Nem kell intelligensnek lenni ahhoz, hogy megértsük, van rosszabb minthogy egy olyan posztersráccá válj, aki a sikítozó rajongók hordája elől ötcsillagos szállodákban bujkál. És Robert Pattinson nagyon intelligensnek tűnik. Fiatal (májusban fogja betölteni a 25-öt), sikeres, van sok pénze, egy olyan munkája amit temérdek ember irigyel és minden nőt megkaphat akit csak akar. Mégis, mérföldekre lerí Róla, hogy nem boldog emiatt. Szerintem az oka pont az, hogy elég intelligens ahhoz, hogy megérti - nem túl különleges.
Míg körülötte mindenki őrjöng, addig Ő nagyon földhöz ragadt. Ettől jófiúvá válik, de szörnyen egyedülivé. Nem lennénk meglepettek, ha egy nap úgy döntene, összecsomagol és elmegy. Néhány hete találkoztam Vele, új filmjének a Vizet az Elefántnak promótálásán.
Nemrég vett egy kutyát amit már nagyon akart. „Nem tudom, hogy fogom kezelni, de ha körbeutazod a világot, jó hogy van egy társad. Egy állatmenhelyről hoztam el: nevettem amikor belegondoltam, hogy egy menhelyről a Four Season Hotel lakosztályába került.” Rob-bal nem ez történt. Nos, majdnem.
Londonban született; anyja egy modellügynökségnél dolgozott, az apja Richard pedig klasszikus autókat importált Amerikából; amikor gyerek volt azt hitte elbír majd a nemzetközi kapcsolatokkal. Aztán megkapta Cedric Diggory szerepét Harry Potter és a Tűz Serlegében. A szerencse segítette hozzá, mint Edward Cullen szerepéhez – ami megváltoztatta az életét.
A zene volt a szenvedélye, de ezt most félre kellett egy kis időre tennie. „Néha játszom, de ahhoz hogy koncentrálni tudj, komolyan kell csinálni, amihez most nincs túl sok időm.” Rámutattam arra, hogy sok színész csinálja mindkettőt, mire nevetésbe tört ki. „Igen, de nézd meg az eredményt. Szörnyen kínos.”
Szóval azon kívül, hogy témát vált amikor Kristen Stewart-tal való kapcsolatáról van szó, Robert elmondja, (leginkább) munkával, valamint sörrel, edzéssel, cigivel és gyorskajával tölti az idejét. De hozzáteszi, hogy az alvásra is szüksége van. „Dolgoztam tegnap este. Most értem vissza Louisiana-ból.” Szerencsére abban a korban az alvás nélkülözése nem ráncot hagy az arcon, hanem szexissé tesz.
Louisiana-ban forgatja egyszerre a Breaking Dawn első és második részét. Az első részt 2011 november 18-án mutatják be. Ezalatt LA-ban Rob a Twilight-on kívül is megpróbál karriert építeni. A Vizet az Elefántnak-ban Jacob-ot játssza, aki állatorvosnak tanul míg nem értesül szülei haláláról. Pénz és otthon nélkül vándorolni kezd amíg meg nem lát egy cirkuszi vonatot és fel nem ugrik rá. Két teremtménnyel találkozik: Rosie-val az elefánttal és a cirkusz sztárjával Marlena-val (Reese Witherspoon), aki a zsarnoki porondmester (Christopher Waltz) felesége.
Igaz, hogy amikor megkapsz egy forgatókönyvet az első dolgod, hogy az első és az utolsó mondatot elolvasod?
Ha a forgatókönyvíró, a történet eleje és a vége jó akkor 75% esély van arra, hogy a sztori jó. Máskülönben a legjobb ha elfelejtjük. Manapság az a probléma, hogy azokat a forgatókönyveket filmesítik meg és kaszálnak sok pénzt, amelyeknek a legrosszabb az első oldalai.
Szóval azt mondod a Twilight rosszul van megírva?
A dolgok nem mindig működnek így. De az igaz, hogy amikor legelőször elolvastam, nem tetszett. Nem értettem, hogy miért ennyire különleges és hogy az emberek miért vannak ennyire oda érte.
A Vizet az Elefántnak egy romantikus film.
Igen, de ami engem vonzott benne a történelmi háttér, a gazdasági világválság és a cirkusz. Nagyon érdekes. A gyerekek nem arról álmodoznak, hogy egy színész társulattal lépnek le, hanem egy cirkusszal. Szerintem a mai napig történik még ilyen, amikor nem volt TV és mozi. Emellett tetszett, hogy állatokról és egy ember-állat kapcsolatról van szó (megáll és nevetésben tör ki). Tudom, elég érdekesen hangzik.
Mindenesetre, a történet leginkább a Jacob és Marlena közti szerelemről szól.
Az elején még azt gondolhatjuk „itt jön egy srác, találkozik a lánnyal, első látásra egymásba szeretnek, majd megszöknek együtt.” De ez nem így történik. Ez egy sokkal összetettebb történet. Jacob beleszeret Marlena-ba, de nem próbálja meg magával vinni. A lány először megcsókolja, majd elutasítja, de Jacob elfogadja a döntését. Mindig egy rendkívüli nő lesz a számára, akármi történjék is. Jacob csak adni akar és nem vár cserébe semmit. Ez a legjobb kapcsolatforma.
Tartanál fent kapcsolatot egy férjezett nővel?
Az élet nem fekete és fehér. Vannak olyan házaspárok, akik sose látják egymást. Ez házasság? De amit nem tudok megérteni, az a megcsalás.
Nem lehet megérteni azt a viselkedést, ami manapság az emberek többségének tipikus.
Az indítékot megértem, de azt nem, hogy tud valaki egy időben két kapcsolatot fenntartani. Ez általában gyerekes családoknál történik, de azt sem értem, hogy egy egyedülálló srác miért jár egyszerre négy lánnyal. Biztos pokoli lehet, főleg a fiúnak.
Az indítékot megértem, de azt nem, hogy tud valaki egy időben két kapcsolatot fenntartani. Ez általában gyerekes családoknál történik, de azt sem értem, hogy egy egyedülálló srác miért jár egyszerre négy lánnyal. Biztos pokoli lehet, főleg a fiúnak.
Miért főleg a fiúknak?
Szerintem ez komplikáltabb a fiúknak, mert gondoskodniuk kell a barátnőikről. Nem pénzbeli támogatásról beszélek, hanem a lelkesedésről: ápolniuk kell a kapcsolatot. Ezt egyszerre több nővel csinálni megterhelő.
Ezt azért mondod, mert már próbáltad?
Én nem egy nemtörődöm típus vagyok. Ha valakivel együtt vagyok az azért van mert azt akarom. Amikor van egy kapcsolatom akkor Én abban 100%-ig benne vagyok. Ha úgy érezném, hogy egyszerre több lánnyal akarnék járni, nem tudnék úgy járkálni, hogy „Ő a barátnőm.”
Szóval nem hiszel a megcsalásban. De mi van a „míg a halál el nem választ” résszel mint a filmekben?
Az anyám 17, az apám meg 25 volt amikor találkoztak, még mindig együtt vannak és boldognak tűnnek. Abban a hitben nőttem fel, hogy leélheted az életedet ugyanazzal a személlyel.
A szülőkről beszélve, a Vanity Fair-ben Reese Witherspoon fiát játszottad, de a jelenetedet a film összeállítása során kivágták.
Az volt az első filmem. Ő már akkor is híres volt és emlékszem, hogy nagyon kedves volt Velem: mindig kérdezte Tőlem, hogy akarom-e, hogy együtt tanuljuk a szöveget, hogy van-e valamilyen kétségem vagy kérdésem.
Majd kevesebb mint 10 év alatt az anya-fia kapcsolat szerelmesekké változott. Mit gondolsz erről?
Nos, visszagondolva, az hogy a fiát játszottam nem volt semmi értelme. Úgy értem, még 28 éves sem volt, túl fiatal volt ahhoz, hogy gyereke legyen. Ezért döntöttek úgy, hogy kivágják, azért voltak más problémák is. A másik ok az volt, hogy senki nem mondott nekem semmit. Akkor derült ki, amikor elmentem megnézni. A film végén, valakinek meg kellett kérdezni Reese-től „Fogsz találkozni Randy-val?” – ez volt a neve a karakteremnek. Azt kellett volna mondania, hogy igen és ekkor jöttem volna Én. De ehelyett azt mondta, hogy „nem”.
A Bel Ami – amiben Christina Ricci, Uma Thurman és Kristin Scott Thomas is játszik – szintén ebben az évben jön ki. Te egy csábítót játszol, aki rengeteg nővel lefekszik. Aztán novemberben jön a Breaking Dawn, amiben Bella és Te végre szeretkeztek. Többször említetted, hogy kényelmetlenül érzed magad amikor ilyen jeleneteket forgatsz. Kezdesz hozzászokni?
A Bel Ami-ban nem volt túl nehéz, mivel legtöbbször ruhában voltunk. A Twilight-nál azonban jobban izgultam: magasak az elvárások és mindenki erről beszél. Ezért egy hónapon keresztül minden nap edzettem. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy formában voltam.
Egy hónap elég volt:
Igen, de nem is tudtam volna tovább csinálni. Oh, a Cosmopolis-t elfelejtetted. Abban bőven van szexjelenet. Az egyikben egy lány meglő egy sokkolóval, őrület!
Visszatérve az előző kérdésemhez, kezdesz hozzászokni?
Nem tudom. De azt igen, hogy vissza kell mennem az edzőterembe.
Nem vagy egy edzőterem mániás, ugye?
Az egyik végletből a másikba esem: a forgatás előtt napi 4 órát edzettem. Aztán abbahagytam. Ugyan ez van az alkohollal: mindent vagy semmit. Louisiana-ban nagyon nehéz volt ellenállni a kísértésnek; de rájöttem, ha napi 5 sört megiszom fölösleges sportolnom. Megpróbálhatod, de nem lesz változás. Azt hiszem az ivást is abba kellene hagynom.
Fordította: Niki
- Enrica Brocardo, 2011. Április
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése