Hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek rád?
(Nevet) Nem tudom, az egyetlen dolog, amire gondolni tudok az hogy rosszul érzem magam a családom miatt. Igazán nem tudom hogyan szeretném ha emlékeznének. Néha azt szeretném ha egyáltalán nem emlékeznének, csak felejtenének.
(Nevet) Nem tudom, az egyetlen dolog, amire gondolni tudok az hogy rosszul érzem magam a családom miatt. Igazán nem tudom hogyan szeretném ha emlékeznének. Néha azt szeretném ha egyáltalán nem emlékeznének, csak felejtenének.
Azt mondtad Cannes-ban, hogy a Remember Me a legszemélyesebb film amit valaha csináltál és hogy magadat játszod. Tudnál erről mesélni?
Ezt azelőtt mondtam, hogy megcsináltam volna a filmet. A film előkészületein dolgoztam és azóta a film sokat változott. Tulajdonképpen megpróbáltam ezt a karaktert minél közelebb engedni hozzám, de tovább fejlődött, nagyon mássá vált.
Ami kezdetben érdekelt ebben a karakterben az a tény, hogy ő [Tyler] nem egy átlagos fiatal jellem. Majdnem minden mozifilmben, a ’jó fiú’ idealizált, ami nem a valóság. Ők közhelyes karakterek vagyis sztereotípiák. Tyler nem ilyen. Úgy vélem volt egy üres vászon és megpróbáltam őt bonyolultabbá tenni.
A karaktered egy lázadó. Szerinted ő olyan, mint te?
Nem hiszem, hogy lázadó lenne. Talán néha tesz dolgokat bizonyos szituációkban – mint mikor elmegy a húga iskolájába és konfrontálódik azokkal az emberekkel, akik bántották [a húgát] – ami ha velem történt volna, ugyanígy cselekedtem volna. De azt hiszem ő sokkal gondtalanabb, mint én.
Nem estél át olyan nehéz időszakon a korai húszas éveidben, mint a karaktered. Az életünk során általában ez egy bonyolult időszak mikor össze vagyunk zavarodva…
Megpróbáltam olyan szempontból eljátszani mikor először lépsz a kamaszkorba és arra koncentrálsz hogy egyéniség maradj. Az egyéniséged kifejezed valamiben, miközben nem fogadod el hogy része vagy ennek a világnak. Azt hiszem húszas éveikben kezdik az emberek belátni, hogy ők a világ részei. Ez az amit éreztem, mikor 22 voltam. Mikor fiatal voltam, az a mániám volt hogy minden ami érzek helytelen.
Hogy érted ezt?
Mikor szomorú vagy nem igazából vagy az. Csak úgy teszel mintha.
Mikor Tyler és Ally (Emilie de Ravin) először találkoznak, [Tyler] igazán kitartó. Ugyanilyen vagy te is a lányokkal?
(Nevet) Nem, egyáltalán nem. De ez függ az illetőtől is. Általában ez nem működik nálam, nem vagyok jó ezekben a dolgokban. Alig emlékszem az utolsó alkalomra mikor elhívtam egy lányt, hogy mondtam volna neki hogy el akarok menni vele egy randira. Azt hiszem soha nem csináltam ilyet. Ebben is különbözök Tyler-től.
Mit tennél, ha egy lány nem akarna elmenni veled, mint ahogy a filmben?
Azt mondanám: „Van fogalmad arról, hogy milyen sok lány szeretne randizni velem, te idióta.” (Nevet)
Egyedülálló vagy most?
(Nevet)
Te vagy ’A SRÁC’ most. Mindenki Robert Pattinson-ról beszél. Paranoiddá kezdesz válni vagy elfogadod ezt az egészet?
Azt kívánom, hogy tudjam irányítani ezt, de lehetetlen. Mindig dilemmában vagyok. Ez néha jó, mert ilyen filmeket csinálhatok mint ez, ahol részt veszek az egészben az elejétől a végéig. Sok színésznek nincs esélye erre. Nagyszerű volt számomra, de kezdek paranoiássá válni.
Leonardo DiCaprio kis független filmeket csinált, miután leforgatta a Rómeó és Júliát és a Titanic-ot, ami minden idők egyik legnagyobb/leghíresebb filmjévé vált. Azt mondta, hogy másik énje kelt életre, amit a média kreált. Később azt nyilatkozta, hogy meg kellett várnia hogy a „szörny meghaljon”, hogy visszatérjen a karrierjéhez. Mit gondolsz erről?
Oscar-ra jelölték, mikor igazán fiatal volt és mindig is színész akart lenni. Ez kissé különbözik tőlem. Független filmeket csináltam. Hasonlóan érzek bizonyos dolgokat illetően mint ő, és a legdühítőbb dolog az egész figyelem témában hogy nem igazán tudom megszokni. Mint színészként a tanulási folyamat csökken, mert bírálat nékül nem tehetsz dolgokat. Ez az ami sokkal nagyobb nyomást teremt, ami teljesen egészében ellened irányul. Amikor megpróbálsz színészkedni vannak negatív dolgok, amik együtt járnak a nyomással.
Nyomást érzel?
Igen. Ez furcsa. Nagy elvárásaik voltak felém a forgatáson. Ez nem volt annyira rossz tudtam, hogy egy kis filmet csinálok, de az aggasztott hogyan fogják az emberek megérteni a választásom. Az egyetlen dolog amit remélhetek, hogy az emberek el fognak menni megnézni a filmet, mint más filmeket előítélet nélkül.
Milyen fajta kritikák tettek dühössé mostanában?
Nem szeretem azt a stílust ahogy az emberek a New Moon-ról beszélnek, mert úgy vélem elítélnek azért mert része vagyok ennek a franchise-nak. Mikor valami ennyire túlhypolt elkerülhetetlen hogy mozgalom induljon azellen, és azt hiszem a kritikák ebben az összefüggésben érkeznek. Chris Weitz egy hihetetlen rendező és nagyon tetszett a film. Nagyon szerencsés vagyok, de sajnos az emberek ítélkeznek, ami meghatározó jelenleg.
Mi a legfurcsább dolog, amit valaha olvastál magadról?
Néha mikor interjúra megyek, leellenőrzöm hogy az emberek mit írtak rólam. Emlékszem egyszer egy magazin azt írta, hogy terhes vagyok. És ez címlapon volt.
Ha két órát nem híres személyként kellene eltöltened, mit tennél?
Valójában semmit. Furcsa visszamenni Londonba, mert el tudok menni járkálni és normális dolgokat csinálni. Eltartott egy darabig mire erre rájöttem. Ha hamarabb ezt megtapasztalom, hamarabb visszajöttem volna.
Szerinted ez a szakáll miatt van?
Igen, úgy hiszem.
Tervezed, hogy megtartod a bozontod?
Amíg itt dolgozok Londonban és meglátjuk, hogy megengedik-e nekem hogy megtartsam. Szeretnék anélkül elmenni egy meghallgatásra, hogy az emberek tudnák ki vagyok.
Hogyan készülsz fel a Bel Ami-ban alakított szerepedre?
Némi súlyt fel kell szednem. Úgy vélem nem fogják megengedni hogy sokat magamra szedjek, mert el fogjuk kezdeni majd forgatni a Breaking Dawn-t, de nekem egy kicsit idősebbnek kell tűnöm majd. A karakterem, Georges Duroy, 6 évet töltött kemény ivással, szóval egy kicsit vadnak akarok tűni a szerep miatt.
A hírnév hogyan változtatott meg?
Az USA-ba költöztem. Mindig is úgy gondoltam ez olyan lesz mint Angliában. A karácsonyt Londonban töltöttem és minden nyugodt volt, más mint amit gondoltam volna. Úgy vélem a dolgok másmilyenek itt – igazán nem tudok semmit csinálni. Csak nem akarok híreket csinálni. Nem érdekelnek azok az emberek, akik a pletykamagazinok címlapján szerepelnek, mert el lehet rejtőzni. És mindenki aki elmegy és lekapják a paparazzik úgy néznek ki mintha unatkoznának vagy ilyesmi.
Cannes egy kicsit őrület volt számodra múlt évben…
Elég vicces a tömeg közepében lenni – és két testőrnek kell odébb tessékelni az embereket amíg megpróbáltunk keresztül jutni rajtuk. Ez király, ugyanakkor azt gondolod „Miért csinálom ezt?” Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják hogy ez érdekes – még mondanod sem kell semmit és az emberek megőrülnek.
Vannak olyan időszakok, mikor ez túl intenzívvé válik?
Néha. Általában a tömeggel foglalkozni nem probléma. Sétálsz az utcán és hirtelen 20 ember szalad utánad és nem tudod kik ők – kölykök vagy sem – ez még mindig intenzív. Ez egy különös élmény és emiatt kissé paranoiássá válsz. Csak sétálsz az utcán körülnézel és figyelsz, mintha bármelyik pillanatban megtámadnának.
Mi volt a leghevesebb szituáció, amin valaha is keresztül estél?
Olaszországban forgatni a New Moon-t hihetetlen volt, ez volt a legintenzívebb helyzet amit valaha megtapasztaltam. Azt hiszem a statiszták 60%-a rajongó volt. Ott volt a fanok tömege és le kellett vennem az ingem előttük. Ez volt a legbizarrabb dolog, amit valaha csináltam.
Szóval a jelenlegi valóságod az hogy elfutsz és elbújsz bárokba és szállodákba?
Los Angeles-ben, igen. És ez bizarr, de Londonban normális életet élek.
Mit szeretsz csinálni Londonban?
Az elmúlt három évben nem tudtam sok időt itt tölteni, de éltem a Soho-ban, szóval ismertem mindenkit. De mióta visszajöttem ráébredtem, hogy a legtöbb hely ahová jártam már bezárt.
Mely színészeket csodálod a tehetségükért és a hozzáállásukért?
Joaquin Phoenixet és Ryan Goslingot.
Játszol zongorán és más hangszereken is. Voltál már zenekar tagja?
Mikor fiatal voltam, tagja voltam egy kis bandának, a Bad Girls-nek. Elég régen volt. Szinte minden barátom zenész és van bandájuk, szóval zenélek velük néha.
Szeretnél zenész lenni?
Tetszik az az ötlet, hogy zenét írjak és csináljak. De nem hiszem, hogy elég erős vagyok egy szólóalbum elkészítéséhez.
Ha nem lenne az apád, valószínűleg a zeneiparban dolgoznál. Az igaz, hogy ő mondta neked hogy legyél színész?
Igaz, mert látta a csinos lányokat és azt mondta: „Rob, oda kellene menned.” Ez volt az ami motivált, hogy színész legyek!
Nem volt arról fogalmad, hogy a Twilight megváltoztatja az életed?
Valójában nem hiszem hogy bárki, aki részt vesz a Twilight-ban azt gondolta, hogy ez fog történni Talán azért, mert nem gondoltuk tinifilmnek.
Képben vagy a divatot illetően?
Szeretem Marc Jacobs-ot. Viseltem néhány ruháját majdnem minden premieren, mert úgy vélem ez az egyetlen ami jól áll rajtam. Általában szeretem az olcsó ruhákat. Nem vásárolok ruhákat, tehát végül ugyanazokat viselem.
Jársz divatbemutatókra?
Nem, túl kínos lenne. A barátaim azt mondanák „Mit csinálsz? Elvesztetted az eszed?” (Nevet.)
Írta: Marina Oliveira és Carolina Giarrante
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése