2009. Július 4. Függetlenség napja. Robert Pattinson visszavonul egy New York-i szállodába, ahol egész nyáron tartózkodik, amíg ’egy nagyon, nagyon visszafogott független filmet’ csinál a Twilight sorozat következő két feldolgozása között. Mostanáig csak egy Twilight film került mozikba – a második az ajtóban kopogtat, a harmadikat pedig ezen a télen forgatja – de mára ezt a jóképű, halk szavú 23 éves londonit társítják világszerte Edward Cullen-nel - az amerikai író, Stephenie Meyer hihetetlenül sikeres fantasy regényének tizenéves vámpírjával.
Ez az amiért minden alkalommal mikor Pattinson Allen Coulter, a Remember Me – egy kis film, amit Manhattan-ban forgat ezen a nyáron – rendezőjének a kamerája elé áll mindig egy tömeget láthat a szeme sarkából. Rajongók tömegét. Nem segítség, hogy a film nagy részét New York City utcáin veszik fel. „Oh ember, ez teljes egészében őrület,” mondta félig sóhajtva félig nevetve. „Ez különös, mivel egy kis független filmet csinálsz, egy nagyon szövevényes történetet és ezt kapod, 5000 ember néz téged.”
Nincs semmi számukra, amit nézhetnének, mondja. Semmi látványos dolog.
„Csak arra gondolsz, hogy az egész tömegnek arra kell gondolnia: nem csinál semmit. Ez nem igazán egy operaelőadás.” A figyelem nem kergeti az őrületbe, mikor megpróbál dolgozni? „Ez hihetetlenül zavaró,” mondja érthetően. „Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is csináltam életemben. Ráadásul még mindig nem tudom mit gondoltam ezidáig. Csak megpróbálok nyugodt maradni.”
Ha még soha nem olvastad a négy Twilight regény közül egyiket sem, vagy soha nem láttad a filmet – ami, ha férfi vagy és 25 feletti nem is oly meglepő fordulat – lehet, hogy eltöprengsz vajon mi is pontosan ez a nagy hűhó ekörül. De képzeld el ezt: Meyer könyvei egy tinédzser lányról, Bella Swan-ról szólnak, akit a filmben Kristen Stewart alakít. Ő egy érzékeny, magányos kölyök az arizoniai Phoenix-ből, egy csonka családból, aki Washington Államba költözik és beleszeret mogorva osztálytársába, Edward Cullen-be, hamarosan felfedezi az udvarlás során, hogy egy vámpírcsalád tagja – jóindulatú vámpírok, akik inkább állatok vérét isszák, mint emberekét. A kapcsolatuk már kezdetektől fogva igazán veszélyes és tiltott. Egy harapás a megvadult Edward-tól és Bella vámpírrá válik. Egy rossz mozdult és barátja ellenségei vadul megtámadhatják. A romantika és szűziesség ütközik össze ebben komor gótikus történetben. Tizenéves szenvedély találkozik a tragikus végzettel, ami a könyvek és filmek fiatal rajongói számára mámorító recept, különösen azoknak, akik hasonló zűrzavaron mennek keresztül saját tantermeik és hálószobáik unalmasabb, kevésbé természetfeletti világában. Emlékezz arra, hogy Pattinson mélyen ülő szemei, éles arccsontja, kusza haja egy nyomasztó, kudarcra ítélt jelenlétet nyújt a képernyőn. Byronikus pillantásai és karaktere különös eredete az amerikai külvárosok tragikus pin-up hősévé emelik. Nem csoda, hogy fiatal nők sokasága vár arra, hogy követhessék minden egyes mozdulatát.
Mikor megkapta ezt a szerepet a Twilight-ban, Pattinson nevének nem igazán volt értéke. A producerek részéről ez egy kockázatos vállalkozás volt, hogy a könyvek rajongói által imádott karaktert (az első példányból 17 millió darabot adtak el) egy bájos, de ismeretlen fiatal britre bízzák. Pattinson, aki Londonban nőtt fel azt mondja „csak beleestem a színészetbe” azután miután dolgozott, mint fiatal modell, az első figyelem a két Harry Potter filmben vetült rá egy kis szerep révén 2005-ben és 2007-ben. „Az a helyzet, hogy a Harry Potter miatt 11 hónapig készültségben voltam és ebből a 11 hónapból 11 napot dolgoztam,” emlékszik vissza kuncogva.
„Mikor végül dolgozhattam, bármi másnál nagyobb megkönnyebbülés volt.” 2007-ben a fiatal Salvador Dali szerepében tűnt fel a Little Ashes-ben, egy kis európai filmben, ami később nagyobb nyilvánosságot kapott a Twilight sikerének köszönhetően. „Másként csináltam volna, ha tudtam volna hogy az emberek valóban meg fogják nézni,” viccelődik.
Pattinson tudatában volt a Twilight könyvek rajongóinak hűségével? Úgy tűnik ez a fajta megszállott rajongás átváltozhat haraggá és sőt gyűlöletté ha az adaptáció nem a kedvükre való. Tudta hogy mibe vágta a fejszéjét? „Ez különös, mivel a számok azt mutatják, hogy a könyvek sikeresek voltak és több millió darabot adtak el belőlük, nem vehetted meg őket Londonban. Próbálkoztam pár könyvesboltban, de nem voltak beszerezhetőek. Jóformán senkiről sem tudtam, aki olvasta volna őket – leszámítva egy lányt, a testvérem barátját. Fogalmam sem volt az egészről. Láttam Kristen Stewart-ot az Into the Wild-ban és néhányat Catherine Hardwicke rendező más filmjeiből, és az minden amit gondoltam hogy valami igazán kis dologról van szó.”
Kis dolog - nem az volt. Az első Twilight 37 millió dollárba került, de 70 millió dollárt csinált a nyitóhétvégéjén az Egyesült Államokban 2008 Novemberében. 2009 Áprilisáig a végső amerikai box-office bevétel több mint 191 millió dollár. Világszerte több mint 382 millió dollár bevételt hozott a film. De a színész úgy gondolja nem ő volt az egyetlen, aki sötétben tapogatózik ennek a vonzerejét illetően.
„Nem hiszem, hogy még a produkciós cégnek is lett volna fogalma annak a sikernek a nagyságáról, ami a kezeik között van a nyitóhétvégéig.” mondja.
Ettől az egész dologtól szórakozottnak és egy kicsit zavartnak tűnik. Szintén megkönnyebbültnek tűnik hiszen a nyarát nem egy vámpír eljátszásával töltheti, hanem valami mással, jóllehet ez is egy vonzó emberi lény. A Remember Me-ben egy rendes, kissé félrecsúszott életű scrácot alakít – egy 21 éves NYU hallgatót, aki az életében valamiféle célt keres. „Csinálni akartam valamit, ami nem annyira merev, mint ahogy a Twilight-ban.” magyarázza. „Ez a karakter [Edward Cullen] annyira az önuralomról szól, emiatt minden másra fordítanod kell energiát mikor színészkedsz. Én csak valami nyugisat akartam csinálni, ami biztosan ez az új film. Soha nem alakítottam normális srácot. Mindig történelmi drámákat vagy természetfeletti dolgokat csináltam.”
Igazán hidegvérű. Nem tolakodó vagy nagyravágyó ember benyomását kelti, sokkal inkább olyannak, aki sodródik az árral és élvezi a dolgokat. Ki fogja használni újonnan szerzett hírnevét és box-office varázsát, hogy megközelítsen bizonyos filmkészítőket akikkel együtt akar dolgozni a közeljövőben? Nem annyira biztos. „Bosszantóan csak pár dolog van, amihez úgy érzem hogybármit is hozzá tudnék tenni vagy amit csinálni szeretnék.” De tudja, hogy mire nincs szüksége.
Nincs semmi számukra, amit nézhetnének, mondja. Semmi látványos dolog.
„Csak arra gondolsz, hogy az egész tömegnek arra kell gondolnia: nem csinál semmit. Ez nem igazán egy operaelőadás.” A figyelem nem kergeti az őrületbe, mikor megpróbál dolgozni? „Ez hihetetlenül zavaró,” mondja érthetően. „Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is csináltam életemben. Ráadásul még mindig nem tudom mit gondoltam ezidáig. Csak megpróbálok nyugodt maradni.”
Ha még soha nem olvastad a négy Twilight regény közül egyiket sem, vagy soha nem láttad a filmet – ami, ha férfi vagy és 25 feletti nem is oly meglepő fordulat – lehet, hogy eltöprengsz vajon mi is pontosan ez a nagy hűhó ekörül. De képzeld el ezt: Meyer könyvei egy tinédzser lányról, Bella Swan-ról szólnak, akit a filmben Kristen Stewart alakít. Ő egy érzékeny, magányos kölyök az arizoniai Phoenix-ből, egy csonka családból, aki Washington Államba költözik és beleszeret mogorva osztálytársába, Edward Cullen-be, hamarosan felfedezi az udvarlás során, hogy egy vámpírcsalád tagja – jóindulatú vámpírok, akik inkább állatok vérét isszák, mint emberekét. A kapcsolatuk már kezdetektől fogva igazán veszélyes és tiltott. Egy harapás a megvadult Edward-tól és Bella vámpírrá válik. Egy rossz mozdult és barátja ellenségei vadul megtámadhatják. A romantika és szűziesség ütközik össze ebben komor gótikus történetben. Tizenéves szenvedély találkozik a tragikus végzettel, ami a könyvek és filmek fiatal rajongói számára mámorító recept, különösen azoknak, akik hasonló zűrzavaron mennek keresztül saját tantermeik és hálószobáik unalmasabb, kevésbé természetfeletti világában. Emlékezz arra, hogy Pattinson mélyen ülő szemei, éles arccsontja, kusza haja egy nyomasztó, kudarcra ítélt jelenlétet nyújt a képernyőn. Byronikus pillantásai és karaktere különös eredete az amerikai külvárosok tragikus pin-up hősévé emelik. Nem csoda, hogy fiatal nők sokasága vár arra, hogy követhessék minden egyes mozdulatát.
Mikor megkapta ezt a szerepet a Twilight-ban, Pattinson nevének nem igazán volt értéke. A producerek részéről ez egy kockázatos vállalkozás volt, hogy a könyvek rajongói által imádott karaktert (az első példányból 17 millió darabot adtak el) egy bájos, de ismeretlen fiatal britre bízzák. Pattinson, aki Londonban nőtt fel azt mondja „csak beleestem a színészetbe” azután miután dolgozott, mint fiatal modell, az első figyelem a két Harry Potter filmben vetült rá egy kis szerep révén 2005-ben és 2007-ben. „Az a helyzet, hogy a Harry Potter miatt 11 hónapig készültségben voltam és ebből a 11 hónapból 11 napot dolgoztam,” emlékszik vissza kuncogva.
„Mikor végül dolgozhattam, bármi másnál nagyobb megkönnyebbülés volt.” 2007-ben a fiatal Salvador Dali szerepében tűnt fel a Little Ashes-ben, egy kis európai filmben, ami később nagyobb nyilvánosságot kapott a Twilight sikerének köszönhetően. „Másként csináltam volna, ha tudtam volna hogy az emberek valóban meg fogják nézni,” viccelődik.
Kis dolog - nem az volt. Az első Twilight 37 millió dollárba került, de 70 millió dollárt csinált a nyitóhétvégéjén az Egyesült Államokban 2008 Novemberében. 2009 Áprilisáig a végső amerikai box-office bevétel több mint 191 millió dollár. Világszerte több mint 382 millió dollár bevételt hozott a film. De a színész úgy gondolja nem ő volt az egyetlen, aki sötétben tapogatózik ennek a vonzerejét illetően.
„Nem hiszem, hogy még a produkciós cégnek is lett volna fogalma annak a sikernek a nagyságáról, ami a kezeik között van a nyitóhétvégéig.” mondja.
Ettől az egész dologtól szórakozottnak és egy kicsit zavartnak tűnik. Szintén megkönnyebbültnek tűnik hiszen a nyarát nem egy vámpír eljátszásával töltheti, hanem valami mással, jóllehet ez is egy vonzó emberi lény. A Remember Me-ben egy rendes, kissé félrecsúszott életű scrácot alakít – egy 21 éves NYU hallgatót, aki az életében valamiféle célt keres. „Csinálni akartam valamit, ami nem annyira merev, mint ahogy a Twilight-ban.” magyarázza. „Ez a karakter [Edward Cullen] annyira az önuralomról szól, emiatt minden másra fordítanod kell energiát mikor színészkedsz. Én csak valami nyugisat akartam csinálni, ami biztosan ez az új film. Soha nem alakítottam normális srácot. Mindig történelmi drámákat vagy természetfeletti dolgokat csináltam.”
Igazán hidegvérű. Nem tolakodó vagy nagyravágyó ember benyomását kelti, sokkal inkább olyannak, aki sodródik az árral és élvezi a dolgokat. Ki fogja használni újonnan szerzett hírnevét és box-office varázsát, hogy megközelítsen bizonyos filmkészítőket akikkel együtt akar dolgozni a közeljövőben? Nem annyira biztos. „Bosszantóan csak pár dolog van, amihez úgy érzem hogybármit is hozzá tudnék tenni vagy amit csinálni szeretnék.” De tudja, hogy mire nincs szüksége.
„Nem akarok ennek a kedvéért színész lenni. Nem találok semmiféle örömöt ebben a figyelem-központú létben.” Sóhajt és ásít, valamint azt mondja nem fog semmilyen partit vagy barbecue-bulit felkeresni Július 4-én. Pihenni akar, hogy a kameráktól és tömegektől távol kiélvezze eme kivételes szabadnapot. Én mondom ő még fiatal. Meg tud birkózni ezzel. „Igen, vagy kiégek,” kuncog. „Egyre és egyre nyúzottabbá válok minden egyes nappal.”
Írta: Dave Calhoun
2009 őszi/téli szám
Írta: Dave Calhoun
2009 őszi/téli szám
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése