About this blog

Entertainment Weekly - Breaking Dawn Part 1 - Őszi mozielőzetes

Az Entertainment Weekly-nek Kristen Stewart, Robert Pattinson és Bill Condon a Comic Con-on mesélt a Breaking Dawn Part 1-ről.

W magazin - Kristen Stewart megnyílik

"A tényleges utolsó jelenet után úgy éreztem, hogy bele tudnék ugrani az éjjeli égboltba és a testem minden pórusából fény áradna. Sose éreztem még magam olyan könnyűnek."

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 rajongói panel

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner,Bill Condon, Nikki Reed, Julia Jones, Elizabeth Reaser és Ashley Greene részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Kristen Stewart, Robert Pattinson, Taylor Lautner és Bill Condon részvételével.

2011 Comic Con - Breaking Dawn Part 1 Sajtótájékoztató

Ashley Greene, Elizabeth Reaser, Nikki Reed, Julia Jones és BooBoo Stewart részvételével.

Entertainment Weekly - A nászutasok

Mintha csak tegnap lett volna, hogy Bella 17 éves volt, Edward pedig 103. A Twilight Saga most a végéhez közeledik az év végén bemutatásra kerülő Breaking Dawn Part 1-nal.

Harper’s Bazaar – Robert Pattinson és Kristen Stewart vad útja

Az Twilight-tal a fiatal színészek a reflektorfények kereszttüzében találták magukat. Most, hogy a New Moon-ban a karaktereik szétválnak, nem tudtak volna közelebb lenni egymáshoz.

Entertainment Weekly - Teljes Napfogyatkozás

A perzselően szenvedélyes franchise sztárjai összegyűltek, hogy kitálaljanak az új Twilight mozifilmről, Oprah-ról, szerteágazó karrierjükről és (igen) az egymás iránt érzet intenzív érzéseikről.

Nylon Magazin – Az Új Generáció

Ashley Greene – vagy Alice Cullen azoknak, akik őt csak a Twilight karaktere révén ismerik - olyasfajta jellegzetességgel rendelkezik, ami megnyer, elbűvöl egy egész szobányi embert.

Details Magazin - Robert Pattinson Twilight-on kívüli élete – Az elveszett fiú

A megasztár sajnálatát fejezi ki a 80-as évek pornójának elmúlása miatt, felfedi a trópusi betegségek iránti elragadtatását, és arról álmodik, hogy tapogatja egy nőstény elefánt – ismét.

Interview Magazin (2009) - Kristen Stewart

"Fura egy fiatal gyerektől elvárni olyat, hogy megmondja, a színészettel akar foglalkozni. Nem hiszem, hogy ez egy természetes hajlam volt részemről, inkább olyasmi, amibe beleszerettem."

USA Today - A Twilight rajongók Team Meyer pártiak

Mikor Stephenie Meyer besétál egy szobányi Twilight rajongó közé, nincs kétség afelől, hogy számukra vitathatatlanul ő a vámpír királynő.

Rolling Stone – Tindézser farkas

Taylor Launter vad utazása, a harcművészetektől az Újholdig

Interview Magazin – Kellan Lutz

Színész, akció-mozisztár, farmer, Calvin Klein alsónemű modell, és fejlődő motivációs előadó, Kellan Lutz a pillanat embere.

Usa Today – A stáb, amely mozgásban tartja a Twilight gépezetét

A színészeket nem hozta zavarba a sikoltozó imádata a többségében női közönségnek, akik sokan fekete Twilight pólóban voltak - mind a Team Edward, mind pedig a Team Jacob kellőképpen képviselve volt

Flare Magazin – Dakota Fanning

„Nem próbál meg gyorsan felnőni, sok embertől eltérően Hollywoodban. Az életében ott van ez a kettőség, mikor igazán felnőtt lehet és egy egész filmet visz a hátán, de ő is csak egy átlagos tizenéves lány."

2010. február 27., szombat

"The Twilight Saga: New Moon" Beverly Hills-i Sajtókonferencia – Farkasfalka interjú

Alex Meraz (Paul), Chaske Spencer (Sam), Bronson Pelletier (Jared) és Kiowa Gordon (Embry) alkotja a Twilight Saga: New Moon Quileute farkasfalkáját.

Ma a Los Angeles-i sajtókonferencián a srácok mindenféle újságíró kérdésére válaszoltak, köztük az enyémekre is.

A fiúk mindenféle témáról beszélgettek, például arról, hogy hogyan birkóztak meg a hideggel, milyen volt a félmeztelen jelenetek forgatása és hogyan lettek szinte testvérekké.

Volt valamiféle farkaskiképző tábor, vagy az izmaitok maguktól néznek ki ilyen jól?
Spencer:
Nem, kötelező volt edzésekre járnunk. Kábé egy órákat edzettünk, szereztek nekünk egy edzőt. Az a srác készített fel minket, aki a 300 című filmnél is segédkezett. Belevetettek minket az edzésbe, ami talán egy óra tíz percet tartott és volt benne sok körkörös edzés és izomépítés. Ezen kívül sokat is kellett ennünk. Hatszor ettünk egy nap, három fehérjeturmixot naponta.
Meraz: És Chaske-nek köszönhetően nagyon sok almás pitét is ettünk.
Spencer: Igen, desszertet is. Ja, én voltam rájuk rossz hatással.
Pelletier: Erőnléti edzéseket csináltunk, állóképesség javítást, súlyzós edzést, sok kardiót. Elég erőteljes volt.
Meraz: Ez egyértelműen elengedhetetlen volt a kötődés szempontjából is. Nagyon sokat segített abban, hogy megépüljön az a bizonyos kémia, ami látszik a képernyőn is. Jó buli volt. Támogattuk egymást, de hülyültünk is egymással – tudod, hogy ki tudja a legtöbb fekvőtámaszt csinálni, vagy ilyesmi. Ez tényleg sokat segített a karakterünk megformálásában.
Spencer:Szerintem a „kémiát” tényleg láthatod a vásznon. Mindannyian jól kijövünk egymással, és ez nagyon klassz és meglepő, mert néhány filmnél egyszerűen nem jössz ki a többi emberrel, de ebben az esetben a jó embereket választották.
Meraz: Szeretlek haver! Szeretlek Apu!
Pelletier: Egyértelműen olyan, mint egy csapat bátyó, az tuti.

Nem okozott nektek gondot, hogy jól nézzetek ki póló nélkül az esőben és a reggeliző asztal körül. Beszélnétek ezekről a jelenetekről?
Spencer:
Az eső elég kemény volt. Egy bizonyos pontnál mindannyian összebújtunk, hogy a testünket használjuk arra, hogy melegben legyünk. Túl kellett lennünk rajta, érted.
Meraz: Szerintem Bronson tudta a legjobban megmagyarázni. Azt mondta, hogy üvegvágó boltot nyitottunk.
Spencer: A mellbimbóink kőkemények voltak.
Pelletier: Ja, az tuti. Ráadásul ennek tetejébe még ott volt a „műeső” is. Az sem felmelegített eső volt, ne feledd. Hideg eső hullott ránk, egész eső-takaró. Elég durva volt.

A reggeliző asztalos jelenet elég érdekes volt, mert ez a nagy „kirobbanás” következménye volt, szóval azzal mi a helyzet?
Spencer:
Számomra itt válik láthatóvá mindannyiuk karaktere. A szerepünk itt kel életre. Látod Paul karakterét, Bronson-ét, mindannyian életre kelnek, beszélgetnek – aztán még ott van a csókjelenetem Tinsel Korey-val, ami szintén elég jó volt.
Meraz: Hogy egy kicsit tovább mondjam, ez az első alkalom, amikor inkább emberinek látod őket. Látod a kapcsolatukat, hogy ők testvérek. Ezelőtt minden kicsit baljóslatúbb, több benne a sejtelmesség, ezelőtt látod azt a jelenetet, mikor megpróbálom megölni Bellát. Úgyhogy itt látod először az élénkséget, a játékosságot, ami szerintem nagyon kellett.
Pelletier: Tudod, megmutatja az egyértelmű bajtársiasságot köztünk.
Spencer: A humorérzék. Itt látod igazán a kémiát.

Tovább kellett folytatnotok az edzést az Eclipse-re? Nem volt megengedve nektek egy kis pihenőidő a filmek között? Mennyire volt nehéz ezt az állapotot fenntartani?
Meraz: Kábé négy hónap volt…….elég nehéz.
Spencer: Nehéz ezt fenntartani, mert sok múlik az étrenden. Ez kemény.
Pelletier: Főleg diétázás, az nagyon fontos.

A kötödésről beszéltetek – lazulni is falkaként jártok?

Spencer:
Naná.
Pelletier: Persze, természetesen. Imádok ezekkel a srácokkal lógni.
Spencer: A film ütemterve, nagyon nagy. Rengeteg stábtag van, úgyhogy mindenkivel nem tudtunk együtt bulizni, végül egymással lógtunk. Jó volt.


És mit csináltatok V
ancouver-ben?
Spencer: Bowlingozni mentünk. Klassz volt.
Pelletier: Állandóan filmeket néztünk. Elmentünk táncolni, mindenféle.
Spencer: Klubok, edzések együtt, filmek.

Ugyanabban az épületben is laktatok?
Meraz: Igen, ugyanabban a hotelben voltunk. Még a forgatáson kívül is sms-ezünk egymásnak, felhívjuk egymást, csak hogy tudjuk, hogy mindenki életben van. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Tényleg törődünk egymással, és ez fontos. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy olyan filmet csinálhatunk, ahol a szereplőtársak tényleg odafigyelnek egymásra. Elkötelezettek vagyunk az Eclipse és a többi készítése iránt, ez pedig igazán nagy segítség volt hozzá. Szerintem az emberek ezt észre fogják venni a vásznon is.
Spencer: Azt kell megértened, hogy ezen mind együtt mentünk keresztül. Nem csak külön személyek vagyunk ebben az egész Twilight jelenségben, úgyhogy ellenőrizzük egymást, hogy mindenki rendben van. A figyelem meg tudja zavarni az emberek fejét. Senki nem ad a kezedbe egy könyvet, hogy hogyan juss keresztül ezen, úgyhogy figyelünk arra, hogy mindenki rendben legyen.
Meraz: Azért ne sírj értünk. Ne ejts értünk könnyeket.
Spencer: Igen, nagyon boldogok vagyunk.

Pozitív irányba befolyásolta ez az életeteket? Az emberek igazán fel vannak tüzelve, ha találkoztok velük?
Spencer: Nos, az a klassz, hogy ezzel tudunk segíteni az embereknek. Ha találkozol bizonyos emberekkel, az nagyon klassz. Emlékszem, mikor gyerek voltam találkoztam néhánnyal, a „hőseim” közül, és az olyan volt, hogy: „Oh, ezek nagyon rendes fickók, nagyon klassz emberek.”
Pelletier: Csináltam egy csomó „Make-A-Wish Alapítvány” dolgot. Tudod, felvidítani valakinek a napját – ha van efféle erőd, akkor az nagyon jó.
Meraz: Én úgy gondolom, hogy mint az amerikai őslakosok képviselői ebben a franchise-ban, felelősek vagyunk azért, hogy ne legyünk rosszul ábrázolva. Mi jelenítjük meg az őslakosokat, és ez az, amit látni fognak. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy átírjuk a hollywoodi felfogást az amerikai őslakosokról, ami ugye a szélfutta hosszú haj, a nemes lelkű emberek……
Spencer: Bőr és tollak.
Meraz: … bőr és toll időszakok. Szóval most látsz valamit a kortárs beállításból, és látod, hogy milyenek vagyunk embernek. Ez nagyszerű. Azt hiszem, ez szuper dolog.

Majdnem embernek…
Meraz: Igen, igaz, majdnem embernek. De nem lettünk „démonizálva”, ami fontos. Nagyon ízléses módon van megcsinálva minden.
Spencer: Úgy értem, ez lesz az év egyik legnagyobb mozija. Istenem.

Mi az, amit közvetíteni szeretnétek az amerikai őslakos kultúrából ennek a filmnek a segítségével?
Meraz: A szereplőválogatási folyamat alatt, mikor arra vártam, hogy halljak valamit a felől, hogy megkaptam-e a szerepet, vagy nem, volt nálam egy átmeneti időszak… imádkoztam minden este. Engedélyt kértem ahhoz, hogy képviselhessem a Quileute törzset. Nagyon sok jó gondolatot adtam bele. Lényegében, még ha beleviszünk egy kis mitológiát is, a készítők elképzeléseit és ezt összekeverjük a fantáziával, még akkor is a kultúránkból merítünk. Indiánnak lenni, ez olyasmi, amivel tisztában kell lenni és engedélyt kell kérnünk a múlt, a jelen és a jövő embereitől ehhez. Ez egy nagyon tudatos dolog. Az indiánoknak megvan a joguk ahhoz, hogy megvédjék a saját történeteiket.
Spencer: Mindannyian indiánok vagyunk. Mind azok vagyunk. És nem azt mondom, hogy amerikai indiánok. (Pelletier-re mutat) Ő Kanadából jött.
Megpróbáljuk jól képviselni a törzset, mert mindannyian nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, és kortárs módon képviselhetjük a fajunkat, és ez természetesen sok felelősség jár. Persze olyan ajánlatokat is kapunk, amik nem jellemzőek az indiánokra – néhány szerep, ahol nem kell indiánt megjeleníteni. Nagyon szerencsések és áldottak vagyunk ezért. Sok van, amit le kell tennünk az asztalra. Ráadásul mi is más szemszöget képviselünk. Mind más látásmódban gondolkozunk, mint indiánok. Az élethez fűzött reményeink is mások. Szeretjük Stephanie műveit, nagyon jól képviselt minket. Áldottak vagyunk, hogy itt lehetünk.

Úgy látszik, hogy az amerikai őslakosokat mindig bölcs, öreg embereknek mutatják. Az egyetlen szexi indián, akit valaha is láttunk, az Adam Beach. Nektek srácok, ez biztosan nagyon izgalmas érzés. Másrészről indiánnak lenni azt is jelenti, hogy kötődtök a szárazföld állataihoz. Miután vérfarkast játszotok, éreztek valami eltérést abban, ahogy az állatokhoz viszonyultok – prérifarkasok, farkasok?
Spencer: Nos, itt is muszáj, hogy meglegyen az egyensúly. Sok olyan indiánt ismerek, akik ügyvédek, és orvosok, akik nem hordják a hajukat mindig fonatokban. Szerintem ez egy félreértés rólunk, amit Hollywood és a pop-kultúra teremtett, beskatulyázás. Nem vagyunk mindannyian ilyenek.
Meraz: Hollywood, ők hitték azt, hogy Adam Beach az utolsó indián, aki maradt.
Spencer: Sok szerepben alulmaradtam amiatt a fickó miatt. (nevet)
Meraz: Pontosan, ja, mi mind kihaltunk, kivéve Adam Beach. Már majdnem berakták őt a Smithsonian múzeumba, mint az utolsó élő indiánt. Szóval nagyon klassz, hogy az emberek utánanéztek a dolgoknak. Nagyon sok köszönet Rene Haynes-nek – ő egyfajta összeköttetője volt az indiánoknak, aki csatlakozott a szereplőválogatáshoz. Joseph Middleton csinálta az igazi válogatást, de Rene még azelőtt kiválasztotta Chaske-t, és engem is. Tudja a dolgát. Ez egy okos dolog volt a Summit-tól. Tényleg biztosra mentek abban, hogy jól csinálják meg a farkasfalkát.

Milyen zenét hallgattatok, hogy ráhangolódjatok arra, hogy megöljétek Bellát?
Meraz:
Sok rap-et és hip-hop-ot.
Spencer: Az edzés időszak alatt sok Beastie Boys-t, Metallica-t, Linkin Park-ot hallgattunk.
Meraz: 50 Cent! Fitty!
Spencer: Muszáj említenünk Fitty-t is. Aztán én a New Moon alatt sok Mazzy Star-t hallgattam.
Meraz: (énekel) „Faaade into you…”
Spencer: Pontosan!
Meraz: Haver, ez elég csöpögős, testvér. Tiszta emo!
Spencer: Így kell ennek lennie, ember!
Meraz: Azt hiszem, hogy láttalak egy kicsit sírni. Szerintem láttam egy kis könnyet, tesó! Hadd segítsek.

Tudnátok jellemezni a kapcsolatotokat Jacobbal a filmben? Mert vannak részek a filmben, mikor fél a közeletekben lenni, aztán máskor meg úgy tűnik, hogy klasszul elvan veletek.
Pelletier: Ő olyan, mint a kisöcsénk, nem?
Gordon: A filmben ő a legjobb barátom. Nekünk elég ijesztő látni ezeket a srácokat. Mi átlagos srácok vagyunk, ezek a csávók meg csak rohangálnak körbe félmeztelenül, és mi azt hisszük, hogy ez valami banda, ők meg azt hajtogatják, hogy ők tartják fent a békét a törzsünkben és hasonlók.
Spencer: Mi segítettünk neki az átalakuláskor. Ő nem akart vérfarkassá válni. Egyikünk se akart. Csak úgy megtörtént, ezt kell kezelnünk. Mikor a Cullen-ek felbukkantak, akkor kezdünk el átváltozni. Az én karakterem, ő volt az első, aki átváltozott, szóval az én kapcsolatom ezekkel a srácokkal – én olyasmi vagyok, mint egy báty, a tanácsadó, az apafigura, hogy segítsek nekik. Olyanok vagyunk, mint egy csapat fiútestvér, mint egy rock-banda, aztán hirtelen Jacob is elkezd átalakulni, és sok döntést meg kell hoznia és csatlakoznia kell hozzánk. Körbevesszük őt, és elmondjuk, hogy ez nem annyira rossz.
Meraz: (nevet) Ez nem olyan rossz, tesó!
Gordon: Ez nem rossz, haver!
Meraz: Ez olyan, mint átmenni a pubertáskoron, ez az, amit el kell mondanunk Jacob-nak. Csak olyan, mint átmenni a pubertáson. Szőrösebb leszel, a dolgok meg fognak változni, de túl leszel rajta…
Spencer: Sok robbanásszerű növekedés…
Meraz: Ja, robbanásszerű növekedés, de rendben leszel, tesó.
Spencer: Furán fogod érezni magad…
Pelletier: A hangod is elkezd megváltozni…

A filmben mindegyikőtöknek van tetoválása. Van igazi tetoválásotok is, vagy szeretnétek-e?
Meraz: Mindegyikünknek van tetoválása.
Spencer: Mindenkinek van igazi tetkója.
Meraz: Amit három órába telt, mire el tudtak fedni. Egy dologról beszélgettünk, hogy talán, attól függ, hogy merre tart ez a dolog, ha vége lesz a filmeknek, arra gondoltunk, hogy megcsináltatjuk a farkas-falkás tetkót.
Spencer: Ja, ez mindannyiunk számára igazi élmény volt.
Meraz: Egy mérföldkő.
Spencer: Egy mérföldkő. Megváltoztatta az életünket.

Taylor is megcsináltatja a tetoválást?
Spencer: Oh, én nem beszélhetek a nevében. (nevet)
Meraz: Talán ha betölti a 18-at, mire megcsináltatjuk.

Mi volt az első reakciótok, mikor először láttátok a szerepeteket a befejezett filmben?
Pelletier:
Mikor Paul átváltozott, én őszintén…
Meraz: Gatyát kellett cserélnie!
Spencer: Ja, nagyon klassz volt!
Pelletier: … Szó szerint libabőrös lettem. Azt mondtam: „Wow, ez elképesztő!” Nagyszerűen néz ki. Chris Weitz nagyszerű, nagyszerű munkát végzett, és a filmtrükkös csapat is.
Meraz: Ja, Phil Tippett. Nagyszerű munkát végzett a speciális effektekkel. Mindig is szerettem volna egy olyan filmben lenni, ahol nincs olyan sok CGI munka, de van benne valami földöntúli, ahol lehet valami szupererőm. Szóval számomra az, hogy átváltozhattam farkassá és küzdhettem, meg minden, az olyan volt, mint gyereknek a cukorkaboltban. Ennél többet nem is kérhettem volna.

A farkasok alkalmazkodtak hozzátok?
Mindenki: Oh, igen!
Meraz: Mindegyiküknek volt egy sajátos modora, amit Phil Tippett és a csapata csinált igazából, hogy biztos legyen az, hogy mindenki külön egyéniség. Láthatod a különbséget a farkasok között külsőleg, és ahhoz is alkalmazkodtak, hogy milyenek a karaktereink, és hogy mi milyen tulajdonságokkal rendelkezünk.
Spencer: És a szemeink. A szemeink ugyanolyanok maradtak.
Pelletier: A mi igazi szemszínünk köszön vissza a farkasoknál is, ami nagyon klassz.

Vissza Jacob-hoz – ugyanúgy viselkedtetek Taylor-ral is, mint egymással, hecceltétek őt is?
Spencer: Naná!
Meraz: Persze, ez az, amiről beszéltünk. Taylor is mindennek a részese volt. Egy alkalommal ő vitt el minket bowlingozni. Mellesleg ő egy nagyon jó bowlingos. Egy kis tudni való tény róla.
Spencer: Ő egy jó srác. Ő tényleg egy jó srác.
Meraz: Ő rendben van. Jól szórakoztunk együtt, mindannyian. Taylor-nak is, ez az övé volt. Az első filmben inkább a Cullenek-ről és a kis családjukról szólt a dolog. Ez a film a farkasfalkáról szól, szóval szerintem ő nagyon kényelmesen érezte magát és egyértelműen szeretett volna több időt tölteni velünk. Jó volt. Mind kisegítettük a másikat, és klassz időt töltöttük együtt.
Spencer: Ő egy erőteljes színész. Egy nagyon jó színész, és szerintem ez a film el fogja őt indítani egy új szint felé. Jó színész, nagyon beleteszi a szívét a munkába. A testén is egyértelműen látszik, felszedett 15 kilót. Nagyon elkötelezett.
Meraz: Ha még nem tudtad volna!
Spencer: Ő az egyik legkedvesebb srác, akivel valaha találkoztam.

Srácok, nem feltétlenül ti vagytok a Twilight célcsoportja, de mit gondoltok a filmről?
Spencer:
Én a vancouveri repülőúton néztem meg a filmet, mert nem tudtam semmit a Twilight-ról. Aztán megkaptam a szerepet, és elkezdtem utánanézni a dolgoknak, és mikor a gépen voltam, akkor a megnézhető filmek közt volt a Twilight is, szóval megnéztem, és megértettem végre. Az gondoltam magamban, hogy: „Most már látom, hogy mi ez. Megértettem a vonzódást.”

És mi van a New Moon-nal?
Spencer:
Nem, meg fogom várni a teljesen befejezett filmet, mikor már a zene is hozzá van adva, meg minden. Várni fogok.
Riporter: Már kész van, mások már tegnap este megnézték.
Spencer: Oh! Akkor meséld el nekünk! (nevet)
Pelletier: Naná, meséld el!
Spencer: Milyen a filmzene?
Riporter: A filmzene nagyszerű! Imádom a filmzenét!

Ugye titeket hívnak a farkasfalkának, négyetek nagyon szorosan összetart. Szeretnétek ezt az egészet egy show-vá alakítani és turnézni ezzel? Készül belőletek akciófigura?
Pelletier:
Fogalmam sincs.
Spencer: Szeretem ezeket a srácokat, tényleg. Olyanok, mint a testvéreim, de másfajta projektekben szeretném őket támogatni. Mi nem vagyunk egy utazó cirkusz.
Meraz: Nagyon diplomatikus válasz, Chaske. Imádom.
Spencer: Így van, baby.
Meraz: Jó ember.

Taylor nem elsősorban amerikai őslakos, szóval tudtok arról beszélni, hogy mit tanítottatok neki az indiánokról, és hogy mit jelent ez számára?
Spencer:
Nagyon nyitott volt a dologra. Érti. Mi megtettünk mindent, amit tudtunk, és az biztos, hogy ő a megfelelő srác a szerepre. Tényleg ő a megfelelő a szerepre, és én mindenképpen védem őt.
Gordon: Olyan, mint a bátyánk.
Spencer: Mint a bátyánk. Nagyon szeretjük őt.

Mit mondanátok arról, amit tanítottatok neki?
Gordon:
Ez csak rám és Taylor-ra tartozik.
Spencer: (nevet) Sok mindent kérdezett a törzsekről, és ilyesmikről, erről tudtunk vele beszélgetni és elmondani – van néhány dolog, amit az én kultúrám szokott csinálni, erről meséltem neki, ő pedig nagyon nyitott volt ezekre a dolgokra.
Meraz: Erről van szó. Mi sem vagyunk Quileute-ok. A törzsek, ahova mi tartozunk nem a Quileute. Szóval számunkra képviselni ezt a törzset olyan volt, mintha nem is lennénk indiánok. Nem volt igazán jelentősége, mert nekik más szokásaik vannak, mint nekünk. Nem úgy működött a dolog, hogy nekünk kellett megtanítanunk neki, hogy hogyan legyen Quileute indián, mert mi sem tudtuk, hogy hogyan legyünk azok. Nekünk is csak a saját kultúránk volt, amit a film készítéséhez hozzáadtunk. Csak tisztában vagyunk azzal, hogyan tiszteljük a törzs mondakörét, és Taylor egyértelműen befogadó volt ezzel kapcsolatban.
Spencer: Taylor-nak is megvan a saját kultúrája, amiből meríteni tudott.

Akartok arról beszélni, hogy miként néztetek utána a Quileute-oknak, és hogy mit tudtatok meg róluk?
Meraz:
A meghallgatási procedúra alatt annyit kutattam a Quileute-ok után, amennyit csak tudtam, és megtudtam, hogy bálnavadászok voltak. Nagyon gyorsak voltak, és képesek voltak elmenni a washingtoni térségből egészen le San Diego-ig bálnára vadászva. Tanultam a mondavilágukról, a keletkezésük történetéről. A Quileute-ok a farkasoktól származnak, és emberekké változtak át, de vissza már nem tudtak változni. Így igaz, nem változtak vissza. Ez az a nézőpont, amin Stephenie változtatott, és hozzátett néhány dolgot, majd belehelyezte ebbe a képzeletvilágba.
Spencer: Lenyűgözött az az előadás, amit elmondtál. Nagyon érdekes volt.
Riporter: Bronson, Kiowa, mondanátok még valamit?
Pelletier: Körülbelül ennyit tudok, a bálnás dolgot találtam.

Kínos volt, hogy annyi időt kellett félmeztelenül töltenetek a filmben, vagy kényelmesen éreztétek magatokat?
Spencer:
Mindent, ami a hölgyeket a székekbe csábítja! (nevet)
Pelletier: Így van!
Meraz: Amit mondani szoktunk a srácoknak: „Srácok, nézzétek meg a filmet, mert a barátnőtök biztosan meg fogja.”
Spencer: Amit tudni kell, hogy akció is van a New Moon-ban. Szóval vigyék a pasikat, mert szerintem tényleg tetszeni fog nekik.
Meraz: Nincs más választásuk. A barátnőik úgyis ott lesznek.
Spencer: Nincs választásuk.
Meraz: De nem volt kínos. Addigra, mire elkezdtünk forgatni, addigra már úgyis póló nélkül edzettünk. Tudod, ez olyan, mint egy jelmez. Tényleg az. Felveszed, viseled, birtoklod. Nem ijedhetsz meg a saját testedtől. Nem akkor van itt az ideje ennek, amikor a kis piros fény villogni kezd és filmezni kezdenek téged.
Spencer: És ez segített abban is, hogy beleéld magad a szerepbe.
Pelletier: Pontosan. Amint kimentem a rövidgatyámban és póló nélkül, éreztem a szerepet, érted?
Meraz: Amint feltették a barnítót, éreztem. (nevet)
Pelletier: Jó öreg barnító. Végül mindig a zoknijaimon végezte.
Spencer: Azt a cuccot lemosni is nehéz.
Meraz: Szerintem motorolajat kentek ránk.
Pelletier: Próbálkozol és ki akarod mosni, és minden aranybarna…
Spencer: Minden barna és rézszínű, tudod. Mintha valakit legyilkoltak volna.

Igazából milyen hideg volt, és kapott mát valamelyikkőtök valamilyen ajánlatot, hogy szerepeljetek egy magazinban, vagy címlapon félmeztelen?
Spencer:
Persze. Tudod, ebben a francise-ban elég sokat látsz minket póló nélkül. Nincs több póló levétel. Itt van a filmen, már halhatatlan.
Meraz: Benne volt a szerződésben. „Vigyázat, tárgyiasítva lesztek.”
Spencer: Na ja. Csak egy darab hús vagyunk.
Meraz: De én csináltam a People magazinnak egy-két képet. De ez mind csak a film miatt van. Szóval külön emiatt a franchise miatt rendben van. Ha valami más filmet csinálnék, amiben öltönyben lennék, akkor biztos vagyok benne, hogy azt szeretnék hogy öltönyben legyek megjelenéseken és mindenfelé. Szóval, ez csak a film miatt van.

Mennyire volt hideg?
Meraz: Olyan nulla fok körül, esőben. Eléggé hideg. Nagyon hideg.
Spencer: Ahogy mondta, üveget tudtunk volna vágni a mellbimbóinkkal.
Meraz: Alapítottunk egy üvegvágó vállalatot. Wolfpack&Friends

2010. február 26., péntek

Eclipse: marketing és manőverezés

Korai tervek: WalMart, IMAX és egy esetleges sneak-peek az Oscaron

Bár az Eclipse-nek még négy hónapja van hátra a bemutatásig, a marketing gépezet a mérhetetlenül sikeres Twilight franchise harmadik része körül elkezdett beindulni és zsongani.

Nem lenne túlzó az a feltételezés, ha a Summit Entertainment bedobná az Eclipse-t a mozikba gyakorlatilag bejelentés nélkül a jövedelmező üzlet reményében. De az elaléló, demográfiailag homogén és jó összeköttetésű rajongóbázis ellenére a filmnek néhány akadállyal kell szembenéznie hogy kitisztuljon az kép vajon remélhetik-e hogy méltó ellenfele-e az elmúlt novemberben a mozikban több mint 705 millió dollár bevételt hozó első folytatás, a „The Twilight Saga: New Moon”-nak.
Egyrészt azért, mert ez lesz az első Twilight film, ami a hagyományos nyári kasszasiker szezonban fog debütálni. A június 30-ai bemutatási dátum miatt az Eclipse már be van szorítva olyan nehézsúlyú filmek közé mint az Iron Man 2, a Szex és New York 2, a Shrek a vége, fuss el véle és a Toy Story 3.

A hagyományos bölcsességgel ellentétben a folytatások nem mindig holtbiztos dolgok – különösen a harmadik részek. Miközben kevés arra az esély hogy az Eclipse a Keresztapa III-hoz hasonló bukássá válik, sok franchise már azelőtt megkapja az utolsó ajánlatát mielőtt az ideje lejárna.

Például a Mátrix: Forradalmak 2003. november 5-én került a mozikba és épp több mint 427 millió dollár bevételt hozott – jóval kevesebbet, mint elődje a Mártix: Újratöltve, ami majdnem 743 millió dolláros bevételt termelt világszerte. Az ok: az Újratöltve esetén úgy vélik, hogy jelentősen szárnyalt a 2003-as nyári bemutató és az agresszív marketing kampány miatt.

És ilyesmi a terv az Eclipse-re is.

Keverd a régi divatos kereskedelmi reklámfogásokat társadalmi kapcsolatokkal, tüzelve a kiéhezett rajongókat, itt van az amit a Summit-nak tennie kell, hogy biztosítsa a maximális élvezetet/durranást és a sokmilliós dollárokból a részüket.

1. Trailer-gyötrődés: Annyira nyilvánvaló, hogy az Eclipse első trailerét a mozikban Március 12-én a Remember Me nyitónapján mutatják be. Robert Pattinson főszereplésével egy másik Summit film, a Remember Me nyitóhétvégéje biztosan számíthat valamifajta lendületre ezektől a fanatikus Twilight fanoktól. A Summit Twitteren is ingerkedik, hiszen „az Eclipse rajongóknak kapcsolatban kellene maradniuk amiatt az információ miatt, hogy hol láthatják előbb majd [trailer-t] a hét folyamán.” Mire célozhatnak?

Esélyes az… Oscar Gála, március 7-én. Itt egy precedens ezen teória mellett: a Summit a New Moon trailerét hivatalosan a múlt évi MTV Movie Awards-on mutatta be, elhozták Pattinson-t, Taylor Lautner-t és Kristen Stewart a showra, hogy bemutassák azt. Ha a Summit elutasít minden információszolgáltatást a trailerrel kapcsolatban lehetőségeket keres, hogy még ennél is nagyobb hatást tegyen az Eclipse-szel, ahol be tudják mutatni? Jééé… talán ahol Lautner és Stewart megjelenik azon a hétvégén --- prezentálni az Academy Awards-on?

2. A szivárogtatás: Először ott volt az Eclipse poszter, ami sok figyelmet kapott mikor leleplezték 2009. November elején az American Film Market-en Los Angeles-ben, egy sokkal sötétebb napot ígérve a washingtoni Forks-ban (hivatalosan november 19-én fedték fel egy iPhone Twilight alkalmazást is, egy nappal a New Moon mozikba kerülése előtt).
Aztán tavaly év végén, miután befejezték az Eclipse forgatását, október végén a fotók elkezdtek megjelenni a neten. Alig több mint egy hete egy rakás kép mutatta Pattinson-t és Stewart-ot egy meghitt ölelkezésben az Eclipse-ből… amíg a Summit Entertainment nem követelte, hogy a különböző weboldalak vegyék le a kiszivárogtatott képeket.
A Summit egyik kezével elvesz, miközben a másikkal ad.

Az újonnan engedélyezett Eclipse képeken, amik most már kint vannak a Twilight szerelmes párja gyengéden csókolózik egy virágos mezőn. Ezeket nem szabad összetéveszteni azokkal a képekkel amiken maguk a színészek az ők-együtt-vannak-vagy-nincsenek együtt a valóságban a romantikus értelemben téma körül hancúroznak, ami gyötri a bulvársajtót a Twilight első nyitása óta.

3. Vidd IMAX-be: 2009. december 9-én épp mielőtt az Avatar berobbant volna a mozivásznokra, a Summit bejelentette, hogy az Eclipse lenne az első Twilight film amit IMAX-ben mutatnak be. Noha bizonytalan, hogy még az újramastereld Eclipse is válaszolni-e tud az Avatar sikerére javított/továbbfejlesztett formában, de minden bizonnyal növelné a presztízsét és értékét a zsúfolt nyári szezonban.

4. WalMart: Ami jól működik, ahhoz ne nyúlj hozzá… de lehet ezt fokozni jelenetek és interjúk hét perces világpremierjével az Eclipse-ből. Melyet a rajongók pontosan ezt fogják megtalálni a WalMart exkluzív The Twilight Saga: New Moon Ultimate Fan Edition DVD-jén.

Ez az egyik legrégebbi trükk a reklámtankönyvekből, eladni valamit egy másik sikerének a hátán – de ami nem azt jelenti, hogy nem lesznek a több mint 2600 WalMart üzlet előtt tömegek március 20-án mikor a New Moon speciális változata eladásra kerül.

Noha öt nappal azután jön ki, miután március 15-én a tényleges újhold bekövetkezik, ezt az Eclipse ízelítőt hónapokig tervezték. „Múlt évben a Twilight DVD megjelenésnek sikere miatt a WalMart-nál gyorsan elkezdtünk dolgozni azon a Summit Entertainment-tel, hogy kigondoljuk hogyan tudnánk a rajongóknak valami igazán egyedülálló és megnyerőt adni ebben az évben a New Moon DVD megjelenése alkalmából.” mondta Melissa O'Brien, a WalMart szóvívője a TheWrap-nak.

A DVD-kel egyetemben a Twilight fel fog bukkanni az üzletekben exkluzív pólókon, ékszereken és más árukon március közepén szerte az országban a WalMart üzleteiben. Ez sok New Moon és Eclipse híreket jelent a helyi, hálózati és kábel TV-n.

2010. február 23., kedd

Vogue - Forróvérű szerelem

A Twilight egyik jelensége, Robert Pattinson, és a Lost Emilie de Ravin-ja eldobták a szemfogaikat és félelmeiket egy új szerelmi történet kedvéért.

Kérdeztem Robert Pattinson-t és Emilie de Ravin-t, hogy milyen volt az új filmjük, a Remember Me forgatása, és ők azonnal a Twilight rajongók tömegeiről, és a nyomakodó paparazzikról kezdtek el beszélni, akik állandóan körülöttük nyüzsögtek, miközben New York utcáin forgattak.

„Ez volt a legnevetségesebb élmény” mondja Pattinson, közben megvillantja édes, félénk mosolyát, amit ezek a tömegek is látni reméltek. „Próbálsz a szerepedben maradni, és megpróbálsz végigsétálni az utcán, de ezek az emberek mind arra emlékeztetnek folyamatosan, hogy te nem az vagy, amit megpróbálsz eljátszani, te egy – „

„Cirkuszi póni vagy,” szól közbe de Ravin, aztán mindketten nevetésben törnek ki.

Bár ez a páros nehezen lehetne ennél is különbözőbb – de Ravin (28) az egykori balerina könnyű fizikai magabiztosságával dicsekedhet, míg az esetlen 23 éves Pattinson egy merő félrevonult bódultság – az ő megerőltetés nélküli összhangjuk az érzelmi kapcsa a Remember Me-nek. Pattinson Tyler Hawkins-t játssza, egy elidegenedett és zavart fiatal férfit, aki gazdag családból származik – „Ez nem olyan, mint a Rebel Without a Cause (egy James Dean film – a szerk.)” viccelődik – aki kapcsolatba kerül Ally-vel (de Ravin), annak a rendőrnek a lányával, aki letartóztatta őt (Tyler-t) egy utcai verekedés után. Míg a Twilight úgy kezeli őt, mint a vágynak a tárgya, egy olyan szerep, ami több pózolást kíván meg, mint színészkedést, addig ez a karakter-orientált dráma kihozza belőle az eddigi legkomplexebb érzelmi előadást. Akár akkor, mikor Tyler a tartózkodó apja, Charles ( Pierce Brosnan) miatt dühöng, akár akkor, mikor Ally-t próbálja elbűvölni, meglepően ügyes komikus érzékkel bír; ebben Pattinson az egyetlen, aki az üldözést csinálja.

„Rob és Emilie tehetséges színészek, akik nagyon kedvelik egymást,” mondja a Remember Me rendezője, Allen Coulter. „És ez a film egy teljesen új módon mutatja be őket.”

Ami pedig pontosan az, amit mindketten akartak – megmutatni azt, hogy mire képesek a Twilight és a Lost elsöprő erején kívül.

Nos a Remember Me talán biztosítja de Ravin számára a betörést a filmvilágba, aki még mindig arról a legismertebb, hogy ő alakítja a Lost-ban Claire-t, a kismamát. Egy olyan szerep, ami elég gyakran nem igényelt nagy alakítást: „Minden egyes jelenetben csak a babát tartottam a karomban,” mondja, „míg mindenki más elment emberekre lövöldözni.” Itt, a Remember Me-ben belevetheti magát Ally ellentétes érzelmeibe, aki egy olyan fiatal nő, aki ég a vágytól, hogy megszabaduljon elbűvölő, de túl védelmező apjától, és küzd azzal, hogy kitörjön a saját kitartásának látszatából.

RPattz (ahogy tini imádói ismerik) részéről szintén megvan a mohó vágy, hogy végre bonyolult élőlényeket kezdjen el játszani, ne csak szívdöglesztő vámpírokat. Nem mintha nem élvezné, hogy Edward Cullen lehet, vagy nem érezne hűséget a rajongói iránt, de még mindig nem találta ki, hogy hogyan birkózzon meg azzal, hogy nemzetközi ikonná vált egy olyan korszakban, ahol lehetetlennek tűnik elrejtőzni a nyilvánosság szeme elől.

„Mindenki tudja mindenkiről, hogy merre van,” mondja. „A Twitter-dolog hihetetlen. Néhány alkalommal együtt lógtam Pierce-szel. Ő teljesen felismerhető és semmi erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy ezt mérsékelje. Néhány ember folyamatosan minket bámult az étteremben, erre ő odament, és bemutatkozott. És a dolog működött. Minden figyelmet eloszlatott vele.”

Szóval, vajon Pattinson is használta a trükköt?
„Én?” kérdezi, és megrázza azokat a híresen kuszált hajtincseket, „Én csak bemásztam az asztal alá.”

Írta: John Powers
Fordította: Edit

2010. február 20., szombat

Kellan Lutz Seventeen Magazine interjú (17 kérdés)

1. Mikor csókolóztál először?
Fiatal voltam, igazából talán harmadik vagy negyedik osztályos. Az Igazság vagy Merészség játék alatt történt, amit az egyik fiú barátommal és két barátnőnkkel játszottuk. A lányok feltették a szájfényeiket – a megszállottja voltam. Volt csokoládé, karamella és eperízesítésű (az utóbbitól a lélegzetem is elállt!)

2. Melyik hírességbe vagy beleesve?
Szerencsés Justin Timberlake, hogy Jessica Biel-lel van. Szerintem ő lehet a legklasszabb csaj, akivel együtt lehet lógni.

3. Melyik az a divatirányzat a lányoknál, ami összezavar téged?
A ruha farmerral. Ha az egy ruha, akkor ruhaként viseld; mutasd meg a lábaidat!

4. Melyik az a csajos film, amit titokban szeretsz?
Igazán szeretem a Trisztán és Izoldát, és a Vágy és Vezeklés című filmet.

5. Melyik Tv műsor a te „bűnös élvezeted”?
Judy Bírónő. A megszállottja vagyok. Minden reggel, mikor felkelek, beugrom a zuhany alá, és közben bekapcsolom a Tv-met, hogy tudjam nézni. A bátyám kopogtat az ajtón, hogy: „Még mindig a zuhanyzóban vagy?” Én meg: „Igen, igen, ez most egy jó rész!”

6. Ki játszana téged az életedről készült filmben?
Szeretem a srácokat a The Suite Life of Zack and Cody-ban. Emlékszem, hogy mikor kicsik voltak, úgy néztek ki, mint akik nagyon élvezik azt, hogy gyerekek. És ez az, ahogy én is felnőttem, és ilyen próbáltam lenni. Szóval szerintem ők lennének.

7. Mi az álommunkád?
Repülőt akarok vezetni. Szeretek a levegőben lenni és gyorsan száguldani. Vagy, víz alatti kutató lennék. Engem mindig is lenyűgözött a Bermuda háromszög és Atlantisz. Szeretem a kémiát is. Ezért is olyan véletlenszerű számomra a színészkedés.

8. Ha egy napra helyet cserélhetnél bárkivel a világon, ki lenne az?
Valószínűleg George W. Bush-sal cserélnék csak azért, mert az 51-es körzet az én legkedvencebb idegesítő kedvtelésem. Egyszerűen csak tudnom kell az összes titkot. Tudnom kell mindent. Még ha a barátnőm meg is csal, megtalálom a módját, hogy kiderítsem az összes információt.

9. Kihez állsz a legközelebb a családodból?
A 26 éves bátyámhoz, Brandon-hoz. A legjobb barátok vagyunk. Mikor fiatalabbak voltunk, és elkobozták tőle a telefonját, akkor egyből: „Kellan, hozd ide nekem a tiédet!” És ez lehetett akár éjfélkor is, én meg csúsztattam le neki az előszobába. Kihasznált engem, de a szerepek felcserélődtek, mikor idősebb lettem, Ő végzős volt, mikor én gólya lettem. És akkor már azt mondta: „Kellan, most már menő vagy. Menjünk, lógjunk együtt.” Elvitt engem a bulikra és én lettem a menő fiatal Lutz.

10. Melyik a kedvenc weboldalad?
Addictinggames.com. Szeretem, mert annyi egyszerű játék van rajta, hogy nagyon királynak érzed magad, mikor nyersz. Nagy stratéga vagyok. Imádom az irányító és a hódító játékokat.

11. Melyik az a gyorskaja, ami nélkül nem tudsz élni?
Sonic (gyorsétterem). Nagyon mérges vagyok, hogy egy sincs belőle L.A.-ben. Visszamegyek Arizonába, és az első dolog, amit teszek, miután leszállt a gép az, hogy elmegyek a Sonic-ba.

12. Mi a rossz szokásod?
A fogadás. Mindenre fogadok. Igazából soha nem vettem kaparós sorsjegyet vagy fogadócédulát. Inkább csak: „Fogadok, hogy tovább tudok forogni a széken.” Imádok nyerni. Nem leszek mérges, ha nem nyerek, de nem gondolom, hogy az túl vicces dolog.

13. Melyik volt az a szám, amit legutóbb az iPod-odon hallgattál?
Nem tudom, hogy ki énekli azt a dalt, és nem fogok elkezdeni énekelni!

14. Mit vettél legutóbb?
Kétezer dollárnyi értékű ruha, ami nevetséges. A minap mentem el vásárolgatni. És most vettem meg az új Samsung Instinct telefont. Szerintem ez lenyomja az iPhone-t. Tudtam, hogy New York-ba fogok menni, és megszívom a metróval, de ebben van GPS. Szóval gondoltam, hogy megveszem a telefont. Még így is eltévedek, de akkor is király.

15. Miről álmodtál előző este?
Este a „Világ legvadabb autós üldözései”-t néztem a tévében, és azt álmodtam, hogy terveztem egy készüléket, amit „Zsaru-megállítónak” hívtak. A rendőrautókat mind eltávolítottam az útról.

16. Ebben a pillanatban mennyi pénz van a pénztárcádban?
Igazából elég sok van nálam, Megkaptam a bérleti díjat a szobatársaimtól, szóval nálam van az összes bérleti pénz. Magammal hordom, mert így nem kell elmennem a bankba, mivel soha nem tudom megtalálni őket. Így magamnál hordok egy nagy rakás százast.

17. Folytasd a mondatot: Mikor tizenhét voltam, akkor…
Bajba keveredtem a bátyámmal.

Fordította: Edit

2010. február 17., szerda

Worcester Magazin – Két perc… Chaske Spencer-rel

Manapság jó vérfarkasnak lenni. Pontosabban jó vérfarkasnak lenni a New Moon-ban, a kasszasiker filmben, ami a Twilight könyvsorozaton alapul, amely világjelenséggé vált és sok színész karrierjének ugrásszerű lökést adott. Chaske Spencer számára elkezdődött egy vad út, mivel elnyerte az alfa vérfarkas, Sam Uley szerepét. Spencer DCU Center-ben jelent meg Január 31-én, hogy aláírásokat osztogasson a Worcester Sharks Games-en és volt olyan kedves, hogy interjút adott a Worcester Magazine riporterének, aki nem szégyenli magát „Twihard”-nak nevezni.

Milyen volt a New Moon-ban Sam Uley-t alakítani?
Ez egy sokkal nagyobb feladat volt, mint gondoltam volna. Elsőre nem tudtam, hogy közelítsem meg a karaktert, de nagyszerű háttértörténet van Sam Uley-ról a könyvekben, ami segített.

A New Moon egyedül az USA-ban hatalmas összeget, 292 millió dollárt hozott. Hogyan változott meg az életed mióta leforgattad a filmet?
Rohanásszerűen, az életem sokat változott, de személy szerint nem igazán. Nagyon elfoglalttá váltam. Persze van néhány szürreális pillanat, de megpróbálok határokat felállítani a sajtóval szemben és irányítani a magánéletemet.

A Twilight Saga harmadik részét, az Eclipse-t forgattad. A karaktered sokkal nagyobb szerepet kap az utolsó két könyvben. Hogy ment a forgatás?
Nagyszerű volt. Olyan mikor visszamész a suliba és találkozol ismét mindenkivel. Élveztem a stábbal lenni, és a hotel ahol megszálltunk egy kollégiummá alakult. Megkaptam a srácokat is, meg mindent. Ilyen visszatérni a Twilight világába.

Mikor nem változol át vérfarkassá a forgatáson, mit csinálsz kikapcsolódásképp vagy mikor visszavonulsz?
Megpróbálom ezt visszafogni. Elmegyek moziba vagy a barátaimmal lógok. Átlagos dolgokat.

Az emberek eléggé izgatottak hogy ellátogatsz Worcester-be autogrammokat osztogatni a Worcester Sharks Games-re. Jártál már itt korábban?
Voltam már Boston-ban, de soha nem jutottam el Worcester-be. De hoki rajongó vagyok és szeretem nézni a TV-ben is.

Elég sokat vagy félmeztelenül a teljes filmben. Fagyos volt?
(Nevet.) Igen, nagyon hideg volt. De a stábtagok nagyszerűek voltak. Hoztak kabátokat nekünk, mikor leálltunk a forgatással, és kaptunk fűtő csomagokat a cipőinkbe és a zsebeinkbe. Szóval ez egy kis ár volt ezért.

Ez valószínűleg nagyon nyilvánvaló, de Team Edward vagy Team Jacob vagy?
Jacob. Ő az én választásom.

Nem szerepelsz együtt a képernyőn Robert Pattinson-nal (aki főszerepet játszik - a tűnödő vámpírt, Edward Cullen-t alakítja). Volt valaha esélyed vele lógni?
Két különböző menetrenddel dolgoztunk, szóval nem találkoztam vele sokat. De néhányszor együtt lógtunk. Igazán rendes srác, nagyon higgadt.

Vérfarkasaitok igazán izgalmasak voltak a New Moon-ban. Milyen volt az edzésétrended?
Sok protein shake-t ittam, és sokat lejártam edzőterembe. A New Moon-ra edzeni – igazán gyorsan láttam az eredményeket. De másfél hónapot kihagytam miután befejeztük, de most ismét nekikezdek.

A Twilight rajongók igazán fanatikusak. Ez valaha vált már bosszantóvá?
A rajongóink nagyszerűek és nem lenne munkám nélkülük. De úgy vélem egészséges egy lépést hátrafelé tenni és időt hagyni magadnak megpróbálni egy normális életet élni.

Mi az az egyetlen szó, amivel jellemeznéd magad?
Szerencsés.

2010. február 15., hétfő

Robert Pattinson - Details magazin interjú

Robert Pattinson Twilight-on kívüli élete – Az elveszett fiú
Írta: Jenny Lumet

A megasztár sajnálatát fejezi ki a 80-as évek pornójának elmúlása miatt, felfedi a trópusi betegségek iránti elragadtatását, és arról álmodik, hogy tapogatja egy nőstény elefánt – ismét.
KÁVÉ
Mikor a New York-i Bowery Hotelbe mentem, 2008 időszerűtlenül hideg Novemberében jártunk. Egy fiatal férfi ült a kertben, nagyjából 9 fekete pulóverbe beburkolózva, gyapjú sapkát viselve, cigarettát szívva, és a fejéhez hasonló méretű bögréből latte-t (habos kávét) kortyolgat, valamint vadul jegyzetel egy forgatókönyvbe ebben a zord hidegben. Olvastam arról, hogy a tinédzser lányok hévben égnek hotelje előtt, de ebben a pillanatban Robert Pattinson kezeit egy bögre kávé melegíti fel.

Hello, Jenny vagyok. Szerintem itt vagyok, szóval rámnézhetnél.
„Oké. Rob vagyok. Um… szeretnél hasábburgonyát? Mártással?”

Allen Coulter, a Hollywoodland rendezője és a Maffiózók egyik kreatív alkotója küldött engem. Arra gondolt, hogy megcsinálja ezt a filmet – ez még nem volt teljesen révben, de „találkoznom kellene Rob-bal.”

Rob. Mikor az Egyesült Államokba jött, az ügynöke kanapéján aludt és egy kis szerepet kapott meg egy filmben, aminek címe Harry Potter és Valamienk a valamilye, amely közel 900 millió dolláros bevételt hozott világszerte. Ezután másvalamit csinált, a Twilight-ot, ami 385 millió dollár bevételt hozott a mozikban és majdnem további 200 millió dollárt az amerikai DVD eladások által. Box-office aranybányák, ennek a planétának a női népességéből oly sokan követik őt kontinensről kontinensere egy dühöngő vágytól égve.

Coulter felajánlotta, hogy írjak bele a Remember Me-be (egyébként Will Fetters az egyetlen forgatókönyvírója), az első amerikai mozijában, amiben Rob a földi birodalom egy halandó, nem mágikus, szén-alapú életformáját fogja ábrázolni - Salvador Dalí, akit a Little Ashes-ben alakított, biztosan nem felelne meg ennek. Ahogy Rob a forgatókönyv lapjain rendületlenül firkál, egyértelmű hogy elkezdte saját módosítási folyamatát.

Rob arca állandóan élénk – főleg gyorsan változó szemei, amik folyamatosan mozognak és kitágulnak, mert állandóan agyal valamin. A latte iszogatás felett Jimi Hendrix-ről, hasábburgonyáról, lányokról, művészetről, sörről, filozófus unokatestvéréről, lányokról, igazságról, Istenről, a kutyájáról, lányokról elmélkedik és vajon az e heti lesifotós követte-e őt L.A.-ból. Nem hiszem, hogy ki tudja kapcsolni az agyát, ha akarná is.

Annak ellenére, hogy rajongók csapata nyomon követi szállodáról szállodára, ostromolják mindegyiknél, mint a római hadsereg, se nem félénk, se nem beképzelt – éhes, kíváncsi, örökké a szellemiség felé vonzódik. Lehet, hogy nem hangzik nagy dolognak, de gondoljunk a körülményekre: teljesen idegenek meg akarnak baszni, lelőni, te lenni, megvenni, eladni, beletúrni a hajadba, nézni szex közben, hallani pisilni, hasábburgonyát enni veled, elrabolni téged és betömni az autójuk csomagtartójába. És te? Többet, többet és többet kell tudnod az egzotikus trópusi betegségekről.

Rob és Én felfedezzük, hogy közös elragadtatással vagyunk a nyomorúság/szerencsétlenség iránt, ami megcsonkít, eltorzít és undort kelt: a cancrum oris-t (üszkös szájnyálkahártya-gyulladást) hozza fel, mely baktérium kimarja az arcod addig amíg nem keletkezik egyfajta ablak a fejed oldalán és az egész világ láthatja a fogaidat; megemlítem a ciklikus hányási szindrómát, olyan állapot amiben szó szerint okádsz a teljes istenverte idő alatt; örömét leli a lymphatic filariasis-ben (elefántkór), ahol a parazita férgek belebújnak a nyirokcsomóidba és a heréid görögdinnye méretűre dagadnak, ami arra kényszer téged hogy talicskában cipeld őket.

Előhozakodunk egy kasszasikerszerű mozival, melynek címe Candiru Infestation, egy kis halról szól ami felúszik a húgycsövedbe és húgyvezetékedbe és beledöfi a farkadban a hátrafelé néző esernyőtüskéit, amiket a gerincéből lő ki.
„Kibaszottul briliáns! Olyan lehetne, mint a Némó nyomában!” mondja Rob. „És a kis candirú elveszik a herékben! Gondolj a filmzenére!”

ELSŐ SÖR
Tizennégy hónappal később Londonban vagyunk. A New Moon, a Twilight Saga második része beállította a legnagyobb éjféli nyitás és legnagyobb nyitónap box-office rekordját. A Remember Me Rob fiatal-férfi-válságban-drámája kész. 24 órája van még mielőttt nekikezd a Bel Ami próbáinak, mely Guy de Maupassant novelláján alapszik, amiben egy paráználkodó társadalmi törtetőt játszik.

Arra vár, hogy felvehessen engem a hotelje bárjában. Magának egy korsó sört és emlékezve az én italválasztásomra, egy diétás kólát rendelt nekem. Egy jó anyukának a jó és bájos fiaként viselkedik.

Azt mondja, hogy egy különleges közeli étterembe akar vinni, „csak egy kis félreeső hely.” Szóval ebből félreeső helyből annyi derül ki, miután az egész Coven Garden körül vándoroltunk, hogy nem találjuk. Nem tűnik túl meglepettnek, tényleg. Újabban elveszetté vált a saját szülővárosában. De pár éve volt, hogy valójában itt élt, és London egyébként is megtévesztő, mint a fene.

Mérlegelve az alternatívákat, bekukucskálunk egy zsúfolt kávézóba, ami tele van fiatalokkal és szép, de visszahőköl. Néhány perccel később, mikor megérkezünk egy kis mexikói helyre, egy kicsit ideges lesz. Hmm. Megkérdezem tőle vajon, ebben a pillanatban képes arra hogy kiszagolja az őrült rajongókat, akik az asztalok alatt leselkednek.
„Igen. Persze. De mikor utoljára itt voltam a guacamole szar volt.”

Rob nem igényel szabászati engedményeket Britannia elmúlt 30 évének legrondább téli időjárásától. Egy legombolt, vékony Carhartt-szerű kabát, kesztyűk nélkül. Van sapkája, talán ugyanaz amit New York-ban hordott. Be vagyok bugyolálva, mint a Michelin Baba és kibaszottul fázom. Vidám, nyugodt, rendületlenül kacarászik. Ez történik velem, hiszen úgy tűnik London egy olyan szabadságot enged meg neki, ami számára New York-ban vagy Los Angeles-ben nincs meg. Egy londoni éjszaka kihalt, hóborította az utcák, egy olyan epikus vihar után ami megbénította Heathrow-t és lezárta az Eurostar vonatokat, ez olyan mint egy zabolátlan vad játék mialatt megérkezik a különítmény.

Anélkül hogy próbálnánk visszatérünk oda ahonnan elindultunk, a Covent Garden Hotel elé. Az utca túloldalán van egy csúcsminőségű szex-és-rabszolga-játék bolt, a neve Coco de Mer. Megemlítem, hogy korábban beugrottam oda (a Nemzeti Galéria előtt, köszönöm) és mesélek neki arról az őrült szado-mazo test-hám szerkezetről, ami lehetővé teszi hogy úgy öltözz fel mint egy ló és hosszú farkad legyen.
„Ez annyira angol. Ezt akarom a teljes interjú alatt viselni, egy ló szemszögéből.” mondja miközben a járdán patadobogást színlel. „Komolyan. Mint egy közvéleménykutatási kísérletben. Ez a hely még nyitva van?”

MÁSODIK SÖR
Bent vagyunk, a Brasserie Max hoteljének egyik meleg zugában, és Rob-nak egy másik söre van. Arról beszélünk, hogy hogyan állja meg a helyét. „17 éves koromig nem tudtam, 20 évesen itt volt ez a masszív, alaptalan önbizalom. Határozott elképzelésem volt magamat illetően és hogyan érjek el sikert, ami döntések meghozatalát vonta maga után. Látom magamat ahogy felveszem a telefont és mondom, ’Egyáltalán nem’ vagy ’Határozottan igen’. Irányítani. Kivéve, hogy rá kell jönnöd vajon annak az útnak, amit 19 évesen vagy 20 évesen gondolsz van-e bármilyen értéke is. És végül megértettem, ezzel az irányítással, ami valószínűleg látszólagos volt, nem haladok előre. Szóval most lemondtam erről egy kissé. Egy kicsit meztelen leszek. Kivéve ma este, mert kibaszás ez hideg és a golyóim összezsugorodnak.”

Golyóit fedve tarthatja télen, de Allen Coulter azt mondja, hogy a Remember me forgatása alatt, Rob lemeztelenítette önmagát: „Ez az irányításról szólt számára a kezdetekben. De sokkal inkább fejlődni akart, mint amennyire megvédeni magát. Igazán bátor – főleg egy fiatal srácnak ekkora célkereszttel a hátán.”

Rob lelkesnek látszik, hogy megszabaduljon némi ruhától - megválva a gyeplőtől.

„Utánanézünk annak a hámnak? Komolyan, végül rájössz nem tudsz minden egyes döntést meghozni. Mindig építettem, mindig védtem valamit. Ugyanakkor, úgy látszott elveszítem az előrehaladás képességét. Sarokba szorítva védtem magam. Mentálisan is.” Ebben a pillanatban kattant be neki: „Alig emlékszem az elmúlt két évre. Nem úgy mint egy parti homályára vagy valami ilyesmire. Csak… őrület volt.”

Ott van ez a szürreális dolog. Mint amikor Cannes-ban egy jótékonysági rendezvényen két résztvevő együtt közel 60 000 dollárnyi ajánlatot tettek, hogy Rob a lányaiknak csókot adjon az arcukra. Vannak ijesztő dolgok, bár az ötlet hogy veszélyes támadás érné, számára teljesen elképzelhetetlen: „Igazán nem mindennapinak találnám – ha lelőnék, a szó szoros értelmében hisztériás rohamban törnék ki. Így vélekednék ’Komolyan gondoltad? Jézus Krisztus, Zac Efron-nal csináld ezt! A társadalmi ranglétrán fontosabb, mint én.” Abban viszont eléggé biztos, hogy vannak jó dolgok is. „Ott van az időtöltés néhány elefánttal egy barcelonai golfpályán…”

Belesodródik egy ábrándozásba. Könnyen elámul, és ebben a pillanatban lekötik a titokzatos zöld bar snack-ek. Olyanok, mint a wasabi borsók, de mégsem. Chili porral vannak bevonva és úgy néznek ki mint az apró daganatok. Minden egyes darabot megeszi. „Baszki, ezek jók. Mik ezek? Fel akarom szívni őket – kitisztítaná az orrüregeimet.”

HARMADIK SÖR
Rob éhsége több mint képletes. Két fogást rendel—mini marhaburgert paradicsommal és hagymával ízesítve valamint mini csirkeburgert mango chutney-val [chutney: gyümölcsből, ecetből, cukorból és különböző fűszerekből készül, állaga a lekvárhoz hasonlít]—kísérőnek pedig egy újabb korsót. „Olyan sokat eszek, hogy megszállott kajásnak tűnök. Szoktam szobaszervízből enni, de mindig nyugtalankodom miatta, úgyhogy vagy hatféle dolgot választok a menüből és aztán mindent megeszek.”

Nem akar kihagyni semmit, így egy kis megbánásra is rámutat. Nem akart mindig színész lenni. Modelkedett. Tehetséges gitáros és zongorista aki játszott a gondolattal, hogy követi testvérét, Lizzie-t a pop zene világába. De ő komoly típus, legkomolyabb vágya a politikai beszédek megírása „Teljesen magával ragadó. Csak két vagy három perced van, hogy hass valakire. Hogy meghalljanak. Hogy megkapják az üzenetet és hogy legyen visszhangja is. Élveztem a Twiligh-os nyilatkozásokat, mert hasonló volt ezekhez. De egy idő után kicsit kimerültem. Ha azt akarod, hogy az emberek meghallgassanak, jó ha van igazi mondanivalód. Felelősnek éreztem magam azért, hogy lenyűgöző legyek. Te alkudozol a hallgatósággal. Ez elég nekik? És ez is befolyásol abban, hogyan tekintesz a művészetre.

Művészet. Logikátlan azt gondolni, hogy neki nem lehetnek saját gondolatai, csak mert rengeteg embernek segített sok pénzt keresni.
„Azelőtt úgy éreztem nem tudok kitörni, magamból sem. Most úgy érzem, mintha az agyam mentén lennék és csak néha néznék befelé. De tudom, hogy minimum újabb 10 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy akárcsak távolról is elégedett legyek magammal. A színészkedéssel legalább megpróbálhatsz . . . nagyszerű lenni. De aztán eszembe jut, hogy azzal, hogy jó vagy nagyszerű akarok lenni, vagy csak hogy művészetet akarok teremteni nem teszem e olcsóbbá ezt az élményt?”

Attól félek szét fog robbani a feje. Kérdésre kérdéssel válaszol. Egyik ajtóból nyit újabbat. Ez gyakran vezet gondokhoz a forgatókönyvekkel kapcsolatban: Mivel minden karakter szempontja látható, gyakran szüksége van egyfajta kivonásra. Ennek a fogásnak a lényege, hogy amíg ez a kivonat tartalmazza az összes karakter lényegét, addig ez csak csak a képzeletének vad kicsapongását eredményezi. Ez a kaleidoszkópos-vízionálás.

Néhány ember előtt ott a végtelen óceán és csak a nagylábujjukat dugják bele. Rob addig akar úszni, míg el nem merül, és megpróbálja mindet kiinni, mielőtt elnyelné. Aggodalmának forrása, hogy igazából senkinek sem mondhatja el, ha többet akar: „Kérlek ne állítsátok be ezt az egészet panaszkodásnak. Kérlek. Én vagyok a legszerencsésebb fattyú a világon." Attól tart, hogy önzőnek tűnhet. Aggódik, hogy talán egy nonhumanista-szeparitista-különc, hisz legbensőségesebb kapcsolata a kutyájával van. És aggódik, hogy lehet e valaha is olyan színész, aki képes elérni a tömegeket és hogy kérhet e még ezen felül mást is.

„Ha létezik valahol—ez a láthatatlan-kreatív-szellem-téma—akkor te vagy az a közeg, amin keresztül elér az emberekhez és megérinti őket. De . . . mi hatalmaz fel arra, hogy te lehess ez a közeg? Milyen jogon állíthatod ezt? Ezek után szerzel egy ügynököt, megmondod neki, hogy akarsz 20 millió dollárt gyümölcskosárral köszi szépen, csak mert te vagy az a bizonyos közeg.
„Színészként felemelheted vagy lealacsonyíthatod az emberi tényezőt. Szerintem ugyanez a helyzet bármivel amit csinálsz—megpróbálod magasabb szintre vinni és egy nap talán sikerül is. Egy színész valóban képes arra, hogy felemeljen minket, de Rob öntudatlanul is halkan kezd el beszélni, akárhányszor kiejti a színész szót vagy annak bármelyik variációját.
Rob, észrevetted már, hogy akárhányszor kimondod azt, hogy színész vagy színészet szinte suttogássá halkítod a hangod?
Őszintén megijed. „Tényleg?
Igen, olyan, mintha azt mondanád Nigger.
Nevet majd megkönnyebbül. „Mi lenne ha úgy 'viselkednénk' mint a Niggerek'? Megbaszhatnánk — meg se hallanánk semmit. . . .

NEGYEDIK SÖR
Rob újabb sört rendel a pincértől. Az egyik bácsikájáról beszél, aki abban a Yorkshire-i acélaprítóban dolgozott, ahol az édesapja felnőtt. Rob édesapja és egy másik bácsikája elköltöztek, mihelyst elég idősek voltak hozzá, de az idősebb testvérük ott élte le az egész életét.
„Házakat dózeroltak le, egész utcányi házakat. Apám megkérdezte tőle, 'Miért maradsz?' Ő azt mondta, 'Ki vigyázna akkor anyánkra?' És akkor elgondolkoztam, kibaszott Jézus Krisztus, velem nincs minden rendben érzelmi téren, mert nem valószínű, hogy én meg tudtam volna hozni ezt az áldozatot. Az egyetlen jelentős érzelmi kapcsolatom a kutyámmal van. Kapcsolatom a kutyámmal, ez nevetséges.

„Szerintem képesnek kell lenned kitörnöd sajátmagadból, hogy valamiféle művet alkoss. Én állandóan zenélni szoktam, és a legnagyszerűbb dolog ilyenkor az, hogy elengedem és meglepem magam azzal, hogy a saját magam rúgom seggbe és felszabadulok.

Megpróbált kitérni a fotósorozattal kapcsolatos beszéd elől—nem volt könnyű.

„Nagyon utálom a vaginákat. Allergiás vagyok a vaginákra. De nem mondhatom, hogy nem tudtam róla, mert ez egy 12 órás fotózás volt, szóval volt róla elképzelésem, hogy ezek a nők meztelenül maradnak öt vagy hat órán keresztül. De nem voltam teljesen felkészülve. Fogalmam se volt, mint mondhatnék ezeknek a lányoknak. Hála Istennek, hogy másnapos voltam.

Anyukádnak meglesz erről a véleménye?
„Oh, Istenem. Fejét kezeibe temeti, majd vállat von. „Hát, végülis élvezte mikor beköttettem neki a kábelt. Ne úgy képzeljük el, hogy Rob anyukája késő este londoni otthonukban nézi a Skinemax [pornó] csatornát. "Nem, nem! Istenem, dehogyis! Annyi, hogy a meztelenség ma már mindenhol jelen van. De ez a sorozat, ez olyan nyolcvanas évekbeli meztelenség, érted? Ha megnézed a nyolcvanas évek pornóit, láthatod, hogy volt bennük valami eredetiség, valami báj—pont mint ebben a kis meztelen közösségben. Akik ezt csinálták, ezt kedvelték és tisztelték. Ez távolról sem az a pornó, ami manapság elérhető. Semmilyen közösség nincs bennük. Csak ott van mindenben, mindenhol.

ÉDESSÉG
Angliában a Smarties csokoládéból készül, olyan mint az M&M's csak fura színekben, mint például mályva vagy pávakék és sokkal finomabbak. Rob nem az a desszertes-fajta srác, ennek ellenére elszipkázza előlem az utolsó csomag Smarties-omat. "Fantasztikus. Máris megettem vagy 5000-et ezekből. Látod mivel kell foglalkoznod?

A Remember Me-ben egy olyan srácot játszik, akinek a problémái nagyon hasonlóak a sajátjához. Tyler egy fiatal férfi, aki magába zárkózott, de aztán találkozik egy nővel, majd ellentétbe kerül, és választania kell, hogy továbbra is lakat alatt marad vagy pedig kilép az életbe és a világba.

„Tyler tudatában van a tetteinek. De nem tudja, hogy érnek e egyáltalán valamit. Lehetsz valaki, ha egy buborékban élsz? Ő ennek a kellős közepében van leragadva. De ugyanakkor szerencsés, hogy választhat. Egy szerencsés ember, akinek veleszületett tehetsége van a zűrös dolgokhoz.

Mi vonzott a szerepben?
„Hogy szerencsés ember vagyok. Hála Istennek. És zűrös is. Hála Istennek.

Mesél arról a könyvről is, amit mostanában olvasott, a címe Eat the Rich P.J. O'Rourke-tól (elárulom: P.J. a húgom férje, bár erről Rob-nak fogalma sem volt). Vonzotta az a rész ahol erről volt szó: Az egyik ember gazdagsága nem a másik szegénységét bizonyítja—és fordítva. Rob némileg zavarban, hogy hangot adott ennek az eszmének.

Nem tudja, hogy bűnbánó legyen vagy inkább sütkérezzen ebben vagy netán mindkettő. Az van, hogy arra a rendkívüli életre, amiben most része van, még nincs elfogadott szabály. Elmesél egy történetet az elefántokról. Nem a barcelona- elefántokról — hanem azokról akikkel mostanában találkozott Kaliforniában.

„Tudtad, hogy az elefántok dorombolnak? Nagyon durva ha nem tudod mit is csinálnak. Olyan mint a macskadorombolás, de a fejük nehéz, így úgy hangzik mintha velociraptorok csinálnák. Érezni lehet a földben a talpad alatt. Volt ez a nagy nőstény, ami elkezdte szaglászni a lábamat—nagy nőstény elefánt, az volt. Olyan erősen szaglászott, hogy felszedte az útburkolatot, mintha az ormánya porszívó lett volna. Aztán az egész testemet a szájához emelte. A fejének támaszkodtam, és ahogy lassan elengedtem, erősebben szorított, de nagyon óvatosan és amíg fejjel lefelé lógtam a szájánal ő átkutatta az ormányával a zsebeimet, mentolos rágó után kutatva. Életem legjobb napja volt.

Tehát átadtad egy elefántnak az irányítást, aki átkutatott, kirabolt, és elszedte a nassodat— pompás volt?
„Igen. Annyira csodálatos volt, hogy el sem tudod képzelni. És a baby elefánt is teljesen izgatott lett, ugrált és öt másodperc alatt megcsinálta a trükkjeit majd meghajolt mindenkinek. Konkrétan nevetett. Briliáns. Tudtad, hogy más állatokat is tudnak utánozni? Lovat, csirkét, majmot —mindenesetre ezek az elefántok tudják. Ők filmes elefántok voltak. Az egyik írta a forgatókönyvet, a másik meg megrendezte.

Nevet. Los Angeles-ben járt, hogy Sean Penn-nel a Water for Elephants-ról, egy Sara Gruen regény adaptációjáról beszéljenek. Az elefántok is ugyanúgy színészek, mint ő, és reméli, hogy egyfajta kozmikus szinten, valamennyire olyan lehet majd, mint ők.

„Tudod hogy halnak meg? Az elefántos srác mesélte, hogy az őrlőfogaik elhasználódnak a sok faevéstől, de vagy hat alkalommal regenerálódik. Ezután pedig [ha kihullik] lassan éhen-halnak. Ez elég szívszaggató, de így legalább megkapják azt az időt, amíg felkészülnek az elefánt temetőre. Hihetetlenül megkreált teremtmények. Szerintem az emberek meg csak baszott sokáig elhúzzák ezt. Ha tudnám, hogy amikor a fogaim kihullanak, az ezt fogja jelenteni . . . Wow. Életem legszebb napja lenne. Gyönyörű, gyönyörű nap.

Pár pillanattal később Rob bejelenti, hogy fog egy taxit hazafelé majd kimenti magát.

Menjek veled? Nem vagyok oda azért, hogy magad menj ki oda.
„Megleszek.

2010. február 9., kedd

IESB interjú Kirsten Prout-tal

IESB: Hogyan kerültél kapcsolatba az Twilight Saga: Eclipse-szel? Ez egy megszokott meghallgatás volt? Kirsten: Igen, ez egy megszokott meghallgatás volt. Ekkor fejeztem be két filmet, és a Kyle XY után volt, ami egy televíziós sorozat amin három évig dolgoztam. Hosszú ideig dolgoztam rajta és ezt megelőzően nem volt igazi szünetem, mert 10 éves korom óta szünet nélkül dolgozom. Szóval a Kyle XY befejeztével, ami történetesen egybeesett a középiskolai tanulmányaim végeztével is, elhatároztam elmegyek Egyetemre és elhagyom ezt az ipart. Elmentem egy évre a McGill Egyetemre angol irodalom szakra, és minden egyébre amire a közepiskolában készültem fel, nagyszerűen éreztem magam ott. Dicséretes ötösre vizsgáztam. De mikor visszatértem nyáron Vancouver-be, elmentem egy meghallgatásra, mert ehhez voltam hozzászokva és ez elfoglalt. Azután megkaptam egy szerepet egy mini-sorozatban, amit iskola közben forgattam volna. Szóval, abban a pillanatban elhatároztam hogy lemondok erről és visszamegyek az Egyetemre.

Két sorozatban szerepeltem, és ezek forgatása közben elmentem az Eclipse-re. Egy másik vámpír-szerepre készültem, Bree-ére, aki barna, alacsony, rövid hajú és 13 éves, teljesen nem én vagyok, de elmentem a meghallgatásra, mert ez egy hatalmas projekt. Elmondhatom, hogy soha nem éreztem ilyen idegességet a meghallgatási szobában karrierem során. Olvastam a könyveket, de soha nem merültem bele milyen hatalmas jelenség is a Twilight. Bementem, mert ez egy fontos meghallgatás volt, de nem voltam igazán ideges. Csak a munkámra koncentráltam, de sok ember túlerőltette. Bementem a szobába és azután hallottam vissza hogy nem feleltem meg a karakternek, de azt akarják hogy menjek vissza egy másik vámpír szerepe miatt, ami lényegében ugyanakkora szerep, kivéve hogy hosszú szőke hajú, rendkívül sápadt és idősebb a karakter. Tehát elmentem, egy héttel később felhívtak és a forgatáson találtam magam. Csak egy meghallgatáson voltam, mert a meghallgatás vezetői már a másik karakter miatt látták hogy mit tudok.

IESB: Láttad a Twilight-ot a meghallgatás előtt?
Kirsten: Igen, láttam. Nagyon jártas voltam a franchise-t illetően, mert a húgom olvasta a könyveket. Kíváncsi voltam hogy mit olvas, mert olyan gyorsan kiolvasta őket, mint semmi mást. Azt kérdeztem „Mi ez?”. Azt válaszolta „A Twilight. Egy romantikus vámpír történet.” Azt gondoltam „Oh, ez klasszul hangzik.” Elkezdtem olvasni és keresztülszáguldottam rajta. Igazán olvasmányos volt. Láttam a filmet, hisz mindenki látta.

IESB: Mit tudnál mondani a karakteredről az Eclipse-ben? Hogyan illeszkedik ő a történetbe?
Kirsten:
Anélkül hogy sokmindent felfednék, Lucy egy azon vámpírok közül, akik átváltoztatták Jasper-t (Jackson Rathbone). Jasper tisztként változik át, én vagyok egy azon vámpírok közül, aki Jasper hadi pályafutásának végét okozza. Lucy egy ártatlan kis áldozatnak tűnik, de azután egy sokkal baljóslatúbb valamivé válik.

IESB: Lucy a leggonoszabb karakter, akit valaha is játszottál?
Kirsten:
Mindig a jó oldalon álltam. Pályafutásom alatt soha nem játszottam gonoszt. Vagy egy lány a szomszédból, vagy egy segítőkész csajt játszottam. Most az egyszer sikerült ártatlannak és angyalinak, majd hirtelen valami igazán gonosznak tűnnöm. Ami szórakoztató volt számomra. Ez volt az első aljas szerepem, amit valaha is eljátszhattam.

IESB: Tettél valamit hogy a forgatás előtt megismerd Jackson-t, vagy csak azonnal egymásra hangolódtatok?
Kirsten:
Valójában nagyon jól kijöttünk egymással. A smink trailer-ben találkoztunk a sminkpróbák alatt még a tényleges forgatása megkezdése előtt. Mikor először voltam ott, ki kellett találniuk hogy vajon fehérre ki kell-e sminkelniük, de az én esetemben nem kellett, mert már elég sápadt voltam. De megnéznek téged, megtervezik a hajad amit viselni fogsz, és minden egyebet. Jackson-nal akkor találkoztam mikor kész lett a haja. Befestette neki a forgatás stylist-ja, és fura minták voltak alatta beleborotválva, ami elég vicces volt.

IESB: Vámpírt alakítasz, csalódott voltál hogy nem viselhettél szemfogakat?
Kirsten: Mikor olvastam a könyveket, igazán meglepődtem, hogy nincsenek szemfogak. A vámpíroknak a Twilight Sagában nincsenek szemfogaik. Ragyogunk. Nem, nem voltam csalódott. Az a helyzet sok színésznek nagyon szép foga van, ami nagyon szembeötlő. Olyan embereket kerestek, akiknek a fogai kitűnnek. Sokkal fenyegetőbbek. Észreveszed, hogy annak a személynek a fogai mások, de nem szemfogak. Így nem nyilvánvaló. Nem tudod, hogy meg fognak harapni. Nem voltam csalódott. Mikor valaki azt mondja neked, hogy vámpír leszel a Twilight-ban, a reakciód nem a csalódottság. Már kellett ’harcolnom’ műfogakkal, ami nem volt szórakoztató.

IESB: Hogyan titkolóztak előtted mikor a meghallgatáson voltál? Megkaptad elolvasásra a valódi jeleneteket?
Kirsten:
Nem. A technika, amit a meghallgatáson használnak az, hogy a könyvből pontos átírt jelenetek készítettek. Nagyon különös volt ezekkel a meghallgatás, mert olvasásra írták őket és még nem dolgozták át. Nem adták ki a forgatókönyvet. Tehát akik a meghallgatást tartották felolvastak egy oldalt a Twilight-ból, azokat a sorokat amik a leírások közé voltak tűzdelve. Ilyen volt. Soha nem oszthatták ki. Még akkor is, mikor megkaptam a munkát, a diszkréció a Twilight világában nagyon fontos.

IESB: Amíg forgattál volt bármilyen tapasztalatod a paparazzikkal?
Kirsten:
Oh, persze. Az első nap mikor Jackson munkába állt, majdnem megbotlott a lépcsőben amint kijött a házból, mert olyan sok fotós volt, amit még ő se látott. Minden trailer körül cirkusz volt és minden őrült volt. Hatalmas fekete elválasztókkal tartották távol a paparazzikat. Első nap, minden feliratot leszedtek és kizártak mindent. Minden színésznek fürdőköpenyt kellett viselnie, hogy eltakarják a kosztümöket a felvételek között. Igazán extrém volt.

Vancouver-ben szültettem és nőttem fel, és sok munkát csináltam Vancouver-ben. Jennifer Garner-rel dolgoztam az Elektrában és sok paparazzi volt ott is. De Vancouver sokat változott a Twilight óta. Megváltoztatta az egész médiakultúrát. Nem voltunk hozzászokva a paparazzikhoz. Legfeljebb ha 5-öt láttál. És a Twilight után, hirtelen azt kérdezted „Honnan jöttek ezek a fotósok?”. Mindenhová elbújtak. Több százan voltak és csak vártak. Ez része az egész Twilight jelenségnek. Olyannak kell elfogadnod amilyen, mert ez az egész egy őrület.

IESB: Milyen volt David Slade, mint rendező? Ismerted már az előző munkái valamekkora részét?
Kirsten:
Igen, ismertem. Egy nagyszerű fickó, mert a munkamódszere annyira nyitott. Csak annyit mondd „Hát mit csináljunk” és enged játszani. Ha észrevétele van megosztja veled, de nagyon nyitott rendező. Könnyedén veszi a dolgokat. Imádja a munkáját és nagyon komolyan veszi azt. Nagyszerű rendező.

Az interjút készítette: Christina Radish

2010. február 5., péntek

Charlie Bewley a New Moon-ban és Demetri szexuális kétértelműsége

A Stephenie Meyer által írt Twilight Saga, gyakorlatilag egy Midas érintés az olyan új színészeknek, mint Charlie Bewley-nak, a magas és izmos angol színésznek, aki a fenyegető Volturi őr, Demetri szerepét nyerte el. Bewley-t Philadelphia-ban értük el telefonon keresztül, ahol éppen a Twilight országos turnéjának egyik állomását fejezte be a munkatársával és barátjával Daniel Cudmore-ral (és ahol, korábban az elszánt futó megküzdött a hírhedt Rocky Balboa lépcsőkkel, vegyes eredménnyel).
Bewley, aki elég titokzatos a magánéletével kapcsolatban (egyedülálló vagy sem?!), megosztotta velünk Twilight előtti életét, hogyan kapott szerepet a New Moon-ban és hogyan tervezi növelni az ő Twi-hard rajongótáborát – vagy, ahogy magukat hívják, Charlie angyalai – és hogy hogyan szeretne egy hosszú távú karriert kialakítani a kamera előtt és mögött. És ha kíváncsiak vagytok, Charlie válaszol egy régi kérdésre a karakterével kapcsolatban: Demetri meleg vagy európai?

Azt írtad Twitteren, hogy megsérültél a híres Rocky lépcsőkön. Demetri különleges képessége, a futás nem mentett meg a lépcsőktől?

Szeretek futni minden reggel, és meg kellett csinálnom a Rocky lépcsőket, ha már Philly-ben vagyok. Én vagyok ott az egyetlen férfi itt, egy kicsit esős időben, a lépcsők tetején – a fekete Pókemberes ruhámat viselem – és fel-le ugrálok. A fejemben egy hang azt mondja, „Meg kell csinálnod az egész dolgot. Meg kell csinálnod.” Szóval ugráltam körbe, mint Rocky a lépcső tetején, tettem egy lépést lefelé és kificamítottam a bokámat. Én olyan rossz vámpír vagyok.

A szereped Demetri-ként a New Moon-ban az első nagy szereped. Mesélj a Twilight előtti életedről – miből éltél meg, hogyan kerültél először kapcsolatba a színészettel?
Nos ez meglehetősen különböző és elvont. Anglia közepén nőttem fel egy csodálatos régi tanyaházban, ami nekem egy kalandos játszótérként szolgált. Nem igazán tartottak pórázon amikor gyerek voltam ezért néha ámokfutást rendeztem. Nem aggódtam nagyon a tanulmányaim miatt; jó voltam, elméleti síkon, de jobban érdekeltek a gyakorlati dolgok, hogy kimenjünk oda és megcsináljuk a dolgokat. Igazi sportember voltam. És amikor otthagytam az iskolát, mert csúnyán elbuktam a vizsgáimat – egyszerűen csak nem koncentráltam, túlságosan figyelemzavaros voltam – utazni indultam. Snowboard-ozni kezdtem, Európában utazgattam, sokféle munkám volt. Voltam hennakészítő, mosogató, síoktató. Imádtam absztrakt dolgokba belevágni. Végül falat festettem klubokban, furcsa volt. Egy síszezont Kanadában töltöttem majd egy barátnővel tértem vissza és egyetemre mentem, ahol 4 évig franciát és üzleti tevékenységet tanultam. Látom magam a pénzügyi szektorban és sokkal tárgyiasabbá váltam az élettel szemben. Visszamentem Whistler-be újra felfedeztem a gyökereimet és úgy döntöttem, hogy annyi mindent csináltam az életemben, volt valami nagyszerű bennem, de nem tudtam hogy mi az. Leültem és azon gondolkodtam, hogy „Mit csináljak innentől kezdve az életemben?” Csak a színészetre tudtam gondolni. Szóval elkezdem színészkedni, majd Vancouver-ben találtam magam, kerestem egy ügynököt. Egy évvel később egy meghallgatáson álltam Wyck Godfrey és Chris Weitz előtt és ekkor foglaltam le Demetri-t.

Akkor úgy érzed, hogy mindez túl gyorsan történt?
Igen, gyorsan történt, de úgy érzem egész életemben színész voltam. Tényleg úgy érzem, hogy annyiféle ember próbáltam lenni; vagy azért mert színészkedni próbáltam vagy mert próbáltam beilleszkedni. De abban az értelemben, hogy mióta színészkedek, gyorsan történt. Ez egy hatalmas szerep a számomra és ennek a tudatában vagyok. Rájöttem, hogy valószínűleg ez a legjobb szerep, amit kaphattam bármilyen összefüggésben. A Twilight Saga egy hatalmas franchise és nagyszerű dolog, hogy a részese lehetek.

Milyen karriert képzelsz el magadnak?
Nem csak színészetet. Szeretnék a kamera mindkét oldalán állni, rendezni és gyártani és már el is kezdtem írni. Úgy vélem a színészet a kreativitás egy nagyszerű formája, de sok szempontból a forgatókönyvhöz vagy a könyvhöz vagy kötve. Engem ugyanannyira érdekel, hogy a saját gyártásaimat és írásaimat folytassam, rendezzem őket mert úgy érzem, hogy ezek közelebb állnak a személyiségemhez. Ahhoz amit személyként ki szeretnék fejezni. De elfogadom, hogy nincs elég fantáziám ahhoz, hogy olyan karaktereket játsszak el mint Bond, Jack Sparow, Tyler Durden és a hozzájuk hasonló karakterek. Szeretnék játszani ilyen mély, sokat vitatott alakokat de ugyanakkor magam miatt fogok foglalkozni ezzel a karrierrel.

Mit gondolsz arról az elképzelésről, hogy több millió tizenéves lány fog segíteni abban, hogy megvalósítsd a célod?
Már van egy kis rajongótáborom pedig nem csináltam semmit. Ez a vak szerencse igazi esete. De egy csomó emberrel találkoztam és ők láthatják, hogy milyen ember vagyok. Nem vagyok egy tipikus színész; csak egy ember vagyok, aki elhatározta hogy színész lesz és aki életet akar lehelni a szerepekbe. Nem hiszem, hogy valaha is eltávolodom ettől. A rajongótábor veled együtt nő a karriered során. Színészként lesznek veled, nem vámpírként. És ez a választási dolog végül elmúlik, továbblépsz és ők mindig ott lesznek veled.

Milyen rajongókat fog a New Moon a Twilight világában hozni?
Azt hiszem a New Moon egy egész férfifalkát fog hozni, akik szerintem fogékonyabbak lesznek az új karakterekre – a Volturi-ra, az őrökre és a vérfarkasokra. Ők egy jó szilárd rajongótábort fognak képezni. Nem is említve azt a tényt, hogy a karakterem szexuálisan kétértelmű ezért remélem igényt tarthatok a meleg közösségre is [nevet]. Elég hivalkodóan ábrázoltam Demetri-t.

Egyértelműen most hallok először szexuális kétértelműségről a Twilight Saga-ban. Ezzel a szemlélettel közelítetted meg Demetri-t?
Ez nem választás volt – ilyen a karakterem. Azt mondtam nem vagyok biztos abban, hogy Demetri európai vagy meleg. Ismered ezt a mondást? Küzdöttem ezzel a fajta dologgal egész életemben vagy amikor Észak-Amerikában utaztam, azt kell hogy mondjam. Én nem látok problémát abban hogy belevigyük ezt a másik oldalt; Demetri olasz. Nagyon európai, valamint fokozottan arrogáns és valószínűleg valahol a határvonalon lehet őt jellemezni, ami a homoszexualitást illeti.

A Twilight filmek PG-13-asok és emiatt van egy bizonyos korlátozás, amihez mindig kötni kell magatokat. Mit szeretnél te csinálni, vagy mit szeretne az egész csapat csinálni, ha nem lenne korhatáros besorolás?
Jó kérdés! Van egy jelenet a New Moon-ban ahol az ,,ételünket” behozzák az ebédlőbe – az étel, a könyv szerint egy csoport jól táplált amerikai turista, akik azért jöttek hogy megcsodálják Volterrát. Azt mondanám, hogy a karaktereink gonoszabb megvilágítását szeretném látni, mivel bemegyünk és teljesen foszlányokra szaggatjuk ezeket az embereket a leggonoszabb, legagresszívabb stílusban. Azt hiszem fogtok ebből egy keveset látni az Eclipse-ben. Nem gondolom, hogy ilyen messzire fog menni, de a vámpírok sokkal messzebbre is mehetnek. Mi egy gonosz faj vagyunk.

Az interjút készítette: Jen Yamato
Fordította: Niki

2010. február 4., csütörtök

Pattinson, Stewart és Lautner a Twilight-ról mesél

Lehet, hogy a Twilight sorozat világszerte változtatta meg a rajongók életét, de talán senkire nem volt olyan nagy hatása a sikernek, mint a film három sztárjára: Robert Pattinson-ra, Kristen Stewart-ra és Taylor Lautner-re.

Egyik napról a másikra váltak szenzációvá, mikor is be lettek mutatva a regény milliónyi rajongójának, mint Edward, Bella és Jacob megszemélyesítői – a három középiskolai diák, akiknek misztikus titkai állnak a történet középpontjában. Edward vámpír, Jacob vérfarkas, Bella pedig az átlagos tinédzser lány, akibe mindketten szerelmesek.

Pattinson (23), Stewart (19) és Lautner (17) eljutottak a kis szerepektől a sztárságig az első Twilight filmmel. Miközben a premierére készülnek a sorozat folytatásának, a New Moon-nak, a fiatal színészgárda eltöprengett az újkeletű siker előnyein és hátrányain.

Mi a legjobb dolog, ami a Twilight mánia kapcsán történt veletek?
Stewart:
Engem ez ugyanolyan elégedettséggel tölt el, mint amit bármilyen másik filmtől megkapok, vagyis hogy mennyire sok ember szentel figyelmet ennek. Mindig azt mondom, hogy én az élettapasztalatért csinálok filmeket – szó szerint lopsz attól a személytől, akit játszol – és tudni azt, hogy ez hatással van 100 millió emberre, és nemcsak lányokra, mert ez áthidal mindenféle korosztályt, az tényleg jó érzés. Ez annyira különbözik mindentől, amit eddig tapasztaltam, szóval szerintem ez a legjobb benne.
Pattinson: Megjelenni az Oscar-on és hasonlók, ezek mind annyira szürreális dolgok. De vannak kis dolgok is, mint például mostanában dolgoztam a Remember Me trailer-én, és nagyon kis időm volt arra, hogy megszervezzem a dolgot, de az irányítás, amit a Twilight sikere miatt kapok, az valami hihetetlen. Ez nagyszerű érzés.
Lautner: Körbeutazni a Földet, és mindenhol ugyanazt a rajongói támogatást látni. Voltunk São Paolo-ban, Brazíliában, aztán elmentünk Mexikóvárosba, mindenfelé jártunk a világban és mindenhol ott voltak a rajongók, ugyanolyan lelkesedéssel. Elképesztő érzés azt tudni, hogy ilyen rajongói támasz van mögöttünk.

Mi az az egy dolog, amit hiányoltok a Twilight előtti életetekből?
Stewart:
Szeretek a szabadban lenni. Szeretek sétálgatni, és el is tudok menni sétálgatni – nem a rajongók a probléma, a rajongók nagyon klasszak, ők hagyják, hogy nyugodtan sétálgassak. A többi emberke a probléma, tudod, hogy kikre gondolok. Azok az emberek.
Pattinson: Szerettem L.A.-ben kocsikázni. Tudom, hogy nem sok ember mondja ezt, de ha nem kell menned sehova, akkor L.A. a legjobb hely arra, hogy körbeautókázd. Korábban volt egy kis autóm, egy lehajtható tetejű…és tényleg hiányzik az, mikor megy le a nap és a hegyek körül autózom. Ez egy szuper dolog, és ez egy kicsit hiányzik. Nem igazán ugyanolyan a dolog, hogyha 10 kocsi követ téged közben.
Lautner: Plázák és mozik, vagyis én azokban. Muszáj szabályokat felállítanod, de azt nem szabad hagynod, hogy ezek felülkerekedjenek rajtad.

Mi volt a legemlékezetesebb találkozásotok a rajongókkal?
Stewart:
Volt két lány, akik extra meglepetést jelentettek Olaszországban. Előzőleg találkoztam velük Vancouver-ben, de amúgy Minnesotából jöttek, szóval sok utazás és különös egybeesés eredményeként pont az én jelzésem [gondolom, ahol állnia kellett Kristen-nek a felvétel miatt – szerk.] mellett bukkantak fel.
Lautner: Nagyon sok ilyen van. A brazil rajongók nagyon szenvedélyesek voltak. A repülőtéren köszöntöttek bennünket. Nyilván voltak ott barikádok, de mi nem láttuk őket. Elég érdekes volt a séta a reptér ajtajától a autóinkig.

Miben más a New Moon a Twilight-tól?
Stewart:
Nagyon sok gyökerezik a történetben. Az ok, amiért a Twilight olyan elevennek érződött, de az energia elég nehezen volt megfogható benne, az azért volt, mert az egész történet arról szólt, hogy ezt az energiát kergetjük, ez után kutatunk és nem törődünk a következményekkel. Ez beépült a New Moon-ba is, de mivel azt mondják Bellának, hogy mindent tökéletesen rosszul gondolt, ezért ebben egy kicsit érettebben, figyelmesebben közelíti meg ugyanazt a gondolatot. A New Moon abban is más, hogy sokkal veszélyesebb lesz, és sokkal valóságosabb. Bella végre felnyitja a szemét és olyan, hogy „Oh, Csodaországban ébredtem”. Ez nagyon félelmetes. Igazából félelmetesebb, mint amilyenre én gondoltam, hogy lesz, mert vannak ugye vérfarkasok és az összes rossz vámpír, akik mind meg akarják ölni őt (Bellát) és hasonlók, szóval ennél különbözőbb nem is lehetne.
Lautner: Mindent Edward és Bella épített fel a Twilight-ban, és ezt a film elején le is rombolja Edward, mikor elmegy, és ezt újjá kell építeni, vagyis Jacob-nak kell újjáépítenie Bellát, és aztán ez szintén összeomlik a film végén. Ez egy érzelmi hullámvasút.

Forrás: detnews.com
Fordította: Edit

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More