Ellentétben a színészekkel és rendezőkkel, egy forgatókönyvíró karrierjének csúcsa nagyon rövid hullámban jön, kivéve azon keveseket, akik fürödnek a rendelésekben. A „Twilight Saga” forgatókönyvírójának, Melissa Rosenberg-nek ez az idő most jött el.Két év leforgása alatt Melissa az Emmy-jelölt sorozat - „Dexter” társ-vezető producere lett, és 2008 egyik legnagyobb sikerét a „Twilight-ot” dolgozza át. Oh, és ezt egyből folytatja egy szoros ütemtervvel a „New Moon” és „Eclipse” megfilmesítésével. Nem könnyű munka. Mégis, amikor Rosenberg-gel beszéltem a „Twilight Saga: New Moon” forgatásán májusban, jókedvű és energikus volt és nem mutatta semmi jelét kiégettségnek. Míg a „Breaking Dawn” téma nem jött föl, mélyrehatol az írói eljárásában és néhány félelmetes bepillantást enged az egész eddigi tapasztalataiba. Figyelmeztetés, egy hosszú 30 perces interjú volt, de ha fanatikus vagy a franchise-zal kapcsolatban, megéri elolvasni.
Ahogy a masszív Volturi „soundstage”-en kívül elkezd szitálni az eső, Rosenberg belekezd, „Szóval, mit mondjak el?”
Beszélnél arról, hogy milyen kihívás, nemcsak az, hogy egy folytatást írsz ilyen gyorsan az első film után, hanem tudva, hogy neked megvan az előzmény aminek kész kell lennie vagy a nyárra vagy őszre, 24 órát dolgozol egy nap?
A hét minden napján dolgozom az biztos, mert a Dexter részére is írok.
Oh, wow.
Ez nagyon is egy teljes munkaidős állás, szóval amikor a ’New Moon’-t írtam nem sokkal a ’Twilight’ után, a ’Dexter’-nek is írtam, szóval tavaly év májusától novemberig egy héten 5 napig dolgoztam a ’Dexter’-en és 2 napot a ’New Moon’-on. A férjem izgatott volt, de aranyos, hozott nekem harapni valót és egyéb dolgokat. Majd ezt követően azt hiszem elkészült az első tervezet valamikor mikor a ’Twilight’ nyitott.
November, oké.
Addigra talán a második tervezet, szóval valamikor november körül, majd nem sokkal azután egyből az ’Eclipse’-t kellett volna csinálnom és ahogy el tudjátok képzelni eléggé ki voltam égve, szóval lelassítottam magam egy kicsit és visszanyertem a hajtóerőmet és elkezdtem az ’Eclipse’-t. És ez is jól halad.
Szóval befejezted az Eclipse-t, vagy az első vázlatot, vagy…?
Nos, befejeztem az első vázlatot és a következő átdolgozásban vagyunk benne. David Slade csak most érkezett meg szóval elkezdtünk vele dolgozni és májusban csak felkészülünk azt hiszem. De igen, non-stop csináljuk és egy részben ez nekem nehéz. Az energia szint tartása nehéz, de más úton jó dolog, hogy ebben a világban, ebben a ’Twilight’ öntudatban maradunk, tudod? Ebben a formában egy kicsit olyan mint a TV-ben. Olyanná válik, mintha egy hosszú távú franchise lenne, mert megvan a ’Twilight’ mint egy próba és a következő néhány rész, tudod, van egy és kettő, szóval ez nem valami olyasmi ami ismeretlen lenne a számomra. Azt hiszem…ez valahogy alig hallható egy TV írónak mint valakinek aki hozzá van szokva, tudod, hogy csak egy forgatókönyvet ír két év leforgása alatt vagy valami ilyesmi.
Milyen a munkakapcsolatod az egyes filmek rendezőivel?
Minden alkalommal más volt. A ’Twilight’-kor Catherine már a fedélzeten volt mielőtt én jöttem volna. Szóval már a kezdettől fogva megvolt az összhang mivel egy nagyon, nagyon szoros ütemtervvel dolgoztunk. Egy hónap lefolyása alatt megírtam egy tervezetet, majd ezután azt mondták ’Meg tudnál csinálni egy vázlatot 5 hét alatt?’ Erre én ’Persze’. (Nevet). Erre azt mondták, ’Mikor akarod megcsinálni az írók sztrájkja miatt? Az október 31-ei dátum miatt harcoltunk, szóval mit tehettem volna? Ez napi 24 órás feladat volt, Catherine nagyon, nagyon fontos volt ezen folyamat során, mert azonnal megkaptam a visszajelzését. Szóval befejeztem a vázlatot, a jelenetet vagy a játékot vagy akármit és megmutattam neki és egyből megkaptam a visszajelzését szóval így elég tisztán el tudom készíteni neki azt, amit a filmtől akar. Ez egy nagyon, nagyon együttműködő folyamat volt. Tudod, ahogy el tudod képzelni, a ’New Moon’-kor nem volt még meg a rendező amikor elkezdtem írni, így nagyjából csak magam voltam. Persze a Summit-osok, tudod a Summit producerei, ők voltak akikkel együttműködtem, megkaptam a feljegyzéseiket meg a visszajelzéseiket, de leginkább magam voltam amíg Chris nem jött ami azt hiszem Novemberben volt. Szóval Chris is belekerült én meg elkezdtem készíteni azokat amiket keresett, ekkorra a folyamat nagyjából befejeződött ezután elment és elkezdte forgatni őket, Chris maga is író szóval tényleg képes volt rá, és apropó találkoztál már vele?
Még nem.
Majd látni fogod milyen egy kedves srác. Szóval tetszett nekünk egy vagy két vázlat és ezután igazán képes voltam megbízni benne, hogy innen átvegye és változtasson rajta bármit ami szükséges a forgatáshoz vagy bármihez, mert bízom benne - ő egy csodálatos író. De alapvetően egy forgatókönyv az egy forgatókönyv és ezt ő is tudja, én meg kiszálltam ebből és elkezdtem az Eclipse-t. Szóval ez egy eléggé vad menet volt.
Másfajta kihívást jelent egy folytatást írni, mint megírni a Twilight forgatókönyvét?
Igen, mivel a Twilight-nál létrehozol egy világot. Bemutatod a világot és bemutatod a karaktereket és én egy űrt is írtam, mert nem tudtam, hogy kik lesznek a színészek. Most a New Moon és az Eclipse zajlik és én le tudom írni a fejemben a karaktereket szóval így egy kényelmesebb világgá válik, tudod? Szóval a New Moon nem arról szól, hogy létrehozol egy világot, hanem a saját kihívásairól, mert a New Moon nagyon bensőséges. Úgy értem mindazok…rengeteg szó van arról hogy Edward és a Cullenék nem állnak a New Moon középpontjában de közben mégis ott vannak. Természetesen Bella nagyon is élő… bocsánat Edward nagyon is élő Bella elméjében mindenhol a New Moon-ban. Olvasóként érzed a jelenlétét. Érzed, hogy ez elősegíti a történet előremenetelét. Ezt nehezebb egy filmben megcsinálni, tudod? Valahogy meg kell találnod a jelenlétét és beletenni anélkül, hogy állandóan gondolat buborékokat csinálsz. És azt hiszem a megoldás ki fogja elégíteni a rajongókat. Nagyon sokban követi a könyvet és a könyv hangulatát. Szóval azt hiszem nagyon érdekes lesz látni, hogy hogyan fogja kielégíteni a rajongókat az amit csinálunk. Először is azért, mert hű marad a könyvhöz, másodszor azért mert többet láthatunk Edward-ból. Szóval ez nem lehet rossz.
Némileg változtattál dolgokon a készítés során, azért, hogy jobban mozis legyen?
Sok változtatás volt, de addig amíg elérjük az érzelmi szintet, azt hiszem ugyanúgy fog rezonálni és igazából a ’Twilight’-tal is ugyan ez volt. Sok olyan dolog volt, ami a könyvben benne volt, de a filmben nem. De mivel mindvégig elértük az érzelmi ugródeszkát, ugyan azt az utat tetted meg a karakterrel amit a könyvben, és ez az ami a legfontosabb egy adaptáció során, hogy ugyanarra az érzelmi utazásra vidd a közönséget és a karaktereket, mint amin a könyvben is végigmennek és utána mindenkinek ugyanaz a tapasztalat lesz. Ugyan olyan lesz mint a könyvben.
Szóval feltételezhetjük azt, hogy többet láthatjuk Cullenéket és például Victoriát a New Moon alatt?
Azt hiszem feltételezhetitek, igen. Igen fogtok.
Én vagyok itt az egyetlen ember aki még nem olvasta a második könyvet. Te mit mondanál a többi embernek aki nem olvasta, most hogy közeledik: hasonlóságot mutat-e a ’Birodalom Visszavággal’ vagyis, hogy csak egy közbeeső történet lesz vagy kielégítő élményt ígér a moziba járók számára?
Um, mindkettő, mivel a filmnek önmagában is meg kell tudnia állni. Mindig trükkös a trilógiával, mert a középső rész mindig olyan ewww, tudod? És néha csodásan működik, néha pedig olyan, hogy: ’oké ez a film csak felvezeti a harmadikat’. Szóval ezért én elég tudatos voltam és nem akartam, hogy olyan felvezető érzést keltsen és mégis legyen valamiféle bizonytalan befejezése, ami miatt várod a harmadikat. Azt hiszem a könyv sok ilyet nyújt. Van egy döntés a végén amivel a történetet előrehalad. Nem marad ugyan azon a helyen. Elég jelentősen bevezeti, hogy végül mi fog lejátszódni a harmadik filmben. De azt hiszem mire a végére jutok meg lesz a saját történetem. És ez nagyon fontos volt a számomra és remélem mindenkinek ugyan ez lesz a tapasztalata. Egyértelműen fontos volt Chris-nek, a rendezőnek, mert tudta, hogy nem ő rendezi a harmadik részt. Szóval úgy közelíti meg, mint egy egyedülálló történetet.
Attól függetlenül, hogy van egy negyedik könyv, a harmadik rész megírása könnyebb volt, mert sok minden megoldódik a második részben?
Tudod az Eclipse nehéz volt. A három közül a harmadik rész volt számomra a legnehezebb megírni. Elolvasod a könyvet és nagy mennyiségű akció és egyéb dolog van benne és azt gondolod ’ oh ez lesz a könnyű rész’, majd kiderül, hogy mégsem olyan könnyű. Igazából az összes közül a legnehezebb, és én nagyon fáradt voltam, tudod? Szóval újra fel kellett töltődnöm. De amikor belelendültem egyszer csak létrejött. A legnehezebb rész az volt, hogy megtaláljam, hogy hogyan mondjam el a történetet. Mint kiderült a sok akció az utolsó nagy falat. Nem történik olyan sok minden az előtérben. Ami mókás volt az Eclipse írásakor, hogy akármelyik író amikor létrehoz egy világot úgy ahogy Stephenie tette, tudnia kell, hogy hová tart majd az összes rész. A könyv végig Bella szemszögéből íródott, de Stephenie-nek tudnia kellett, hogy a többi szereplő mit csinál, szóval amikor belépnek Bella világába, akkor tudod, hogy honnan jöttek. Szóval egy nagyon, nagyon komplex, részletes mitológiája van, amit akárki aki ismeri a Twilight világát tudja, hogy nagyon részletes, ezért olyan világ amivel nagyszerű játszani. Valamennyi Sci-fi fantázia történetnél nagyon világosan meg kell adnunk a szabályokat különben embereket vesztesz. ’Oké, tudnak repülni de aztán nem tudnak vagy ezt tudják csinálni de azt pedig nem’. De Stephenie szabályai nagyon határozottak és ezen belül mérföldnyi játszótér van, tudod? Így ennek tudatában szükséges volt néhány dolgot a végéről előre hoznom és követnem azt, hogy mit csinál a többi karakter. Olyan volt azt hiszem mint amit a DVD-n „Easter Egg”-nek hívnak, tudod? Azt hiszem lesz néhány „Easter Eggs” az Eclipse-ben a rajongók kedvéért és néhány olyan jelenet amit Stephenie egy helyre írt máshol bukkanhat fel. Mert ezt megcsinálhatod egy filmben, de a könyvben nem amikor az egész történet egy ember nézetéből íródott. És mégis nagyon olyan mint a könyvben. Stephenie-nek egy kikötése volt ’Csináld a könyvet. Adaptáld a könyvet’. És ez volt az egyetlen dolog amit meg akartam tenni amúgy is.
Ebben a teljes romantikus háromszögben tudsz beszélni a férfi karakterek írásáról a női karakterekkel szemben? Nehéz belelátni az elméjükbe? Hogyan befolyásolta a folytatások írását a három különböző rendező?
Um, ez nem egy nemi dolog sokkal inkább egy személyes dolog. Mind a hármuknak különböző a személyisége de mindhármukban van valami közös, ami nagyon fontos egy forgatókönyvírónak. Együttműködőek, tisztelik a forgatókönyvírás folyamatát, ahogy tisztelik az én munkámat is. Elismerik a forgatókönyveket, tudják az értékét. Szóval megvannak a rendezők és Hollywood kultúrája nagyon is olyan, hogy az írók teljes mértékben felcserélhetőek. A forgatókönyv szabályozható és ezért sok szar lesz a vége, tudod? Van 10 különböző írójuk és néhány rendezőjük, dobd össze őket, királyul néznek ki de miről szól a történet? Szóval ez a három rendező együttműködő volt ezért tudok velük dolgozni. Tiszteletben tartják, hogy mi a forgatókönyv és a forgatókönyvíró érték, David-del kezdve, és a felfogásom szerint David-nek nagyon erős érzéke van a történetekhez. Okosak a történetmesélésben. Tudják hogyan mondjanak el egy történetet és nem csak feljönnek egy király jelenettel. Bárki feljöhet egy jó jelenettel, de eltudsz mondani egy történetet? Én eltudok mesélni egy történetet, de ha azt odaadod valakinek aki nem tud, ki tudja hogy mi lesz belőle.
Azon gondolkodom, hogy amikor a Twilight forgatókönyvét írtad a színészek igazából le sem voltak még szerződtetve, szóval egyenesen a könyvből írtál. Nem volt hang a fejedben, nem volt látomás. Most a Twilight kijött, úgy értem Robert Pattinson és Kristen Stewart Bella és Edward.
Igen ők.
És most amikor a New Moon-t írod nehéznek találod az írást a könyvhöz ragaszkodva vagy úgy látod a színészeket mint Kristen és Robert és úgy írsz, hogy tudod, hogyan fogják mondani a szöveget, hogy fog szólni a hangjuk, milyen lesz a reakciójuk vagy az arckifejezésük?
Feltétlenül tudok feléjük írni. Tényleg sokkal inkább ezen alapul, mint amikor Michael C. Hall-nak írok, akkor az ő hangjához írok, mert nekem a színész felcserélhetővé válik a könyvvel. Amikor először láttam őket, amikor először mutatták be őket, megdöbbentem, hogy milyen tökéletes volt a szereposztás. És Catherine egy igazán rendkívüli munkát csinált azzal, hogy megtalálta őket. És érdekes módon amikor megírtam a Twilight-ot mielőtt jöttek volna, a humor felé irányultam: néha a szabadszájú humor, néha a nagyon sötét humor felé. Szóval sok ilyet adtam a Twilight forgatókönyvéhez. És ez nem volt helyes. Igazából egy kicsit eltávolodtam a könyvtől néhány módon, de a színészek visszahoztak engem és a forgatókönyvet a könyv hangulatába.
Mondanál olyan példákat, hogy hogyan igazítottad a New Moon-os párbeszédeket és karaktereket a csapathoz?
Oh, ez egy jó kérdés. Most annyira benne vagyok az Eclipse világában. Nem tudok egyre gondolni.
Van néhány közvetlen idézet a könyvből?
Ami igazán nehéz az az, hogy elvesztem a fonalat, hogy mi a könyv és mi vagyok én mert az én munkám az, hogy belemerítsem magam, így a végére összezavarodok, hogy mi Stephenie és mi vagyok én. De amit megpróbálok csinálni annyira amennyire lehetséges az az, hogy közvetlenül a könyvből használjak dolgokat, mert azt hiszem vannak olyan pillanatok ahol a rajongók hallják azt a klasszikus sort a könyvből. Ezért megpróbálom, hogy annyi maradjon amennyi csak lehetséges, de néha kicsapongsz mert a forgatókönyv 110-szer rövidebb mint egy regény. Jacob-ot jó móka írni. Charlie –Billy Burke olyan, akinek csak odaadsz egy sort: adhatsz neki egy mély érzelmes szöveget vagy egy vicces sort – ez a fickó meg tud jeleníteni mindent és mindig tud valami újat beletenni. És Emmett, őt is szeretem írni. Több vicces, rögtönző karakter van.
Több mint amennyit te szeretnél?
Talán igen. Azt hiszem igen.
Van valaki, aki különösen nagy kihívást jelent? Hogy elérd a megfelelő hangnemet?
Azt hiszem a kihívás Bella/Edward mert mindig olyan szöveget írsz ami az igazi intimitás és a melodráma között van. Hol kezdődik az igazi románc és az igazi dráma és mikor helyénvaló a melodráma. Mindig ez az útvonal. Mindig megvan a kockázat arra, hogy túl mész. Szóval sok jegyzetet vár el. Újra és újra és újra végig kell menni rajta majd elviszik forgatásra és folytatják.
Mit tanultál a Twilight írásából, amit belevihetsz a New Moon-ba, hogy mégjobbak legyenek a forgatókönyvek és még izgalmasabbak legyenek a rajongók számára ahogy belemerítik magukat a filmekbe?
Megtudnád ismételni?
Mit tanultál a Twilight írásából amit belevihetsz a New Moon-ba és az Eclipse-be, hogy jobban átadhassátok a rajongóknak?
Azt hiszem egy kicsit megnyugodtam. Azt hiszem biztosabbá váltam a világban. Jobban ismertem a mitológiát, úgyhogy nem kellett folyamatosan megkérdőjeleznem magam. És erősebb kommunikációm volt Stephenie-vel. Szóval ez egy komfort volt, tudod, hogy éreztem tudok vállalni még néhány kockázatot néhány helyen, szóval azt hiszem amit a Twilight-tól tanultam az, hogy hogyan írjak komolyan és hogy hogyan írjak úgy, hogy meglegyen a hang és mire eljutottam a New Moon-hoz és utána méginkább az Eclipse-hez, kényelmesen éreztem magam a világban. Úgy éreztem: oké a közönség elfogadta az elsőt és én csak jobb leszek vagy jobban összekapcsolódom vele, szóval itt van az önbizalom ami segít az írási folyamatban. Úgy értem, nehéz írni amikor bizonytalannak érzed magad, és ez nem jelenti azt, hogy túlzottan magabiztos voltam mert most meg a másik oldalon nagyon, nagyon elővigyázatos vagyok olyan módon, ahogy a Twilight-nál nem voltam, hogy milyen masszív és hatalmas a rajongó tábor. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy ne mérgesítsem fel őket, tudod?
Hogy érzed tudnál csatlakozni a ’Harry Potter’ forgatókönyvíróinak támogató csoportjához?
Nos, a Harry Potter-nek csak egy forgatókönyvírója van.
Csak egy van?
Steve Kloves.
Beszéltél már vele az írásról?
Nem, de nagyon szeretnék vele beszélni. Ő a hősöm. Szeretnék beszélni Steve Kloves-zal.
Mit gondolsz ugyanazok a problémái voltak?
Biztos, hogy ő is átment ezeken. Egyértelműen.
Milyen fajta felelősséget érzel a rajongók iránt, ha egyáltalán érzel?
Tudod mit? A legnagyobb felelősség amit érzek az az, hogy nem akarok az a nő lenni, aki megölte a szeretett könyvüket, de ami igazából sokkal inkább fontos vagyis legalább fontossá váltak azok a rajongó. Sokan közülük fiatal lányok és lesz az életükben egy olyan pont, hogy emlékezni fognak erre ’Úristen, emlékszem arra az időre amikor láttam a Star Wars-t vagy akármi is volt, tudod’? És emlékezni fognak erre is. Eljönnek, és találkozom velük rajongói találkozókon és látom a csodálatot a szemükben. Sokkal figyelmesebbé váltam, hogy milyen üzenetet közvetítsek. Hogyan kommunikáljak velük? Milyen fajta példakép ez nekik? Úgy értem talán szellemileg soha nem értik meg, de beléjük íródik. A részükké válik szóval nagyon elővigyázatos vagyok Bellával mint példaképpel. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek a filmnek hatása van a fiatal lányok életére. Mint feminista nagyon fontos a számomra, hogy felelősséget vállaljak érte és tudom, hogy ez nagyon buzgónak hangzik – túlságosan buzgónak – de ez eléggé fontos.
Az interjút készítette: Gregory Ellwood
Fordította: Niki
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése