Kemény szerepekkel a New Moonban és a The Runawaysben, Dakota Fanning gyerekszínészből teljes értékű bűbájos lánnyá vált.
15 évesen, Datoka Fanning végre kinövi azt a jelzőt, amit oly gyakran használtak rá az évtized hosszú karrierje alatt: koraérett. Nem rossz értelemben, természetesen és kétségtelenül vannak olyan háromszor ennyi idős színésznők akik ölnének azért, hogy együtt dolgozhassanak Sean Pennnel, Robert De Niroval, Tom Cruise-zal és Denzel Washingtonnal – nem is beszélve arról a bámulatos tehetségről ami Dakotának van. De ha a rövid szereplése az e havi The Twilight Saga: New Moonban mutat valamit, az annak a hajlandósága, hogy elvesse azt a komoly képet, amit – megérdemelten vagy sem – a Saturday Night Live sketch-ben figuráztak ki.
Persze Dakota szerepe a Twilight folytatásában nem túl nagy kihívással jár. Jane-ként – az alacsony Volturi-s vámpír, akinek hatalmában áll, hogy az áldozatainak anélkül okozzon fájdalmat, hogy hozzájuk ér – csak ránéz az emberekre. Amikor megkérdezzük, hogyan készült, Dakota nevetett. „Nem figyeltem magamat a tükörben, mint Zoolander, amikor a Blue Steel-t csinálta!” mondja. „A piros kontaktlencse elég volt.” A színésznőt ugyanaz az ok vonzotta, mint a többi tinit: jó mókának tűnt. „Mind a négy Twilight könyvet elolvastam egy hét alatt. Ez egy akkor jelenség, és azt akartam, hogy elmondhassam, a részese voltam.”
A New Moon lehetőséget adott Dakotának, hogy megismerhesse Kristen Stewart-ot mielőtt elkezdik forgatni a The Runaways-t. „Nagyon közel kerültünk egymáshoz,” mondja Dakota „mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Mindig beszélünk egymással.” A forgatáson kívüli barátságuk egy sajátos réteget adott a New Moon forgatásának – „Sosem voltam ilyen gonosz karakter és mert nagyon jól ismerem Kristen-t, gonosznak lenni vele nagyon furcsa volt. Olyan volt, hogy Bocsi, haver!” De a kapcsolat jól jött amikor Dakota és Kristen a punk-rocker Cherie Currie-t (a Runaways vezető énekese) és Joan Jett-et alakították. „A kapcsolat, ami Joan és Cherie között van a forgatókönyvben eléggé olyan, mint ami Kristen és köztem van a való életben,” mondja Dakota – bár tisztázza – „kivéve a pusztító részt.” (Egy e-mail-ben az Eclipse forgatásáról, Kristen áradozva dicséri társát, azt írja, „Dakota az egyik legkövetkezetesebben mozgó színész, akivel valaha is dolgoztam. Mindig jobb vagyok vele.”)
Dakota több dalt is énekel a filmben amit egyszerűen a The Runaways-nek hívnak és 2010-ben jelenik meg. Bevallja, hogy ez a szerep „nagyon különbözik” mindentől, amit eddig csinált. (Ha nem vagy benne biztos, hogy kicsoda Cherie Currie, tudd, hogy a Gossip Girl-ös Taylor Momsen-ről is pletykálták, hogy kipróbálták a szerepre… és hogy, még mindig benne van a karakterben.). De amennyire ez a stílus egyáltalán nem Dakotáé – a platinaszőke paróka és a „szemfesték ami sosem jön le” – úgy tűnik nem volt észrevehető hatással a stílusára: amikor megjelent a Teen Vogue interjún, farmer rövidnadrágot, magas sarkú Doc Martens-t és egy egyszerű, bő toppot viselt egy műanyag türkiz rózsafüzérrel a nyakában. Azért talán az egykori Marc Jacobs modellben mindig is volt egy kis él: az első Teen Vogue fotózása után, amikor 12 éves volt, hazavitt egy pár rendelésre készült gyerekméretű MJ csizmát. „Még mindig megvan!” vallja be boldogan. „Ki kellett tágíttatnom de megteszek mindent ahhoz, hogy beleférjek abba a cipőbe.”
Érhető lenne ha az egykori gyerekszínész félénk lenne ahhoz, hogy olyan filmet csináljon amiben ilyen adag szex, drog és rock’n’roll van, főleg azután a reakció után amit a Hounddog című független film után kapott (főleg a karakterének a megerőszakolása miatt). De Dakota azt mondja, hogy „még mindig zavarban van ez az egész helyzet miatt” és teljesen érthetően rámutat annak az étmenetnek a nehézségeire ami elkerülhetetlen ahhoz, hogy felnőtt színész váljon belőle, kivéve, ha 16 évesen akar visszavonulni. „Idősödni fogok,” mondja „és színészkedni akarok egész életemben – ez az amit szeretek – szóval előre kell lépnem a karrieremmel. A döntések amiket hozok talán nem tetszenek mindenkinek, de azt kell tennem amit megfelelőnek és jónak érzek az adott pillanatban.”
Amikor megkérdeztük, hogy Dakota átmegy-e valamilyen tini szorongáson a forgatáson kívül, azt mondja nem. „A lázadásomat a filmeken keresztül adom ki. Unalmas vagyok ezen a téren. Szeretem, hogy normális életem van.” Lehet, hogy ez az elképzelés trükkös volna vele kapcsolatban, de Dakota a felénél tart a végzős évében egy magániskolában Los Angeles-ben, és azt mondja, hogy a gyerekek sosem viselkedtek vele másképpen. „Kilencedik osztályban kezdtem ott és egyből elfogadtak. Igazán szerettem volna egy otthonos közösséget, mert mindegy, hogy az emberek hány évesek, emlékeznek a szalagavatóra. Emlékeznek a végzős báljukra. És ezt akartam igazán.”
Dakota szerint, Ő és a barátai az idejük többségét sushi evéssel („Higanymérgezést fogunk kapni”) és a The Rachel Zoe Project nézésével töltik. Nem igazán randizik: „egy sráccal a sulimból”, mondja. „Kis osztályom van, szóval elég limitált a választék. Mindenki ismer mindenkit”. Dakota pszichológiát és valami olyasmit tanul aminek a neve cement szobrászat, miközben filmes ajánlatokat fontolgat – és ezen kívül pompomlány. A kiadott hírek szerint a JV (Junior Varsity) keret tagja, de amikor ez megemlítésre kerül, kijavítja a hibát és feltárja azt az elszántságot ami egy georgiai kislányt nagy hollywoodi sztárrá tesz. „A középiskola elsőszámú csapatát erősítem, köszönöm,” mondja. És valóban.
Írta: Lauren Waterman
Fordította: Niki
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése