürreális volt. Ezek után, van némi fogalmad arról, hogy milyen a Beatle érzés. A rajongók a nevedet sikítják, sírnak és utánad szaladnak.

Hogyhogy nem borít ez ki téged?
Mostmár nyíltabb vagyok. Emberközpontú vagyok. Imádok a rajongókkal lógni és találkozókon és kérdezz-feleleken részt venni. Tegnap egy Calvin Klein által szervezett találkozón vettem részt a The Bay-ben és a rajongók annyira nagyszerűek voltak. Hallani a történeteiket és együtt lenni velük; igazán nevetséges tudni, hogy élvezik és értékelik a munkád.

Volt valamilyen őrült fan tapasztalatod a The Bay-ben?
Volt egy srác, Max, aki egy nagy játékmackóra hasonlított, olyasmi mint Emmett. Azt mondta „Mi a helyzet a srácokkal, akik miattad jöttek el, Kellan?” Fantasztikus volt! Éppenséggel elszakítottam a farmerem, mert egy kislányt megöleltem…

Oh, biztos vagyok benne hogy a tömeg nem utálta ezt az esetet.
[Nevet.] Vicces volt – „Oh most láthatjátok Calvint!” Úgyhogy lecseréltem a farmerom, és odaadtam a régit Max-nak, mert bírt engem. De mindenki annyira szerethető. Igazán örülök, hogy a szerethető rajongók három napon keresztül az utcákon ülnek és arra várnak hogy láthassanak minket a találkozókon szemben a gyűlölködőkkel.

Szóval láttad már az Eclipse-t?
Nem! És te?

Igen, Jó; a három közül határozottan a kedvencem.
Fantasztikus! Ez az amit hallani akarok. Ez volt a kedvenc könyvem. Ez volt kedvenc forgatásom, leginkább azért mert egy akciódús film. És a karakterem részt vesz ezekben a dolgokban. Négy sornál nagyobb szerep jut neki! Nem igazán változtathatsz a könyveken. Szóval mindig vicces mikor a rajongók azzal jönnek „Oh, remélem hogy többet szerepelsz majd a filmekben.” Nem tehetsz ezért semmit.

Sok benne az akció. Azt hiszem ez az amire a lányok el fogják vinni a barátjukat, és a srácok nem fognak panaszkodni.
Tudom! A Twilight első napja óta bosszantom a producereket, mert a kaszkadőrmutatványokat saját magam akartam megcsinálni. A biztosítás miatt nemet mondtak. De az Eclipse-nél hathetes vegyes harcművészeti edzést csináltuk végig – jujitsu-t, kung-fu-t, boksz-ot. Ez egy hősies csata. A kaszkadőrsrácok brilliánsak voltak. Mindegyikünk karakterét leírták: én egy bulldozer voltam, aki keresztülszáguld az embereken. Míg Jasper és Alice gyorsabbak; óvatosabbbak. Rosalie egy kicsit alávalóbb, szóval ő váltakozó mozgást végez, kimozdul. Mivel mindegyikünknek különböző harci stílusa van, ez igazán egyedülálló hangulatot ad az egésznek mikor összerakják.

Ez úgy hangzik, hogy szereted a fizikai aspektusát a filmnek.
Szeretek mutatványokat csinálni; nincs tetoválásom és mindig azt mondom hogy a hegeim a horzsolásaim az én tetoválásaim. Csináltam ez a filmet, a The Killing Game-st és igazi machetekkel dolgoztunk és a mellkasomat véletlenül megvágták. Az ügynököm annyit mondott „Ez a te pénzforrásod! Ne tedd tönkre!” [Nevet]

Szóval reménykedsz akciófilmekben a jövőbeli karriered során?
Imádom az akciófilmeket; egy nap Sylvester Stallone-val akarok együtt dolgozni. Dolgozhattam volna a The Expendables című filmjében. Meghallgattak rá és meg is kaptam a szerpet, de a New Moon miatt nem tudtam összeegyeztetni a kettőt. Csak annyit gondoltam, hogy „Micsoda dőzsölés.” A kedvenc akciósztárjaim közül 7 szerepel benne. Jason Statham, Jet Li, Mickey Rourke, Randy Couture... ez egy all-star stáb. Ha az a név, hogy „Kellan” fel lett volna sorolva közöttük, boldogan haltam volna meg.

Az Eclipse elején egy igazán intenzív harci jeleneted van, ahol egy vérfarkassal nézel szembe. Milyen volt a CGI farkassal színészkedni?
Kemény volt, mert szükségem van valakire a színészkedés során. Igazán vicces volt, mikor egy kartonból kivágott figurával szemben kell színészkednek. És a folyó fagyos volt! Annyira hideg volt én meg „De a vámpírok nem lélegeznek.” David meg „Használd úgy, mintha dühös lennél a farkasra.” Úgyhogy így csináltam [reszketést és remegést utánoz]. A legkönnyebb dolga a farkasokat alakító színészeknek van, csak félmeztelenül kell lógniuk és azután nem is kell harcolniuk! [Nevet]

Milyen volt David Slade-del dolgozni?
Ő igazán klassz. Nagy rajongója vagyok. 30 Days of Night egy nagyszerű vámpír film és a Hard Candy egy igazán intenzív lelki dráma, úgyhogy ezen fajta sötétségnek, felkavaró filmeknek nagyszerű rendezője. Sohasem stresszelt és olyan száraz humora van, amit imádok. Néhány ember nem értette ezeket, mint például Rob [Pattinson] nem igazán volt vevő a vicceire, ami méginkább nevetésre késztetett.

Ez a film sokkal sötétebb az elődeinél, de Emmett még mindig a film legvidámabb vámpírja.
A karakterem igazán szélsőséges (ember/vámpír); biztos benne hogy semmi sem árthat neki. De a szívében még mindig kölyök és szeret teljes életet élni. Mikor Bellával játszadozik, szeretem hogy a durvaság helyett vidám, kedélyes módon süti el a poénjait. Csak szeret vele kötekedni.

Az Eclipse-ben láthatjuk Jasper és Roslie háttértörténetét. Hol van Emmetté?
Tudom! Van egy szemelvény, amit Stephenie [Meyer] írt, és az a címe, hogy „Emmett és a medve”, amit a weboldalán publikált. Ami valójában bepillantást enged Emmett történetébe és abba, hogy milyen Edward-dal a kapcsolata és miként kerültek közel egymáshoz. Bárcsak bemutathatnák ezt. Imádnám ha Stephenie megírná Emmett krónikáit.

Megfontolnád egy Emmett spin-off elkészítését?
Oh igen. Még akkor is ha csak egy film lenne. Többet látni Emmett és Rosalie kapcsolatából igazán jó lenne. Imádom a karakterem; a fejemben számtalan háttértörténet él, de nem mutathatok belőle többet.

Beszéljünk a Breaking Dawn-ról. Izgatott vagy amiatt, hogy két filmmé szedték szét?
Tényleg az vagyok. Nem igazán érzem a Twilight Saga végének közeledtét. Nem akarom hogy vége legyen, mert szeretem a karakterem. Nem bánom a két órás sminkelést és a zavaró kontaklencséket, mert boldoggá tesz mikor átváltozok Emmetté. Megcsinálni még két premiert, két press junket-et és kétszer még körbeutazni a világot, találkozni a rajongókkal bámulatos. Ez ennyire egyszerű.

Szóval nem kezdesz nyugtalanná válni a Twilight vége miatt?
Annyi ajtót kinyitott előtted, szóval nem úgy tűnik mintha az egész életünk ebből állna. Leforgatjuk ezeket, azután három különböző filmen dolgozunk, majd visszatérünk és egy másfajta Twilight ízt/hangulatot kapsz. Nem telítődtem el Emmett-tel vagy a Saga-val még.

Mit vársz a Breaking Dawn-tól?
Alig várom, hogy lássam hogyan oldják meg ezt az egész baba dolgot. Izgatott vagyok, hogy tudjam Melissa [Rosenberg] hogyan írja ezt meg. És hol választják szét az A rész végét a B rész kezdetétől. Mielőtt Bella átváltozik vámpírrá? Alig várom, hogy olvashassam a forgatókönyvet!

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More