About this blog

Entertainment Weekly - Breaking Dawn Part 1 - Őszi mozielőzetes

Az Entertainment Weekly-nek Kristen Stewart, Robert Pattinson és Bill Condon a Comic Con-on mesélt a Breaking Dawn Part 1-ről.

W magazin - Kristen Stewart megnyílik

"A tényleges utolsó jelenet után úgy éreztem, hogy bele tudnék ugrani az éjjeli égboltba és a testem minden pórusából fény áradna. Sose éreztem még magam olyan könnyűnek."

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 rajongói panel

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner,Bill Condon, Nikki Reed, Julia Jones, Elizabeth Reaser és Ashley Greene részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner és Bill Condon részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Ashley Greene, Elizabeth Reaser, Nikki Reed, Julia Jones és BooBoo Stewart részvételével.

Entertainment Weekly - A nászutasok

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella 17 éves volt, Edward pedig 103. A Twilight Saga most a végéhez közeledik az év végén bemutatásra kerülő Breaking Dawn Part 1-nal.

Harper’s Bazaar – Robert Pattinson és Kristen Stewart vad útja

Az Twilight-tal a fiatal színészek a reflektorfények kereszttüzében találták magukat. Most, hogy a New Moon-ban a karaktereik szétválnak, nem tudtak volna közelebb lenni egymáshoz.

Entertainment Weekly - Teljes Napfogyatkozás

A perzselően szenvedélyes franchise sztárjai összegyűltek, hogy kitálaljanak az új Twilight mozifilmről, Oprah-ról, szerteágazó karrierjükről és (igen) az egymás iránt érzet intenzív érzéseikről.

Nylon Magazin – Az Új Generáció

Ashley Greene – vagy Alice Cullen azoknak, akik őt csak a Twilight karaktere révén ismerik - olyasfajta jellegzetességgel rendelkezik, ami megnyer, elbűvöl egy egész szobányi embert.

Details Magazin - Robert Pattinson Twilight-on kívüli élete – Az elveszett fiú

A megasztár sajnálatát fejezi ki a 80-as évek pornójának elmúlása miatt, felfedi a trópusi betegségek iránti elragadtatását, és arról álmodik, hogy tapogatja egy nőstény elefánt – ismét.

Interview Magazin (2009) - Kristen Stewart

"Fura egy fiatal gyerektől elvárni olyat, hogy megmondja, a színészettel akar foglalkozni. Nem hiszem, hogy ez egy természetes hajlam volt részemről, inkább olyasmi, amibe beleszerettem."

USA Today - A Twilight rajongók Team Meyer pártiak

Mikor Stephenie Meyer besétál egy szobányi Twilight rajongó közé, nincs kétség afelől, hogy számukra vitathatatlanul ő a vámpír királynő.

Rolling Stone – Tindézser farkas

Taylor Launter vad utazása, a harcművészetektől az Újholdig

Interview Magazin – Kellan Lutz

Színész, akció-mozisztár, farmer, Calvin Klein alsónemű modell, és fejlődő motivációs előadó, Kellan Lutz a pillanat embere.

Usa Today – A stáb, amely mozgásban tartja a Twilight gépezetét

A színészeket nem hozta zavarba a sikoltozó imádata a többségében női közönségnek, akik sokan fekete Twilight pólóban voltak - mind a Team Edward, mind pedig a Team Jacob kellőképpen képviselve volt

Flare Magazin – Dakota Fanning

„Nem próbál meg gyorsan felnőni, sok embertől eltérően Hollywoodban. Az életében ott van ez a kettőség, mikor igazán felnőtt lehet és egy egész filmet visz a hátán, de ő is csak egy átlagos tizenéves lány."

2010. január 30., szombat

Peter Facinelli E!Online interjú

A 'Twilight Saga' csillagának, Peter Facinelli-nek mozgalmas év áll a háta mögött. Egy időben forgatta a vámpír franchise következő részét képező Eclipse-et, a Nurse Jackie című tévésorozattal, ahol szintén doktort, Dr. Fitch Cooper-t alakítja.

ET: Hatalmas követő-sereged van twitteren. Miért kezdtél bele?
Peter Facinelli: Csak élvezem a twitter-t, mert így igazán kapcsolatban tudok lenni a rajongókkal. Nagyszerű módja arra, hogy információkat osszak meg velük és remek szórakozás is egyben. Szeretek mosolyt csalni az emberek arcára, főleg ha ezt az infó közléssel egybe tudom kötni. Ez nagyon fontos. Ezen felül pedig elmondom nekik épp mit csinálok. Volt már olyan, hogy megkerestek azzal, hogy "Tweet-elnél erről?" Mint egy fizetett hirdetés. De ez nem én vagyok. Szeretném ettől megkímélni a twitter-em. Nem akarok eladni a követőimnek semmit sem, csak szeretnék az alapoknál maradni, elmondani nekik mit csinálok és hogy szórakoztassam őket.

ET: Mit tudunk majd meg Dr. Carlisle Cullen-ről az 'Eclipse'-ben?
Peter Facinelli: Egy olyan oldalát láthatod majd Carlisle-nak, amit eddig még soha. Nagyszerű csatajelenetek lesznek.

ET: Bármi a 'Breaking Dawn'-nal kapcsolatban?
Peter Facinelli: Nem tudom. Egyébként is, szokás szerint a fanok mindig mindet előbb megtudnak, mint mi.

ET: Gondoltad volna valaha is, hogy a karriered ilyen sokat köszönhet majd a 'Twilight'-nak?
Peter Facinelli: A rajongóbázis csodálatos. Ha elmész egy eseményre, az emberek államokat repülnek át, csak hogy készíthessenek veled egy képet. Ez egy hűséges rajongói bázis, amit még elképzelni is nehéz, hogy a része vagy. Mindegyikőjüknek hálás vagyok. Hogy kapcsolatban vagyok velük [a twitter-en keresztül], azzal is csak ezt próbálom viszonozni.

ET: Mindkét projektet egyszerre csináltad. Ezt hogy ügyeskedted ki?
Peter Facinelli: Őrületes időbeosztásom volt. Volt egy teljes hónap, mikor az 'Eclipse'-t és a "Nurse Jackie"-t ugyanabban az időben forgattuk. És mivel imádom amit csinálok, amikor munkába megyek teljesen felélénkülök, feltöltődöm tőle. Persze voltak időszakok, mikor vörös szemekkel, 3 óra alvás után szálltam le a repülőről és mentem rögtön dolgozni.

ET: Dr. Fitch Cooper másfajta orvos, mint Carlisle. Ez volt az, ami vonzott ebben a szerepben?
Peter Facinelli: Nagyon szórakoztató volt egy olyan szerepet eljátszanom, amelyik ennyire ellentétben áll Carlisle-al, aki maga a nyugodt erő; ő egy szikla, és egy család alapítója. Coop ezek közül egyik sem. Úgy szaladgál, mint akiben 4 doboz Red Bull van. Szóval két ilyen kontrasztos karaktert eljátszani, ahol az egyik nyugodt, a másik pedig energikus, nagyon szórakoztató volt számomra.

ET: Parókát hordtál?
Peter Facinelli: Mivel mindkét projekten egyidőben dolgoztam, muszáj volt parókát hordanom. Néhanapján szó szerint órákig rohangáltam az erdőben; aztán pedig felugrottam egy repülőre, hogy a "Nurse Jackie" forgatására menjek. Körülbelül 3 naponta mentem Vancouver-ből New York-ba.

ET: Nehéz volt váltani a szerepek között?
Peter Facinelli: Engem csak feldobott. A "Nurse Jackie" első két részében [az új évadban] ahol elsírom magam, az egyszerűen előtört belőlem, mert érzelmileg teljesen ki voltam merülve. Egyáltalán nem volt megírva, hogy sírnom kell. A jelenet közepén hirtelen összeomlottam és elkezdtem sírni. Beleillett a jelenetbe. De felvettünk olyan részeket is, ahol nem sírtam. Épp szakítottunk Jackie-vel és ott volt az a sok súlyos érzés, illet a jelenethez. A repülőkre való fel-leszállás és a 3 óra alvás miatt lehettem olyan sebezhető, hogy ennyire keményen csapódott le nálam ez az egész.

ET: Mennyire veszélyes Dr. Cooper? Jobb orvos, mint amilyennek gondoljuk? Vagy valójában még rosszabb? Megijedjünk, ha egy hozzá hasonló orvosunk lesz?
Peter Facinelli: Nekem az a legérdekesebb, hogy mikor elmész a kórházba vagy csak a dokidhoz, nem látsz mást, csak a fehér köpenyt. És azt akarod hinni, hogy mindenre tudják a választ, hogy nagyobb a tudásuk, de fogalmad sincs róla, mit csinálnak a hátsó szobában. Nem tudod valójában milyen emberek a fehér köpenyen kívül. Érdekes volt, mert mikor a 'Twilight'-ot csináltuk, elmentem, hogy találkozzak egy igazi orvossal és együtt töltöttünk egy kis időt a kórházban. Amikor a kórházban voltunk teljesen máshogy viselkedett, mint mikor elmentünk ebédelni. Szóval úgy gondolom, hogy mikor Coop beteggel van, felölti a nagyon doktoros énjét – van egy nagyon orvosi oldala, és ezért az emberek megbíznak benne. Hogy jó orvos e? Azt mondanám, attól függ milyen hét van. Bármikor kigyógyíthat egy olyan betegségből, amelyikből egyik más doki sem tudna, de akár egy sima fülgyulladás kezelésével meg is ölhet. Sosem tudhatod mit várhatsz tőle. Ezt a részt a legszórakoztatóbb eljátszani ebben a karakterben. De próbálkozik. És szerintem ő egy nagyon érdekes karakter, mert valójában nincs semmi önbizalma, és ezért egy külön személyiséggel próbálja ezt palástolni, aki állandóan magabiztos próbál lenni. Jackie (Edie Falco) viszont teljesen átlát rajta.

ET: Miféle doktor Carlisle?
Peter Facinelli: Carlisle a kórház vezetője. Nagyszerű, hogy már olyan régóta ott van és nagyon képzett. Igazán szereti az embereket. Mindig azt kérdezik milyen kutatásokat végeztem, hogy eljátszhassak egy vámpírt. Erre csak azt tudom mondani, hogy nagyon keveset kutakodtam, mert olyan vámpírt játszok aki ember próbál maradni, aki annyira szereti őket, hogy megpróbál kitartani a saját embersége mellett. Ha olyasmit nézel, mint például a 'Twilight,' rájössz, hogy a jó vámpírok nem szükségszerűen jók; ők csak különcök. A rossz vámpírok pedig azt csinálják, amire valójában születtek. Így számomra Carlisle csak kitart az emberi oldala mellett; nem pedig vámpír akar lenni.

2010. január 29., péntek

A „Twilight” forgatókönyvírója Melissa Rosenberg tripla műszakot vállal, hogy működőképessé tegye a franchise-t

Ellentétben a színészekkel és rendezőkkel, egy forgatókönyvíró karrierjének csúcsa nagyon rövid hullámban jön, kivéve azon keveseket, akik fürödnek a rendelésekben. A „Twilight Saga” forgatókönyvírójának, Melissa Rosenberg-nek ez az idő most jött el.

Két év leforgása alatt Melissa az Emmy-jelölt sorozat - „Dexter” társ-vezető producere lett, és 2008 egyik legnagyobb sikerét a „Twilight-ot” dolgozza át. Oh, és ezt egyből folytatja egy szoros ütemtervvel a „New Moon” és „Eclipse” megfilmesítésével. Nem könnyű munka. Mégis, amikor Rosenberg-gel beszéltem a „Twilight Saga: New Moon” forgatásán májusban, jókedvű és energikus volt és nem mutatta semmi jelét kiégettségnek. Míg a „Breaking Dawn” téma nem jött föl, mélyrehatol az írói eljárásában és néhány félelmetes bepillantást enged az egész eddigi tapasztalataiba. Figyelmeztetés, egy hosszú 30 perces interjú volt, de ha fanatikus vagy a franchise-zal kapcsolatban, megéri elolvasni.

Ahogy a masszív Volturi „soundstage”-en kívül elkezd szitálni az eső, Rosenberg belekezd, „Szóval, mit mondjak el?”

Beszélnél arról, hogy milyen kihívás, nemcsak az, hogy egy folytatást írsz ilyen gyorsan az első film után, hanem tudva, hogy neked megvan az előzmény aminek kész kell lennie vagy a nyárra vagy őszre, 24 órát dolgozol egy nap?
A hét minden napján dolgozom az biztos, mert a Dexter részére is írok.

Oh, wow.
Ez nagyon is egy teljes munkaidős állás, szóval amikor a ’New Moon’-t írtam nem sokkal a ’Twilight’ után, a ’Dexter’-nek is írtam, szóval tavaly év májusától novemberig egy héten 5 napig dolgoztam a ’Dexter’-en és 2 napot a ’New Moon’-on. A férjem izgatott volt, de aranyos, hozott nekem harapni valót és egyéb dolgokat. Majd ezt követően azt hiszem elkészült az első tervezet valamikor mikor a ’Twilight’ nyitott.

November, oké.
Addigra talán a második tervezet, szóval valamikor november körül, majd nem sokkal azután egyből az ’Eclipse’-t kellett volna csinálnom és ahogy el tudjátok képzelni eléggé ki voltam égve, szóval lelassítottam magam egy kicsit és visszanyertem a hajtóerőmet és elkezdtem az ’Eclipse’-t. És ez is jól halad.

Szóval befejezted az Eclipse-t, vagy az első vázlatot, vagy…?
Nos, befejeztem az első vázlatot és a következő átdolgozásban vagyunk benne. David Slade csak most érkezett meg szóval elkezdtünk vele dolgozni és májusban csak felkészülünk azt hiszem. De igen, non-stop csináljuk és egy részben ez nekem nehéz. Az energia szint tartása nehéz, de más úton jó dolog, hogy ebben a világban, ebben a ’Twilight’ öntudatban maradunk, tudod? Ebben a formában egy kicsit olyan mint a TV-ben. Olyanná válik, mintha egy hosszú távú franchise lenne, mert megvan a ’Twilight’ mint egy próba és a következő néhány rész, tudod, van egy és kettő, szóval ez nem valami olyasmi ami ismeretlen lenne a számomra. Azt hiszem…ez valahogy alig hallható egy TV írónak mint valakinek aki hozzá van szokva, tudod, hogy csak egy forgatókönyvet ír két év leforgása alatt vagy valami ilyesmi.

Milyen a munkakapcsolatod az egyes filmek rendezőivel?
Minden alkalommal más volt. A ’Twilight’-kor Catherine már a fedélzeten volt mielőtt én jöttem volna. Szóval már a kezdettől fogva megvolt az összhang mivel egy nagyon, nagyon szoros ütemtervvel dolgoztunk. Egy hónap lefolyása alatt megírtam egy tervezetet, majd ezután azt mondták ’Meg tudnál csinálni egy vázlatot 5 hét alatt?’ Erre én ’Persze’. (Nevet). Erre azt mondták, ’Mikor akarod megcsinálni az írók sztrájkja miatt? Az október 31-ei dátum miatt harcoltunk, szóval mit tehettem volna? Ez napi 24 órás feladat volt, Catherine nagyon, nagyon fontos volt ezen folyamat során, mert azonnal megkaptam a visszajelzését. Szóval befejeztem a vázlatot, a jelenetet vagy a játékot vagy akármit és megmutattam neki és egyből megkaptam a visszajelzését szóval így elég tisztán el tudom készíteni neki azt, amit a filmtől akar. Ez egy nagyon, nagyon együttműködő folyamat volt. Tudod, ahogy el tudod képzelni, a ’New Moon’-kor nem volt még meg a rendező amikor elkezdtem írni, így nagyjából csak magam voltam. Persze a Summit-osok, tudod a Summit producerei, ők voltak akikkel együttműködtem, megkaptam a feljegyzéseiket meg a visszajelzéseiket, de leginkább magam voltam amíg Chris nem jött ami azt hiszem Novemberben volt. Szóval Chris is belekerült én meg elkezdtem készíteni azokat amiket keresett, ekkorra a folyamat nagyjából befejeződött ezután elment és elkezdte forgatni őket, Chris maga is író szóval tényleg képes volt rá, és apropó találkoztál már vele?

Még nem.
Majd látni fogod milyen egy kedves srác. Szóval tetszett nekünk egy vagy két vázlat és ezután igazán képes voltam megbízni benne, hogy innen átvegye és változtasson rajta bármit ami szükséges a forgatáshoz vagy bármihez, mert bízom benne - ő egy csodálatos író. De alapvetően egy forgatókönyv az egy forgatókönyv és ezt ő is tudja, én meg kiszálltam ebből és elkezdtem az Eclipse-t. Szóval ez egy eléggé vad menet volt.

Másfajta kihívást jelent egy folytatást írni, mint megírni a Twilight forgatókönyvét?
Igen, mivel a Twilight-nál létrehozol egy világot. Bemutatod a világot és bemutatod a karaktereket és én egy űrt is írtam, mert nem tudtam, hogy kik lesznek a színészek. Most a New Moon és az Eclipse zajlik és én le tudom írni a fejemben a karaktereket szóval így egy kényelmesebb világgá válik, tudod? Szóval a New Moon nem arról szól, hogy létrehozol egy világot, hanem a saját kihívásairól, mert a New Moon nagyon bensőséges. Úgy értem mindazok…rengeteg szó van arról hogy Edward és a Cullenék nem állnak a New Moon középpontjában de közben mégis ott vannak. Természetesen Bella nagyon is élő… bocsánat Edward nagyon is élő Bella elméjében mindenhol a New Moon-ban. Olvasóként érzed a jelenlétét. Érzed, hogy ez elősegíti a történet előremenetelét. Ezt nehezebb egy filmben megcsinálni, tudod? Valahogy meg kell találnod a jelenlétét és beletenni anélkül, hogy állandóan gondolat buborékokat csinálsz. És azt hiszem a megoldás ki fogja elégíteni a rajongókat. Nagyon sokban követi a könyvet és a könyv hangulatát. Szóval azt hiszem nagyon érdekes lesz látni, hogy hogyan fogja kielégíteni a rajongókat az amit csinálunk. Először is azért, mert hű marad a könyvhöz, másodszor azért mert többet láthatunk Edward-ból. Szóval ez nem lehet rossz.

Némileg változtattál dolgokon a készítés során, azért, hogy jobban mozis legyen?
Sok változtatás volt, de addig amíg elérjük az érzelmi szintet, azt hiszem ugyanúgy fog rezonálni és igazából a ’Twilight’-tal is ugyan ez volt. Sok olyan dolog volt, ami a könyvben benne volt, de a filmben nem. De mivel mindvégig elértük az érzelmi ugródeszkát, ugyan azt az utat tetted meg a karakterrel amit a könyvben, és ez az ami a legfontosabb egy adaptáció során, hogy ugyanarra az érzelmi utazásra vidd a közönséget és a karaktereket, mint amin a könyvben is végigmennek és utána mindenkinek ugyanaz a tapasztalat lesz. Ugyan olyan lesz mint a könyvben.

Szóval feltételezhetjük azt, hogy többet láthatjuk Cullenéket és például Victoriát a New Moon alatt?
Azt hiszem feltételezhetitek, igen. Igen fogtok.

Én vagyok itt az egyetlen ember aki még nem olvasta a második könyvet. Te mit mondanál a többi embernek aki nem olvasta, most hogy közeledik: hasonlóságot mutat-e a ’Birodalom Visszavággal’ vagyis, hogy csak egy közbeeső történet lesz vagy kielégítő élményt ígér a moziba járók számára?
Um, mindkettő, mivel a filmnek önmagában is meg kell tudnia állni. Mindig trükkös a trilógiával, mert a középső rész mindig olyan ewww, tudod? És néha csodásan működik, néha pedig olyan, hogy: ’oké ez a film csak felvezeti a harmadikat’. Szóval ezért én elég tudatos voltam és nem akartam, hogy olyan felvezető érzést keltsen és mégis legyen valamiféle bizonytalan befejezése, ami miatt várod a harmadikat. Azt hiszem a könyv sok ilyet nyújt. Van egy döntés a végén amivel a történetet előrehalad. Nem marad ugyan azon a helyen. Elég jelentősen bevezeti, hogy végül mi fog lejátszódni a harmadik filmben. De azt hiszem mire a végére jutok meg lesz a saját történetem. És ez nagyon fontos volt a számomra és remélem mindenkinek ugyan ez lesz a tapasztalata. Egyértelműen fontos volt Chris-nek, a rendezőnek, mert tudta, hogy nem ő rendezi a harmadik részt. Szóval úgy közelíti meg, mint egy egyedülálló történetet.

Attól függetlenül, hogy van egy negyedik könyv, a harmadik rész megírása könnyebb volt, mert sok minden megoldódik a második részben?
Tudod az Eclipse nehéz volt. A három közül a harmadik rész volt számomra a legnehezebb megírni. Elolvasod a könyvet és nagy mennyiségű akció és egyéb dolog van benne és azt gondolod ’ oh ez lesz a könnyű rész’, majd kiderül, hogy mégsem olyan könnyű. Igazából az összes közül a legnehezebb, és én nagyon fáradt voltam, tudod? Szóval újra fel kellett töltődnöm. De amikor belelendültem egyszer csak létrejött. A legnehezebb rész az volt, hogy megtaláljam, hogy hogyan mondjam el a történetet. Mint kiderült a sok akció az utolsó nagy falat. Nem történik olyan sok minden az előtérben. Ami mókás volt az Eclipse írásakor, hogy akármelyik író amikor létrehoz egy világot úgy ahogy Stephenie tette, tudnia kell, hogy hová tart majd az összes rész. A könyv végig Bella szemszögéből íródott, de Stephenie-nek tudnia kellett, hogy a többi szereplő mit csinál, szóval amikor belépnek Bella világába, akkor tudod, hogy honnan jöttek. Szóval egy nagyon, nagyon komplex, részletes mitológiája van, amit akárki aki ismeri a Twilight világát tudja, hogy nagyon részletes, ezért olyan világ amivel nagyszerű játszani. Valamennyi Sci-fi fantázia történetnél nagyon világosan meg kell adnunk a szabályokat különben embereket vesztesz. ’Oké, tudnak repülni de aztán nem tudnak vagy ezt tudják csinálni de azt pedig nem’. De Stephenie szabályai nagyon határozottak és ezen belül mérföldnyi játszótér van, tudod? Így ennek tudatában szükséges volt néhány dolgot a végéről előre hoznom és követnem azt, hogy mit csinál a többi karakter. Olyan volt azt hiszem mint amit a DVD-n „Easter Egg”-nek hívnak, tudod? Azt hiszem lesz néhány „Easter Eggs” az Eclipse-ben a rajongók kedvéért és néhány olyan jelenet amit Stephenie egy helyre írt máshol bukkanhat fel. Mert ezt megcsinálhatod egy filmben, de a könyvben nem amikor az egész történet egy ember nézetéből íródott. És mégis nagyon olyan mint a könyvben. Stephenie-nek egy kikötése volt ’Csináld a könyvet. Adaptáld a könyvet’. És ez volt az egyetlen dolog amit meg akartam tenni amúgy is.

Ebben a teljes romantikus háromszögben tudsz beszélni a férfi karakterek írásáról a női karakterekkel szemben? Nehéz belelátni az elméjükbe? Hogyan befolyásolta a folytatások írását a három különböző rendező?
Um, ez nem egy nemi dolog sokkal inkább egy személyes dolog. Mind a hármuknak különböző a személyisége de mindhármukban van valami közös, ami nagyon fontos egy forgatókönyvírónak. Együttműködőek, tisztelik a forgatókönyvírás folyamatát, ahogy tisztelik az én munkámat is. Elismerik a forgatókönyveket, tudják az értékét. Szóval megvannak a rendezők és Hollywood kultúrája nagyon is olyan, hogy az írók teljes mértékben felcserélhetőek. A forgatókönyv szabályozható és ezért sok szar lesz a vége, tudod? Van 10 különböző írójuk és néhány rendezőjük, dobd össze őket, királyul néznek ki de miről szól a történet? Szóval ez a három rendező együttműködő volt ezért tudok velük dolgozni. Tiszteletben tartják, hogy mi a forgatókönyv és a forgatókönyvíró érték, David-del kezdve, és a felfogásom szerint David-nek nagyon erős érzéke van a történetekhez. Okosak a történetmesélésben. Tudják hogyan mondjanak el egy történetet és nem csak feljönnek egy király jelenettel. Bárki feljöhet egy jó jelenettel, de eltudsz mondani egy történetet? Én eltudok mesélni egy történetet, de ha azt odaadod valakinek aki nem tud, ki tudja hogy mi lesz belőle.


Azon gondolkodom, hogy amikor a Twilight forgatókönyvét írtad a színészek igazából le sem voltak még szerződtetve, szóval egyenesen a könyvből írtál. Nem volt hang a fejedben, nem volt látomás. Most a Twilight kijött, úgy értem Robert Pattinson és Kristen Stewart Bella és Edward.

Igen ők.


És most amikor a New Moon-t írod nehéznek találod az írást a könyvhöz ragaszkodva vagy úgy látod a színészeket mint Kristen és Robert és úgy írsz, hogy tudod, hogyan fogják mondani a szöveget, hogy fog szólni a hangjuk, milyen lesz a reakciójuk vagy az arckifejezésük?
Feltétlenül tudok feléjük írni. Tényleg sokkal inkább ezen alapul, mint amikor Michael C. Hall-nak írok, akkor az ő hangjához írok, mert nekem a színész felcserélhetővé válik a könyvvel. Amikor először láttam őket, amikor először mutatták be őket, megdöbbentem, hogy milyen tökéletes volt a szereposztás. És Catherine egy igazán rendkívüli munkát csinált azzal, hogy megtalálta őket. És érdekes módon amikor megírtam a Twilight-ot mielőtt jöttek volna, a humor felé irányultam: néha a szabadszájú humor, néha a nagyon sötét humor felé. Szóval sok ilyet adtam a Twilight forgatókönyvéhez. És ez nem volt helyes. Igazából egy kicsit eltávolodtam a könyvtől néhány módon, de a színészek visszahoztak engem és a forgatókönyvet a könyv hangulatába.

Mondanál olyan példákat, hogy hogyan igazítottad a New Moon-os párbeszédeket és karaktereket a csapathoz?

Oh, ez egy jó kérdés. Most annyira benne vagyok az Eclipse világában. Nem tudok egyre gondolni.

Van néhány közvetlen idézet a könyvből?

Ami igazán nehéz az az, hogy elvesztem a fonalat, hogy mi a könyv és mi vagyok én mert az én munkám az, hogy belemerítsem magam, így a végére összezavarodok, hogy mi Stephenie és mi vagyok én. De amit megpróbálok csinálni annyira amennyire lehetséges az az, hogy közvetlenül a könyvből használjak dolgokat, mert azt hiszem vannak olyan pillanatok ahol a rajongók hallják azt a klasszikus sort a könyvből. Ezért megpróbálom, hogy annyi maradjon amennyi csak lehetséges, de néha kicsapongsz mert a forgatókönyv 110-szer rövidebb mint egy regény. Jacob-ot jó móka írni. Charlie –Billy Burke olyan, akinek csak odaadsz egy sort: adhatsz neki egy mély érzelmes szöveget vagy egy vicces sort – ez a fickó meg tud jeleníteni mindent és mindig tud valami újat beletenni. És Emmett, őt is szeretem írni. Több vicces, rögtönző karakter van.

Több mint amennyit te szeretnél?
Talán igen. Azt hiszem igen.

Van valaki, aki különösen nagy kihívást jelent? Hogy elérd a megfelelő hangnemet?
Azt hiszem a kihívás Bella/Edward mert mindig olyan szöveget írsz ami az igazi intimitás és a melodráma között van. Hol kezdődik az igazi románc és az igazi dráma és mikor helyénvaló a melodráma. Mindig ez az útvonal. Mindig megvan a kockázat arra, hogy túl mész. Szóval sok jegyzetet vár el. Újra és újra és újra végig kell menni rajta majd elviszik forgatásra és folytatják.

Mit tanultál a Twilight írásából, amit belevihetsz a New Moon-ba, hogy mégjobbak legyenek a forgatókönyvek és még izgalmasabbak legyenek a rajongók számára ahogy belemerítik magukat a filmekbe?
Megtudnád ismételni?

Mit tanultál a Twilight írásából amit belevihetsz a New Moon-ba és az Eclipse-be, hogy jobban átadhassátok a rajongóknak?
Azt hiszem egy kicsit megnyugodtam. Azt hiszem biztosabbá váltam a világban. Jobban ismertem a mitológiát, úgyhogy nem kellett folyamatosan megkérdőjeleznem magam. És erősebb kommunikációm volt Stephenie-vel. Szóval ez egy komfort volt, tudod, hogy éreztem tudok vállalni még néhány kockázatot néhány helyen, szóval azt hiszem amit a Twilight-tól tanultam az, hogy hogyan írjak komolyan és hogy hogyan írjak úgy, hogy meglegyen a hang és mire eljutottam a New Moon-hoz és utána méginkább az Eclipse-hez, kényelmesen éreztem magam a világban. Úgy éreztem: oké a közönség elfogadta az elsőt és én csak jobb leszek vagy jobban összekapcsolódom vele, szóval itt van az önbizalom ami segít az írási folyamatban. Úgy értem, nehéz írni amikor bizonytalannak érzed magad, és ez nem jelenti azt, hogy túlzottan magabiztos voltam mert most meg a másik oldalon nagyon, nagyon elővigyázatos vagyok olyan módon, ahogy a Twilight-nál nem voltam, hogy milyen masszív és hatalmas a rajongó tábor. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy ne mérgesítsem fel őket, tudod?

Hogy érzed tudnál csatlakozni a ’Harry Potter’ forgatókönyvíróinak támogató csoportjához?
Nos, a Harry Potter-nek csak egy forgatókönyvírója van.

Csak egy van?
Steve Kloves.

Beszéltél már vele az írásról?

Nem, de nagyon szeretnék vele beszélni. Ő a hősöm. Szeretnék beszélni Steve Kloves-zal.

Mit gondolsz ugyanazok a problémái voltak?
Biztos, hogy ő is átment ezeken. Egyértelműen.

Milyen fajta felelősséget érzel a rajongók iránt, ha egyáltalán érzel?
Tudod mit? A legnagyobb felelősség amit érzek az az, hogy nem akarok az a nő lenni, aki megölte a szeretett könyvüket, de ami igazából sokkal inkább fontos vagyis legalább fontossá váltak azok a rajongó. Sokan közülük fiatal lányok és lesz az életükben egy olyan pont, hogy emlékezni fognak erre ’Úristen, emlékszem arra az időre amikor láttam a Star Wars-t vagy akármi is volt, tudod’? És emlékezni fognak erre is. Eljönnek, és találkozom velük rajongói találkozókon és látom a csodálatot a szemükben. Sokkal figyelmesebbé váltam, hogy milyen üzenetet közvetítsek. Hogyan kommunikáljak velük? Milyen fajta példakép ez nekik? Úgy értem talán szellemileg soha nem értik meg, de beléjük íródik. A részükké válik szóval nagyon elővigyázatos vagyok Bellával mint példaképpel. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek a filmnek hatása van a fiatal lányok életére. Mint feminista nagyon fontos a számomra, hogy felelősséget vállaljak érte és tudom, hogy ez nagyon buzgónak hangzik – túlságosan buzgónak – de ez eléggé fontos.

Az interjút készítette: Gregory Ellwood
Fordította: Niki

2010. január 26., kedd

LimeLife interjú Julia Jones-szal

Leah Clearwater megformálójának, Julia Jonesnak az „igazán nagyszerű munkájába” kaphatunk bepillantást, az új élményeibe és – igen! – a Robert Pattinson-nal és Kristen Stewart-tal való közös forgatásba.
A világ most megismerheti Julia Jones-t. Julia az egyik leginkább kapós új Twilight stáb-tag, ugyanis most fejezte be az Eclipse forgatását. Jones játssza Leah Clearwater bonyolult karakterét: a sajnált és magányos női farkas-falka tagot La Push-ban.
A 28 éves, elitképzésben részt vett bostoni natív, Julia Jones exkluzív interjút adott a LimeLife-nak miután visszatért Los Angeles-be az Eclipse vancouver-i forgatásáról. Az interjú során megtudjuk, hogy milyen módon változott meg az élete mikor részese lett a legnagyobb franchise-nak a világon, illetve az igazságot a Twilight stáb kapcsolatairól. Twilight és LimeLife rajongók, kezdjünk bele...

LimeLife: Julia egy bámulatos szerepet játszottál az Eclipse-ben, nem tudunk várni hogy halljunk róla. Először azonban, mesélsz nekünk arról, hogy honnan ismerhetünk még?
Julia Jones: Valószínűleg a legjelentősebb dolog az volt, hogy kaptam egy visszatérő szerepet a Vészhelyzetben. Az utolsó évadban tűntem fel [mint Dr. Kaya Montoya], szóval nagyszerű volt egy olyan dolognak a részesévé válni, ami ilyen nagyszerű és hatalmas, mint ennek a sorozatnak a vége.

LimeLife: Azt hallottuk, hogy az Eclipse casting-felhívása nyílt volt. Pontosan hogyan nyerted el Leah Clearwater szerepét?
Julia Jones: A casting rendezővel évek óta jó kapcsolatban vagyok. Szóval felhívott és elmentem a meghallgatásra, amin ott volt David Slade és ő is, egy héttel később visszamentem és néhány ember a Summit-tól, David Slade és néhány producer hallgatott meg ismét. Azután egy hónapot kellett várnom mielőtt kaptam volna bármilyen információt is, ez idő alatt egy hatalmas casting-ot tartottak Kanadában. Azt hiszem bárkitől elfogadtak felvételeket, szóval a világon mindenhonnan érkeztek kazetták amiket a castingosok megnéztek.

LimeLife: Rendben, akkor elégedett voltál hogy korunk egyik legnagyobb moziőrületének meghallgatásán vehettél részt. Milyen kapcsolatod volt a Twilight sorozattal ebben az időszakban?
Julia Jones: Ez érdekes, mert nem olvastam egyik könyvet sem a meghallgatás előtt. Természetesen tudtam a könyvekről, néhány jó barátom, akik - azt hiszem a megszállottai, ez a megfelelő szó rájuk. (Nevet.) Mikor visszahívtak a meghallgatásra, valójában nagyon komolyan izgultam. A szívem gyorsabban kezdett el verni, ami nagyon szokatlan volt, de azt hiszem valamilyen szinten úgy éreztem hogy ez egy nagyon fontos dolog, ami valószínűleg megváltoztatja az életemet.

LimeLife: Julia, a karaktered nagyon dinamikus és meglehetősen összetett. Mesélsz nekünk Leah Clearwater-ről?
Julia Jones: Igen, teljes mértékben. Először is ő az egyetlen farkas, aki lány, ami önmagában nagyon klassz, de egy nagyon bonyolult háttértörténete van – a szívét összetörte a falka vezetője Sam Uley, aki otthagyta őt a legjobb barátja és a unokatestvére miatt. Továbbá meg kell birkóznia mindazon változással, ami a testében következik be, mikor farkassá válik, és mivel ő az egyedüli lány valójában senki sem tudja mi történik vele – nagyon egyedül van és össze is törték a szívét ugyanazon időben. Ez őt nagyon dühössé és aljassá teszi, de valójában csak nagyon sok a fájdalom benne, és nem tudja hogy hogyan kérjen segítséget.

LimeLife: Milyen plusz dolgot tettél bele Leah karakterébe? Közel áll hozzád?
Julia Jones: A szívettépő fájdalom nagyon egyetemes érzés és legtöbbünk már átélte – én is. Tehát ez a része egyértelmű volt. De közben meg kell érteni mi történik az érzelemi világodban, mivel nem tudsz a külvilág felé nyitni, ez volt a legnehezebb. Bármikor ha keresztül esel ilyen sötét és fájdalmas érzelmeken, az arra késztett hogy elvonulj a világ elől, de most nem teheted. Ezt próbáltam meg felfedezni amennyira tudtam, mikor felkészültem a szerepre.
Az egyik furcsa dolog amit belevittem a karakterbe magamból az az hogy én is fiúslány voltam, aki minidig a srácokkal lógott. Mindig is ilyen voltam, állandóan versenyeztem. Én voltam az egyetlen lány a football szövetségben, és nagyon aljasak voltak velem! (Nevet.) Szóval ebbők sok dolgot könnyen fel tudtam használni.

LimeLife: Julia, elmondod nekünk, hogy mikor kezdsz neki az Eclipse munkálatainak?
Julia Jones: Igen, Szeptember közepén kezdek hozzá.

LimeLife: Mi volt az első benyomásod a forgatáson?
Julia Jones: Valószínűleg nagyon általános leszek [a Twilight színészeknek szerződéses kötelezettségeik vannak, amiben kikötötték hogy nem fedhetnek fel részleteket a forgatásról], de a helyszínek többsége Vancouver-től 1 órára található. Szóval minden reggel, általában nagyon korán, beülsz az autóba a koromfekete sötétségben és egy órát vezetsz kifelé. Amikor odaérsz, úgy gondolom hogy minden egyes helyszín, amelyen voltam hihetetlenül gyönyörű távoli helyszín volt. Sajnos az időjárás Vancouver-ben sokszor esős, de néhány napig gyönyörű volt, a nap végén nem is akartál visszamenni. Elkábító helyszínek.

LimeLife: Milyen érzés volt mikor először megjelentél, azt gondoltad, hogy fel-alá járkálsz és bemutatkozol a színésztársaidnak, és milyen tapasztalatokat szereztél?
Julia Jones: Szerencsére a stáb hihetetlenül vendégszerető és barátságos. Pár nappal előtte jelentem meg a helyszínen, ugyanis a sminkemen kezdtünk el dolgozni. Azt hiszem hogy az első személy, akit láttam az Kristen [Stewart] volt, majd Taylor [Lautner] és mindketten bemutatkoztak. Így igazán könnyű volt.

LimeLife: Milyen jó ezt hallani! Tehát az általános atmoszféra nagyon kellemes?
Julia Jones: Tulajdonképpen vicces! Sok a színész és sok a stábtag [a forgatáson], szóval időnként kaotikus tud lenni, de mikor nem forgatsz a leggyakrabban a trailer-edban vagy, ami nem mindig van szemben a helyszínnel. Hanem távolabb, mert a természetben forgatunk – a trailer-eink és a valódi helyszín közötti távolság jelentős, szóval eltart egy ideig mire visszaérsz a trailer-ekhez. Tehát két felvétel között, mikor pár jeleneted volt, és mikor nincs rád szükségük, jobban teszed ha a helyszín környékén maradsz. Csomó ember lógott a helyszín környékén és beszélgettek és szórakoztak, amíg a többiek néhány méterrel odébb forgattak.

LimeLife: Sikerült kiélvezned szabadidődet a forgatáson kívül, vagy leginkább dolgoztál és aludtál?
Julia Jones: Tulajdonképpen volt néhány társasági összejövetel. Elfoglaltá tettek. Emlékszem, hogy arra gondoltam „Oh istenem, 5 nap szünetem van! Erre vágytam mióta!” És végül fotózósára kellett menned [vagy különböző egyéb dolgokra]. De igazán szórakoztató volt.

LimeLife: Szóval mesélj nekünk a valódi életről Vancouver-ben. Tényleg sokan követnek?
Julia Jones: A valóság az, mikor nem dolgozol nagyon nehéz Vancouver-ben sétálgatni, mert sok a paparazzi. Tehát a lehetőséged vagy az, hogy dolgozol vagy a szobádban maradsz. (Nevet.) Szóval nagyon boldog voltam, ha dolgozhattam. Azt hiszem valószínűleg ez volt a legkönnyebb. Úgy vélem az én tapasztalataim legkevésbé terhesek a többi stábtagéhoz képest, mert én nagyon új voltam és nem szerepeltem korábbi filmekben. De egy bizonyos ponton, mikor más stábtagokkal együtt lógtam, akik szerepeltek a Twilight-ban és a New Moon-ban is, akkor ébredtem rá milyen jelentős figyelmet kapnak. Tulajdonképpen ez az ára.

LimeLife: Ez az, amit én is elképzeltem. Volt lehetőséged egyáltalán találkozni Stephenie Meyer-rel?
Julia Jones: Persze, volt! Hihetetlenül klassz, nagyon egyenes, nagyon okos, dinamikus személyiség.

LimeLife: Mikortól láthatunk az Eclipse promóciója során?
Julia Jones: Úgy tervezem, hogy a következő év elejétől. Van egy csomó dolog, ami rendszeresen felmerül, kezdve attól a héttől amikortól a filmet bejelentették. De megpróbálom odatenni magam és promótálni a filmet, amiben benne vagyok addig ameddig a film ki nem jön. Nagyon izgatott vagyok.

LimeLife: Nos, tudod, a világ nagy része izgatott miattad!
Julia Jones: Tudom! Távol vagyok pár hónapig és az eseményeket nem tudod megállatani, ez csak… nagyon nagy az izgalom a franchise körül.

LimeLife: És hogy érzed magad most emiatt?
Julia Jones: Erről még korai beszélni, egyelőre csak megpróbálom magam belevetni ebbe a Twilight jelenségbe. Ezt megemlítettem valakinek, rámnézett és azt mondta: „A Twilight, tudod az egyik legmenőbb dolog a bolygón, nem igaz?” (Nevet.) Ez meglehetősen vad.

LimeLife: Julia, csak elképzelni tudjuk, hogy milyen a Twilight film-franchise részesének lenni, ami meg tudja változtani egy színész karrierjét szakmailag és magánéletileg is. Ez így igaz?
Julia Jones: Viccelődöm mikor arra kérdesre kell választ adnom, hogy „Hogyan változtatta meg a Twilight az életedet?”, mert azt szeretem mondani, nos többet takarózom útitakaróval és sokkal jobb zenét hallgatok… mert ez az igazság! De a lehetőségek, amik az után következnek, hogy egy ilyen projektnek a részese voltál mint ez - rengeteg új lehetőséget kapsz, és vannak köztük nagyon jók is. Ez egy új utat nyitat meg számomra.

LimeLife: Tudnál mesélni néhány lehetőségről, amiken dolgozhatsz majd?
Julia Jones: Valójában még nem tudok semmit mondani…

LimeLife: Rendben.
Julia Jones: De azt hiszem ez nagyon figyelemre méltó, mert nem hiszem hogy jobb színésznő vagyok ezen a héten, mint amilyen egy hónappal ezelőtt voltam. Mikor bemész egy szobába egy Twilight-tal az önéletrajzodban, hirtelen minden ember, aki kételkedett egy hónappal ezelőtt, most úgy néz rád, hogy 'Kérlek legyél jó, be akarunk válogatni. '(Nevet.) Ez teljesen más.

LimeLife: De valószínűleg ez kis önbizalmat és jogosultságot ad mikor elmész egy meghallgatásra, igaz?
Julia Jones: Igen. Bizonyos szempontból biztosan. Azt hiszem nyugodtabban és kényelmesebben érzem magam – főleg ha az a szerep igazán érdekel, egy ponttól arra sarkall hogy magabiztosnak, agresszívnek és öntudatosnak tűnjek. De mélyen azt érzem, hogy 'Oh Istenem!'

LimeLife: Olvastad a Twilight könyveket?
Julia Jones: Olvastam őket, mikor megkaptam a szerepet. Mindegyiket 2 hét alatt olvastam el, azt hiszem részben azért, mert már akartam egy kis fejtágítást (Nevet). Annyi minden történt körülöttem és csak ki akartam kapcsolódni, szóval belemerültem ezekbe a könyvekbe. Nagyszerű volt.

LimeLife: Erre koncentráltad az összes energiádat?
Julia Jones: Igen. Ez egy igazán hatalmas ugrás volt a karrieremben. A múltamban nem volt ehhez hasonló más franchise vagy egyáltalán nagy kasszasikerű film. Ez egy igazán hatalmas lépés, néha annyira elsöprőnek éreztem a kezdetektől, hogy szükségem volt egy helyre ahol rendet tehetek a fejemben és ahol én irányíthatok… ez felszabadított. A könyveket olvasva úgy éreztem, hogy csinálok valamit, ami segíti a munkámat, ez megnyugtató érzés volt.

LimeLife: Hatott már rád a Twilight őrület? Követnek, egyáltalán hatással van valamilyen módon a magánéletedre?
Julia Jones: Vancouver-ben minden nap hatással volt rám, mert eléggé a sűrűjében voltál, mikor ott voltál. De mióta visszajöttem Los Angeles-be, elfoglaltabb vagyok. A magánéletemre annyira nincs hatással. A barátaim szerencsére csodálatosak. Hallottam történeteket emberektől, akik azt mondták „Mindenki megváltozik körülötted.” és ehhez hasonlókat, de ilyet még nem tapasztaltam, a barátaim nagyon támogatóak.
Hihetetlenül hálás vagyok. A legjobb barátaimat még a középiskolából ismerem, és többségük a szórakoztatóiparban dolgozik, ők csak azt mondják, hogy „Milyen jó munkája van.” Pontosan ilyennek kell lennie – egy igazán jó munkának.

LimeLife: Mondj nekünk még egy dolgot, amit akarsz, hogy a Twilight rajongók tudjanak rólad.

Julia Jones: (Nevet.) „Van valami, amit el akarsz mondani az univerzumnak? Olyat, ami távolról is érdekes?” Azt hiszem, mikor arra gondolok, hogy meddig jutottam az életemben csak elképeszt, hogy milyen gyorsan változnak a dolgok. Hosszú ideje dolgozom ebben az iparban, váratlanul elkezdenek visszaigazolni, olyan mint a szerencsejáték. Az egész egy számjátékhoz hasonlít. Nagyon örülök, hogy kitartottam emellett.

LimeLife: Rendben Julia Jones, ha kérdezhetünk tőled bármit is az egyik színésztársadról, ez lenne az: Robert Pattinson a felvételek között amerikai vagy brit akcentussal beszél?
Julia Jones: (Nevet.) Igen, Rob brit, brit akcentussal, és úgy beszél mikor nem színészkedik! Valójában az amerikai akcentusa nagyon jó. Néha hallottam őt a normális brit akcentusával beszélni, és majd’ eldobom magam tőle, mert az amerikai akcentusa tökéletes.

LimeLife: Tudsz nekünk mesélni arról, hogy tényleg ennyire kellemes vele dolgozni?
Julia Jones: Oh, abszolút öröm vele dolgozni. Ő nagyszerű. Figyelmes, nagylelkű és nyugodt. Minden képességgel rendelkezik, amit abban keresel akivel dolgozni szeretnél.

LimeLife: Mondanál valamit Kristen Stewart-ról is? Szeretjük őt.
Julia Jones: Nagyon tisztelem [Kristen-t], mert egyensúlyt talált a fesztelenség és aközött hogy hogyan tudja a saját dolgát csinálni, illetve nagyon profi és igazán kemény magával a kamera előtt. Nagyon tehetséges főleg ilyen fiatal színészként. Igazán lenyűgözött.

2010. január 25., hétfő

Jackson Rathbone Seventeen Magazine interjú (17 kérdés)

1. Mikor csókolóztál először?
Amikor 13 éves voltam, egy két évvel idősebb lánnyal randiztam. A moziban voltunk és körülbelül fél órája ment a film (Titanic) és ő megtette az első lépést. Én nagyon félénk voltam és valószínűleg soha nem tettem volna meg az első lépést, szóval ez megrengette a világomat. Két éven keresztül hol randizgattunk, hol nem. Hallottam, hogy ő mostanában ment férjhez, szóval nem fogom elárulni a nevét, de még mindig különleges helyet foglal el a szívemben.


2. Melyik hírességbe vagy beleesve?
Bryce Dallas Howard. Szerintem elképesztő színésznő és nagyon gyönyörű fiatal nő. Azt is gondolom, hogy ő messze nem az én súlycsoportom, szóval csak tovább álmodozom.

3. Melyik az a divatirányzat a lányoknál, ami összezavar téged?
A Los Angeles-i iszonyú hőségben rengeteg lányt láttam, akik miniszoknyát viseltek szőrmés csizmával. Tetszik a csizma és a miniszoknya, de mindig eltűnődtem, hogy nem sül meg a lábuk?

4. Melyik az a csajos film, amit titokban szeretsz?
A szerelmünk lapjai. Szerintem hihetetlenül jól játszanak a színészek és jól van megírva, de azért akkor is egyértelműen egy csajos film.

5. Melyik TV műsor a te „bűnös élvezeted”?
„Blind Date” – szeretem az élénk kommentárját, de amúgy egy rettenetes műsor.

6. Ki játszana téged az életedről készült filmben?
Ha valaha is készül belőle film, kérni fogom, hogy az rajzfilm legyen. Amúgy, esetleg Christopher Walken eljátszhatna engem? Kétlem, hogy ő szeretné…

7. Mi az álommunkád?
Egy Clint Eastwood filmben játszani. KÉREM, Mr. Eastwood, eljátszanék BÁRMILYEN SZEREPET, még a pizza kihordó fiút is, szöveg nélkül!

8. Ha egy napra helyet cserélhetnél bárkivel a világon, ki lenne az?
Andy Warhol. Mindig szerettem volna egy saját „gyárat”. Most is dolgozom rajta… szerintem háromévnyire vagyok tőle.

9. Kihez állsz a legközelebb a családodból?
Mi egy teljes családi egység vagyunk. Egyikőjük nélkül sem tudnék működni. A mi családi vacsoráink a legnagyszerűbb élmények: senki nem tud befejezni egy mondatot, egy bizonyos ponton már mindenkinek az orrán jön ki a kaja a nevetéstől, és az ennivaló fenséges és bőséges. A maradék a király!

10. Melyik a kedvenc weboldalad?
Snopes.com – imádok olyan új dolgokat tanulni, aminek az életben nem veszem gyakorlati hasznát.

11. Melyik az a gyorskaja, ami nélkül nem tudsz élni?
Paprikás és pepperonis pizza. (Imádom az alliterációt.)

12. Mi a rossz szokásod?
A motyogás.

13. Melyik volt az a szám, amit legutóbb az iPod-odon hallgattál?
„That wouldn’t be right” a Stevedores-tól. – Van egy szünet a számban, amitől megszakad a szíved, de jó értelemben. „These eyes behold a lot of what these hands cannot…” Gyönyörű soul, olyan Spencer Bell.

14. Mit vettél legutóbb?
Vettem egy kis hordozható elektromos gitárt. Két láb hosszú és beépített erősítője van. Az utóbbi időben sokat utazom, úgyhogy elengedhetetlenné vált.

15. Miről álmodtál előző este?
Bárcsak emlékeznék. És bárcsak értelmeseket álmodnék. Sajna.

16. Ebben a pillanatban mennyi pénz van a pénztárcádban?
Nem hordok pénztárcát. A kártyáimat a zsebemben hordom, a készpénzt meg a csizmámban. Miért? Kölcsön akarnál kérni? Annak lábszaga lesz…

17. Folytasd a mondatot: Mikor tizenhét voltam, akkor …
Egy Lost Boy voltam. Az Interlochen Arts Academy-n mi, hatan színészek egy csapatot alkottunk, akiket az iskolavezetés elkeresztelt „Lost Boys”-nak, mivel nézeteltérésünk volt a hatósággal. Talán igazából ok nélkül lázadtunk. Mikor 18 lettem, megcsináltattam az első és egyetlen tetoválásomat (azóta már csináltatott még egyet – a szerk.), ami egy felirat: „I’m lost…”.Hatan voltunk „Lost Boys”, de most már csak öten vagyunk. Mellékvese-rák vette el az életét kedves barátunknak és honfitársunknak, Spencer Bell-nek. Kérlek szánjatok egy pillanatot arra, hogy meglátogatjátok a spencerbellmemorial.com-ot, hogy meghallgassatok néhányat a dalaiból. Most adták ki a poszthumusz szóló albumát, a „Feudal, Brutal, and the American Dream”-et, amit máshol nem lehet megtalálni. Jó szórakozást!

Fordította: Edit

2010. január 19., kedd

Robert Pattinson interjú a romániai Joy magazinban (2010. januári szám)

Pillanatnyilag ő az egyik leghíresebb színész és a bulvárlapok szexi témája. Tapasztalt modell és tehetséges színész, dalai közül egy megtalálható a ”Twilight” soundtrackjén. Ebben a pillanatban Robert Pattinson két filmet forgat: a Twilight sorozat harmadik részét, az ”Eclipse”-t és a ”Remember Me”-t Pierce Brosnan-nel. (ford. – nem egyszerre forgatta a két filmet, hanem egymás után)

A férfi mágikus tekintetével Hollywood legszexibb vámpírja. Robert Pattinson (23) a JOY szerkesztőjével, Frances Schoenberger beszélgetett új filmjéről a Twilight-ról, partneréről Kristen Stewart-ról és rejtett szenvedélyeiről/örömeiről.

Egy oldalsó bejáraton Robert Pattinson beoson a Beverly Hills-i Four Season hotelbe és egy félénk ”Hello”-val üdvözöl. Egy kockás ingben, egy fekete bőrdzsekiben és három napos borostával jelenik meg: az 1,85 magas brit sokkal inkább tűnik egy hanyag bohémnak, mint napjaink legszexibb szupersztárjának. Azonnal észreveszem, hogy egyáltalán nem szeret a figyelem középponjában lenni: a tekintete mindig lefelé irányul. Mindazonáltal a bizonytalanságnak eme pontos képe, ez a törékenység még karizmatikusabbá teszi.

JOY: Tavaly mikor először beszéltem veled, még újonc voltál. Most, bár nagyon sikeressé váltál, nem úgy tűnik mintha változtál volna. Még mindig olyannak tűnsz, aki két lábbal áll a Földön és nem fél részt venni egy interjún kíséret nélkül. Nem szereted az izgalmakat?
Robert Pattinson: Mindig ideges leszek ha túl sok ember van körülöttem. Nem hiszem, hogy szükségem lenne asszisztensekre vagy egy PR tanácsadóra. Minél többen vannak körülötted, annál többen mondják hogy mit csinálj, utálom ezt a dolgot. Gyakran nem figyelek mások véleményére. (Nevet.) Bár el kellene kezdenem jobban figyelni és nem kellene túlzottan szerénynek lennem az interjúkon, mert önmagamat sodrom kellemetlen helyzetekbe. Nem akarom, hogy a rajongóim azt mondják: ”Igen, ő valóban egy idióta!” (Nevet.)

JOY: A “Twilight” Hollywood Olympusának tetejére repített. Hogyan változtatta meg a sztárság az életedet, sok munkát kapsz emiatt?
Robert Pattinson: Legtöbbször észre sem veszem, hogy sztár vagyok, mert a sikereim óta folyamatosan dolgozom. A ”Twilight” után azonnal elkezdtem forgatni a ”New Moon”-t, és időközben már dolgozom a vámpír sorozat harmadik részén, az ”Eclipse”-en. A forgatáson nem igazán számít bárkinek is hogy híresség vagyok. Reggel ötkor kelek és mikor este hazamegyek kimerültnek érzem magam, és csak le akarok feküdni.

JOY: Mit nem szeretsz a hírnévben?
Robert Pattinson:
Nagyon bizarr hogy sajtó rámugrik és annyira írni akarnak rólam. Ez azt jelenti, hogy alig tudok már egyedül kimenni az utcára – hirtelen el kell bújnom vagy találnom kell trükkös kerülőutakat. Természetesen nem bánom mikor az emberek odajönnek hozzám az utcán, de mikor hisztérikus tinédzserek tömege közelít meg, hogy rám ugorjanak, az kissé kimerülté tesz.

JOY: Dakota Fanning, aki a New Moon egy ördögi női vámpírját alakítja így magyarázta a rajongók elragadtatását: ”Edward az ideális férfi, jól néz ki és a haja is nagyszerű.” Mit gondolsz erről?
Robert Pattinson: Ha ez csupán a vonzódásról és a jó frizuráról szól, akkor ezek a feltételek nagyon egyszerűek. Nem tudom, hogy tudom ezeket teljesíteni. (Nevet.)

JOY: Mi tesz téged különbözővé Edward-tól?
Robert Pattinson:
Néha vannak rossz ’haj napjaim’ is. (Nevet.)

JOY: Milyen volt ismét Kristen Stewart-tal forgatni? A New Moon óta a kapcsolatotok közelebbi vagy semmi sem változott ennek tekintetében?
Robert Pattinson:
Imádok olyannal a kamera előtt állni, akit ennyire kedvelek. A ”Twilight”-ban egy rendkívüli partner volt. Az előadása attól függ mennyire hihető Edward és ez fordítva is igaz. Teljesen kiegészítettük egymást.

JOY: Könnyen szerelembe esel vagy nem az a típus vagy aki első látásra elveszik a másikban?
Robert Pattinson:
Természetesen sok időt töltöttünk együtt – de ez nem az jelenti, hogy minden egyes filmpartnerembe beleszeretek. Úgy tűnik a ”Little Ashes” után, amiben Salvador Dali-t alakítottam, kalandom volt Javier Beltran-nal. (Nevet.)

JOY: A vámpír Saga rajongói nagyra becsülik az Edward és Bella közötti tiltott szerelmet. Van olyan része amivel a férfiak tudnak azonosulni?
Robert Pattinson:
Az én szemszögemből a ”New Moon” a négy rész közül a legérdekesebb csavar: mert Edward annyira szerelmes Bellába, a gondolat hogy ő nem elég jó neki, kínozza őt. Emiatt lerombolja a kapcsolatukat. Azt hiszem sok férfi találja magát ilyen helyzetben, mert eléggé összezavaradunk, mikor szerelmesek vagyunk.

JOY: Mit gondol a családod Angliában a Twilight sorozat sikeréről?
Robert Pattinson:
Nem hiszem, hogy tudatában vannak annak pontosan mi történik. Mostanában az anyám felhívott hogy elmondja szereti azt az inget amit viseltem a fényképeken. Szerencsére eddig a paparazzik békén hagyták a szüleimet. Ők egyszerű kivételes emberek és ez egy túl unalmas történet. Mikor a nővérem nemrégiben meglátogatott L.A.-ben, meg volt döbbenve hogy mennyi újságban van kép rólam.

JOY: Mikor voltál utoljára otthon?
Robert Pattinson:
Körülbelül egy évvel ezelőtt, mikor végre három nap szabadnapom volt. Azután a szüleimet a ”New Moon” premierjén látom Novemberben. De persze együtt akarjuk tölteni a Karácsonyt!

JOY: Londonban felléptél a ”Bad Girls” nevű bandával. Fogsz valami ilyesmit csinálni a jövőben?
Robert Pattinson: Még írok dalokat, és ha lesz időm lehet hogy visszatérek a színpadra. Ezelőtt ez egy hobbi volt, de most valószínűleg mindenki majd figyelni és kritizálni fog. Félek ettől!

JOY: Mi a jövőbeli terved?
Robert Pattinson:
2010-ben Új-Mexikóban fogok forgatni Hugh Jackman-nal egy western-t, az „Unbound Captives”-t. Ez a szerep nagyon különbözik Edwardétól, nem lehet összehasonlítani. Az apámat felvillanyozta az új projektem, mert imád lovagolni. A vámpírokkal ez bonyolultabb, szóval biztos vagyok benne, hogy jobban szereti ezt a változatot. (Nevet.)

2010. január 16., szombat

Jeune Jolie interjú Taylor Lautnerrel

Lehet, hogy kölyök arca van, de Taylor Lautner, Bella legjobb barátja a Twilight-ban olyan magabiztos mint egy profi sportoló (hiszen harcművészeti bajnok!) A Hôtel Crillon-ban találkoztunk vele Párizsban.
Karaktered, Jacob egyre fontosabbá válik a New Moon-ban, ennek nagyszerű érzésnek kell lennie, nem így gondolod?
Persze hogy igen! Jacob lehetőséget kap arra, hogy több időt töltsön Bellával. Ez eléggé érdekes, mert ebben a pillanatban alakul ki a szerelmi háromszög Edward, Bella és Jacob között.

Ez megengedte azt számodra, hogy több időt tölts partnereiddel, főleg Kristen Stewart-tal?
Igen, közel kerültünk egymáshoz. Könnyű volt, mert sok időt töltöttünk együtt. Nem csak bámulatos tapasztalt színésznő, de egy nagyszerű lány is. Sokat szórakoztunk és elmondhatom hogy a kapcsolatunk egy kicsit olyan, mint Belláé és Jacobé: sokat beszélünk egymással és mindig őszinték vagyunk. Ez segített nekünk a forgatás alatt.

Mi emlékeztet Jacob karakterében magadra? Tudnátok barátok lenni?
Szeretnék a barátja lenni, leginkább az átalakulás előtti Jacob-é. Utána, mindig dühös, ami kevésbé teszi őt barátságossá. Olyan valaki, aki igazán törődik a barátaival és a családjával. Az emberek, akik ismernek engem azt mondják én is ilyen személyiség vagyok, ezért gondolom úgy hogy kicsit hasonlóak vagyunk.

Milyen fajta kísértésnek tudsz nehezen ellenállni?
Forgatás közben a legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy ne egyek gyorskajákat. Állandóan sok kaja volt a forgatáson, de szigorú felügyelet alatt voltam, szóval minden alkalommal vissza kellett mennem a lakókocsimba. Nehéz volt.

Ugyanolyan népszerűvé váltál mint Robert Pattinson. A rajongók Team Jacob és Team Edward táborra szakadtak. Milyen ezzel az új népszerűséggel élni? Nem félsz a hisztérikus rajongóktól?
Nem, csak önmagadnak kell lenned. Ami most velem történik az bámulatos, mindannyian tudjuk hogy a rajongók nélkül nem lennénk itt, ezért vagyunk hálásak nekik. Mikor elkezdtük, azt gondoltuk hogy szeretnénk egy kis filmet csinálni azoknak akik szeretik ezt, de természetesen nem gondoltuk volna hogy ilyen sok ember támogat minket. Ez a szituáció segít nekünk, hogy a munkánkra koncentráljunk.

Gondoltál már a Twilight utáni életedre? Van valami projekted?
Szeretem a kihívásokat, szóval sok különböző dolgot akarok csinálni: szeretnék egy akciófilmet, egy romantikusat és egy vígjátékot is forgatni. Jelenleg dolgozom néhány projekten, de semmi sem 100%-osan biztos és várom hogy lássam mit hoz a jövő.

Szerepet kaptál a Valentine’s Day című filmben, melyben párok töltik együtt a Valentín-napot…
Hogy őszinte legyek a New Moon és az Eclipse forgatása között volt egy kis szabadságom. Főszerepet akartam kapni ebben a filmben, de igazán gyorsan kellett megcsinálni, hogy visszamehessek forgatni az Eclipse-t, ezért van csak egy kis szerepem… Taylor Swift-tel.

Beszéljünk a kapcsolatokról: női olvasóink többet akarnak tudni rólad. Mit teszel mikor megtetszik egy lány?
Hum... (nevet)... Nem tudom… abban az esetben, azt hiszem kedvesebb lennék vele mint általában, nem igaz?

Szóval mesélj nekünk, olyan fajta srác vagy aki szeret virágot adni?
Nem vagyok igazából az a fajta srác, aki elmegy ékszert vagy virágot venni. Inkább valami olyasmit adnák, ami jelentéssel bír, mint például… egy fényképalbumot, nem feltétlenül valami drágát.

És ez működik?
Igen, persze!

Beszéljünk olyan dolgokról, mint a fájdalom, tapasztaltál már valaha is ilyen szakítást?
Persze, de szerencsére soha nem voltam Jacob helyzetében. Nem akar annál többet mint hogy Bellával legyen, de nem lehet vele. Nagyon szomorú vagyok minden alkalommal amikor rájuk gondolok. Ez az, ami megérintett a könyvekben.

Van valami amit nem szeretsz egy lányban? Amit visszataszítónak találsz? Például ha zokniban alszik?
(Nevet.) Nem, nem igazán. Szeretem azokat az embereket, akik önmaguk, ennyi. Nincs semmi különös, amit nem szeretnék.

Hallottunk francia származásodról, beszélsz franciául?
Nem, nem tudok franciául.

Igazán? Semmit? Még a “Tour Effeil”-t vagy a “Je t’aime”-et sem?
Nem, francia származású is vagyok, de német és amerindián vér is folyik bennem. Nem tudok semmit sem mondani, mert nem vagyok jártas a nyelvekben. Első alkalommal vagyok Párizsban és biztos vagyok benne hogy semmit sem fogok látni. Vissza kell majd jönnöm…

Instlye magazin szkennek - Taylor Lautner

A magyar Instyle magazin szkennjei, egyébként az interjú egy az egyben a külföldi magazinéval egyezik meg.

2010. január 14., csütörtök

Telefonbeszélgetés a New Moon rendezőjével, Chris Weitz-cel!

Egy külföldi rajongó, Jenny megnyerte a Twilight hivatalos Twitter profilján meghirdetett versenyt, így lehetősége nyílt telefonon keresztül kérdéseket feltenni a New Moon rendezőjének, Chris Weitznek. Volt olyan rendes, hogy a kérdéseit és az azokra kapott válaszait is megosztotta velünk.

Mennyire volt idegtépő tudni hogy számos helyszínt kell ’újraélesztened’ a New Moon-ban?
Nagyon idegtépő volt, mert tudtam az emberek észreveszik és dühösek lesznek, ez egy puzzle volt hogy jól megoldjuk. Az iskola külseje teljesen CGI, képeket készítettünk [az előző iskoláról] és felépítettük az iskola lépcsőjét. A Cullen házban szintén megpróbáltam többet mutatni a különböző szobákból, ami a ház hangulatából többet átad. Taylor utazása során egy Twilight fan egy kézzel faragott natív amerikai díszt adott neki. Ezt a díszt felhasználtuk a Jacob szobájában a New Moon-ban.
Tudom hogy most Edward autója sötétezüst, de volt valami oka a cserének?
A rendelkezésre állás. A Volvo be akarta mutatni az új autóját a sorozatban, a régi modell helyett. Szóval egy újabb modellt hoztak, egy barna Volvót. Azonnal tudtuk hogy újra kell festetni, egy sötét, nem fényes fekete színt választottunk. A filmben az első Edward jelenethez tett többet hozzá, a hangulat derűs, de a jármű színe a veszély megjelenését mutatja.

Miként döntöttél hogy így forgatod le azt a jelenetet ahol a hónapok leperegnek, figyelembe véve a könyvet, ahol csak a hónapok nevei jelzik az idő múlását?
Eredetileg azt gondoltuk, hogy egy üres hátteret használunk a hónapok neveinek lepergésére, de úgy éreztük az lenne a legjobb ha depressziót vizuálisan is ábrázolnánk. CGI-t alkalmaztunk és az ablakot befedtük zöld háttérrel. Egy robot-kamerát használtunk a forgáshoz, ami amennyire csak lehetséges utánozta az eredeti kézi kamerát. Nem biztos, hogy észrevetted, de minden egyes forgásnál a szoba változik, kevesebb kép van a barátairól és a szoba egyre üresebb lesz.

Nagyon élveztem a plusz jelenetet, mikor Victoria Bella felé úszik. Ez a jelent hogy került bele a filmbe?
Nos a narancssárgára színezett víz nem mutatott volna jól a jelenetben, szóval láthatóan beleraktuk őt [Victoriát – Rachelle Lefevre] a vízbe. Ez a jelenet nehéz volt, mert azt akartuk leforgatni ahogy Bella irányába úszik, de távolságot kellett tartanunk. Ha nem bizonyos távolságból csináljuk a rajongók azon gondolkodtak volna, Victoria miért nem kapja el ebben a rövid jelenetben, de ugyanakkor félelmetesnek is kellett lennie. Az egészet Vancouver-ben vettük fel egy úszómedencében, a színészek vízalatt voltak 4 vagy 5 búvárral, akiknél légzőkészülék volt biztonsági okokból. Szintén zöld háttereket használtunk a színészek környezetében, így tudtuk a CGI-technikát alkalmazni a vízben is. Valójában egy program adta hozzá a lebegő törmeléket/hulladékot és színátmeneteket a vízhez. Kristen beteg volt abban az időben és félt a fulladástól. Erővel kellett a vízben tartanunk [Nevet.] De Rob kényelmesebben érezte magát a vízben, mivel a múltban [Harry Potter-ben] forgatott vízalatti jeleneteket.
Voltak olyan jeleneteket, amiket szerettél volna a filmben látni, de a végső vágásba soha nem került bele?
Igen, egy jelenet. Ez a jelenet a motorkerékpáros ütközés, amihez több veszélyérzet társul. Az ok amiért nem került bele a végső vágásba az az időjárás, túl napos volt hogy Forks legyen. A DVD tartalmazni fogja ezt a jelenetet illetve kibővített jeleneteket. A kibővített jelentek közül néhány Edward Volturi látogatásából többet mutat majd, valamit többet láthatunk Carlisle és Bella jelenetéből is [mikor összevarrja Bella karját]. Az egyik korai forgatókönyv-vázlatnak egyik jelenete volt, ami szintén nem volt benne a filmben. Azonnal tudtam, hogy meg kell változtatni, elengedhetetlen volt a történetmenet szempontjából.

A filmben miért volt két jelenet is, amiben Bella és Jacob majdnem csókolózott mikor ez a könyvben nem volt így túldramatizálva?
Több próbálkozás volt arra, hogy az Eclipse-ből egy kis feszültséget átvegyünk, szóval csak hogy ne az legyen „Szegény Jacob.” Kevesebb Edward nélkül, szükségünk volt egy kicsit több romantikára anélkül hogy veszélyeztetnék a könyv szellemiségét.

Volt beleszólásod a soundtrack-be? Ha igen, mennyire volt nehéz ezen dalokat kiválasztani a végső változatba?
Valójában nagy volt a beleszólásom, sok nagyszerű banda nem került bele a végső verzióba [például: a Silversun Pickups] de tudtuk hogy több visszafogottság kell. Bella kezdeti depressziójának jelenetében [hónapok pörgése] egy régebbi Radiohead dalt használtunk, de bejött Lykee Li és megnézte a jelenetet. Egy számmal tért vissza hozzánk, ami tökéletesen működött, de idegtépő volt, mert soha nem tudhatod mivel jönnek vissza. Igazán új, indie dalokat akartunk a soundtrack-re, ami illeszkedik a hangulathoz.

2010. január 7., csütörtök

Kristen Stewart - Interview Magazin 2009

Az Interview magazin 40. évfordulójának alkalmából, felkértük a rendező, író és fotós Dennis Hopper-t,—akinek kapcsolata a magazinnal már 4 évtizede tart—hogy vállalja az interjúztatói szerepét ehhez a címlaphoz. Jóindulatúan elvállalta. Stewart-tal beszélt - aki épp az Eclipse-et forgatja Vancouver-ben - az Ütközések [Hopper] című sorozatáról, Albuquerque-ben, Új- Mexikóban.

DENNIS HOPPER: Mielőtt elkezdenénk, van egy hatéves kislányom, aki éppen megőrül, mert itt vagy a telefon mellett. Odaadhatom neked hogy köszönjön egyet?
KRISTEN STEWART: Igen, persze.
HOPPER: Oké, Galen a neve. [odaadja a telefont]
GALEN HOPPER: Szia!
STEWART: Szia! Hogy vagy?
GALEN: Jól.
STEWART: Nagyon örülök, hogy beszélünk, Galen. [szünet] Hello?
GALEN: Szia!
HOPPER: [elveszi a telefont] Nagyon izgatott.
STEWART: Wow, ettől én is ideges lettem!
HOPPER: Ideges lettél tőle?
STEWART: Igen. Valahogy megfélemlítenek a gyerekek. Nem tudom mit mondjak.
HOPPER: Hát, azért köszi, hogy beszéltél vele. Szóval, hogy vagy?
STEWART: Elég jól vagyok. Nem igazán vagyok jó az interjúkban, de ez egy kitüntetés. Az ég szerelmére miért akartad ezt velem csinálni? Fogalmad sincs milyen király érzés ez nekem.
HOPPER: Te egy elég jó színésznő vagy. És a lányom a legnagyobb rajongód, így azt gondoltam, Mi az ördög ? [nevetnek] én sem szoktam ilyet tenni. De nagyon sok mindenen mehetsz keresztül, most hogy a Twilight sikeres lett. Biztos nincs egy perc nyugtod sem.
STEWART: Az a legszomorúbb, hogy azt kell mondjam elég unalmas, mert szó szerint a napokban történő összes beszélgetésem a Twilight-tal kezdődik—legyen az olyan, akivel először találkozom vagy olyasvalaki akit már rég láttam. Az első dolog amint mondani akarok nekik az az, hogy “Ez őrület! És mint magán ember, semmit sem tudok csinálni!” De akkor elgondolkodok magamban: az istenit, kussolj már.
HOPPER: [mindketten nevetnek] Tudod, igazán csodálatos az előadásod. Mivel nem tudtad, hogy egy sorozatot csinálsz, amikor az első Twilight filmet készítettétek, voltak nehézségeid az új részekben, hogy újra belebújj a karakter bőrébe?
STEWART: Igazából mindig is érdekelt, hogy hosszabb időn át követhessek egy karaktert, de színészként erre egyetlen lehetőséged a tévé sorozatokban van. De a Twilight sorozat király, mert tudod, hogy mi áll még előtted—az összes könyvet megírták már. És vannak közte szüneteim. Kicsit lehangoló érzés, hogy épp akkor veszítesz el egy karaktert, amikor már kezdenéd igazán megismerni. Általában, a film végére megadatik, hogy teljesen kiismerem az adott személyt, és aztán végeztünk. Valójában ez történt a Twilight forgatásán is, és most újra a New Moon-én is.. Minden alkalommal mikor Bella megváltozik, újra meg kell vele ismerkednem és egy következő szintre vinnem.
HOPPER: Élvezted a dolgot? Vagy úgy érzed, hogy a folytatások miatt nagyobb nyomás van rajtad?
STEWART: Sokkal nagyobb nyomás-szerűséget érzek magamon, mint ami jellemző lenne rám. Általában, ami előrehajt, az a te saját felelősséged, amit a forgatókönyv, a karakter és a többi veled dolgozó ember iránt érzel. De ebben az esetben, nem csak ezeknek tartoztam felelősséggel, hanem mindenkinek, aki személyesen érintett a könyvekben—és ez már egy világot átívelő dolog. Ez egy őrült fogalom. Vannak bizonyos dolgok a Twilight-ban... Amennyire büszke vagyok rá és kedvelem, úgy érzem , hogy talán túl sokat adtam magamból a karakterhez. Úgy érzem most már tényleg ismerem Bellát. De a legtöbb olvasó is ismeri Bellát, hiszen ez egy első személyben megírt, narratív sztori. Ő olyan, mint egy ütőér és mindenki rajta keresztül éli meg a történetet. Minden lány, aki rajongója, úgy érzi magába zárhatja a személyét. Én meg: “Hogy az ördögbe fogok mindenkinek megfelelni ? Ez lehetetlen!” De elhatároztam, hogyha mindig pofátlanul őszinte maradsz, akkor semmit sem kell szégyellned.
HOPPER: Ezekben a Twilight könyvekben van néhány sötét rész.
STEWART: De a filmek nem sötétek annyira, mint amennyire szerettük volna megcsinálni őket. De akármennyire is szép és jó nézni és megfigyelni azt, ahogy ez a két karakter vigaszt talál egymásban, valójában körülöttük teljes a káosz. Mármint a motivációik elég kérdésesek—ez a két ember már már egészségtelenül odaadó egymás iránt. . . Mindenben melletük állok, amit tesznek. Csak le kellett tisztáznom magamban, máskülönben el sem tudtam volna játszani a karaktert. De ők totálisan nem azok a hagyományos karakterek. Rohadt furcsa témák vonulnak át az egész sztorin—mint például a dominancia és a mazochizmus. Úgy értem, mindig szem előtt kell tartanod, hogy ennek a történetnek azoknak a 11 éveseknek a számára is érthetőnek kell lennie, akik olvasták a könyveket és egyes jelenetekre nem tekintenek szükségképpen előjátékként. De közben ott van a közönség másik rétege—a nagy százalék—akik tudják, hogy az a jelenet egy előjáték. És ez egy elég mély, heves előjáték. [nevet] Úgyhogy elég vicces mindkettőnek megfelelve eljátszani. Mármint nem tudom milyen érzés a vámpír barátoddal ”enyelegni”, mert ez olyasvalami, amit sosem éltem át. De elég vicces, hogyha belegondolsz abba, hogy a közönség nagy része 10 éves és egy nap mikor majd felnőnek rájönnek, hogy egy csomó burkolt gondolat van a Twilight-ban, amit azelőtt észre sem vettek.
HOPPER: Hát elég sokan figyelnek rád mostanában.
STEWART: Igen, ez fura. Állandóan elémvetítenek egy képet arról, hogy ki is vagyok én, és már lassan úgy érzem ennek a szerepnek eleget is kell tennem. Mégha olyan dolgok is jönnek ki a számon, biztos akarok lenni abban, hogy tényleg azt mondom ki, amit úgy is gondolok. Arra gondolok, hogy bármit amit mondok megkritizálják—nem is megkritizálják, inkább csak elemzik és értékelik. És mindig van valami olyan, ami számomra sokat jelent és mégsem jön ki jól a dolog [a számból]. Bár megváltozott az életem, azelőtt sem jártam el olyan sokat. Én olyan ”magánakvaló” fajta vagyok. Bár többet mehetnék sétálni . . .
HOPPER: Nem mehetsz el sétálni?
STEWART: Munka után szívesen elmennék járni egyet, ahelyett, hogy visszamennék a hotelszobámba és ott lennék egész nap. Elég unalmas tud lenni. Nagyon kiskorom óta dolgozom színésznőként, és ismerek egy csomó embert, akik színészek és nem kell megalkuszniuk azzal, hogy ők bizonyos szereplők . . . Tudod, ha magát a szót nézzük, szereplő, nem is az igazi. Ennek az egész szónak az a jelentése, hogy ez egy ”csinált” dolog, és, hogy ezt nem is te alakítod ki magadnak. Idegesítő is lehet. De nagyon erős érzésem van azzal kapcsolatban, hogy ez el fog tűnni, és hogy ez érdeklődést fog kapni—mert azt fog—de ez az egész múlandó. Úgyhogy pár év múlva remélhetőleg az az ember lehetek, akivé tényleg válni szeretnék.
HOPPER: Zavar, hogy pletykalapokban látod magad??
STEWART: Hogy őszinte legyek, nem tehetsz ellene semmit. El se hagyom a hotel szobámat—szó szerint, egyáltalán. Senkivel sem beszélek a magánéletemről, és szerintem ez is közrejátszik. De nagyon fontos, hogy megőrizd, ami a sajátod és magadban tartsd. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen módja, hogy senki se tudja meg merre voltam előző este, az az, hogy egyáltalán nem megyek sehova. Ezt próbálom szem előtt tartani. De attól is függ, hogy milyen hangulatban vagyok. Néha úgy gondolom: “Tudod mit? Nem érdekel. Megyek és azt csinálom, amit akarok.” Aztán másnap: “Uhh. Most biztos mindenki azt hiszi, azért mentem el valahova, hogy felhívjam magamra a figyelmet.” Pedig nem, valójában… egy percig… azt gondoltam, olyan lehetek mint bármelyik másik átlagos ember.
HOPPER: Megnéztem a filmeket amiket csináltál, és néhány nagyon különlegesen tehetséges emberrel is dolgoztál: Patricia Clarkson-al —istenem, ő egy remek színésznő—és Jodie Foster-el. Egészen csodálatos emberek. És az előadásaid nagyon különbözőek. Kilenc éves korodban kezdted. Színészkedni akartál, igaz? Nem az volt, hogy a szüleid erőltették a dolgot, mert ők is ebben az iparban dolgoztak?
STEWART: Nem. Egyáltalán nem.
HOPPER: Csak mert Dean Stockwell az egyik legjobb barátom, és elég sok horror-sztorija van azokból az időkből, mikor gyerekként szerepelt. De te ezt akartad csinálni ugye?
STEWART: Fura egy fiatal gyerektől elvárni olyat, hogy megmondja, a színészettel akar foglalkozni. Nem hiszem, hogy ez egy természetes hajlam volt részemről, inkább olyasmi, amibe beleszerettem. Őszintén, először csak szórakozás volt. Ez volt az első dolog, amivel boldogulni tudtam. A szüleim stábban dolgoztak. Mindketten megzavarodtak, mikor színészkedni akartam. De mindig támogatták, amit én vagy a testvérem, csinálni akartunk. Olyasvalami volt ez, amiről azt gondoltam jó buli lesz, hisz’ forgatásokon nőttem fel. Majd pár év múlva, ahogy nagyobb lettem a színészet egy teljesen más dologgá vált számomra. Azt hiszem olyan 13 körül lehettem.
HOPPER: Tanított valaki? Vagy elmentél valami társulathoz?
STEWART: Nem, csak belevágtam.
HOPPER: Itt tanultad meg. Ez a legjobb hely a tanulásra. Megint megnéztem a Pánikszobát múlt éjjel.
STEWART: Tényleg? Én már nagyon rég nem láttam. Ez volt a második film, amit csináltam. Hála égnek, hogy Jodie Foster volt a filmben, semmire sem kellett gondolnom a forgatáson. Szó szerint csak vele lógtam és önmagam adtam. Még rá gondolni sem akarok, hogy megnézem—megölne. Olyan lenne, mintha egy házi videót néznék.
HOPPER: Pedig annyira jó vagy benne. Jártál iskolába, amíg gyerekként dolgoztál?
STEWART: Nyilvános suliba jártam nyolcadikig. Tudom, hogy kicsit megkéstem vele és kicsit öreg is vagyok már, de most fejeztem be a gimit—dícsérettel. A napokban csináltam az Eclipse érettségi átadós jelenetét, és én magam is alig egy hete fejeztem be a sulit, mondtam is a stábnak, “Hé, csak hogy tudjátok, én tényleg most érettségiztem, és nem lesz másik átadási ünnepségem.” Úgyhogy csináltam pár látszat képet az egyik statisztával. Megkértem a színészt, hogy jöjjön vissza és szó szerint rázza meg a kezem és adja át az oklevelemet, amíg még rajtam van a sapka és a köpeny.
2009. OKTÓBER

2010. január 5., kedd

"The Twilight Saga: New Moon" Beverly Hills-i Sajtókonferencia – Volturi interjú

Utolértük a Volturi tagjait és tudtunk velük beszélgetni új filmjükről, a New Moon-ról. Akik részt vettek az interjún a következők: Michael Sheen (Aro), Jamie Campbell Bower (Caius), Dakota Fanning (Jane) és Cameron Bright (Alec).

A Twilight Saga: New Moon jelöli meg a Volturi első megjelenését, ők a vámpírvilág királyi családja és egy jelentős erő a Saga jövőjében. Többszáz évesek és elképzelhetetlenül erősek, a közösség törvényhozójaként és végrehajtójaként működnek. A klán vezetőjét, Aro-t Michael Sheen alakítja. Sheen nem idegen ebben a világban, mivel már játszott vámpírok által rabulejtett vérfarkast az Underworld sorozatban.

Dakota, mint a sorozat rajongója, sok interjúban azt mondtad korábban, hogy nagyon izgatott vagy ezzel kapcsolatban. Szóval mik a fénypontjai annak, hogy Jane-t játszod és többet leszel a következő filmben?
Dakota Fanning:
Azt hiszem az előnye, hogy Jane-t játszom az, hogy viselhetem a jelmezt, és a vörös kontaktlencséket – nagyon izgatott voltam emiatt –, hogy egy gonosz karaktert alakítok. A következő filmet az Eclipse-t már befejeztem, és az is ugyanolyan. Még mindig nem vagyok nagyon sokat a filmben.

Mire gondoltál amikor megláttad magad a vörös kontaktlencsével?
Dakota Fanning:
Tudom. Elég ijesztő. Azt hiszem ettől mindenki automatikusan gonosznak néz ki. De igen, igazán jó buli volt. Egy idő után hozzászoksz. Elég jól látsz vele, de még így is fura.

Michael, azt szerettem volna tudni, hogy mit mondtál arra a magnetofonra, de másodszor tudni szeretnék arról, hogy találtad meg a hangod. Megemlítetted a Blue Meanie-t. Sok időbe tellett, amíg előálltál ezzel vagy egyből az eszedbe jutott amikor a forgatókönyvet olvastad?
Michael Sheen:
Nem, Stephenie-től származott. Aro-t úgy írta le, mint akinek puha, könnyed hangja van, szóval ez elgondolkodtatott, hogy milyen az amikor valakinek ilyen hangja van. Aztán amikor elkezdtem vele játszani, emlékeztettem magam a Blue Meanie-re. Emlékeztek a Blue Meanie-re a Sárga tengeralattjáróból és a kézre ami vele megy. Majd azokra a karakterekre gondoltam, akik teljesen kikészítettek gyerekkoromba és a Blue Meanie igazán kiborított. A Child Catcher-től a Chitty Chitty Bang Bang-ig – tudod „Lollipops” és a többi. Tetszenek azok a karakterek, akik a felszínen nagyon barátságosnak tűnnek, és úgy gondolnak magukra mint egy érzelgős bolondra és romantikusra, majd ki akarják kaparni a szemed. Tetszik ez az ötlet és ez az ahonnan Aro származik. És amit a magnetofonra mondtam az köztem és a között marad, akié a magnetofon. (Nevet)

Most hogy vérfarkas helyett vámpírt játszhattál, kielégítőbb volt?
Michael Sheen:
Ahogy azt korábban mondtam, a kosztüm sokkal jobb vámpírként. Már egy ideje figyelem a vámpírokat és végre én is megkaptam a saját tépőfogaimat, bár nekünk nincs, ugye? De nem, remek volt egy kicsit a másik oldalon lenni.

Dakota, a negyedik könyv még nincs megírva, szóval mint rajongó mit szeretnél merre tartson a karaktered?
Dakota Fanning: Az utolsó, negyedik könyv kész van, szóval a karakterem – mindannyiunkat látjuk majd az utolsóban. Azt hiszem a végső csatában fogja elérni a csúcspontját, amit nagyon király volt a könyvben olvasni.
Michael Sheen: Persze, ott van a titkos Twilight film, amiről senki sem tud és amiben sok, sok olyan dolog történik amiről nem tudsz. (Nevetés.)

Jamie, el tudnád mondani és leírni, hogy mi a Volturi?
Jamie Campbell Bower: Alapvetően a vámpír kormány vagyunk azt hiszem. Ott vagyunk, hogy az összes vámpírt kordában tartsuk. Az emberek úgy írnak le minket, mint az ördögöket. Nem mondanám szükségképpen, hogy ördögök vagyunk. A kormány vagyunk és nem mindenki szereti a kormányt, ami rendben van. Szóval itt vagyunk, hogy mindenkit féken – tartsunk. Nélkülünk – ahogy korábban is mondtam – teljes anarchia alakulna ki. Vámpír anarchia lenne. Szóval itt vagyunk, hogy főleg a Cullen-ékat kordában tartsuk. Itt vagyok én meg Michael és Chris Heyerdahl, mi Marcus-t, Aro-t és Caius-t alakítjuk, és ott ülünk azokon a hatalmas trónokon, aztán ott vagy te (Dakota), Charlie (Bewley) és Dan (Cudmore). Ők a hírnökeink.
Michael Sheen: Elég izgalmas, hogy Dakota Fanning ,,szörnynek” hív téged.

Cameron, beszélnél a
karakteredről, Dakotával való kapcsolatodról, arról, hogy milyen erőd van és hogy mit kell a karakterednek csinálnia?
Cameron Bright: Dakota és Én vagyunk a csatlósok, de ez elég vicces, mert Dakota a legfélelmetesebb az összes Volturi tag közül. Neki van a legrosszabb képessége, de nem a szó szoros értelmében. Mi vagyunk a csatlósok. Leginkább azt csináljuk, amit mondanak nekünk. Mint Alec, én vagyok az egyetlen, aki nem igazán fél tőle, de azért egy kicsit mégis. Úgy értve, hogy nem félek kimondani amit akarok ott, ahol mindenki más figyel arra, hogy mit mond. Felix és Demetri ahogy mond valami rosszat, csak rájuk néz és ők egyszerűen csak befogják és nem mondanak semmit. Testvérek vagyunk. Alapvetően ennyi. Ez eléggé kifejti. Szerencsére mi egyáltalán nem veszekszünk vagy rosszban lennénk.

Jamie, hogy hasonlítanád a Harry Potter jelenséget a Twilightéhoz? Úgy tűnik mindegyiknek saját szabályai vannak.
Jamie Campbell Bower:
A Twilight jelenség mozi szempontjából viszonylag fiatal, szóval még mindig elég sok növekedni valója van a filmnek és még sok kapcsolat van amit ki kell alakítani a stáb és a csapat között, míg a Harry Potter-t már tíz éve csinálják. Az egy gépezet. Odamész megcsinálod a dolgod, majd eljössz, amíg a Twilight sokkal inkább a kutatásról és a megtalálásról szól.

Te vagy Harry Potter?

Jamie Campbell Bower:
Én vagyok Harry Potter. (Nevetés.)

Tudnátok mindannyian a karakteretek különleges erejéről beszélni és ha a való életben lehetne erőtök mi lenne az? Illetve Cameron és Dakota, a karakteretek testvérek. Ki az idősebb?
Cameron Bright:
Azt hiszem ikrek vagyunk. (Dakotának) Ugye?

Hány perc a különbség?

Dakota Fanning:
Hány perc?
Cameron Bright: Nem tudom.
Dakota Fanning: Több ezer évesek lehetünk, szóval azt hiszem már nem igazán számít.
Cameron Bright: Különleges erő – kikapcsolom az emberek érzékeit. És az az erő amit a való életben szeretnék az, hogy meglehessen bármilyen különleges erő amit akarok. Az én erőm az lenne, hogy az összes különleges erőt birtoklom a világon. Ez valami olyasmi – Nem tudom. Nem tudok beszélni.
Dakota Fanning: Az én különleges képességem, hogy csak ránézek valakire és fájdalmat okozok nekik. És ha lehetne erőm, az a gondolatolvasás lenne.
Jamie Campbell Bower: Nekem nincs erőm. Ha lenne erőm az életben, valószínűleg olyasmi lenne, mint a repülés, az király lenne. A-ból B-be jutni sokkal gyorsabb lenne, mint gyalog menni mindenhová. Sokkal gyorsabb.
Michael Sheen: Az én erőm az, hogy hallom az emberek gondolatait, ha hozzájuk érek. Való életben azt szeretném, ha meglenne arra az erőm, hogy úgy tűnjön, hogy 3 cm-rel magam mellett állok. (Nevetés.) Ugratás!

Ez nagyon sajátos és szokatlan volt.
Michael Sheen: Most is azt csinálom. Igazából megvan ez a képességem. Hogy még jobban megbolondítsalak.

Szóval most itt vagy?
Michael Sheen: Igen.

Kihívást jelent olyan karaktereket játszani akik kétszínűek, mert erre kerül a sor, ha Cullen-ékről van szó, valamint jó dolog olyan karaktert játszani, akik ennyire megfélemlítőek?
Dakota Fanning: Igen. (Nevet.) Igen, jó buli.
Michael Sheen: Mérsékelnünk kellett Dakotát. Túlságosan is gonosz volt. A természetes személyisége túl gonosz, ezért mérsékelnünk kellett a hangját.
Dakota Fanning: (Nevet.) Igen, jó volt egy félelmetkeltő karaktert alakítani, valami mást mint amit általában csinálok. Illetve ő az erejét nem a jóra használja, ami még egy másik dolog ami érdekes volt a számomra.

Mivel az ütemterv betartása nagyon fontos, kellet lemondanotok szerepeket, vagy hogy látjátok, a Twilight-nak köszön
hetően több szerepet kaptok?
Jamie Campbell Bower: Elfogadok amit tudok. Jó dolgozni. Nem kellett visszautasítanom semmit.
Cameron Bright: A menetrendem egyértelműen betelt már csak ennek a filmnek a munkálataival – például a találkozókkal. Voltam Ausztráliában és Rómában, Jamie is volt Rómában és még néhány ember volt Ausztráliában és Chichago-ban. Egy csomó mindent csináltunk, mint például beszélgettünk meg autogramot osztottunk és hasonlók. Nekem, ez oltári. Nagyon jó buli. Emiatt kimaradhatok a suliból. (Nevetés.) Nem, ez óriási. Ahogy Jamie mondta, mi még mindig várakozunk. Minden nap vannak meghallgatások és hasonlók szóval csak várunk. Vegyetek fel. (Nevet.)

Tegyük fel, hogy akkor is a vámpír kormány lennétek ha már nem forog a kamera. A forgatáson a szereposztásból meg kellene valamelyik tréfacsinálót vagy mókamestert büntetni?
Jamie Campbell Bower: Én Chris Heyerdahl-t szeretném megbüntetni – nem szexuálisan. Ez eléggé pajkosnak hangzott, nem?
Cameron Bright: Ahogy a forgatáson beszélnek, nem igazán tűnik pajkosnak. Nagyon vidáman beszélgetnek egymással. Nem tudom. Ez egy kicsit fura – kit akarunk megbüntetni – az egyik őrt aki a háttérben van.
Michael Sheen: Chris Weitz-t lehetne megbüntetni néhány igazán szörnyű viccért. Teljességében, nem igazán, nem, ők egy nagyon aranyos társaság, nagyon törvénytisztelők.

Most, hogy beléptetek ebbe a Twihard gépezetbe milyen volt ez nektek, valamint, rajongtatok már valamiért annyira, mint ahogy a fanok rajonganak a Twilightért?
Michael Sheen: Még nem igazán tapasztaltam meg ezt a rajongást. De, bementem egy boltba L.A.-ben, hogy vegyek egy farmert és bementem a próbafülkébe, hogy felpróbáljam. Mindig egy kicsit idegtépő amikor kijövök a próbafülkéből, hogy belenézzek a tükörbe és szeretem, ha ez privát. Ahogy kijöttem, ott állt egy nő remegve, hogy „Te vagy Aro, ugye?” és én újra visszabújtam a próbafülkébe. Whoooo! Ez igazán az egyetlen élményem ezzel kapcsolatban. Kivéve amikor bemegyek a lányom szobájába – Twilight és New Moon képek vannak mindenfelé – és látok egy rólam készült képet, amit azt hiszem csak szánalomból tett ki. (Nevetés.) Legyen apa is ott fent.

Miközben nőttetek fel volt valami amiért rajongtatok vagy még mindig rajongtok?
Cameron Bright: Nem, nem annyira mint ahogy az emberek ezzel a filmmel kapcsolatban. Szeretem a cipőket. Talál erre lehet mondani, ezen kívül, nem, nem igazán.
Dakota Fanning: Én rajongok a gyereknevekért, hogy az emberek, hogy nevezik el a gyerekeiket. Rengeteg ember gyerekének a nevét tudom. (Nevet.) De általánosságban a neveket szeretem.

Mi a kedvenced?

Dakota Fanning: Túl sok van. 4 éves korom óta tervezgetem, hogy fogják hívni a gyerekeimet. Listám van lány és fiú nevekből. Nagyon vicces.
Michael Sheen: Igazán szeretem azokat az állatneveket amelyek nem is nekik valók – a lányom például ragyogó névadásban, állatoknak, akiknek emberi neveik vannak, például van egy macskája akit Clive-nak hívnak. Ezt szeretem.
Dakota Fanning: Ez aranyos.
Michael Sheen: Szeretem. És vagy egy egere, akit Bob-nak hívnak.

Dakota, olyan valakinek lenni, akinek ennyi tapasztalata van, tud abban rajongó is lenni?
Dakota Fanning: Főleg belemenni ebbe a filmbe egy olyan szereplőgárdával, akik már igen jól ismerik egymást, hiszen ők már csináltak egy filmet. Te mindig olyan vagy, mint az új gyerek, az új személy aki a forgatásra jön, de ők annyira kedvesek és befogadóak voltak. Ők egy igazán remek gárda, szóval elég nehéz volt lenyűgözöttnek lenni, még akkor is, ha nagy rajongójuk vagy és izgatott, hogy találkozhass velük. De ők nagyon kedvesek és nagyon gyorsan össze tudtok barátkozni.

Kíváncsi lettem volna, hogy bementetek-e a Hot Topic-ba, de csak rázzátok a fejeteket. Amikor leszereződtetek tudtatok az árukról – az arcképekről, a poszterekről, a játékokról és a többi ilyen dologról?
Cameron Bright: Vicces volt, mert amikor megjelentem, csináltunk egy fotózást és ők mondták, hogy „Oké, a profilodat fogjuk fotózni.” Én meg ,,Rendben”, erre ők „Igen, a babáknak lesznek”, én pedig ,,Várj egy kicsit, babát készítenek rólam” és ők meg ,,Valószínűleg”. Olyan volt, legalábbis nekem, hogy a színész egyik célja, hogy legyen róla egy akciófigura egy meghúzható zsinórral, ami az egyik mondatodat mondja. Ez azoknak a furcsa dolgoknak az egyike ami szerintem nagyon vicces, ha van egy az éjjeli szekrényeden, és amikor az emberek bemennek és azt mondják, hogy ,,Komolyan van egy babád magadról?” én meg „Igen”. De nem, ez elég őrült. Nálunk otthon nincs Hot Topic, de van egy másik üzlet, a Spences és amikor bemész, akkor olyan, hogy „Hello Rob, hello Rob, hello Rob, hello Taylor, hogy ityeg?”. Mindenhol ott vannak ezek a cuccok. Nem tudom. Elég őrült.
Michael Sheen: Nekem napok maradnak ki, amikor a Lucian babám harcol az Aro babámmal. (Nevetés.) Együtt tartják a tea partijukat. Szeretnek harcolni. Munkákat vesztek emiatt.
Cameron Bright: Ez egy szeretlek-utállak kapcsolat.
Michael Sheen: Aztán van… Dakota, mi volt a te babád? Dakota babája a…?
Dakota Fanning: Ó, Dreamer.
Michael Sheen: Dreamer átjön és beszélgetünk. (Nevetés.) Aztán verekszünk.

A Volturi babákkal játszik… Dakota, azt hallottam, hogy bálkirálynő voltál a középiskoládban. Hogy tartod egyben azt az igazi iskolás életet, ami a legtöbb színészettel foglalkozó gyereknek nincs meg?
Dakota Fanning: Igen. Nos, én junior vagyok, szóval nem lehetek a bálkirálynő, de én voltam a hercegnő. Úgy gondoltam nagyon fontos, hogy legyenek középiskolás élményeim. Ez valami olyasmi volt, amit akartam. Úgy hiszem nagyszerű, hogy meg van ez az egyensúly a teljesen normális és a teljesen abnormális élet között. Nem igazán látok okot, hogy mért ne csinálhatnám mindkettőt és szerencsés vagyok, hogy olyan iskolába járhatok ahol elengednek. Nem tudom, hogy van-e egy ’Hogyan csináld’ útmutató arról, hogy én hogyan egyensúlyozok a kettő között. Ez csak megtörtént és remek barátaim és családom van és mindkét világból a legjobb.

Dakota, megint Kristen-nel dolgoztál a The Runaways-ben. Az, hogy már dolgoztatok együtt, megkönnyítette a részvételt a filmben a New Moon után?
Dakota Fanning:
Igen, nagyon jó volt Kristen-nel a The Runaways-t csinálni a New Moon után. Nagyon jó barátok lettünk és nagyon közel kerültünk azok az élmények közben amiket ebben az évben átéltünk. Nem kérhetnék nála jobb személyt arra, hogy egyhuzamban három filmet csináljunk együtt. Nagyon jó volt, hogy ismertük egymást, így nem voltunk teljesen idegenek egymás számára amikor a The Runaways-t csináltuk.

Cameron, te nem dolgoztál Vancouver-ben bár Brit-Kolumbiából származol. Olaszországban voltál, hogy ezen dolgozz, igaz?
Cameron Bright: Nem. Nem mentem Olaszországba. Vancouver-ben dolgoztam. Dakota volt az egyetlen négyünk közül, aki Olaszországba ment.

Szóval az összes belső munka Vancouver-ben volt?

Cameron Bright: Igen az összes belső munkát a gyönyörű Vancouver-ben csináltuk.

Szóval nem voltál Olaszországban?
Cameron Bright:
Legalább bent voltunk mert elég biztos vagyok abban, hogy az idő felében esett az eső. Nem, jó buli volt. Úgy értem ez csak egy tócsa fölötti átugrás volt számomra, mert Vancouver Szigeten vagyok. Egyáltalán nem bánom, hogy ott kell dolgoznom. Úgy értem odamegyek, látom a barátaimat és hasonlók. Óriási.

Jamie, úgy hallottam, hogy az utolsó két Harry Potter film elég különböző egymástól. Észre vettél valami különbséget az első és a második rész munkálatában?
Jamie Campbell Bower:
Még mindig dolgoznak rajta. Egyszerre forgatnak, mert egyértelműen sok idő kaptak és mindkettőt egyszerre kell csinálniuk. Amikor csak tudják ezt csinálják, de én nem vettem észre különbséget.

Kit játszol a Harry Potter-ben?

Jamie Campbell Bower:
Gellert Grindelwald. Ő Dumbledore régi barátja, esetleg szeretője.

Mennyit vagy benne?

Jamie Campbell Bower: Jelenleg csak 1 hetet dolgoztam rajta. Azt hiszem lesz még kb. 1 hetem.

Szerepel több éneklés a jövőben?

Jamie Campbell Bower: Játszom egy bandában, szóval több zene fog kijönni.

Valami a színpadon vagy ehhez hasonló?

Jamie Campbell Bower: Jelenleg nem. Talán egy nap.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More