Mióta megcsípte a színészet bogara, a Twilight szívtiprója, Robert Pattinson egy olyan szerepre feni a fogát, ami tinédzserek millióinak szívét képes megolvasztani.
Egy fogadásnál valószínűleg senki nem tett volna pénzt arra, hogy Robert Pattinson lesz a következő nagy durranás. Ő egy olyan srác, akit kicsaptak a suliból, csak azért csatlakozott a dráma klubhoz, mert „ott csinos lányok voltak”, és, nos nem igazán az a klasszikus értelemben vett jóképű pasas.
Az biztos, hogy sikerült kapnia egy kis szerepet két Harry Potter filmben, mint tökéletes Cedric Diggory, de miután kirúgták a 2005-ös The Woman Before című színdarabból, a londoni Royal Court Theatre-ből, az esélye arra, hogy megelőzze Daniel Radcliffe kiemelkedő helyét a legdögösebb brit fiatalok listáján elég halványnak tűnt.
De ez mind azelőtt volt, hogy egy bizonyos Twilight-nak nevezett film be nem került a képbe, ami Stephenie Meyer megegyező című hihetetlenül sikeres könyvén alapul.
A három gyerekes mormon anyuka elhíresülten akkor írta történetét egy vegetáriánus vámpír kínjairól és halandó kedveséről, miután a fiait ágyba dugta esténként, és ő lett a legnagyobb könyvkiadó jelenség a Harry Potter J.K. Rowling-ja óta. (Meyer azóta kiadott három további könyvet a sorozatból – a New Moon-t, az Eclipse-et, és a Breaking Dawn-t – amelyeket döbbenetes mennyiségben, 70 millió példányban adtak el világszerte, 2.8 milliót csak Ausztráliában.)
A tinédzserek világszerte szerelmesek lettek Edward Cullen-be és Bella Swan-ba és ez még abban az időben volt, mielőtt a filmet egyáltalán bejelentették volna. A web chat szobák csak úgy izzottak, mikor a rajongók arra vártak lélegzetvisszafojtva, hogy megtudhassák, ki fogja játszani a kísértetiesen jóképű hőst, és elképesztően csalódottak voltak, mikor a viszonylag ismeretlen Pattinson landolt a szerepben.
Tény, 75000 rajongó írt alá egy petíciót a színész megbízása ellen és bojkottot hirdetett a film ellen – nem a legfényesebb kezdés a következő nagy dolog készítéséhez. „Ez volt az én üdvözlésem a Twilight-ban,” viccelődik most már Rob.
De a tinédzserek csapodár közösség, és mikor tavaly év végén bemutatták a filmet, a hallgatóság magába szívta a románcot Edward és Bella (Kristen Stewart) között. Hirtelen Pattinson, a túl beállított hajával, sápadt arcával és hasonlóságával James Dean-re (nem mintha ezek a fiatal rajongók tudnák, hogy ki volt Dean) lett a vámpírok netovábbja.
Mostanában huncut vonásai (pletykálják, hogy elkezdett edzeni és tipikusan angol fogsorát is megcsináltatta) ott szerepelnek minden magazin címlapján, tv képernyőkön, weboldalakon világszerte és a paparazzik minden egyes mozdulatát megörökítik.
Az angol Glamour magazin a bolygó legszexisebb férfijának koronázta, az ausztrál GQ magazin pedig az elmúlt évtized legnagyobb ikonjának nevezte, Barack Obama mellett. Nem is rossz egy saját bevallása szerint „pufóknak kinéző srác”-tól, aki nagyjából ismeretlen volt 12 hónappal ezelőttig.
Ez hirtelen emelkedés volt a csúcsra a 23 éves londoninak, de ez még mind csak fokozódik. Vancouverből nyilatkozva, ahol a sorozat harmadik részét forgatja, a Twilight Saga: Eclipse-et (a második film, a New Moon következő hónapban a mozikban), Pattinson azt mondja, hogy egy folytatásos filmben való munka kevés időt hagy neki arra, hogy elolvassa – vagy elhiggye – a róla szóló cikkeket.
