Los Angeles – a legutóbbi The Twilight Saga: New Moon sajtókonferencián a Four Seasons Hotelben Kellan Lutz (Emmett); Ashley Greene (Alice); Nikki Reed (Rosalie); és Elizabeth Reaser (Esme) volt jelen, hogy képviseljék a jóindulatú vámpírcsaládot, a Cullen-éket. A négy színész a konferencia alatt beszélt a vámpírsminkről, a rögeszméjükről és a reflektorfényről.
ss="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Milyen volt ez alkalommal egy új rendezővel, egy új történettel és egy teljesen különböző fajta szemlélettel dolgozni?Greene: Azt hiszem ez alkalommal mindannyian egy kicsit felkészültebbek voltunk, ami jó volt. Az első filmnél mindannyian úgy voltunk, hogy, ’Mi folyik itt? Mi történik?’ És tudod ott volt mögöttünk a rajongók támogatása. Az elsőnél, mint ahogy mondtam, olyan volt, hogy, ’Úristen, reméljük nem fognak utálni minket.’ De teljesen elfogadtak, szóval belekezdeni a második filmbe, szerintem sokkal viccesebb, nyugodtabb élmény volt, legalább is nekem.
Lutz: Igen, és jó, hogy nincs ez a súly a válladon. Úgy értem, mi mind belépünk és arcot adunk a karakterünknek, pedig a rajongók már elképzelték, hogy szerintük melyik híresség játssza majd Emmett-et, Alice-t vagy Bellát. Jó, hogy megkapjuk a támogatásukat, így nagy súlyt emelnek le a vállunkról, hogy leforgassuk a New Moon-t, majd az Eclipse-t. És, hogy Chris Weitz van velünk, aki egy nyugodt és laza rendező, és egy olyan ember aki mindent kézben tart. Amikor nyugodtnak érezzük magunkat tudva, hogy mi a jelenet és hogy mit vár el tőlünk megengedhetjük magunknak, hogy odamenjünk Chris-hez és azt mondjuk ’Ki szeretném próbálni ezt másképp’ vagy ’Mit gondolsz erről?’ És Chris nagyon nyitott ezzel kapcsolatban. Jó, hogy színésznek érezheted magad és nem robotnak. Szóval nagyon könnyűnek éreztük.
Ez azt jelenti, hogy Hardwicke az volt…
Lutz: Hardwick az volt, szerettem őt. Ezt nem úgy mondom.
Reaser: Nagy különbség van.
Reed: Mindannyiuknak más megközelítése van.
Greene: És azt gondolom Catherine-t is legalább ugyan úgy beledobták mint minket. Szóval szerintem ő is úgy volt ezzel az egésszel, hogy ’Úristen, mi történik?’
A ruháidról szeretnék kérdezni Ashley: tudtál te is valamit beletenni, mert Alice nagyon divatos? Te vezetted az autót és hogy ment?
Greene: Én vezettem az autót, azt hiszem ez volt az ami megijesztette a producereket (nevet). Két felvétel és vége is volt. Igen, határozottan kérték a véleményünket. Egy kicsit benne volt a saját ízlésünk. Nem hiszem, hogy nagy titok, hogy imádom Audrey Hepburn-t, ezért kértem, hogy nem lehetne-e ebből egy kicsit beletenni. Ez és azt hiszem egy kevés Jackie O is bele lett téve. Imádtam. Minden nap haza akartam vinni a ruháimat.
Észrevettétek, hogy esetleg másképp olvastok, néztek vagy hallgattok valamit, hogy belerázódjatok a karaktereitekbe? Szerintetek a karakterek – mivel ők annyira örökkévalóak – hallgatnak új zenét? Változtak az idővel együtt, vagy maradtak akik voltak?
Reaser: Szerintem változtak. Úgy értem, személy szerint én úgy gondolom, hogy próbálnak beilleszkedni az emberi világba. Szóval szerintem ez fontos nekik. Minden formában normálisnak tűnnek, normális ruhájuk van és hallgatnak zenét. Úgy értem annyi idejük van, egész éjszaka fent vannak, szóval egy csomót foglalkozunk például a frizuránkkal.
Reed: Találtunk egy módot arra, hogy indokoljuk, hogy miért viselünk ennyi Nike-t és hogy miért ennyire hibátlan a hajunk és a sminkünk. Úgy értem, mindig találunk módot az indoklásra, például hogy egész éjszaka fent vagyunk így van rá időnk. Korabeliek és dögösek akarnak lenni; rengeteg Nike-t viselünk (nevetés). Néha tetőtől talpig Nike-ban vagyunk. Egyszerűen csak imádjuk a Nike-t.
Ezt követve, azon tűnődöm mivel nem alszotok, mit csináltok éjszaka? Mit gondoltok a karaktereitek mit csinálnak éjszaka?
Greene: Alice partikat tervez. Alice rengeteg partit tervez.
Reed: Egész éjszaka magamat nézem (sok nevetés).
Reaser: Szerintem Esme kimegy és széttép egy hegyi oroszlánt minden második éjszaka…
Reed: Igen, valójában ezt megvitattuk.
Reaser: Igen, és medvéket…
Lutz: Hé, az az enyém.
Reed: Mit csinál Emmett?
Reaser: Szereted a medvéket?
Lutz: Igen.
Reaser: Én a hegyi oroszlánokat.
Reed: Vicces, mert mindenkivel összebarátkozol és ez valamilyen értelemben változtat a nézeteiden, a karaktereden és a karakterek közti dinamikán.
Elizabeth és Én nagyon közül kerültünk egymáshoz mialatt az Eclipse-t forgattuk. Egymás mellett voltunk elszállásolva és nagyon el voltunk szigetelve ekkor Vancouver-ben. Nagyon elszigeteltnek éreztem magam. Szóval úgy döntöttünk, hogy hegyi oroszlánokat tépünk szét együtt. És valahogy találtunk rá módot, hogy például egymás mellett álljunk egyes jeleneteknél, úgy értem ez néha rá van hagyva a színészre, és akkor jön az ecc, pecc, kimehetsz.
Reaser: Miért ne?
Greene: Azt hogy hova helyezzük el magunkat, olyan mint a tánc.
Reaser: Egy pontnál úgy mondtad, mintha nem szeretnéd Esme-t.
Reed: Nem, nem, nem. Carlisle-lal kapcsolatban egy kicsit furán érzem magam.
Reaser: Carlisle. Neked van valamilyen ügyed Carlisle-lal, de Esme-vel nincs, nem érezted őt annyira.
Reed: Csak nem igazán értettem. Igen, Esme próbálja a kezében tartani az irányítást és én nem igazán értettem, hogy mért gondolta, hogy képes erre. De megegyezésre jutottunk.
Reaser: Igen, rájöttünk, hogy együtt vadászunk.
Reed: Együtt vadászunk. Nem beszélünk, csak vadászunk.
Reaser: Igen, nem szoktunk fecsegni. Úgy értem Alice és Én szoktunk együtt lógni és talán vásárolunk meg a többi ilyen lányos dolgot. Rosalie és Én, mi csak vadászunk.
Lutz: És én magányos vagyok? Ezt próbáljátok mondani?
Reed: Igen, nagyjából.
Reaser: Nem, néha te is jöhetsz.
Greene: Te és Jazz veszekedtek.
Lutz: Igen, igen, igen. Jasper és Én.
Reaser: Igen, Te, Jasper és Én mindig vadászunk.
Reed: Ne feledjétek, ezzel nem akarunk semmire utalni (nevetés).
Az utolsó másfél évben mindannyian bele lettetek taszítva ebbe a reflektorfénybe. Kíváncsi vagyok, nektek srácok egy nagyon mohó rajongótáborotok van. Szerintetek a nyilvánosságnak és a rajongóknak van joguk tudni arról, hogy a magánéletetek hol kezdődik és ér véget? Mert ez manapság egy elég homályos vonal.
Reed: Nekem elég érdekesen kezdődött, mert az első film amit csináltam, úgy forgalmazták, mint egy önéletrajzi filmet. Szóval sosem volt határvonal felállítva. Még mindig próbálom megtalálni az egyensúlyt. Úgy értem nem tudom, hogy ők hogy éreznek ezzel kapcsolatban.
Greene: Szerintem, ez egyértelműen egy vékony vonal. Nehéz, mert a rajongók az okai annak, hogy itt lehetünk és ők mindent tudni akarnak rólunk, mert rajonganak értünk és támogatnak minket. Szóval akarsz nekik adni egy keveset, de azért van egy bizonyos pontja annak, hogy mennyi mindent tudjanak rólad. Úgy értem, a barátaim közül sem tud mindenki mindent rólam; különböző emberek különböző dolgokat tudnak rólam. Szóval ez egy kicsit kemény. De ugyanakkor, sose tudod, hogy valaki mit fog írni rólad. Például az interjúztatók talán szeretnek, talán nem és itt válik valamilyen módon nehézzé, mert nyitott és őszinte akarsz lenni de ugyanakkor saját magadat is védelmi kell.
Lutz: Szerintem jó ha veszel egy háziállatot – egy kutyát, aki harap. Úgy értem, ez lesz az ahol a paparazzik megállnak. Ashley-nek van egy édes kutyája, Marlow, aki elég kicsi, de kemény. Az Én kutyám, Kola, senkit sem szeret, akit nem ismer.
Greene: Kola gonosz.
Lutz: Igen, szóval a paparazzik megállnak a kapumnál. És általában eléggé őrült, hogy ha paparazzik vannak a házadon kívül. A legkirályabb dolog a vancouveri srácokkal, hogy tiszteletreméltóak, csak egy autogramot vagy egy fényképet kérnek, majd hagynak elmenni minket amikor egy stábvacsorára megyünk, ahol embernek érezhetjük magunkat a fehér smink és a kontaktlencse nélkül. És tudod, ez egy kétélű kard. Úgy értem ez egy áldás, hogy színészek vagyunk és hogy ilyen szerető rajongótáborunk van. A rajongók, pedig mindig olyan nagyszerűek, ajándékot adnak nekünk, ami elég őrült, hiszen miattuk tudunk egyáltalán dolgozni. Szóval igazán jó, hogy ilyen tiszteletteljesek és megértik, hogy ez csak egy munka, hogy az életben mi nem ezek a karakterek vagyunk.
Reed: Nem akarok ezzel én is hosszabban foglalkozni, de ez egy olyan valami, ami igazán felidegesít ugyanakkor valami olyasmi ami lenyűgöz. Furcsa ennek az új hullámnak a részesének lenni, olyan mint egy kulturális jelenség, mint ez az egész online pletyka dolog. Úgy értem az emberek mindig megszállottak voltak a hírességekkel kapcsolatban de volt egy szétválasztás. Az emberek amikor a képernyőn vannak, akkor ott vannak pl. a szűrők. Még ha high-def-fel és hasonlókkal történik a forgatás. Úgy értem, hogy a sikeredet mostanában akkor is egy kicsit az határozza meg, hogy hogyan mutatod meg magad a világnak, mivel mostanság nagyon gyorsan lecserélnek mindenkit, főleg a nőket. Mintha csak addig lennél jó, amíg dögös vagy (az arcára mutat és nevet) aztán ki vagy rúgva.
Úgy gondolom, nem is tudom, az ideális karrier számomra az lenne, ha elcsúsznék a radar alatt, hogy tudjam, hogy mindig dolgozni fogok és hogy az emberek mindig töprengjenek.
Lutz: Szerintem ez az ami igazán király. Nem tudjuk, hogy ez mivé fog válni. Mi csak színészek vagyunk, akik beleszerettek a forgatókönyvbe. Nem olyan mint egy Marvel hős, ahol tudod Green Lantern vagy Amerika Kapitánya vagy akárki is azonnal híres lesz. Mi pedig, tudod, csak beleszerettünk a karaktereinkbe és valahogy úgy tekintünk rá mint csak egy újabb munkára. Magamról tudom, hogy nem is tudtam, hogy ez egy könyvsorozat. És tudod nagyon jó hogy a részesei lehetünk.
Ha már Vancouverről beszéltünk, miket csináltatok amíg ott voltatok? Hol vannak a kedvenc helyeitek? Vannak olyan helyek ahol együtt lógtok?
Greene: A szobáink.
Reed: Ez a kérdés Ashley-nek jó. Ő volt a legjobb abba, hogy ilyen helyeket találjon.
Greene: Az elején azt hiszem egyértelműen kihasználtam, hogy shoppingolni mehetek. Nagyon sok ember forgatott akkor ott, szóval jó volt, hogy különböző emberekkel voltam akik más filmeket forgattak. Nem akarom megmondani, hogy melyik étterem, mert megvan rá az esély, hogy visszamegyünk. De tudod volt néhány hely ahova tudtunk menni vagy tudtunk vacsorázni ahol soha nem voltak kívül rajongók, és az étterem nem hívta fel a sajtót. És ha ez bármikor is megtörténik akkor egyértelműen újra meglátogatjuk a helyet. Emellett mindig vannak emberek a szobánkban. Mindannyian ugyan ott voltunk elszállásolva, igen a legtöbben ugyan ott voltunk. Szóval sok játék estet tartottunk, vacsorát főzünk és hasonlók.
Van olyan, hogy a Cullenék lógnak együtt egy csoportba és a farkasfalka egy másikban?
Greene: Néha. Ez nem szándékos, de rengeteg first unit és second unit munka volt. Szóval sokszor volt ilyen mert sokunk csinált second unit munkát, mert sok kaszkadőr mutatvány volt. Oh, várj, ez az Eclipse.
Reed: Az Eclipse-ről beszélünk. Igen, térjünk vissza a New Moon-ra.
Greene: Oké, vissza a New Moon-ra.
Reed: De Ashley az utolsó élményéről beszélt. Elkülönített volt.
Greene: Az utolsó élmény; mindannyian second unit munkát csináltunk és egy teljesen más csapat csinálta a first unit munkát. Úgy éreztük, mintha mi egy másik filmet csinálnánk és nem is láttuk egymást. Szóval ezt néha megkapod, ha csoportban dolgozol, de nincs harag és nincs szándékosság mögötte.
Reed: Teljesen szándékos
Reaser: Igen az. Tudod mi nem szeretjük az embereket vagy a farkasokat.
Greene: Mindannyian utáljuk egymást.
Kellan, te a Rémálom az Elm utcában című filmet is forgattad, ami az Én időmben egy jelenség volt. Mesélj nekünk Dean-ről és bármilyen király álomjelenetről amit forgattál.
Lutz: Igazából Dean válik Freddy Krueger-ré. Megölöm Jackie Earle Haley-t és elveszem a kesztyűjét és a pulóverét – a pulóvertől viszketek (vigyorog). Nem. Egy áldás számomra, hogy olyasvalaminek a részese lehetek, amivel felnőttem. Rengeteg dolog rémisztett meg mialatt felnőttem – főleg a testvéreim piszkálgatása. De olyanok, mint Jason vagy Chucky – volt egy Chucky babám – az ilyen dolgok nem ijesztettek meg. De Freddy Krueger, ott van valami. Ez egy pszichológiai thriller, ami behatol az álmaidba, valami amiről fizikailag nem tudsz gondoskodni. Tudod a Platinum Dunes-os srácokkal dolgozni, Brad Fuller-rel és Andrew Form-mal nagyszerű. És Sam Bayer rendezővel. Nagyszerű a stáb: Thomas Dekker minden nap Red Bull-tól volt felpörögve, Rooney Mara óriási, Kate Cassidy pedig már régóta nagyon jó barátom. És Michael Bay-jel találkozni király volt.
Szóval igazán jó, hogy ilyesminek a részese lehetek, főleg mióta a mi generációnk el van rontva a vérrel, a belekkel és hasonlókkal. Kell valami különleges, hogy megijesszük ezt a generációt. Ez egy átalakítás. 10 évvel ezelőtt valaki csak kopogott az ajtón és te meg ’Oh, k-ki az?’ Tudod amit a Rémálom az Elm utcában fog mutatni az ijesztő. Ha ti srácok még nem láttátok az előzetest és nem tudjátok, hogy mi lesz a filmben, meg fogtok ijedni. És ez egy nagyszerű lélektani thriller…
Úgy értem ez egy átalakított verziója az első filmnek. De több szempontban is különbözik. Szóval ha tetszett az első, ebben a filmben lesz emellett még valami plusz.
A sminketekről akartalak még titeket kérdezni. Találtak rá módot, hogy modernizálják a műveletet, hogy könnyebbé tegyék a számotokra, vagy csak hozzá szoktatok?
Reed: Az elkövetkező filmekben sokkal jobban nézek ki (nevet).
Reaser: Tudod, nincs rá mód, hogy ezt felgyorsítsuk. Nekünk vannak a legcsodálatosabb sminkmestereink. Csak időbe telik. Nagyon nehéz, hogy kivilágosítsd a bőrt. Sokkal egyszerűbb, valakit napbarnítottá sminkelni. Szóval, mindig több óráig fogsz a székben ülni.
Reed: Négy órát.
Greene: Megéri, mert jól nézünk ki.
Lutz: Igen. De mi irányítjuk, hogy mennyit vagyunk a napon. Szóval ez a te döntésed és L.A.-ban élünk…
Reed: Ez nem mindig egy választás Kellan.
Lutz: Pontosan így értem. De Én nem mentem annyit a partra szóval megspóroltam kb. egy órát. Sok kabátot és kabátot és kabátot kell beszerezned.
Greene: És te egy srác vagy.
Reaser: De férfi is.
Reed: Oké, igen, de ugyanakkor fiú is.
Lutz: Fiú? Szóval férfiből fiúba menetem át? Jó tudni.
Azon gondolkodom, mivel ez a könyv annyi rajongóval rendelkezik, nektek volt valami az életetekben, amivel megszállottak voltatok? Szeretitek a vámpírokat vagy…?
Reed: Én imádtam a Spice Girls-t. Komolyan.
Greene: Csináltál úgy mintha te lennél az egyikük? Én igen.
Reed: Nem, de amikor 11 voltam, a bátyám azt mondta, ha elkötünk egy buszt akkor megtaláljuk a Spice Girls-t. És ez egy igaz történet.
Lutz: Elkötöttetek egy buszt?
Reed: Culver City-ben. A bátyám és Én egy bőrönddel szálltunk fel – Ő egy évvel volt idősebb mint Én – és elmentünk egészen a partra. De a Spice Girls nem volt ott. De ő azt hiszem a híreket nézte és ott mondták, hogy valamilyen országúton vannak és a bátyám azt hitte, hogy össze tudja rakni a kettőt. Anyukám talált meg minket. Ez nem működött.
Lutz: Ez aranyos.
Greene: Én csak úgy csináltam, mintha én lennék az egyik Spice Girl a középiskolában. Nem is ott, hanem az általános iskolában. Úristen.
Lutz: (nevet) Középiskola.
Greene: A Te mániád az édesség.
Lutz: Imádom az édességet és az állatokat. Most nagyon szeretem a szafarit mert az állatkertbe nem mehetek. Amikor Afrikában voltam, elmentem egy szafarira és a hatalmas oroszlánok és tigrisek közvetlenül mellettünk sétáltak el. A páviánok megpróbáltak bejutni az autóba és elvenni a cukorkámat és ez nem szép. De nem, Én egy hatalmas állatvédő vagyok. Egyszrűen csak imádom az állatokat.
Reed: (Reaser-nek) Te miért rajongtál?
Reaser: Nem tudom, jelenleg Jay-Z-ért (nevet). Csak őt tudom hallgatni.
Úgy néz ki Amerika most a vámpírokért rajong. Kíváncsi vagyok szerintetek miért rajong most a kultúra az élőhalottakért?
Greene: Nos, először is, Hollywood-ban, ha valami sikeres, akkor szerintem mindig ott van az a hajlam, hogy egy trendet hozzanak létre belőle. Ez gyakori dolog Hollywood-ban, szóval ennek a szemtanúi voltunk. Másodszor is a vámpírokkal, szerintem azért, mert ők annyira rejtélyesek. Van bennük valami veszélyes, szexisek és elérhetetlenek. És biztos vagyok benne, hogy ez felkelti az emberek érdeklődését.
