Empire Magazin - Robert Pattinson

R-Pattz halott (éljen Robert Pattinson?)

Van élet a Twilight jóképű, fiatal vámpírszerepe után is. Erre a legnagyobb bizonyíték: a Fox presztízsfilmje - a Vizet az Elefántnak.

2010. Július 19., Hétfő
  Az Empire Los Angeles-ben állomásozik, a 20th Century Fox backlot*-ján, a stúdió toronymagas központja – ismertebb nevén a Die Hard (Drágán add az életed) Nakatomi Plázája - mögött, ragyogó napsütésben. Ma elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy szemtanúi lehessünk az egyik legnagyobb utcai jelenet forgatásának, amióta csak a vállalat földbirtokaiból több holdat kiárusítottak 1961-ben, hogy biztosítsák az epikus Kleopátra-film gyártási költségeit. A macskaköves utcák hemzsegnek a statisztáktól, akik mindannyian az 1930-as évekre jellemző városi ruhákba öltöztek – ez nők esetén fodrokat és esernyőket, míg férfiak esetén csizmákat és nadrágtartókat jelent – és a levegőben tapintható az izgalom. Ami érthető, mivel Hollywood-ba, most az egyszer tényleg megérkezett a cirkusz.
  A zsonglőrök, bohócok, és akrobaták sorának végén egy elefánt vánszorog, akinek nyaktövében egyensúlyozik az Oscar-díjas Reese Witherspoon, egyike a város legkeresettebb színésznőinek. Christoph Waltz, a Becstelen Brigantyk felejthetetlen gonosztevője egy feltűnő porondmester ruhában kérkedik Reese-zel. És épphogy a látóterünkből kiesve, egy durvaszövésű öltözékben Robert Pattinson, a Twilight-szimbólum és globális szupersztár zárja a sort. Az Empire úgy véli, ez a filmek varázsa!

2011. Február 17., Csütörtök
  Az Empire a Fox Kisszínházában van, egy rövid sétára attól a saroktól, ahol ez a pazar, nem-költség-kímélő jelenetét forgatták. Eredetileg csak néhány jelenetet néztünk volna meg a kérdéses filmből – a Vizet az Elefántnak-ból, Sara Gruen bestsellerének filmadaptációjából - de most megnézhetjük az egész filmet! A film kibontakozik, az Empire lélegzetvisszafojtva vár a jelenetre. A MI JELENETÜNKRE! És várunk… és várunk… és várunk. Aztán hirtelen, úgy jó 80 perccel később, besüvít. Egy montázs közepén. Összesen 10 másodperc erejéig.

2011. Február 18., Péntek
  Az Empire a Four Season hotelben Pattinson-nal beszélget. Ő is csak nemrég lett erre figyelmes, mikor utószinkronizálta a filmet. „Annyit tudtam csak mondani, ’Oh,’” mondja, vállait komikusan leengedve. Sóhajt, majd halk hangon azt mondja, „Nagyon szerettem azt a jelenetet…”

  Jogosan, hisz Pattinson nem is lehetne itt. Ő bárkinél jobban tudja, hogy a vágási folyamat veszélyes, miután a legelső filmjéből kinyisszantották (erről bővebben később). Ehelyett, hála a rossz lelkiismeretnek, egy adótartozásnak és egy könyvnek, amiről azelőtt soha nem hallott, a Barnes-i születésű, mindössze 24 éves színész, a bolygó egyik legismertebb hírességévé vált. Ahogy mondja, épp hogy átevickél ezen. Ráadásul úgy véli, az hogy a Vizet az Elefántnak című filmnek véletlenül a főszereplője lett, az ő legnagyobb hazárdjátéka.
  Habár egy Jacob nevű karaktert alakít, ezen időszakban játszódó film nem is állhatna távolabb a Twilight filmektől, amik egy felettébb valószínűtlen pin-up alakká avanzsálták. Az élőhalott Edward Cullen-ként, Pattinson a tinédzser pulzusok megrontója, de ebben, mint egy fiatal állatorvostanhallgatót alakítva, akit elbocsátanak az egyetemről szüleinek halála után, nem is lehetne hagyományosabb hollywoodi szívtípró. Csatlakozik a Benzini Testvérek Cirkuszához, amit a szeszélyes August Rosenbluth (Waltz) vezet. Jacob elkezdi megtapasztalni az élet kegyetlen valóságát, ahogy útra kelnek a Nagy Gazdasági Világválság sújtotta Amerikában – eközben egyre közelebb és közelebb kerül a porondmester gyönyörű feleségéhez, a lovakkal fellépő akrobatához, Marlenához (Reese Witherspoon), aki felett August erős kézzel uralkodik.

  Bármely más színésznek, egy ilyen szerep egy világos terv része lenne, egy elhatározás, hogy nagyobb sebességre kapcsolj, magával ragadjon a rivaldafény, és irány Hollywood. Habár Pattinson azt állítja, ebben az esetben nem erről volt szó. „Ez valójában olcsóbb, mint bármelyik Twilight film,” mondja halkan. „szóval nem volt hatalmas költségvetés, csak úgy néz ki mintha lett volna. De tényleg nagynak tűnik. Bár ez furcsa. Mikor először olvastam a forgatókönyvet – nem volt sok szövegem – csak azt gondoltam, ’oh, rendben, értem: én vagyok a közönség helyében. Ez egy hatalmas látványfilm lesz, nem csak az én vállamat fogja nyomni…” Nevet. „Szóval nagyon nyugodtan álltam hozzá.”
  Tényleg nem fogta fel, hogy az egész filmet neki kell elcipelnie a vállán?
„Nagyjából a felénél eszméltem rá,” vigyorog. „Minden egyes nap dolgoztam. Reese szinte soha nem volt ott, és Christoph pedig csak hellyel-közzel jelent meg.** Csak azt kérdeztem, ’Ez hogy történhetett meg?!’”

  Ezen időszakban, mikor az ő korában lévő legtöbb sztár kezd kibírhatatlanná válni, Pattinson barátságos, rokonszenves és valóban alázatos. A vöröses haj észrevehetően Edward-os - egyenesen a Baton Rouge-i Breaking Dawn forgatásáról repült ide – de a ruhája nehezen körbeírható, inkább a biztonsági okok számlájára írom, mint a divatéra. (Arról a rajongói hisztériáról ami őt övezi, azt mondja kissé titokzatosan: „Tudom, hogy milyen helyzetek provokálják ki, így csak kerülöm ezeket.”) De nem olyan színész, aki arról híres, hogy hagyja az egóját túltobzódni.

 Utoljára mikor Pattinson együtt dolgozott Witherspoon-nal az Thackeray Hiúságok vásárának filmadaptációja volt, amit Mira Nair rendezett 2004-ban, azt meséli mindenkinek, aki hollywoodi áttöréséről kérdezi, hogy végül a vágószoba padlóján végeztette be. Annak ellenére, hogy a sztár fiát alakította.
  „Fogalmam sem volt az egészről,” nevet. „Elmentem a bemutatóra, nagy kínos volt, mert a legjobb barátom [Tom Sturridge] az egyik fő pár fiát alakította, a jelenete benne is maradt. Az övé után majdnem az enyém következett volna. Szóval látva az ő jelenetét, azt gondoltam, ’hmm, elég jó,’ majd vártam az enyémet. ’De nem volt benne. A helyén egy ’nagy boldog, házasság’ volt.” Indiában.
„Ami nem volt benne a könyvben,” jegyzi meg kicsit dühösen (nagyon aranyos, fanyar humorra van).
Valaha megmondták neki, hogy miért vágták ki?
„Azt hiszem azért, mert ez volt az utolsó jelenet, és úgy gondolták, hogy túl depresszív,” vonja meg vállát.
„De eléggé vicces volt, hisz végül szerepet kaptam a Harry Potter-ben, mert a casting director bűnösnek érezte magát, amiért elfelejtette erről nekem szólni. Azt hiszem én voltam az első, akit meghallgattak. Manapság, állandóan dolgozom. De előtte… úgy értem, a Twilight előtt ha kaptam egy munkát, az csak egy munka volt, amit megcsináltam. Soha nem fordult meg a dolog. Nem főszerepek voltak. Vagy bármi. Csak kis random dolgok. De szerettem csinálni, azon a szinten. A Harry Potter-ért kapott pénzből 3 évig húztam ki. Ezt a három évet, pedig ivással töltöttem. *** És mielőtt anyagilag leégtem volna, ott volt a Twilight.”
  Pattinson elismeri, ha nem lett volna a független dráma, a Little Ashes, amiben a szürrealista Salvador Dalit formálja meg lehet, hogy a zenei élet forgatagába veszett volna el. „Minden barátom zenélt, és elkezdtek szerződéseket kapni,” emlékszik vissza. „Mindannyian abban a kis csoportban zenélgettünk. Szóval már ott tartottam, hogy belevágok, de a derült égből jött a Little Ashes. Először azt gondoltam, hogy ez egy kéthónapos vakáció lesz Spanyolországban, de végül nagyon, nagyon keménnyé vált. Ez volt az első munka, amibe igazán belemélyedtem, csak elkezdtem felfedezni valami kielégülést a színészkedésben.”
  És azután? „Nos, azután megkaptam a Twilight főszerepét,” vigyorog. „Befejeztem a Little Ashes-t és elmentem LA-be, mert nagyon-nagyon szükségem volt a pénzre! Hatalmas adótartozásom volt, teljesen le voltam égve. De ez egy egészen más perspektívát adott számomra. A meghallgatáson máshogy kezdtem beszélni az emberekkel, előtte viszont elmentem és azt mondtam, ’igen, nem is igazán tudom mit is csinálok,’ nem érdekelt az egész.”

  Pattinson azokra a napokra inkább kellemes élményként tekint vissza, mint szégyenkezve. „Nagyon élveztem mindent,” mondja. „Mikor kezdő vagy, nem igazán tudod, hogyan..” Taktikát vált, negatívból pozitívba vált. „Úgy értem meg kell tanulod, hogy csinálj dolgokat. Minden munka, amit csináltam, főleg a Twilight előtt, teljes erőmmel benne voltam – de fogalmam sem volt, hogy mely irányba tart a dolog! Tényleg tudni akartam, hogy merre tartok. Egyáltalán nem fogtam fel, hogy mit csinálok.”

  Nem tanult színésznek, szóval hogyan fejlődött? A rendezői utasításokra hallgatott? Mosolyog. „Elfogadtam azt, hogy a rendezők mit mondanak nekem! Mikor egy érzelmesebb jelenetre került sor, arra gondoltam, amit fiatalként a színészekről olvastam, és most nekem kell ezt prezentálnom a valóságban. Szóval elkezdtem magam 3 nappal korábban felkészíteni. Például, 17 évesen csináltam ezt a viking filmet (A gyűrű átka), voltak benne harcos jelenetek. Meg kellett ölnöm azt a srácot, aki legyilkolta a bátyámat.” Nevet. „Ott ültem, az egész nap őrületes volt. Elérkezett az én időm, a kardon a kezem, hogy előrántsam és megöljem a srácot, majd a rendező odajött és azt mondta, ’Figyelj, nem tudod megcsinálni. Elönti az agyad a vörös köd…’ Én meg, ’MIIIIIIIIII A…?’.”
  „Ez vicces,” mélázik. „Amikor először nekivágsz, nem érted hogy lehet eljutni bizonyos állapotokba. Mert nem akarod azt érezni, hogy utánzat vagy. Majd később rájössz, hogy a legjobbak is a legtöbbször utánoznak. De a munkájukban ekkor hozzák a legjobb formájukat.”

 A Twilight után, a többi már történelem. És ahogy mondja, ez szerencse is volt: mikor megkapta a szerepet, őszintén, fogalma sem volt arról, hogy ebből egy, az életét megváltozatható dolog fog kisülni, „Senki sem hisz nekem ezt illetően. Angliában nem lehetett kapni a könyveket. Csak egy emberről tudtam, aki olvasta, ő az anyukám barátjának a lánya volt – ő pedig New York-ban élt. Egy ’fiatal felnőtteknek’ szóló dolognak tűnt. Fogalmam sem volt arról, hogy miről szól. Szóval elmentem, de egyáltalán nem tudtam, hogy álljak hozzá. Viszont láttam Az út a vadonba című filmet és tisztában voltam vele, hogy Kristen (Stewart) nagyon klassz volt benne. Majd azt mondták, ’Oh, ez a lány játssza el Bellát.’ Én meg, ’Francba, ő nagyon jó!', szóval elmentem egy közös felolvasásra, és nagy benyomást tett rám.”
  „Nem igazán tudtam, hogy játsszam el,” folytatta, „mert azt gondoltam, hogy ez egy ilyen tinédzser dolog – ami be is teljesült a végén – de ugyanakkor úgy véltem, hogy Catherine Hardwicke-kal és Kristen Stewart-tal ebből egy független film kerekedik ki. Nagyon érdekesnek tűnt: egy tinédzser vámpírfilm, ami olyan lesz, mint a Tizenhárom (Hardwicke debütáló filmje) és nagyon komoly. Fogalmam sem volt, hogy ekkora dolog lehet belőle, hogy Burger King koronák is lesznek egyszer.”

  Az Empire beveszi, hogy tényleg ez történt?
„Igen,” vigyorog. „Azt hiszem még Edward Burgert is kapsz! De ez tényleg nem jelent hatalmas különbséget. Mindenki azt hiszi, ’Oh nos, mindent meg tudsz csinálni, amit akarsz,’. De semmi nincs. Alig van valami. Plusz meg kell felelned. Úgy értem, ez nem olyan, hogy én fogom eljátszani a Királynőt!”

  A Twilight Saga: Breaking Dawn Part 1 és 2 után Pattinson azt mondja, hogy határozottan nem fog többé Edward Cullen bőrébe bújni. A következő filmje, egy érzéki dráma, a Bel Ami, majd elkezdi forgatni David Cronenberg új thrillerét, a Cosmopolis-t. Azt hihetnéd, hogy közömbös volt iránta, de nem. „Teljesen megdöbbentem, hogy enyém lett a szerep.” csodálkozik. „Előtte olvastam a forgatókönyvet és azt gondoltam, 'Wow, ez őrületes. Őrült, de nehéz és bonyolult.' Majd a semmiből az ügynököm azt kérdezte, ’Meg akarod csinálni?’” Ez valami olyasmi, mikor egy álom valóra válik? „Soha nem gondoltam volna, hogy együtt dolgozhatom Cronenberg-gel,” töpreng, „mindig is szerettem a filmjeit. Sohasem fordult meg a fejemben, hogy egyszer lesz egy ilyen lehetőségem. Tudod, csak néhány ilyen rendező maradt. Egy dolog húzz fel, mikor dolgozol egy filmen, az ha nekikezdesz egy projektnek, majd hirtelen, két nappal a kezdés előtt, nekiesnek a forgatókönyvnek, és az R besorolású filmet átírják PG 13-assá, és egy teljesen más sztorit kerekedik ki belőle. Amint ezt meglépik, tudod, hogy többé nem filmet csinálsz. Hanem egy… egy… hűtőmágnest. Egy semmit! De egy olyan embernél, mint amilyen Cronenberg is tudod, nem számít mi történik, a végén egy filmet kapsz, ami őszinte és önálló, és semmilyen más ok nem vezérli, csak az hogy a végeredmény egy film legyen. Ugyanakkor nevetséges is, annyira nehéz ilyen emberekre bukkani! Például ott van Jacques Audiard, A próféta rendezője. Soha sem csinál meg egy filmet, ha azt teljesen nem érzi a sajátjának.”

  Robert Pattinson ezen tájékozott, intelligens és határozott oldala lehet, hogy meglepetést okoz azok számára, akik egy idióta, üresfejű, buta modellfiúra számítottak. Így az Empire megkéri, hogy mondja el mit üzenne azoknak az embereknek, akikben a Twilight miatt sztereotíp kép alakult ki róla, és miért kellene elmenniük megnézi a Vizet az Elefántnak-ot.
  „Nem tudom,” mondja hirtelen kicsit félénkebben. „Remélhetőleg azt fogják gondolni, hogy ez egy jó film. Nem tudom, hogy ez mit fog rólam elárulni… De van egy olyan érzésem, hogy sok embernek tetszeni fog. Nem hiszem, hogy sok ilyen film készülne, mikor dolgoztam rajta nem azt éreztem, hogy ehhez van fogható. Szóval remélhetőleg ez… ez elégedettséggel tölti majd el az embereket.”
És ez jobb, mint a rap-karrier, amiről az Empire úgy tudja, hogy majdnem valóra vált…?
Bólint, „Hogyne, ez sokkal jobb.”

- Damon ’D-Wiz’ Wise, 2011. Május

* Backlot: Nagy beépítetlen terület egy stúdióban, melyet nagyszabású szabadtéri jelenetekhez használnak.
** Figyelem, Hollywood! Tréfálkozó Brit humor első figyelmeztetés! Waltz és Witherspoon felé a korrektség tekintetében meg kell említeni, hogy Pattinson szubjektíven kezelte a menetrendjüket a tényleges forgatási időszakon belül, ami 2010. május 20-tól augusztus 4-ig tartott.
*** Tréfálkozó Brit humor második figyelmeztetés! Ez EGY vicc.

VIA

Posted in: Empire,Robert Pattinson