Arra a kérdésre, hogy hogyan birkózik meg a hírnévvel, így válaszolt: „Még nem igazán tudom. Igazából kicsit el lettem zárva, ahogy a dolgok fokozódtak. Csak akkor vettem észre ennek a mértékét, mikor egy másik filmet forgattam (Remember Me, egy romantikus dráma Emilie de Ravin ausztrál színésznővel) New York-ban, és rengeteg ember bukkant fel a forgatáson minden nap. Gondolom, jövőre meg fogom tapasztalni, milyen az életem a forgatási környezeten kívül.”
A sztár éppen be volt táblázva egy 12 órát tartó forgatásra, ahol egy harcjelenetet forgatott egész héten, és emiatt bocsánatot kér, mikor belebotlik a saját szavaiba. „Sajnálom, de várni kell az agyamra,” magyarázza.
„Vissza kell kapcsolnom gondolkodó üzemmódba.” Miután szinte éjjel-nappal dolgozik. Január óta, elismeri, hogy szüksége lenne egy kis vakációra.
„Ezek előtt a filmek előtt körülbelül 10 napot dolgoztam egy évben, és az inkább volt az én tempóm,” mondja nevetve.
Ha Pattinson engedi is a fejébe szállni a hírnevet, akkor sem mutatja semmi jelét máig. Elismeri, hogy a szülei sokkal büszkébbek a sikereire, mint ő maga. „A szüleim mindig mondják, hogy nagyon büszkének kéne lennem magamra, de én azt mondom: ’Ez szerencse, az egész csak szerencse.’”
Mivel a rajongás folyamatosan örvénylik körülötte, Pattinson úgy érzi, hogy a figyelem ártalmas lehet a munkájára. „Minél nagyobb a hype, ami körülvesz, annál tudatosabb vagy azzal kapcsolatban, hogy mit nyújtasz, és nehéz ezzel foglalkozni. Minél több ember dicséri a személyedet, annál jobban összezsugorodsz magadban. Folyamatosan harcolnom kell ez ellen.”
Mint legfiatalabb gyereke (van két idősebb nővére) egy modellügynök anyának és egy veterán autókkal kereskedő apának, Pattinsonnak kényelmes gyerekkora volt egy jómódú külvárosban dél-nyugat Londonban. Riportok állították, hogy terrorizálták az iskolában, de ő azt mondja, hogy a legrosszabb, amit elszenvedett az volt, hogy „valaki ellopta a cipőfűzőimet, mikor úgy 11 éves lehettem.”
Az igazság az, hogy kicsapták egy magániskolából, de kényelmetlenül érinti, ha megkérdezik, miért. „Én csak próbáltam találékony lenni” mondja végül. „Szerintem igazságtalan volt, hogy eltanácsoltak. Igazán szerettem azt az iskolát.”
Egyáltalán nem tervezte, hogy a színészettel foglalkozzon, mint karrier, csak azért csatlakozott a Barnes Theatre Club-hoz, mert ott voltak azok a „helyes lányok”. (Igazából egy kicsit foglalkozott modellkedéssel is, de azt mondja, hogy a munkalehetőségek elkezdtek csökkenni, mikor érni kezdett és „már nem úgy néztem ki, mint egy lány”.)
De a klub elvezette őt egy ügynökig, egy szerepig a 2005-ös és 2007-es Harry Potter filmekben, és végül egy találkozóhoz a Twilight rendezőjével, Catherine Hardwicke-kal.
Pattinson azt mondja, ő volt az utolsó színész, akit meghallgattak a vámpír szerepre. „Szerintem a producerek kicsit kétségbeesettek lettek addigra” mondja szerényen.
Csinált egy jelenetet Stewart-tal, akit addigra kiválasztottak Bella szerepére, és mindkét nő tudta, hogy megtalálták Edwardot. Hardwicke mondta, hogy a meghallgatás után Stewart egyből mondta neki, hogy „Rob-nak kell eljátszania”.
Ugyanakkor a filmgyártó céget, a Summit Entertainment-et is meg kellett győzni. „Kaptam egy hívást a stúdiótól,” mondta Hardwicke az amerikai GQ magazinnak. Megkérdezték: „Biztos vagy benne, hogy jóképűvé tudod tenni ezt a srácot?”
Most már elképzelhetetlen, hogy valaki más játssza Pattinson helyett Edwardot, akinek töprengő szemei tele vannak az alig leplezett vágyódással Bella iránt (nemesen ő nem iszik emberi vért és dolgozik azon, hogy vágya felülkerekedjenek rajta), de a színész azt mondja, hogy fogalma sem volt arról, hogy a film ekkora siker lesz.
„Nem ismertem senki olyat, aki olvasta volna a könyvet, mielőtt a film kijött. Teljesen tájékozatlan voltam az egész Twilight dologgal szemben.”
Miután a film az első helyen nyitott 23 országban, nehéz lenne olyan valakit találni – legalábbis 20 éves kor alatt – aki ne hallott volna a Twilight-ról. A rajongók pedig egyre jobban megszállottjává válnak annak az ötletnek, hogy Edward és Bella képernyőn megjelenő szenvedélye talán a való életre is kiterjedt.
Ez a gondolat akkor érte el a csúcspontját, mikor augusztusban kiszúrták a tömegben Pattinson-t és Stewart-ot a Kings of Leon koncerten, amint szerelmesen néznek egymásra, és azóta is rengeteg állítólagos szemtanúja van a ’boldogságban úszó’ pár titkos találkáinak szerte a városban.
A cinikusok valószínűleg megkérdőjeleznék ezt az ’együtt vannak/nincsenek együtt’ spekulációt, hogy nem egy reklámfogás-e a dolog azért, hogy még több szék legyen foglalt a mozikban a New Moon nyitásakor, de ha hitetünk a pletykáknak, akkor a pár közel jár ahhoz, hogy tisztázzák a kapcsolatukat. Pattinson csak annyit mond, hogy „elég közel” áll az egész Twilight szereplőgárdához.
„Be vagyunk zárva ebbe a buborékba,” teszi hozzá. „Nagyon kevés embert ismerek Amerikában azokon kívül, akikkel együtt dolgozom, szóval ez jó dolog.”
Ami már nem annyira jó dolog, az a rajongók szenvedélyes figyelme és a mindig jelen levő paparazzik miatt bekövetkezett korlátozottság. Az Eclipse egyik mellékszereplője, Jack Huston mostanában mondta Pattinson-ról, hogy eléggé elszigetelődött az újkeletű sikere miatt, mert „szinte bebörtönződött a szobájába. Nem tudja anélkül elhagyni, hogy ne követné vagy 100 ember. Ez a siker ára. Remélhetőleg jól kezeli.”
Pattinson beismeri, hogy szégyenlős gyerek volt (aki még attól is frászt kapott, ha valaki szemkontaktust teremtett vele a buszon), így az, hogy minden mozdulatát követik elég nehéz lehet. Ennek ellenére kezdi megtanulni, hogy hogyan kezelje a figyelmet.
„A paparazzik nyomása nehéz, mert van egy csapat ember, aki azt szeretné látni, hogy valami cikiset csinálsz. Néha, mikor végigcsináltál egy 16 órás forgatást, semmi mást nem szeretnél, csak elmenni megvacsorázni, de ők ott várnak rád, hátha idiótát csinálsz magadból. Végül is ez a dolguk.”
„Egy kicsit óvatosnak kell lenned mindennel kapcsolatban. Azt mondom, hogy egyik stratégiám sem működik különösebben jól. Próbáltam az életemet olyan unalmasnak mutatni, amennyire csak lehet, mert azt hittem, hogy akkor majd elvesztik irántam az érdeklődésüket, de mégsem,” sóhajtozik. A rajongók egyre bizarrabb kéréseihez is kezd lassan hozzászokni. „Egy hétéves odajött hozzám és azt kérte tőlem, hogy harapjam meg – és komolyan mondta. Azt gondoltam magamban, hogy nem tudja, mit kér. Ez nagyon gáz volt.”
Amúgy Pattinson nem igazán érti ezt a ’vámpír dolgot’. „Az emberek azt kérdezik tőlem, hogy rajongok-e a vámpírokért és erre nem igazán tudom, hogy mit feleljek,” magyarázza. „Azóta felfedeztem, hogy van az embereknek egy csoportja, akik minden olyan filmet vagy könyvet szeretnek, ami a vámpírokról szól, attól függetlenül, hogy hogyan vannak ábrázolva. Ezt furcsának találom.”
Kéri, hogy ne aggódjon senki amiatt, hogy a csillaga esetleg fogyatkozni kezd, mikor a Twilight Saga befejeződik és a rajongók majd továbblépnek a következő kasszasiker felé. „Ha az emberek kedvelnek téged, akkor kedvelnek téged. Nem akarok semmit lekényszeríteni bárki torkán bármit is,” mondja határozottan.
Azonnali tervei közt van a New Moon promóciós turnéja – bár Ausztrália nincs a napirenden – és egy hazautazás Angliába a karácsonyra („Ebben a pillanatban elég krónikusan hiányzik London.”)
Mégis, a saját bevallása szerint „frusztrált rocksztár”, aki játszik gitáron és zongorán is és két számot énekel a Twilight filmzenéi közül, azt mondja, hogy végül is szeretne felvenni egy albumot.
„Nem különösebben izgat a kiadása, de szeretnék néhány koncertet csinálni. Azt hiszem, hogy az egyetlen út ehhez az, ha kijövök egy albummal, ó,” tűnődik, mielőtt elismeri, hogy szüksége lenne egy kis gitár gyakorlatra. „Soha nem boldogultam több mint öt akkorddal” nevet szégyenlősen. „Ezen még dolgoznom kell.” Egyszer úgy írta le a zenét, mint vésztartalékot, ha a színészkedés megbukik, de nem valószínű, hogy egyhamar látni fogjuk Robert Pattinson-t, amint a megélhetéséért zenél.
Az biztos, hogy sikerült kapnia egy kis szerepet két Harry Potter filmben, mint tökéletes Cedric Diggory, de miután kirúgták a 2005-ös The Woman Before című színdarabból, a londoni Royal Court Theatre-ből, az esélye arra, hogy megelőzze Daniel Radcliffe kiemelkedő helyét a legdögösebb brit fiatalok listáján elég halványnak tűnt.
De ez mind azelőtt volt, hogy egy bizonyos Twilight-nak nevezett film be nem került a képbe, ami Stephenie Meyer megegyező című hihetetlenül sikeres könyvén alapul.
A három gyerekes mormon anyuka elhíresülten akkor írta történetét egy vegetáriánus vámpír kínjairól és halandó kedveséről, miután a fiait ágyba dugta esténként, és ő lett a legnagyobb könyvkiadó jelenség a Harry Potter J.K. Rowling-ja óta. (Meyer azóta kiadott három további könyvet a sorozatból – a New Moon-t, az Eclipse-et, és a Breaking Dawn-t – amelyeket döbbenetes mennyiségben, 70 millió példányban adtak el világszerte, 2.8 milliót csak Ausztráliában.)
A tinédzserek világszerte szerelmesek lettek Edward Cullen-be és Bella Swan-ba és ez még abban az időben volt, mielőtt a filmet egyáltalán bejelentették volna. A web chat szobák csak úgy izzottak, mikor a rajongók arra vártak lélegzetvisszafojtva, hogy megtudhassák, ki fogja játszani a kísértetiesen jóképű hőst, és elképesztően csalódottak voltak, mikor a viszonylag ismeretlen Pattinson landolt a szerepben.
Tény, 75000 rajongó írt alá egy petíciót a színész megbízása ellen és bojkottot hirdetett a film ellen – nem a legfényesebb kezdés a következő nagy dolog készítéséhez. „Ez volt az én üdvözlésem a Twilight-ban,” viccelődik most már Rob.
De a tinédzserek csapodár közösség, és mikor tavaly év végén bemutatták a filmet, a hallgatóság magába szívta a románcot Edward és Bella (Kristen Stewart) között. Hirtelen Pattinson, a túl beállított hajával, sápadt arcával és hasonlóságával James Dean-re (nem mintha ezek a fiatal rajongók tudnák, hogy ki volt Dean) lett a vámpírok netovábbja.
Mostanában huncut vonásai (pletykálják, hogy elkezdett edzeni és tipikusan angol fogsorát is megcsináltatta) ott szerepelnek minden magazin címlapján, tv képernyőkön, weboldalakon világszerte és a paparazzik minden egyes mozdulatát megörökítik.
Az angol Glamour magazin a bolygó legszexisebb férfijának koronázta, az ausztrál GQ magazin pedig az elmúlt évtized legnagyobb ikonjának nevezte, Barack Obama mellett. Nem is rossz egy saját bevallása szerint „pufóknak kinéző srác”-tól, aki nagyjából ismeretlen volt 12 hónappal ezelőttig.
Ez hirtelen emelkedés volt a csúcsra a 23 éves londoninak, de ez még mind csak fokozódik. Vancouverből nyilatkozva, ahol a sorozat harmadik részét forgatja, a Twilight Saga: Eclipse-et (a második film, a New Moon következő hónapban a mozikban), Pattinson azt mondja, hogy egy folytatásos filmben való munka kevés időt hagy neki arra, hogy elolvassa – vagy elhiggye – a róla szóló cikkeket.
Arra a kérdésre, hogy hogyan birkózik meg a hírnévvel, így válaszolt: „Még nem igazán tudom. Igazából kicsit el lettem zárva, ahogy a dolgok fokozódtak. Csak akkor vettem észre ennek a mértékét, mikor egy másik filmet forgattam (Remember Me, egy romantikus dráma Emilie de Ravin ausztrál színésznővel) New York-ban, és rengeteg ember bukkant fel a forgatáson minden nap. Gondolom, jövőre meg fogom tapasztalni, milyen az életem a forgatási környezeten kívül.”
A sztár éppen be volt táblázva egy 12 órát tartó forgatásra, ahol egy harcjelenetet forgatott egész héten, és emiatt bocsánatot kér, mikor belebotlik a saját szavaiba. „Sajnálom, de várni kell az agyamra,” magyarázza.
„Vissza kell kapcsolnom gondolkodó üzemmódba.” Miután szinte éjjel-nappal dolgozik. Január óta, elismeri, hogy szüksége lenne egy kis vakációra.
„Ezek előtt a filmek előtt körülbelül 10 napot dolgoztam egy évben, és az inkább volt az én tempóm,” mondja nevetve.
Ha Pattinson engedi is a fejébe szállni a hírnevet, akkor sem mutatja semmi jelét máig. Elismeri, hogy a szülei sokkal büszkébbek a sikereire, mint ő maga. „A szüleim mindig mondják, hogy nagyon büszkének kéne lennem magamra, de én azt mondom: ’Ez szerencse, az egész csak szerencse.’”
Mivel a rajongás folyamatosan örvénylik körülötte, Pattinson úgy érzi, hogy a figyelem ártalmas lehet a munkájára. „Minél nagyobb a hype, ami körülvesz, annál tudatosabb vagy azzal kapcsolatban, hogy mit nyújtasz, és nehéz ezzel foglalkozni. Minél több ember dicséri a személyedet, annál jobban összezsugorodsz magadban. Folyamatosan harcolnom kell ez ellen.”
Mint legfiatalabb gyereke (van két idősebb nővére) egy modellügynök anyának és egy veterán autókkal kereskedő apának, Pattinsonnak kényelmes gyerekkora volt egy jómódú külvárosban dél-nyugat Londonban. Riportok állították, hogy terrorizálták az iskolában, de ő azt mondja, hogy a legrosszabb, amit elszenvedett az volt, hogy „valaki ellopta a cipőfűzőimet, mikor úgy 11 éves lehettem.”
Az igazság az, hogy kicsapták egy magániskolából, de kényelmetlenül érinti, ha megkérdezik, miért. „Én csak próbáltam találékony lenni” mondja végül. „Szerintem igazságtalan volt, hogy eltanácsoltak. Igazán szerettem azt az iskolát.”
Egyáltalán nem tervezte, hogy a színészettel foglalkozzon, mint karrier, csak azért csatlakozott a Barnes Theatre Club-hoz, mert ott voltak azok a „helyes lányok”. (Igazából egy kicsit foglalkozott modellkedéssel is, de azt mondja, hogy a munkalehetőségek elkezdtek csökkenni, mikor érni kezdett és „már nem úgy néztem ki, mint egy lány”.)
De a klub elvezette őt egy ügynökig, egy szerepig a 2005-ös és 2007-es Harry Potter filmekben, és végül egy találkozóhoz a Twilight rendezőjével, Catherine Hardwicke-kal.
Pattinson azt mondja, ő volt az utolsó színész, akit meghallgattak a vámpír szerepre. „Szerintem a producerek kicsit kétségbeesettek lettek addigra” mondja szerényen.
Csinált egy jelenetet Stewart-tal, akit addigra kiválasztottak Bella szerepére, és mindkét nő tudta, hogy megtalálták Edwardot. Hardwicke mondta, hogy a meghallgatás után Stewart egyből mondta neki, hogy „Rob-nak kell eljátszania”.
Ugyanakkor a filmgyártó céget, a Summit Entertainment-et is meg kellett győzni. „Kaptam egy hívást a stúdiótól,” mondta Hardwicke az amerikai GQ magazinnak. Megkérdezték: „Biztos vagy benne, hogy jóképűvé tudod tenni ezt a srácot?”
Most már elképzelhetetlen, hogy valaki más játssza Pattinson helyett Edwardot, akinek töprengő szemei tele vannak az alig leplezett vágyódással Bella iránt (nemesen ő nem iszik emberi vért és dolgozik azon, hogy vágya felülkerekedjenek rajta), de a színész azt mondja, hogy fogalma sem volt arról, hogy a film ekkora siker lesz.
„Nem ismertem senki olyat, aki olvasta volna a könyvet, mielőtt a film kijött. Teljesen tájékozatlan voltam az egész Twilight dologgal szemben.”
Miután a film az első helyen nyitott 23 országban, nehéz lenne olyan valakit találni – legalábbis 20 éves kor alatt – aki ne hallott volna a Twilight-ról. A rajongók pedig egyre jobban megszállottjává válnak annak az ötletnek, hogy Edward és Bella képernyőn megjelenő szenvedélye talán a való életre is kiterjedt.
Ez a gondolat akkor érte el a csúcspontját, mikor augusztusban kiszúrták a tömegben Pattinson-t és Stewart-ot a Kings of Leon koncerten, amint szerelmesen néznek egymásra, és azóta is rengeteg állítólagos szemtanúja van a ’boldogságban úszó’ pár titkos találkáinak szerte a városban.
A cinikusok valószínűleg megkérdőjeleznék ezt az ’együtt vannak/nincsenek együtt’ spekulációt, hogy nem egy reklámfogás-e a dolog azért, hogy még több szék legyen foglalt a mozikban a New Moon nyitásakor, de ha hitetünk a pletykáknak, akkor a pár közel jár ahhoz, hogy tisztázzák a kapcsolatukat. Pattinson csak annyit mond, hogy „elég közel” áll az egész Twilight szereplőgárdához.
„Be vagyunk zárva ebbe a buborékba,” teszi hozzá. „Nagyon kevés embert ismerek Amerikában azokon kívül, akikkel együtt dolgozom, szóval ez jó dolog.”
Ami már nem annyira jó dolog, az a rajongók szenvedélyes figyelme és a mindig jelen levő paparazzik miatt bekövetkezett korlátozottság. Az Eclipse egyik mellékszereplője, Jack Huston mostanában mondta Pattinson-ról, hogy eléggé elszigetelődött az újkeletű sikere miatt, mert „szinte bebörtönződött a szobájába. Nem tudja anélkül elhagyni, hogy ne követné vagy 100 ember. Ez a siker ára. Remélhetőleg jól kezeli.”
Pattinson beismeri, hogy szégyenlős gyerek volt (aki még attól is frászt kapott, ha valaki szemkontaktust teremtett vele a buszon), így az, hogy minden mozdulatát követik elég nehéz lehet. Ennek ellenére kezdi megtanulni, hogy hogyan kezelje a figyelmet.
„A paparazzik nyomása nehéz, mert van egy csapat ember, aki azt szeretné látni, hogy valami cikiset csinálsz. Néha, mikor végigcsináltál egy 16 órás forgatást, semmi mást nem szeretnél, csak elmenni megvacsorázni, de ők ott várnak rád, hátha idiótát csinálsz magadból. Végül is ez a dolguk.”
„Egy kicsit óvatosnak kell lenned mindennel kapcsolatban. Azt mondom, hogy egyik stratégiám sem működik különösebben jól. Próbáltam az életemet olyan unalmasnak mutatni, amennyire csak lehet, mert azt hittem, hogy akkor majd elvesztik irántam az érdeklődésüket, de mégsem,” sóhajtozik. A rajongók egyre bizarrabb kéréseihez is kezd lassan hozzászokni. „Egy hétéves odajött hozzám és azt kérte tőlem, hogy harapjam meg – és komolyan mondta. Azt gondoltam magamban, hogy nem tudja, mit kér. Ez nagyon gáz volt.”
Amúgy Pattinson nem igazán érti ezt a ’vámpír dolgot’. „Az emberek azt kérdezik tőlem, hogy rajongok-e a vámpírokért és erre nem igazán tudom, hogy mit feleljek,” magyarázza. „Azóta felfedeztem, hogy van az embereknek egy csoportja, akik minden olyan filmet vagy könyvet szeretnek, ami a vámpírokról szól, attól függetlenül, hogy hogyan vannak ábrázolva. Ezt furcsának találom.”
Kéri, hogy ne aggódjon senki amiatt, hogy a csillaga esetleg fogyatkozni kezd, mikor a Twilight Saga befejeződik és a rajongók majd továbblépnek a következő kasszasiker felé. „Ha az emberek kedvelnek téged, akkor kedvelnek téged. Nem akarok semmit lekényszeríteni bárki torkán bármit is,” mondja határozottan.
Azonnali tervei közt van a New Moon promóciós turnéja – bár Ausztrália nincs a napirenden – és egy hazautazás Angliába a karácsonyra („Ebben a pillanatban elég krónikusan hiányzik London.”)
Mégis, a saját bevallása szerint „frusztrált rocksztár”, aki játszik gitáron és zongorán is és két számot énekel a Twilight filmzenéi közül, azt mondja, hogy végül is szeretne felvenni egy albumot.
„Nem különösebben izgat a kiadása, de szeretnék néhány koncertet csinálni. Azt hiszem, hogy az egyetlen út ehhez az, ha kijövök egy albummal, ó,” tűnődik, mielőtt elismeri, hogy szüksége lenne egy kis gitár gyakorlatra. „Soha nem boldogultam több mint öt akkorddal” nevet szégyenlősen. „Ezen még dolgoznom kell.” Egyszer úgy írta le a zenét, mint vésztartalékot, ha a színészkedés megbukik, de nem valószínű, hogy egyhamar látni fogjuk Robert Pattinson-t, amint a megélhetéséért zenél.
- Joanne Hawkins
Fordította: Edit
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése