Ashley Greene – vagy Alice Cullen azoknak, akik őt csak a Twilight karaktere révén ismerik - olyasfajta jellegzetességgel rendelkezik, ami megnyer, elbűvöl egy egész szobányi embert. A szemei akár a szén, és úgy tűnik mintha kicsit túl nagyok lennének arcához képest; szemöldöke akár az elmosott grafit; magas, hangsúlyos arccsontjai azt a hatást érik el, hogy arca majdnem háromszögnek tűnik, mint egy tündérnek; az orra vékony, drámai; sötétszínű haja annak ellenére, hogy be van állítva egy egész napos fotózás miatt, a vállaira omlik mintha csak most kelt volna fel az ágyból; ajkai lehetetlenül tökéletesek. És akkor ott a testalkata, fizikuma: a lány úgy néz ki (és sétál) mint egy egykori modell, magabiztos a kiállása, ami illik megjelenéséhez. „Gyerekként soha nem voltam magabiztos,” mondja 23 évesen egy Santa Monica-i étterem ablak melletti boxában ülve. „Úgyhogy az anyukám ezekbe a modell és etikett órákra íratott be, hogy fejlesszem az önbizalmamat. Jól éreztem magam ezeken, szóval kipróbáltam magam a színjátszásban is, és imádtam.” A pincérnő megérkezik, és bámulja Greene-t - aki az étlapot tanulmányozza – és megpróbál rájönni ki is ő. Greene felnéz és felvillant egy gyors, metsző mosolyt. „Szia. Milyen az a zöld smoothie [turmixolt gyümölcsös ital]?”
„A David Banner?” (25 gramm szójafehérje almalével és banánnal.)
„Igen! Kérek egyet.” Rámnéz. „Te is kérsz egyet?”
Természetesen.
Hirtelen a pincérnő rájön, miért is ismeri Greene-t, mosolyog miközben igent bólint egy olyan kérdésre, ami nem neki lett feltéve. Felnéz. „Elnézést… mi?”
„Két David Banner-t, légy szíves.”
„Azonnal.”
Késő délután van és Greene pihentnek, nyugodtnak tűnik, a pár paparazzi jelenléte ellenére, akik ide követték őt a fotóstúdióból, ahol egész álló nap várakoztak, miközben lefotózták őt amint kiment. Szóval mostmár saját kijelölt paparazzik követik?
„Igen, felismerem az autóikat. De mindig emberek ülnek a házam előtt. A lakásomba saját biztonsági rendszert szereltettem, mert elkezdesz aggódni amiatt, hogy az emberek elkezdenek kissé megszállottá válni. Ez néha kicsit ijesztő tud lenni. Ez kicsit őrület dolog számomra, mert a Twilight egy hatalmas-tinédzser jelenség, a rajongók szenvedélyesek és tudni akarnak mindent rólunk. Szóval, tudod, minket mindenfelé követnek.” És ahogy belegondolok, Greene régebben csak egy Los Angeles-i feltörekvő modell volt, aki sornélküli szerepek meghallgatására járt, és a feladás szélén azzal a gondolattal játszott, hogy visszaköltözik otthonába, a floridai Jacksonville-be.
„17 éves voltam és meggyőztem a szüleimet, hogy előbb tehessem le az érettségit,” mondja. „Az anyukám segített keresni egy lakást Glendale-ben. Azután Hollywood-ba költöztem, de utáltam, szóval átköltöztem Valley-be. Imádtam ott.” Greene éppen hogy kijött a pénzéből – volt olyan időszak, mikor hitelkártyára terhelte a lakbér kifizetését – de azt mondja minden alkalommal mikor a dolgok kezdtek reménytelenné válni egy kis szünetet akart tartani. „Egy csomó kis dolog történt időközben, amire a szüleimnek azt kellett mondania ’Rendben, itt az ideje, hogy haza gyere és egyetemre menj.’” mondja Ashley. "Ezért aztán csináltam egy összesítést, hogy tudod…szépítsek a dolgokon. Mint például elmentem egy megbeszélésre és érdeklődtek arról, hogy mekkora részem volt benne…” Azután egy napon elment a Twilight meghallgatására. Öt meghallgatással később, megkapta Alice Cullen, Edward jó vámpírtestvérének szerepét egy három filmre szóló szerződés keretében. (Neki még le kell szerződnie a Breaking Dawn-ra, ami valószínűleg két mozifilmmel fog befejeződni, de azt mondja „Ha egyet csinálnak, hogy őszinte legyek, meg fogom csinálni.”). „Sikítottam. Sírtam… igazából nem is csináltam semmit! Teljesen ismeretlen voltam. Felhívtam a szüleimet azzal, hogy: ’Bocs srácok. Itt maradok.’”
Mióta kikötött a Twilight-nál Greene nem hagyta abba a munkát. Az Eclipse mellet, ami ezen a nyáron debütál, szintén látható lesz a közelgő Skateland-ben, egy Sundance kedvencben, ami egy texasi kisváros 80-as évek görkoris diszkóiról szól, és egy nagy költségvetésű stúdió thrillerében, a The Apparition-ban. „New York-ban voltam promótálni a New Moon-t, mikor mondták hogy a Skateland-et bemutatják a Sundance-en és leszerződtem az Apparition-ra… nagyon hiszek abban, hogy minden okkal történik és sokminden rajtad áll: ki kell dolgoznod a lelked, azonban ha meg kell történnie, meg fog. Nagyon szerencsés voltam abban az értelemben, hogy minden a megfelelő időben történt.”
A Twilight kinyitotta az ajtókat Greene számára, amiken sokáig kopogtatott. „Képesnek lenni bemenni olyan stúdióvezetők és emberek elé, akik ezelőtt nem érdeklődtek irányomba bámulatos,” mondja. „De ez az ipar szereti beskatulyázni az embereket és féltem hogy az emberek azt mondják ’Ő Alice Cullen, a lány a Twilight-ból.’ Azt akarom, hogy azt mondják ’Ő Ashley Greene, aki szerepel a Twilight-ban.’”
Greene alig várja, hogy megkülönböztesse magát a fiatal hollywoodiak korábbi nemzedékeitől, akiket úgy lát mint gyalázatos incidensek és rikító szalagcímek szereplőit. „Nem vagyunk mindannyian őrültek! Szeretek jól szórakozni, de ezt mérsékelten teszem és kontrollálom magam. Úgy érzem, hogy a teljes nemzedék - ami haldoklik - azt gondolja Isten felett áll és azt tehet amit akar. Az utóbbi időben sok fiatal hollywoodival találkoztam, és ez megváltoztatta a felfogásom, mert egy ideig azt gondoltam mindenkinek ilyennek kell lennie. De nem, sokan vagyunk akik most mutatkoznak be, akik ebben az üzletágban tevékenykednek, mert imádjuk ezt.”
„Igen! Kérek egyet.” Rámnéz. „Te is kérsz egyet?”
Természetesen.
Hirtelen a pincérnő rájön, miért is ismeri Greene-t, mosolyog miközben igent bólint egy olyan kérdésre, ami nem neki lett feltéve. Felnéz. „Elnézést… mi?”
„Két David Banner-t, légy szíves.”
„Azonnal.”
Késő délután van és Greene pihentnek, nyugodtnak tűnik, a pár paparazzi jelenléte ellenére, akik ide követték őt a fotóstúdióból, ahol egész álló nap várakoztak, miközben lefotózták őt amint kiment. Szóval mostmár saját kijelölt paparazzik követik?
„Igen, felismerem az autóikat. De mindig emberek ülnek a házam előtt. A lakásomba saját biztonsági rendszert szereltettem, mert elkezdesz aggódni amiatt, hogy az emberek elkezdenek kissé megszállottá válni. Ez néha kicsit ijesztő tud lenni. Ez kicsit őrület dolog számomra, mert a Twilight egy hatalmas-tinédzser jelenség, a rajongók szenvedélyesek és tudni akarnak mindent rólunk. Szóval, tudod, minket mindenfelé követnek.” És ahogy belegondolok, Greene régebben csak egy Los Angeles-i feltörekvő modell volt, aki sornélküli szerepek meghallgatására járt, és a feladás szélén azzal a gondolattal játszott, hogy visszaköltözik otthonába, a floridai Jacksonville-be.
„17 éves voltam és meggyőztem a szüleimet, hogy előbb tehessem le az érettségit,” mondja. „Az anyukám segített keresni egy lakást Glendale-ben. Azután Hollywood-ba költöztem, de utáltam, szóval átköltöztem Valley-be. Imádtam ott.” Greene éppen hogy kijött a pénzéből – volt olyan időszak, mikor hitelkártyára terhelte a lakbér kifizetését – de azt mondja minden alkalommal mikor a dolgok kezdtek reménytelenné válni egy kis szünetet akart tartani. „Egy csomó kis dolog történt időközben, amire a szüleimnek azt kellett mondania ’Rendben, itt az ideje, hogy haza gyere és egyetemre menj.’” mondja Ashley. "Ezért aztán csináltam egy összesítést, hogy tudod…szépítsek a dolgokon. Mint például elmentem egy megbeszélésre és érdeklődtek arról, hogy mekkora részem volt benne…” Azután egy napon elment a Twilight meghallgatására. Öt meghallgatással később, megkapta Alice Cullen, Edward jó vámpírtestvérének szerepét egy három filmre szóló szerződés keretében. (Neki még le kell szerződnie a Breaking Dawn-ra, ami valószínűleg két mozifilmmel fog befejeződni, de azt mondja „Ha egyet csinálnak, hogy őszinte legyek, meg fogom csinálni.”). „Sikítottam. Sírtam… igazából nem is csináltam semmit! Teljesen ismeretlen voltam. Felhívtam a szüleimet azzal, hogy: ’Bocs srácok. Itt maradok.’”Mióta kikötött a Twilight-nál Greene nem hagyta abba a munkát. Az Eclipse mellet, ami ezen a nyáron debütál, szintén látható lesz a közelgő Skateland-ben, egy Sundance kedvencben, ami egy texasi kisváros 80-as évek görkoris diszkóiról szól, és egy nagy költségvetésű stúdió thrillerében, a The Apparition-ban. „New York-ban voltam promótálni a New Moon-t, mikor mondták hogy a Skateland-et bemutatják a Sundance-en és leszerződtem az Apparition-ra… nagyon hiszek abban, hogy minden okkal történik és sokminden rajtad áll: ki kell dolgoznod a lelked, azonban ha meg kell történnie, meg fog. Nagyon szerencsés voltam abban az értelemben, hogy minden a megfelelő időben történt.”
A Twilight kinyitotta az ajtókat Greene számára, amiken sokáig kopogtatott. „Képesnek lenni bemenni olyan stúdióvezetők és emberek elé, akik ezelőtt nem érdeklődtek irányomba bámulatos,” mondja. „De ez az ipar szereti beskatulyázni az embereket és féltem hogy az emberek azt mondják ’Ő Alice Cullen, a lány a Twilight-ból.’ Azt akarom, hogy azt mondják ’Ő Ashley Greene, aki szerepel a Twilight-ban.’”
Greene alig várja, hogy megkülönböztesse magát a fiatal hollywoodiak korábbi nemzedékeitől, akiket úgy lát mint gyalázatos incidensek és rikító szalagcímek szereplőit. „Nem vagyunk mindannyian őrültek! Szeretek jól szórakozni, de ezt mérsékelten teszem és kontrollálom magam. Úgy érzem, hogy a teljes nemzedék - ami haldoklik - azt gondolja Isten felett áll és azt tehet amit akar. Az utóbbi időben sok fiatal hollywoodival találkoztam, és ez megváltoztatta a felfogásom, mert egy ideig azt gondoltam mindenkinek ilyennek kell lennie. De nem, sokan vagyunk akik most mutatkoznak be, akik ebben az üzletágban tevékenykednek, mert imádjuk ezt.”
- Luke Crisell - 2010. MÁJUS
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése