"The Twilight Saga: New Moon" Beverly Hills-i Sajtókonferencia – Farkasfalka interjú

Alex Meraz (Paul), Chaske Spencer (Sam), Bronson Pelletier (Jared) és Kiowa Gordon (Embry) alkotja a Twilight Saga: New Moon Quileute farkasfalkáját.

Ma a Los Angeles-i sajtókonferencián a srácok mindenféle újságíró kérdésére válaszoltak, köztük az enyémekre is.

A fiúk mindenféle témáról beszélgettek, például arról, hogy hogyan birkóztak meg a hideggel, milyen volt a félmeztelen jelenetek forgatása és hogyan lettek szinte testvérekké.

Volt valamiféle farkaskiképző tábor, vagy az izmaitok maguktól néznek ki ilyen jól?
Spencer: Nem, kötelező volt edzésekre járnunk. Kábé egy órákat edzettünk, szereztek nekünk egy edzőt. Az a srác készített fel minket, aki a 300 című filmnél is segédkezett. Belevetettek minket az edzésbe, ami talán egy óra tíz percet tartott és volt benne sok körkörös edzés és izomépítés. Ezen kívül sokat is kellett ennünk. Hatszor ettünk egy nap, három fehérjeturmixot naponta.
Meraz: És Chaske-nek köszönhetően nagyon sok almás pitét is ettünk.
Spencer: Igen, desszertet is. Ja, én voltam rájuk rossz hatással.
Pelletier: Erőnléti edzéseket csináltunk, állóképesség javítást, súlyzós edzést, sok kardiót. Elég erőteljes volt.
Meraz: Ez egyértelműen elengedhetetlen volt a kötődés szempontjából is. Nagyon sokat segített abban, hogy megépüljön az a bizonyos kémia, ami látszik a képernyőn is. Jó buli volt. Támogattuk egymást, de hülyültünk is egymással – tudod, hogy ki tudja a legtöbb fekvőtámaszt csinálni, vagy ilyesmi. Ez tényleg sokat segített a karakterünk megformálásában.
Spencer:Szerintem a „kémiát” tényleg láthatod a vásznon. Mindannyian jól kijövünk egymással, és ez nagyon klassz és meglepő, mert néhány filmnél egyszerűen nem jössz ki a többi emberrel, de ebben az esetben a jó embereket választották.
Meraz: Szeretlek haver! Szeretlek Apu!
Pelletier: Egyértelműen olyan, mint egy csapat bátyó, az tuti.

Nem okozott nektek gondot, hogy jól nézzetek ki póló nélkül az esőben és a reggeliző asztal körül. Beszélnétek ezekről a jelenetekről?
Spencer: Az eső elég kemény volt. Egy bizonyos pontnál mindannyian összebújtunk, hogy a testünket használjuk arra, hogy melegben legyünk. Túl kellett lennünk rajta, érted.
Meraz: Szerintem Bronson tudta a legjobban megmagyarázni. Azt mondta, hogy üvegvágó boltot nyitottunk.
Spencer: A mellbimbóink kőkemények voltak.
Pelletier: Ja, az tuti. Ráadásul ennek tetejébe még ott volt a „műeső” is. Az sem felmelegített eső volt, ne feledd. Hideg eső hullott ránk, egész eső-takaró. Elég durva volt.

A reggeliző asztalos jelenet elég érdekes volt, mert ez a nagy „kirobbanás” következménye volt, szóval azzal mi a helyzet?
Spencer: Számomra itt válik láthatóvá mindannyiuk karaktere. A szerepünk itt kel életre. Látod Paul karakterét, Bronson-ét, mindannyian életre kelnek, beszélgetnek – aztán még ott van a csókjelenetem Tinsel Korey-val, ami szintén elég jó volt.
Meraz: Hogy egy kicsit tovább mondjam, ez az első alkalom, amikor inkább emberinek látod őket. Látod a kapcsolatukat, hogy ők testvérek. Ezelőtt minden kicsit baljóslatúbb, több benne a sejtelmesség, ezelőtt látod azt a jelenetet, mikor megpróbálom megölni Bellát. Úgyhogy itt látod először az élénkséget, a játékosságot, ami szerintem nagyon kellett.
Pelletier: Tudod, megmutatja az egyértelmű bajtársiasságot köztünk.
Spencer: A humorérzék. Itt látod igazán a kémiát.

Tovább kellett folytatnotok az edzést az Eclipse-re? Nem volt megengedve nektek egy kis pihenőidő a filmek között? Mennyire volt nehéz ezt az állapotot fenntartani?
Meraz: Kábé négy hónap volt…….elég nehéz.
Spencer: Nehéz ezt fenntartani, mert sok múlik az étrenden. Ez kemény.
Pelletier: Főleg diétázás, az nagyon fontos.

A kötödésről beszéltetek – lazulni is falkaként jártok?
Spencer: Naná.
Pelletier: Persze, természetesen. Imádok ezekkel a srácokkal lógni.
Spencer: A film ütemterve, nagyon nagy. Rengeteg stábtag van, úgyhogy mindenkivel nem tudtunk együtt bulizni, végül egymással lógtunk. Jó volt.


És mit csináltatok Vancouver-ben?
Spencer: Bowlingozni mentünk. Klassz volt.
Pelletier: Állandóan filmeket néztünk. Elmentünk táncolni, mindenféle.
Spencer: Klubok, edzések együtt, filmek.

Ugyanabban az épületben is laktatok?
Meraz: Igen, ugyanabban a hotelben voltunk. Még a forgatáson kívül is sms-ezünk egymásnak, felhívjuk egymást, csak hogy tudjuk, hogy mindenki életben van. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Tényleg törődünk egymással, és ez fontos. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy olyan filmet csinálhatunk, ahol a szereplőtársak tényleg odafigyelnek egymásra. Elkötelezettek vagyunk az Eclipse és a többi készítése iránt, ez pedig igazán nagy segítség volt hozzá. Szerintem az emberek ezt észre fogják venni a vásznon is.
Spencer: Azt kell megértened, hogy ezen mind együtt mentünk keresztül. Nem csak külön személyek vagyunk ebben az egész Twilight jelenségben, úgyhogy ellenőrizzük egymást, hogy mindenki rendben van. A figyelem meg tudja zavarni az emberek fejét. Senki nem ad a kezedbe egy könyvet, hogy hogyan juss keresztül ezen, úgyhogy figyelünk arra, hogy mindenki rendben legyen.
Meraz: Azért ne sírj értünk. Ne ejts értünk könnyeket.
Spencer: Igen, nagyon boldogok vagyunk.

Pozitív irányba befolyásolta ez az életeteket? Az emberek igazán fel vannak tüzelve, ha találkoztok velük?
Spencer: Nos, az a klassz, hogy ezzel tudunk segíteni az embereknek. Ha találkozol bizonyos emberekkel, az nagyon klassz. Emlékszem, mikor gyerek voltam találkoztam néhánnyal, a „hőseim” közül, és az olyan volt, hogy: „Oh, ezek nagyon rendes fickók, nagyon klassz emberek.”
Pelletier: Csináltam egy csomó „Make-A-Wish Alapítvány” dolgot. Tudod, felvidítani valakinek a napját – ha van efféle erőd, akkor az nagyon jó.
Meraz: Én úgy gondolom, hogy mint az amerikai őslakosok képviselői ebben a franchise-ban, felelősek vagyunk azért, hogy ne legyünk rosszul ábrázolva. Mi jelenítjük meg az őslakosokat, és ez az, amit látni fognak. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy átírjuk a hollywoodi felfogást az amerikai őslakosokról, ami ugye a szélfutta hosszú haj, a nemes lelkű emberek……
Spencer: Bőr és tollak.
Meraz: … bőr és toll időszakok. Szóval most látsz valamit a kortárs beállításból, és látod, hogy milyenek vagyunk embernek. Ez nagyszerű. Azt hiszem, ez szuper dolog.

Majdnem embernek…
Meraz: Igen, igaz, majdnem embernek. De nem lettünk „démonizálva”, ami fontos. Nagyon ízléses módon van megcsinálva minden.
Spencer: Úgy értem, ez lesz az év egyik legnagyobb mozija. Istenem.

Mi az, amit közvetíteni szeretnétek az amerikai őslakos kultúrából ennek a filmnek a segítségével?
Meraz: A szereplőválogatási folyamat alatt, mikor arra vártam, hogy halljak valamit a felől, hogy megkaptam-e a szerepet, vagy nem, volt nálam egy átmeneti időszak… imádkoztam minden este. Engedélyt kértem ahhoz, hogy képviselhessem a Quileute törzset. Nagyon sok jó gondolatot adtam bele. Lényegében, még ha beleviszünk egy kis mitológiát is, a készítők elképzeléseit és ezt összekeverjük a fantáziával, még akkor is a kultúránkból merítünk. Indiánnak lenni, ez olyasmi, amivel tisztában kell lenni és engedélyt kell kérnünk a múlt, a jelen és a jövő embereitől ehhez. Ez egy nagyon tudatos dolog. Az indiánoknak megvan a joguk ahhoz, hogy megvédjék a saját történeteiket.
Spencer: Mindannyian indiánok vagyunk. Mind azok vagyunk. És nem azt mondom, hogy amerikai indiánok. (Pelletier-re mutat) Ő Kanadából jött.
Megpróbáljuk jól képviselni a törzset, mert mindannyian nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, és kortárs módon képviselhetjük a fajunkat, és ez természetesen sok felelősség jár. Persze olyan ajánlatokat is kapunk, amik nem jellemzőek az indiánokra – néhány szerep, ahol nem kell indiánt megjeleníteni. Nagyon szerencsések és áldottak vagyunk ezért. Sok van, amit le kell tennünk az asztalra. Ráadásul mi is más szemszöget képviselünk. Mind más látásmódban gondolkozunk, mint indiánok. Az élethez fűzött reményeink is mások. Szeretjük Stephanie műveit, nagyon jól képviselt minket. Áldottak vagyunk, hogy itt lehetünk.

Úgy látszik, hogy az amerikai őslakosokat mindig bölcs, öreg embereknek mutatják. Az egyetlen szexi indián, akit valaha is láttunk, az Adam Beach. Nektek srácok, ez biztosan nagyon izgalmas érzés. Másrészről indiánnak lenni azt is jelenti, hogy kötődtök a szárazföld állataihoz. Miután vérfarkast játszotok, éreztek valami eltérést abban, ahogy az állatokhoz viszonyultok – prérifarkasok, farkasok?
Spencer: Nos, itt is muszáj, hogy meglegyen az egyensúly. Sok olyan indiánt ismerek, akik ügyvédek, és orvosok, akik nem hordják a hajukat mindig fonatokban. Szerintem ez egy félreértés rólunk, amit Hollywood és a pop-kultúra teremtett, beskatulyázás. Nem vagyunk mindannyian ilyenek.
Meraz: Hollywood, ők hitték azt, hogy Adam Beach az utolsó indián, aki maradt.
Spencer: Sok szerepben alulmaradtam amiatt a fickó miatt. (nevet)
Meraz: Pontosan, ja, mi mind kihaltunk, kivéve Adam Beach. Már majdnem berakták őt a Smithsonian múzeumba, mint az utolsó élő indiánt. Szóval nagyon klassz, hogy az emberek utánanéztek a dolgoknak. Nagyon sok köszönet Rene Haynes-nek – ő egyfajta összeköttetője volt az indiánoknak, aki csatlakozott a szereplőválogatáshoz. Joseph Middleton csinálta az igazi válogatást, de Rene még azelőtt kiválasztotta Chaske-t, és engem is. Tudja a dolgát. Ez egy okos dolog volt a Summit-tól. Tényleg biztosra mentek abban, hogy jól csinálják meg a farkasfalkát.

Milyen zenét hallgattatok, hogy ráhangolódjatok arra, hogy megöljétek Bellát?
Meraz: Sok rap-et és hip-hop-ot.
Spencer: Az edzés időszak alatt sok Beastie Boys-t, Metallica-t, Linkin Park-ot hallgattunk.
Meraz: 50 Cent! Fitty!
Spencer: Muszáj említenünk Fitty-t is. Aztán én a New Moon alatt sok Mazzy Star-t hallgattam.
Meraz: (énekel) „Faaade into you…”
Spencer: Pontosan!
Meraz: Haver, ez elég csöpögős, testvér. Tiszta emo!
Spencer: Így kell ennek lennie, ember!
Meraz: Azt hiszem, hogy láttalak egy kicsit sírni. Szerintem láttam egy kis könnyet, tesó! Hadd segítsek.

Tudnátok jellemezni a kapcsolatotokat Jacobbal a filmben? Mert vannak részek a filmben, mikor fél a közeletekben lenni, aztán máskor meg úgy tűnik, hogy klasszul elvan veletek.
Pelletier: Ő olyan, mint a kisöcsénk, nem?
Gordon: A filmben ő a legjobb barátom. Nekünk elég ijesztő látni ezeket a srácokat. Mi átlagos srácok vagyunk, ezek a csávók meg csak rohangálnak körbe félmeztelenül, és mi azt hisszük, hogy ez valami banda, ők meg azt hajtogatják, hogy ők tartják fent a békét a törzsünkben és hasonlók.
Spencer: Mi segítettünk neki az átalakuláskor. Ő nem akart vérfarkassá válni. Egyikünk se akart. Csak úgy megtörtént, ezt kell kezelnünk. Mikor a Cullen-ek felbukkantak, akkor kezdünk el átváltozni. Az én karakterem, ő volt az első, aki átváltozott, szóval az én kapcsolatom ezekkel a srácokkal – én olyasmi vagyok, mint egy báty, a tanácsadó, az apafigura, hogy segítsek nekik. Olyanok vagyunk, mint egy csapat fiútestvér, mint egy rock-banda, aztán hirtelen Jacob is elkezd átalakulni, és sok döntést meg kell hoznia és csatlakoznia kell hozzánk. Körbevesszük őt, és elmondjuk, hogy ez nem annyira rossz.
Meraz: (nevet) Ez nem olyan rossz, tesó!
Gordon: Ez nem rossz, haver!
Meraz: Ez olyan, mint átmenni a pubertáskoron, ez az, amit el kell mondanunk Jacob-nak. Csak olyan, mint átmenni a pubertáson. Szőrösebb leszel, a dolgok meg fognak változni, de túl leszel rajta…
Spencer: Sok robbanásszerű növekedés…
Meraz: Ja, robbanásszerű növekedés, de rendben leszel, tesó.
Spencer: Furán fogod érezni magad…
Pelletier: A hangod is elkezd megváltozni…

A filmben mindegyikőtöknek van tetoválása. Van igazi tetoválásotok is, vagy szeretnétek-e?
Meraz: Mindegyikünknek van tetoválása.
Spencer: Mindenkinek van igazi tetkója.
Meraz: Amit három órába telt, mire el tudtak fedni. Egy dologról beszélgettünk, hogy talán, attól függ, hogy merre tart ez a dolog, ha vége lesz a filmeknek, arra gondoltunk, hogy megcsináltatjuk a farkas-falkás tetkót.
Spencer: Ja, ez mindannyiunk számára igazi élmény volt.
Meraz: Egy mérföldkő.
Spencer: Egy mérföldkő. Megváltoztatta az életünket.

Taylor is megcsináltatja a tetoválást?
Spencer: Oh, én nem beszélhetek a nevében. (nevet)
Meraz: Talán ha betölti a 18-at, mire megcsináltatjuk.

Mi volt az első reakciótok, mikor először láttátok a szerepeteket a befejezett filmben?
Pelletier: Mikor Paul átváltozott, én őszintén…
Meraz: Gatyát kellett cserélnie!
Spencer: Ja, nagyon klassz volt!
Pelletier: … Szó szerint libabőrös lettem. Azt mondtam: „Wow, ez elképesztő!” Nagyszerűen néz ki. Chris Weitz nagyszerű, nagyszerű munkát végzett, és a filmtrükkös csapat is.
Meraz: Ja, Phil Tippett. Nagyszerű munkát végzett a speciális effektekkel. Mindig is szerettem volna egy olyan filmben lenni, ahol nincs olyan sok CGI munka, de van benne valami földöntúli, ahol lehet valami szupererőm. Szóval számomra az, hogy átváltozhattam farkassá és küzdhettem, meg minden, az olyan volt, mint gyereknek a cukorkaboltban. Ennél többet nem is kérhettem volna.

A farkasok alkalmazkodtak hozzátok?
Mindenki: Oh, igen!
Meraz: Mindegyiküknek volt egy sajátos modora, amit Phil Tippett és a csapata csinált igazából, hogy biztos legyen az, hogy mindenki külön egyéniség. Láthatod a különbséget a farkasok között külsőleg, és ahhoz is alkalmazkodtak, hogy milyenek a karaktereink, és hogy mi milyen tulajdonságokkal rendelkezünk.
Spencer: És a szemeink. A szemeink ugyanolyanok maradtak.
Pelletier: A mi igazi szemszínünk köszön vissza a farkasoknál is, ami nagyon klassz.

Vissza Jacob-hoz – ugyanúgy viselkedtetek Taylor-ral is, mint egymással, hecceltétek őt is?
Spencer: Naná!
Meraz: Persze, ez az, amiről beszéltünk. Taylor is mindennek a részese volt. Egy alkalommal ő vitt el minket bowlingozni. Mellesleg ő egy nagyon jó bowlingos. Egy kis tudni való tény róla.
Spencer: Ő egy jó srác. Ő tényleg egy jó srác.
Meraz: Ő rendben van. Jól szórakoztunk együtt, mindannyian. Taylor-nak is, ez az övé volt. Az első filmben inkább a Cullenek-ről és a kis családjukról szólt a dolog. Ez a film a farkasfalkáról szól, szóval szerintem ő nagyon kényelmesen érezte magát és egyértelműen szeretett volna több időt tölteni velünk. Jó volt. Mind kisegítettük a másikat, és klassz időt töltöttük együtt.
Spencer: Ő egy erőteljes színész. Egy nagyon jó színész, és szerintem ez a film el fogja őt indítani egy új szint felé. Jó színész, nagyon beleteszi a szívét a munkába. A testén is egyértelműen látszik, felszedett 15 kilót. Nagyon elkötelezett.
Meraz: Ha még nem tudtad volna!
Spencer: Ő az egyik legkedvesebb srác, akivel valaha találkoztam.

Srácok, nem feltétlenül ti vagytok a Twilight célcsoportja, de mit gondoltok a filmről?
Spencer: Én a vancouveri repülőúton néztem meg a filmet, mert nem tudtam semmit a Twilight-ról. Aztán megkaptam a szerepet, és elkezdtem utánanézni a dolgoknak, és mikor a gépen voltam, akkor a megnézhető filmek közt volt a Twilight is, szóval megnéztem, és megértettem végre. Az gondoltam magamban, hogy: „Most már látom, hogy mi ez. Megértettem a vonzódást.”

És mi van a New Moon-nal?
Spencer: Nem, meg fogom várni a teljesen befejezett filmet, mikor már a zene is hozzá van adva, meg minden. Várni fogok.
Riporter: Már kész van, mások már tegnap este megnézték.
Spencer: Oh! Akkor meséld el nekünk! (nevet)
Pelletier: Naná, meséld el!
Spencer: Milyen a filmzene?
Riporter: A filmzene nagyszerű! Imádom a filmzenét!

Ugye titeket hívnak a farkasfalkának, négyetek nagyon szorosan összetart. Szeretnétek ezt az egészet egy show-vá alakítani és turnézni ezzel? Készül belőletek akciófigura?
Pelletier: Fogalmam sincs.
Spencer: Szeretem ezeket a srácokat, tényleg. Olyanok, mint a testvéreim, de másfajta projektekben szeretném őket támogatni. Mi nem vagyunk egy utazó cirkusz.
Meraz: Nagyon diplomatikus válasz, Chaske. Imádom.
Spencer: Így van, baby.
Meraz: Jó ember.

Taylor nem elsősorban amerikai őslakos, szóval tudtok arról beszélni, hogy mit tanítottatok neki az indiánokról, és hogy mit jelent ez számára?
Spencer: Nagyon nyitott volt a dologra. Érti. Mi megtettünk mindent, amit tudtunk, és az biztos, hogy ő a megfelelő srác a szerepre. Tényleg ő a megfelelő a szerepre, és én mindenképpen védem őt.
Gordon: Olyan, mint a bátyánk.
Spencer: Mint a bátyánk. Nagyon szeretjük őt.

Mit mondanátok arról, amit tanítottatok neki?
Gordon: Ez csak rám és Taylor-ra tartozik.
Spencer: (nevet) Sok mindent kérdezett a törzsekről, és ilyesmikről, erről tudtunk vele beszélgetni és elmondani – van néhány dolog, amit az én kultúrám szokott csinálni, erről meséltem neki, ő pedig nagyon nyitott volt ezekre a dolgokra.
Meraz: Erről van szó. Mi sem vagyunk Quileute-ok. A törzsek, ahova mi tartozunk nem a Quileute. Szóval számunkra képviselni ezt a törzset olyan volt, mintha nem is lennénk indiánok. Nem volt igazán jelentősége, mert nekik más szokásaik vannak, mint nekünk. Nem úgy működött a dolog, hogy nekünk kellett megtanítanunk neki, hogy hogyan legyen Quileute indián, mert mi sem tudtuk, hogy hogyan legyünk azok. Nekünk is csak a saját kultúránk volt, amit a film készítéséhez hozzáadtunk. Csak tisztában vagyunk azzal, hogyan tiszteljük a törzs mondakörét, és Taylor egyértelműen befogadó volt ezzel kapcsolatban.
Spencer: Taylor-nak is megvan a saját kultúrája, amiből meríteni tudott.

Akartok arról beszélni, hogy miként néztetek utána a Quileute-oknak, és hogy mit tudtatok meg róluk?
Meraz: A meghallgatási procedúra alatt annyit kutattam a Quileute-ok után, amennyit csak tudtam, és megtudtam, hogy bálnavadászok voltak. Nagyon gyorsak voltak, és képesek voltak elmenni a washingtoni térségből egészen le San Diego-ig bálnára vadászva. Tanultam a mondavilágukról, a keletkezésük történetéről. A Quileute-ok a farkasoktól származnak, és emberekké változtak át, de vissza már nem tudtak változni. Így igaz, nem változtak vissza. Ez az a nézőpont, amin Stephenie változtatott, és hozzátett néhány dolgot, majd belehelyezte ebbe a képzeletvilágba.
Spencer: Lenyűgözött az az előadás, amit elmondtál. Nagyon érdekes volt.
Riporter: Bronson, Kiowa, mondanátok még valamit?
Pelletier: Körülbelül ennyit tudok, a bálnás dolgot találtam.

Kínos volt, hogy annyi időt kellett félmeztelenül töltenetek a filmben, vagy kényelmesen éreztétek magatokat?
Spencer: Mindent, ami a hölgyeket a székekbe csábítja! (nevet)
Pelletier: Így van!
Meraz: Amit mondani szoktunk a srácoknak: „Srácok, nézzétek meg a filmet, mert a barátnőtök biztosan meg fogja.”
Spencer: Amit tudni kell, hogy akció is van a New Moon-ban. Szóval vigyék a pasikat, mert szerintem tényleg tetszeni fog nekik.
Meraz: Nincs más választásuk. A barátnőik úgyis ott lesznek.
Spencer: Nincs választásuk.
Meraz: De nem volt kínos. Addigra, mire elkezdtünk forgatni, addigra már úgyis póló nélkül edzettünk. Tudod, ez olyan, mint egy jelmez. Tényleg az. Felveszed, viseled, birtoklod. Nem ijedhetsz meg a saját testedtől. Nem akkor van itt az ideje ennek, amikor a kis piros fény villogni kezd és filmezni kezdenek téged.
Spencer: És ez segített abban is, hogy beleéld magad a szerepbe.
Pelletier: Pontosan. Amint kimentem a rövidgatyámban és póló nélkül, éreztem a szerepet, érted?
Meraz: Amint feltették a barnítót, éreztem. (nevet)
Pelletier: Jó öreg barnító. Végül mindig a zoknijaimon végezte.
Spencer: Azt a cuccot lemosni is nehéz.
Meraz: Szerintem motorolajat kentek ránk.
Pelletier: Próbálkozol és ki akarod mosni, és minden aranybarna…
Spencer: Minden barna és rézszínű, tudod. Mintha valakit legyilkoltak volna.

Igazából milyen hideg volt, és kapott mát valamelyikkőtök valamilyen ajánlatot, hogy szerepeljetek egy magazinban, vagy címlapon félmeztelen?
Spencer: Persze. Tudod, ebben a francise-ban elég sokat látsz minket póló nélkül. Nincs több póló levétel. Itt van a filmen, már halhatatlan.
Meraz: Benne volt a szerződésben. „Vigyázat, tárgyiasítva lesztek.”
Spencer: Na ja. Csak egy darab hús vagyunk.
Meraz: De én csináltam a People magazinnak egy-két képet. De ez mind csak a film miatt van. Szóval külön emiatt a franchise miatt rendben van. Ha valami más filmet csinálnék, amiben öltönyben lennék, akkor biztos vagyok benne, hogy azt szeretnék hogy öltönyben legyek megjelenéseken és mindenfelé. Szóval, ez csak a film miatt van.

Mennyire volt hideg?
Meraz: Olyan nulla fok körül, esőben. Eléggé hideg. Nagyon hideg.
Spencer: Ahogy mondta, üveget tudtunk volna vágni a mellbimbóinkkal.
Meraz: Alapítottunk egy üvegvágó vállalatot. Wolfpack&Friends

Posted in: alex meraz,bronson pelletier,Chaske Spencer,kiowa gordon,New Moon sajtótájékoztató