Reaser: Szerintem csak azért mert szexisek Ha ők egy csoport bolond lennének, nem hiszem, hogy az emberek...Tudod mire gondolok? Nem azt mondom, hogy szexis vagyok.
Reed: De igen.
Greene: 3 órát ültünk míg megcsinálták a sminkünket és a hajunkat, merem remélni hogy utána valamennyire szexisnek nézünk ki. De amúgy egyet értek.
Reed: Az a szexi négy óra minden nap hajnali ötkor.
Greene: Ohhh…
Melyik az a kérdés amit már untok?
Mindenki: Ismered Rob Pattinson-t?
Reaser: Hol van Rob?
Reed: Beszéltél Vele? Vele dolgozol?
Szóval, valaki közületek ismeri Rob Pattinson-t?
Reed: Ő valójában nem dolgozik együtt a többi színésszel. Tudod mindig el van különítve, valahogy ismerjük. Tudok róla.
Reaser: Néha szokott köszönni.
Lutz: Nem játszik. Csak van egy ilyen kivágott kartonfigurája. Adj egy ötöst! (mondja a kartonfigurának).
Reaser-nek: Annak ellenére, hogy sehol sem vagy korban ahhoz, hogy ezeknek a színészeknek a szülője legyél…
Reaser: Köszönöm (nevet).
Éreztél feléjük valamiféle anyai ösztönt a forgatáson vagy azon kívül?
Reaser: Néha, igen, úgy érzem védelmezem őket, mert Én vagyok az idősebb színész. Tudod, sok forgatáson voltam már és úgy érzem hogy védelmezem a fiatal színészeket. Nem mintha lenne bármi is amit meg kéne védenem mert a Summit nagyszerű. Tudod mire gondolok, néha, tudod, csak vigyázol rájuk. De igazából úgy érzem, hogy Nikki sokkal anyaibb, mint Én. Sokkal gondoskodóbb.
Reed: Csak azért mert én csináltam Neki mindennap vacsorát.
Reaser: Főzött nekem vacsorát, csinált nekem kávét és nagyon aranyos volt.
Reed: Oké, igaz, anyáskodtam Elizabeth fölött.
Reaser: Szóval nem igazán érzem magam érettnek. Úgy értem, szerintem furcsa, hogy anyát meg terhes nőt játszom. Ez annyira bizarr a számomra, mert egyáltalán nem ilyen a személyiségem.
Greene: Ez azt jelenti, hogy jó színész vagy.
Reaser: Köszönöm.
Reed: Ez azt jelenti, hogy igazán jól nézel ki terhesen.
Tegyük föl, hogy nincs könyv, nincs forgatókönyv amit követni kell, mi az amit szeretnétek, hogy a karaktereitek csinálhasson?
Lutz: Az összes kaszkadőrmunkát. Semmi kaszkadőr.
Reaser: Szexelni.
Reed: Látod mire gondolok? Szép, Anya.
Greene: Az Én karakterem sok király dolgot csinál.
Reed: Nem tudom, mosolyogni. Nem, de komolyan, a jelenetekből, amikbe benne vagyunk, hiányzik a melegség. Úgy értem, egyértelműek az okok, de jó amikor azt látod, hogy megjelennek a farkasok. Szükség van rájuk. Úgy birkóznak, mint egy csapat kölyök. Nem tűnik természetesnek minket nézni.
Csak hogy tudjátok ez nem szándékos és nem vagyunk retardáltak. Például, mert nem érintkezünk és olyan mintha magunkhoz sem érnénk. Úgy értem ettől –eddig fehér smink van rajtunk (a kezére mutat a könyökétől az ujjáig). Olyan min egy különálló bőr, meg kell tanulnod hogyan dolgozz a hajaddal, a sminkeddel és nem szabad elfelejtened, hogy olyanok vagyunk mint a hideg kő. Tudod mire gondolok? Egész idő alatt csak egy ölelést akartam.
Fordította: Niki
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése