PREMIÉRE: Az első Alkonyat egy tinédzser szerelmi történet, a második egy szerelmi háromszöget jár körül, míg a harmadik már-már 'háborús' filmnek tekinthető. Miként jellemeznéd a Hajnalhasadást?
KRISTEN STEWART: Ez sokkal inkább már egy családi dráma. Eltérően az előző részektől, ebben a fejezetben mindenki közelebb kerül egymáshoz. Az atmoszférája totálisan eltér a korábbi filmektől, amire a Sagának véleményem szerint már nagyon szüksége volt. Ez vicces, könnyed és végre boldognak láthatjuk az egyes karaktereket. Természetesen ez azért nem tart sokáig…
PREMIÉRE: Be kell ismernem, hogy az első filmért teljesen odavagyok. Viszont úgy érzem, hogy az azt követő két film feleslegesen nyújtott a történeten.
KS: Értem, hogy miért érzel így a második és a harmadik részt illetően, és egyetértek veled: az első különleges. Eredeti és önmagában is megállja a helyét. A Hajnalhasadás szintén nagyon lenyűgöző.
PREMIÉRE: Olvastam, hogy Stephenie Meyer rögtön az első után írta meg a negyedik könyv nagy vázlatát, ami meg magyarázná a második és harmadik könyv terjengősségét.
KS: Én erről nem tudok. De tényleg igaz, hogy egyáltalán nem éreznénk furának, ha az első könyv után rögtön a negyedik esküvőjénél kötnénk ki. Ugyanakkor emlékszem, hogy Stephenie akkoriban írta az utolsó részt, mikor mi az Alkonyatot forgattuk. Annyira őrületes volt az az időszak ha visszagondolok. Senki sem ismert senkit, mind mások voltunk. Látom magunkat, ahogy mindenki félősen köszönget a többi színésznek, rendezőknek, forgatókönyvírónak. Most pedig nagyon közel vagyunk egymáshoz, nagyon fura.
PREMIÉRE: 17 évesen szerepeltél az elsőben. A négy évnyi forgatás mennyire változtatott meg téged?
KS: Ha egy ilyen projektben veszel részt, ami ilyen sok munkát kíván, úgy érzed, befektettél valamibe; kész vagy megvédeni testeddel, lelkeddel. Én éppen így érzek minden filmem iránt. Az Alkonyatnak köszönhetően ezt a szenvedélyemet egy nagyobb közönséggel is megoszthatom. Mármint mivel a Saga elért egy bizonyos hírességi szintet nagyon sokat kritizálják, de ettől csak még inkább úgy érzem, hogy meg kell védenem. Ennek köszönhetően kicsit nyíltabb is lettem. Mikor fiatalabb voltam, ezt még erősebben éreztem, de nem mindig tudtam rendesen szavakba önteni. Rengeteg folyamaton kellett keresztül mennem. Minden projekt alakít valamilyen szinten és segít apránként legyőzni a gátlásaidat. Tiniként kezdtem és egyre jobban megismertem magamat és kezdtem jól érezni magam a bőrömben. Ez azután jön el, mikor rájössz, hogy irányítani tudod magad és képes vagy ezt elhagyni, ha egy adott jelenet ezt kívánja.. Mint minden más film, az Alkonyat is felnőttebbé tett, csak talán egy kicsit gyorsabban a többinél.
PREMIÉRE: Két film között szerepeltél a The Runaways-ben és a Welcome to the Rileys-ban is ahol erős, független karaktereket alakítottál…
KS: Nem tudatosan döntöttem így. Mivel többnyire befelé forduló vagyok, azt hiszem ezekkel a szerepekkel próbálom ezt kompenzálni. De egyáltalán nincs kifogásom az ellen, hogy gyengébb, sebezhetőbb karaktert játsszak. Remek lenne.
PREMIÉRE: Voltak véget nem érőnek tűnő napok a Breaking Dawn forgatásakor.
KS: Néhanapján a gyakorta ismétlődő jelenetek forgatásakor azt éreztem, hogy az egyik előző filmben vagyunk éppen. Persze ez nem azt jelenti, hogy elnagyoltak lennének a részek, csak néha úgy éreztem magam, mint Bill Murray az Idétlen Időkig-ben. Főleg mikor elég gyakran egy házba bezárva kellett lennünk Baton Rouge-ban. A belső jeleneteket mind a külsők előtt vettük fel. Voltak nagyon intim, érzelmes jelenetek, párbeszédek; ezeket folyamatosan végeláthatatlanul forgattuk. Azt hittem már sosem érünk a végére, főleg ha mint például én, a független filmek készítéséhez vagyok szokva, amik kb. 5 perc alatt elkészülnek. Aztán elmentünk a jéghideg Kanadába. Ahelyett, hogy végre örülhettünk volna a kinti forgatásnak, mindenki a jó meleg szobába vágyott. Az időzítés nem is lehetett volna rosszabb. Még a brazíliai nászutas jelenetek forgatását is esős időszakban kellett végigcsinálnunk.
PREMIÉRE: Melyek voltak számodra a kulcsjelenetek?
KS: Azok, amire a rajongók is a leginkább várnak: az esküvő, az első szerelmi jelenet, a szülés. Katartikus élmény volt túl lenni rajtuk.
PREMIÉRE: Mennyi ideig tartott leforgatni a két részes Hajnalhasadást?
ROBERT PATTINSON: Nyolc hónapig!
PREMIÉRE: Nem akarok Kristen Stewartra hivatkozni, de ő hat hónapot mondott.
RP: Nekem tovább kellett maradnom. (Nevet.)
PREMIÉRE: Voltak olyan reggelek mikor úgy keltél, hogy azt kérdezted magadtól „Nem hiszem el - még mindig ezt a filmet forgatjuk.”?
RP: Persze, hisz volt olyan időszak mikor két hónapon át ugyanabban a szobában forgattunk egy hatalmas zöld vászon előtt.
PREMIÉRE: Remélhetőleg legalább a szexjelenet volt az!
RP: Nem egészen! Azt egy nap alatt felvettük. Viszont voltak olyan alkalmak mikor egyszerűen nem történt semmi - zöld háttér előtt álltunk egy szobában, aminek a padlója be volt borítva műhóval. A napunk nagy részét pedig egy árva szó nélkül töltöttük el, miközben olyan intenzíven kellett egymás szemébe néznünk amennyire csak lehetséges.
PREMIÉRE: Senki nem mondtad neked, hogy kísérleti nyúl vagy egy próbatételben?
RP: Pontosan, úgy voltak, hogy ’Hetekre ebbe a zöld szobába kényszerítünk titeket, meglátjuk, hogy melyikőtök fog először megtörni.’ (Nevet.)
PREMIÉRE: Bill Condon úgy mozgott a forgatáson, mint akinek a zsebében már ott lapul az Oscar?
RP: Nem, ez nem vall rá. De nem hiszem, hogy igazán felfogta volna, hogy mibe vágott bele. Nem az a fajta, aki egyébként túlstresszelné a dolgokat, de az is lehet, hogy ezt nagyon jól leplezi!
Egyébként igazán vicces volt. Mindenki azt kiáltva ment oda hozzá, hogy „Bill ezt láttad? Ez képtelenség!’ Majd ránézett az illetőre, és azt válaszolta, „Tudom, őrületes.” A következő pillanatban pedig már csak a hűlt helyét találtad.
PREMIÉRE: Ez is egy módja a problémák megoldásának.
RP: Látnod kellett volna, elkezdi, hogy „Teljesen egyetértek veled. Ez katasztrófa!”, majd a nap hátralévő részére eltűnik. Bill szuper vicces, aki egy kis humort is belecsempészett a Hajnalhasadásba. Az Alkonyat széria nem a vicces oldaláról ismert, a korábbi rendezők nagyon ragaszkodtak ehhez a szorongó aspektushoz. Ez az utolsó előtti film teljesen más lesz: könnyű, laza…
PREMIÉRE: Az első előzetesét látva csakugyan élénk, napos képi világ tárul elénk…
RP: Bill kiváló forgatókönyvíró is. Úgy mint Chris Weitz, aki az Újhold esetén vakmerő volt, nem félt időnként elrugaszkodni a könyvben leírtaktól. Bármely film esetén, ha a dialógus nem működik, forgatás közben megváltoztatjuk, hogy gördülékenyebb legyen. De ez az Alkonyat esetén nem mindig lehetséges. Ha kényelmetlennek, nem megfelelőnek éreztem az adott mondatot, azt mondták, „Nagyon fontos, hogy így hangozzon el, így van a könyvben!” Bill viszont nem habozott, „Csináljuk inkább így, ez mégiscsak az én filmem…” (Nevet.)
PREMIÉRE: És ez felbosszantja rajongóik millióit.
RP: Nagy kár. Egyébként ez eszembe juttat valamit, amit nem is olyan régen láttam, mikor belebotlottam egy lány fényképébe, aki a „És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba.” nevezetű híres idézetett tetováltatta magára. Kétszer kellett megnéznem a képet, ugyanis helyette azt varratta magára, hogy „És akkor a bárány beleszeretett az oroszlánba.” Ezt el tudod képzelni? A bőrödre vésetsz egy filmes idézetet, ráadásul helytelenül?
PREMIÉRE: Az első három filmben, különösen fontos volt, hogy elnyomják a szexualitásukat. Ebben a részben viszont megtörik a jég: éjjeli fürdőzésekkel, [olyan] szexjelenetekkel [ahol eltörik az ágy] találjuk szemben magunkat, ami végül egy felgyorsított terhességgel teljesedik ki… Nem vagyok kész arra, hogy ezzel egyszerre birkózzak meg.
RP: Hogy őszinte legyek, ez egy kicsit engem is megijeszt. Mikor hallottam a könyv cselekményéről, azt mondták: „Meglátod, állandóan szexelnek, ami néha heves. Jacob pedig beleszeret egy bébibe…” Elképedtem. Egy ilyen összefoglalás után azt gondolod, hogy ez a legzűrzavarosabb történet, de amikor olvasod már sokkal kevésbé megrázó. Azok számára, akik nem olvasták ezt a kötet, biztos vagyok benne, hogy ez lesz a legérdekesebb rész a Sagából. Ez már nem egy fantasztikus tinifilm, hanem egy furcsa dráma, ami néha elmerészkedik a horror irányába. Vannak olyan jelenetek, ahol Bella úgy néz ki mint egy alien. Mikor a baba elkezdi belülről felemészteni/felfalni, teljesen lesoványodik, és sápadttá válik. Kristenre ezt a szörnyű sminket kellett felkenni, így amikor megláttam azt kérdeztem a stábtagoktól, hogy „Biztos, hogy egy Alkonyat filmet forgatunk? Ez állítólag nem egy ártalmatlan film, ami minden korosztály számára nézhető lesz?”
PREMIÉRE: Ez David Cronenbergnek való. (Pattinson most forgatta a Cosmopolist, ami Don DeLillo regénye alapján készült.)
RP: Azt hiszem, hogy élvezni fogja ezeket a bizonyos jeleneteket, például azt amelyikben a fogaimmal harapok át a placentán. Egyébként ha ő csinálta volna meg, tuti hogy közeli snitteket alkalmazott volna…
PREMIÉRE: A Hajnalhasadás, azt hiszem a közönség újabb rétegét fogja meghódítani, kezdve azokkal akik látni akarják ezt a csavarokkal teli történetet.
RP: Megkapják a pénzükért azt, amit várnak! Ez egyébként vicces, mert nincs mégegy ilyen nagyságrendű film, amely ekkora kockázatot vállalna. De mivel a legőrültebb dolgok a történet nagy részén átívelnek, így lehetetlen hogy ezeket kihagyjuk a filmből. Minden nap egymásra néztünk, és azt mondtuk, „Azt hiszem nincs választásunk, ezeket a furcsa dolgokat le kell forgatnunk.” Nincs arra mód, hogy tompítsunk rajta.
PREMIÉRE: Szóval igazi szakértővé váltál a száj/fog császármetszésben?
RP: Kétség kívül ez volt a legszórakoztatóbb dolog, amit valaha is csináltam. Felemeltem a fejem és ilyen túrószerű anyag borított, vagy mi volt az. Mielőtt leforgattuk volna ezt a jelenetet, Stephenie Meyer, egy szülésznő, Kristen és Én leültünk egy orvossal arról beszélgetni, hogy hol kellene átharapnom ha ez a szituáció a valóságban felmerülne. A doki egy kicsit zavartan nézett ránk, majd azt mondta: „Nem hiszem, hogy ez a valóságban valaha is elő fog fordulni.” (Nevet.)
PREMIÉRE: Nagyon várom már, hogy láthassam.
RP: Én is, bár ennél a jelenetnél valószínűleg meg fogok halni a nevetéstől.
PREMIÉRE: Cáfolj meg ha tévedek, de úgy érzem, hogy a hisztéria a Saga körül kezd alábbhagyni, és mostmár normális életet tudsz élni…
RP: Nem, még nem. Los Angelesben ha valahová megérkezek minimum 40 másodperc múlva valaki kérni fog egy autogramot. Ez mind a Twitter miatt van. Ha az a weboldal nem létezne, nyugodtan lehetnék. Mikor egy pillantást vetek valakire látom, ahogy azonnal előkapja a mobilját… Tisztában vagyok, hogy én vagyok az elcseszett alak, és azzal fogom tölteni a napom hogy lerázzam az embereket. Ez frusztráló.
PREMIÉRE: Lázadás is kitört miattad Brazíliában mikor ott forgattátok a nászutas jeleneteket…
RP: Igen, egy mini-lázadás tört ki, és majdnem feltartóztattak minket. Még mindig nem tudom, hogy miért, de félelmetes volt. A bevándorlási ügyekkel foglalkozó srác azt mondta nekem: „Az én országomban vagy, a mi szabályaink szerint játszunk.” Én csak annyit mondtam, hogy „Amit csak akarsz, de hagy menjünk el a reptérről.” (Nevet.)
PRÉMIÉRE: Milyen volt a Hajnalhasadás utolsó forgatási napja, hisz négy Alkonyatos évnek intettetek búcsút?
RP: A teljes stáb utolsó forgatási napjakor Kanadában voltunk. Csak egy normális Hajnalhasadásos forgatási nap volt – tehát éjszaka forgattunk, hideg volt és esett… Mikor az első asszisztens bejelentette, hogy itt a vége, mindenki elszaladt a lakóautójához, anélkül hogy bárkinek is eszébe jutott volna inni egyet ennek örömére! De az én igazi utolsó napomra később került sor, ami csodálatos volt. A stáb egy részének el kellett utazni a Karib-térségbe plusz jelenetek rögzítése miatt. Csak Kristen és Én voltunk, aggodalom egy szál se… a tengerben forgattunk, nem kellett smink, se kontaklencsék. Nagyon meleg volt, így a nap végén kimentünk a tengerpartra a koktéljainkkal és néztük a napfelkeltét. Majd azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem csináltuk ezt az utóbbi négy évben. Minden nehéz pillanat azonnal oly távolinak tűnt.
VIA
Az interjúkat készítette: Mathieu Carratier
Premiére Magazin - 2011. Szeptember
Fordította: A&BVIA
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése