About this blog

2010. április 28., szerda

Interview Magazine – Kellan Lutz

Színész, akció-mozisztár, farmer, Calvin Klein alsónemű modell, és fejlődő motivációs előadó, Kellan Lutz a pillanat embere. Az elszánt 25 éves Lutz olyan szerepekkel tett szert hírnévre, mint egy beképzelt, jóképű pasi gazdag szülőkkel a CW 90210-es sorozatában, az HBO Generation Kill (2008) című sorozatában egy Irakban állomásozó katonaként és mint vámpír a Twilight sorozatban – a férfiasság háromszoros megtestesítője. Egy előkészületben lévő szuperhős, zavartalan a kigombolt felsőktől és szomjas egy saját franchise sikerre.
Észak Dakotában született és Arizonában nevelkedett, az Iowa-i családi gazdaság gyakori látogatásával, Lutz háttértörténete hagyományosan szigorú és teljesen amerikai—egy Bruce Weber–szerű elbeszélés ami ténylegesen is azzá vált 2004-ben, mikor Lutz feltűnt és Weber fotózásával az A&F Quarterly magazin címlapjára került. De ez most Hollywood ideje, és Lutz keményen dolgozik. Ebben a hónapban a Rémálom az Elm utcában remake-je debütál; a Warrior-ban egy forrófejű lacrosse játékost alakít a szintén Twilighter, Ashley Greene oldalán; Nick Stahl-al és Grace Gummer-rel játszik együtt egy titokzatos gyilkosságról szóló független filmben, a Meskada-ban; és a legfontosabbat még nem is említettem a Twilight-ot (a harmadik rész, az Eclipse Júniusban kerül mozikba). Lutz hisz az előrefizetésben és a vonzás törvényében. Még az idegen kutyusok is hazáig követik őt.

MARK JACOBS: Szia, Kellan? Hol vagy most?
KELLAN LUTZ: A hátsókertemben lógok a két kutyámmal L.A.-ben.

JACOBS: Milyen kutyákkal?
LUTZ:Kola egy juhász-husky keverék, akit a Compton állatmenhelyről adoptáltam. Kevin a családunk legújabb, legimádnivalóbb tagja. Ő egy Chihuahua (magyarosan csivava). Az utcán találtam őt mikor visszatértem az egyik utamról.

JACOBS: Iowa-ban töltötted az időt egy tejgazdaságban, miközben felnőttél?
LUTZ: Iowa-ban volt ez a nagy farm, ahol a nagyszüleim éltek. Miután a szüleim elváltak, jó lett volna meglátogatni őket. Az édesanyám kiküldött volna a disznóólba, ahol ezek a hatalmas, hatalmas disznóink voltak. 6 órán át álltam volna ott tömlőt tartva és locsolva a disznókat. Megmártóztak a sárban és lerázták magukról, és így sárral beterítve mentem haza. Imádtam ezt az egészet, hogy piszkos és vizes lettem majd ahogy egy forró fürdő várt.

JACOBS: Növénytermesztésben és silók építésében tapasztalt vagy. Tudatában vagy annak hogy ez a történet miként hat New York-ban és L.A.-ben? Bármi ami magában foglalja természetes a kemény munkát ellenállhatatlan a stílusiparban.
LUTZ: Inkább végzek fizikai munkát, minthogy egy íróasztal mögött üljek. És ahogy a nagyszüleim öregebbé válnak, odarepülnék és segítenék a farm körül. Csűröket rombolnánk; csűröket építenénk. Inkább lennék kint szénát bálázni és traktort vezetni.

JACOBS: Akkor hogyan választottad Hollywood-ot?
LUTZ: Az idősebb bátyáim az anyám szemében különböző módokon buktak el. Szóval mindegyikük hibájából tanultam. Nem tudok belemenni a részletekbe, de ahogy felnőttem mindig az a cél lebegett a szemem előtt hogy azon feszültségek közül néhányon enyhíteni tudjak amin anyám keresztülment. Nagyon szorgalmasan belevettetem magam a tanulásba. El akartam menni az államokból, hogy anyámtól függetlenné váljak. És L.A., ahol az apám élt úgy tűnik magához szólított.

JACOBS: Miért pont a színjátszás?
LUTZ: L.A.-ben olyan emberekkel találkoztam, akik mind színészek voltak. Nyitni kezdtem a színjátszás felé. Nem fogtam fel, hogy Brad Pitt valós személy. Nem azt gondoltam, hogy robot vagy egy gép, de azt gondoltam hogy a színészetbe születni kell – az hogy ez egy családi örökség, hasonlóan a NASCAR-hoz. Senki sem tudja azt mondani, hogy „Hé, NASCAR sofőr leszek.” Valamilyen módon benne kell lenniük. Ahogy L.A.-ben voltam, rájöttem bárki tudná ezt csinálni. Miért ne adjak ennek egy esélyt? Elkezdtem számtalan színjátszás órára járni és azt fedeztem fel, hogy igazi szenvedéllyel vagyok eziránt, valószínűleg ez a legnagyobb szenvedélyem egész életemben. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy félreteszem az iskolát, az ösztöndíjakat, félreteszek mindent, amiért keményen dolgoztam: az édesanyámért és magamért, és erre a hullámvasútszerű útra térek.

JACOBS: Hány éves voltál mikor a Abercrombie & Fitch címlapjára kerültél?
LUTZ: Tizennyolc. Valójábán L.A.-ben dolgoztam az Abercrombie-nál, hogy barátokra tegyek szert. Nem voltak barátaim.

JACOBS: A kereskedelmi/ az eladási osztályon?
LUTZ: Ruhákat adtam el. De úgy hiszem a személyiségem segített, mert én voltam a legrosszabb. Nem igazán érdekelt ez az egész. Úgy éreztem magam, mint akinek ADD-je (figyelemhiányos zavar) van. Hülye voltam ehhez, és gumikarikákat lövöldöztem mindenfelé. Valahogy a vezető nem rúgott ki, és fogadó/üdvözlő lettem, tudod mikor kint kell állnod félmeztelenül és valamiképpen be kell csalnod az embereket az üzletbe. Akkoriban az Abercrombie meghallgatást tartott, és az ügynökségem elküldött rá. Találkoztam Bruce Weber-rel, és kiválasztottak. Nem volt a legerősebb, a legfittebb, a leghelyesebb srác azon a fotózáson, de valahogy Bruce a címlapra rakott. Csak feküdtem a fűvön és játszadoztam azzal a bogárral, és végül ezt használták. Még mindig az üzletben dolgoztam, mikor a magazin két hónappal később a standokra került. Csak nagyon szerencsés voltam, és kinyíltak az ajtók a színészkedés felé.

JACOBS: Ellentétben néhány színésszel, nem úgy tűnik mintha el akarnád szigetelni magad a modellkedéstől.
LUTZ: Az furcsa, ahogy a világ a modellkedést, mint negatív dolgot kezeli. Felbosszant az hogy hány ember gondolkodik úgy, hogy mivel modell voltam azt hiszem szép és helyes vagyok és hogy a kinézetemet a boldogulásom érdekében tudom használni. Nem vagyok szép vagy helyes!

JACOBS: Tényleg nem gondolod úgy hogy jóképű vagy?
LUTZ: Vicces, mikor az emberek azt mondják, hogy van szexepiled vagy a következő Brad Pitt-nek kiálltanak ki. Ezeken csak nevetek. Nem vagyok ilyen. Nem akarok ilyen lenni. „Szex ikon vagy.” Miért? Mert egy vámpírt alakítottam egy filmben? Ez az egész tényleg szóra sem érdemes. Ha nekem lenne a legjobb hasizmom a világon vagy ha úgy néznék ki mint Brad Pitt a Harcosok klubjában [1999], akkor az klassz, de nem éheztetem magam. Azt eszem amit akarok, és nem vagyok az edzés megszállottja. A genetikám jó, de nem őrületen férfias. Nem értem, de értékelem. [Nevet]

JACOBS: És néha szeretsz elmenni a kutyáddal félmeztelenül futni, és az emberek ezzel foglalkoznak.
LUTZ: Nem értem ez miért különleges. Sok emberről tudok, akik félmeztelenül futnak, mert nem akarják hogy a ruháik izzadságban ússzanak. Normális ember vagyok. És van négy paparazzim, akik a házam előtt ülnek egész álló nap.

JACOBS: Az alázatosságod bájos, de valaha is vizsgáltál-e úgy más srácokat, akik egy bizonyos szerepre jelentkeztek, hogy azt gondoltad „El tudnálak pusztítani a jó kinézetemmel.”?
LUTZ: Imádom a versenyt. Feléledek ebben. Szeretek győzedelmeskedni a szoba felett mielőtt belépnék az ajtón. Mikor elmentem a Twilight meghallgatására, hatalmas voltam, különösen a Generation Kill után. Közel voltam a kilencven kilógrammhoz, tiszta izom. A karakterleírás szerint [Emmett] egy nagy, testes harcos, egy birkózó, egy mosolygós mackós srác. Besétáltam a várakozó helységbe és kilenc másik színészre lettem figyelmes, a felük megpróbált fekvőtámaszokat csinálni, a másik felük meg szívósnak, keménynek tűnni. Kuncogtam magamban. Igazán éles szemű vagyok. Szeretem nézni a srácokat a szemem sarkából, ahogy azt gondolom „Nagyszerű.” Mert ők egy srácot látnak besétálni, aki totálisan illik a szerepre. Ez vicces. Nem próbálok beképzelt lenni, de egyszerűen magabiztos vagyok, mert tudom megcsináltam minden házi feladatomat. Igazán, de igazán szeretem kidolgozni a karaktert. Imádok parókát viselni a meghallgatásokon, még akkor is ha néha nem érik el a megfelelő hatást. Imádok megpróbálni eljátszani nem magabiztos srácot, egy srácot aki szemben áll a normális karakteremmel, mert az igazi színjátszás ilyenkor lép működésbe.

JACOBS: Szóval négy különböző filmed megjelenése közeledik.
LUTZ: Nagyszerű projektekkel teli időszak volt. Főleg az újak miatt. Szeretem ezt az iparágat. Fiatalon tart; igazán.

JACOBS: Meglehetősen fiatal vagy.
LUTZ: A szívem mélyén mindig is fiatalként fogok magamra tekinteni. Úgy értem 25 éves vagyok és néhányan azt mondják kezdek is úgy kinézni.

JACOBS: Ki mondja azt neked, hogy kezdesz úgy kinézni?
LUTZ: Az emberek azt mondják, hogy nem tudsz többé középiskolást eljátszani és én meg „Köszönöm Istenem.” Jason Bourne típus akarok lenni. Nem akarok középiskolást alakítani.

JACOBS: Nem vagy az a mentegetőző fajta, amiért akció sztár akarsz lenni.
LUTZ: Ez teljes mértékben a célokról szól. Ha bármit elfogadsz ami eléd jön, azután nem nyithatsz másfelé. Minél többször mondod megbeszéléseken vagy máshol, elkezd megtörténni. Ez az ami most történik. Az emberek úgy látnak engem, mint egy fickót aki sebeket, csonttörést, horzsolásokat akarna. Ilyen volt hat bátyóval felnőni. Megvertek, és én is megvertem embereket. Nincsenek valódi tetoválásaim. A megannyi zúzódásomat és sebhelyeimet viselem, mint tetoválásokat. És úgy nőttem fel, hogy imádtam az akciófilmeket. Szeretnék együtt dolgozni Sylvester Stallone-val, és majdnem esélyem is volt erre a The Expendables című filmben [ami 2010 Augusztusában debütál], de a menetrend miatt nem jött össze. Tehát szeretnék vele, Mickey Rourke-kal, Matt Damon-nal, Daniel Craig-gel, Jason Statham-mal, Jet Li-vel, Jean-Claude Van Damme-mal együtt dolgozni… a Bloodsport [1988] az egyik kedvenc filmem. Úgy érzem, hogy számtalan szerep, lehetőség kínálkozik odakint és olyan a színészdömping, hogy ha nincsenek céljaid egyszerűen elveszel.

JACOBS: Biztosítottad, megteremtetted az alapokat. Még egy Hilary Duff videóban is szerepeltél [a “With Love”-ban].
LUTZ: Az ügynököm és a barátnőm abban az időben akarta, hogy menjek el a meghallgatásra. Van egy idézet, azt hiszem Wayne Gretzky-tól* aki azt mondta: amit soha nem teszel meg, azoknak a 100 %-át kihagyod. Ez annyira igaz. Emiatt szeretek elmenni meghallgatásokra. Profi vagyok, tanulok a dolgaimból, dolgozom rajtuk, és ha még így sem vagyok megfelelő a munkára, akkor mi van? Tudom, hogy a legjobb formámat nyújtottam.

JACOBS: Mivel tehetséges színész vagy, állandóan szerepekkel bombáznak, és amit csinálsz aziránt elkötelezett vagy.
LUTZ: Csomó tanulnivalóm van még, de igazán hálás vagyok, amiért ilyen tehetséges színészekkel dolgozhatom. Sehol sem vagyok még a céljaimat illetően. Ennek szeretném áldozni magam: a munkának és az edzésnek.. Ezt addig a napig akarom csinálni, amíg meg nem halok. Filmekben akarok szerepelni és olyan emberekkel akarok együtt dolgozni, akik arra ösztönöznek hogy jobb színész legyek. Ez az ami elébe nézek, és ez az ami fontos számomra. Csak le akarom tesztelni azt ami Kellan és megpróbálni őt a korlátai megtalálására buzdítani és új „Kellanokat” teremteni.

*Wayne Gretzky minden idők legponterősebb profi jégkorongozója. Kellan által emlegetett idézetre találtam hivatalosabbnak tűnő fordítást is: „Amit nem küldesz kapura, abból sosem lesz gól.”

Az interjút készítette: Mark Jacobs a New York-i író és kreatív tanácsadó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More