About this blog

2009. szeptember 4., péntek

Rajongói oldalak által készített interjú Chris Weitz-zel I. rész

Külföldi rajongói oldalaknak lehetőségük volt, hogy elbeszélgessenek a New Moon rendezőjével, Chris Weitz-zel még a forgatás közben.

CW: Ahol Bella találkozik Laurent-tel a réten, az két napos forgatás volt, és a két nap között havazott, reggel 6-kor érkeztünk meg és a hó 4 inch magas volt. Tehát át kellett ütemeznünk a menetrendünket, ami teljesen összezavarodott.

K: Hogyan biztosítod a fényviszonyok folyamatosságának látszatát, mikor ilyen drámai időjárási helyzetekkel kell megküzdened?
CW: Természetesen minden esetben szeretnénk, ha az időjárás borongós lenne. Abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy a rossz időjárást várjuk. Könnyed esőt vagy borongós időt akarunk mindig. De nem mindig kapjuk ezt meg, szóval mikor nincs szerencsénk hatalmas vékony merevítővászont használunk, ami segítségével leblokkoljuk, amennyire csak tudjuk. Ez mindig nagy fejfájást okoz Javier-nek az operatőrnek, mert leárnyékolja az a területet, ahol a színészek játszanak, de a háttérben mi világosban vagyunk – a napfényben állunk – szóval nekünk vámpír időjárást kell létrehoznunk. Néha a napsütéses napok is vannak Forks-ban, de soha nem akkor mikor Edward a közelben van, mert nem akarjuk, hogy a ragyogás szerepeljen benne. Szóval igazán boldog leszek akkor, ha eljutunk arra a szintre körülbelül egy hét múlva, mikor nem kell aggódnunk az időjárás miatt.

K: Tehát a belső díszletben fogtok forgatni?
CW: Mától számítva egy hét múlva már a belső helyszíneken forgatunk. Szóval már csak egy hétig kell kiborulnom az időjárás miatt. Minket egy kicsit lestrapált ez az egész. Az időjárás a Twilight átka. Kikészülsz, ha nem kapod meg azt az időjárást, amit akarsz az adott napon. Süt a nap, ha esőt akarsz, ha viszont napsütést….

K: Szóval ez az egész (mármint a Swan ház) maradni fog?
CW: Tudod ez vicces dolog, mert megszoktam kocogtatni a fejem, hogy mi lenne a legjobb dolog. Elképzelem, amint darabokra szedik az egészet. Mert úgy gondolom, hogy nagyszerűen néz ki, de ez nem nagyon rendszerezhető. Nem hiszem, hogy ellen kell állnunk a brit-kolumbiai télnek, és minden egyébnek. Azt hiszem, talán szétszedjük és berakjuk egy raktárba és újra felépítjük, miközben a területet kibéreljük, azt hiszem ez a legjobb megoldás.

K: Szóval láthattuk, ahogy az emberek bemennek a házba?
CW: Igen, ez egy érdekes dolog, mert bizonyos szögekből teljesen kész van. De ha egy másik szögből nézed, akkor azt látod, hogy üres a belseje. Tehát mikor Jacob beugrik az ablakon, amit végül látni is fogunk, nekünk elég csak az ablakra fókuszálni belülről, ahogy Bella hátrahőköl, ahogy beugrik, de nem látjuk ezt az ablak felől – mert belül vagyunk – de bizakodó vagyok, mikor kijön a film minden zökkenőmentes legyen, ahogy összevágjuk. Soha nem fogod észrevenni ezt a dolgot, szóval ez csak egy sima vágás.

K: Megfélemlít, hogy a rajongók egy heves része hogy fogja fogadni a filmet?
CW: Igen, egyfelől az, viszont másfelől tényleg úgy érzem, hogy mindenki igazán azt akarja, hogy ez a film jó legyen és mindenki nagyon biztató és támogató, ami példátlan… úgy érzem nagyon pozitív dologok jutnak csak el hozzám, természetesen elkerülöm az Internetet, mert nem akarok beszólásokat kapni -

Az olvasóknak tartozok felelősséggel, nem pedig az Internetezőknek – srácok nem számít, hogy mit csináltok – ugyanazok az emberek szólítanak meg, de nem akarom hogy a viták folytatódjanak online-on vagy az emberek rólam beszéljenek mikor kiválasztottak – egyszer ezt már átéltem Az arany iránytű esetén – volt egy szavazás azzal kapcsolatban, hogy ki legyen a rendező és egy másik rendező legyőzött – nem akarok még egy hasonló szituációt.

K: Azt gondolom hogy nagyszerű volt az, mikor egy sajtóközleményt kiadtál arról, hogy mennyire elkötelezett vagy a film iránt, és lecsillapultak az indulatok.
CW: Hát ez jó – azt hiszem ez a nagyszerű fanokkal együtt jár, úgy érzem, hogy ők rendkívüli módon támogatóak. Azt akarják, hogy a dolgok jól haladjanak és a stáb is ezt akarja – ugyanolyan elkötelezettek mint a könyvek iránt… ez az, amit érzek.

K: Amit nagyra értékel mindenki.
CW: Ez jó. Ott volt az első film, ami annyira sikeres volt, de nekem ez a könyv a Bibliám. Amikor elolvastam a könyvet, gyorsam tettem, mert hasonló élményt akartam átélni, mint azok az emberek, akik elsőre olvasták. Nem akartam megszakítani az olvasást. Csak egyben akartam elolvasni – aztán visszalapoztam és kiválasztottam a megfelelő pillanatokat – ez egy 600 oldalas könyv – végül úgyis csalódást okozol az embereknek, de azt hiszem ha hűséges a hozzáállásod az olvasók iránt, akkor azt fogod megtapasztalni mint az első filmnél. Bár egy kis állandóságnak kell lennie, ahogy az első filmtől haladunk a második felé. Ez igazán az olvasókról szól.

K: Mit csináltál, hogy sötétebb legyen a hangulat? Tettél valami különlegeset, hogy sötétebbé tedd a filmet?
CW: Igen, azt hiszem nem csak a színjátszás hangulat félelmetes, hanem maga a darab hangneme is. Nyilvánvalóan ez egy nagy stúdiófilm és sok pénz forog kockán, tudod néhányan attól tartottak, hogy ha az emberek nem nevetnek és mosolyognak állandóan, akkor már nagy bajban vagy. De azt gondolom, hogy ennek az a csábereje, hogy belemélyedhetsz a melankóliában, amit az emberek akkor tapasztalnak meg ha szakítanak valakivel: amikor elveszítesz valakit, amikor sóvárogsz/vágyódsz valaki után.

Ezen a palettán viszont a világ képviselteti magát, ez technikai dolog, például a fekete szín nagyon domináns lesz: nagyon mély árnyékokat és mélyfeketét alkalmazunk, a szó szoros értelemben és képletesen is a színeket kizárjuk.

Van egy olyan időszak a filmben, mikor a dolgok nagyon sötétek és komorak, de aztán a színek kirobbannak, ez az Olaszországnál lesz. Ez egyfajta eksztázis lesz – és itt van a boldogság az előtt mielőtt mindent elveszítenénk…megpróbálsz mindent megtervezni különböző jelenetekhez, hogy megbizonyosodj arról, hogy minden egyes darab, minden részlet és a metaforákat a karakterhez illenek- e attól függően, hogy merre járunk a könyvben és ahogy kövesse Bella utazását is.

Nem minden felvétel Bella szemszögében játszódik. A könyv Bella szemén keresztül meséli el a történteket. Nekünk meg találnunk az egyensúlyt a túl sok és a túl kevés Edward között. Ha túl sok Edward lesz, az szörnyű dolog lenne, mert azt akarod hogy a közönség szintén megtapasztalja a vágyakozást, és ha kevés Edward lesz… levadásznak és megölnek. Ez egy finom egyensúly, amit alapvetően el kell találnom.

K: Beszéltél Stephenie Meyer-rel – adott valamilyen tanácsot/tippet?
CW: Oh igen, állandóan beszélünk. Az e-mail-eket küldjük oda-vissza. Eljött a forgatásra, és elmentem Arizonába, hogy egy kis időt együtt töltsünk. Folyamatosan konzultáltam vele, hogy a sorozat mitológiája ne sérüljön. Nem akarom átejteni, vagy valamilyen hibát véteni olyan dolgok tekintetében, melyeknek az ő világában nincs értelme. Kérdezned kell őt, hogy milyen szinttel elégedett. Legalább azt mondja nekem, hogy ez a film nagyon szép, nem bízom el magam, mert Javier Aguirresarobe-é (az operatőré) az érdem, aki abszolút nagyszerű munkát végez. Megpróbáltuk annyira elegánsra és szépre megcsinálni, amennyire egy könyvfeldolgozás lehetséges.

K: Nehéz lehet, mint kreatív személyiségnek saját filmes látásmódodat összeegyeztetni az ő (Stephenie-val) látásmódjával, ahogy elképzelte a filmet vagy a könyvet?
CW: Bizonyos értelemben könnyebb, mert nem dolgozol teljesen üres vászonnal, tudod megvannak az eszközeim arra, hogy együtt dolgozzunk és megörököltem ezt a csodálatos stábot, ami nagyszerű, nagyon boldog vagyok, hogy egy irodalmi feldolgozás részese lehetek. Nem hiszek abban az egyszerű elméletben, miszerint a rendezőnek kell mindent létrehoznia, és nem hiszem, hogy mindennek szabatosnak kell lennie. Csak nézz körbe, körülöttünk 100 ember dolgozik és mindegyiküknek nagyszerű ötletei vannak. És itt van az operatőr, aki jobban ért a világításhoz mint te, akkor a kameraman jobban ért a fókuszáláshoz, mint jómagad és az ehhez hasonló dolgok én magamat egy közlekedési rendőrhöz tudom hasonlítani…

K: Épp azt akartam mondani, hogy karmester…
CW: A karmester jobban hangzik… szóval én hangolom össze az erőfeszítéseinket. Tehát ez nem zavar egyáltalán. Igazából nagyon is élvezem. Megvannak a standardjaim, amikhez ragaszkodom. Ha írok valamit saját magamnak, soha nem hiszek a kreálmányaimban igazán. Mert ezeket mintha csak magamnak írtam volna. De mivel Edward, Bella és Jacob már készen vannak, nekünk már csak a színészekkel kell egyeztetni a dolgokat. Tehát nekem ezzel az egésszel egyáltalán nincs problémám.

K: Milyen átalkuláson esett át Catherine Hardwicke filmje a te látásmódodnak köszönhetően? Néha mikor leváltják a rendezőt az hatalmas változásokat jelent. Mesélsz a stílusról. Milyen fajta stílust hozol majd ebbe a filmbe?
CW: Azt hiszem, hogy a legnagyobb változás az, hogy én régimódi ember vagyok. Ódivatú vagyok, és azt hiszem Catherine nagyon divatkövető és a pop-érzékenysége nagyon tudatos. Jobban kötődöm a régi stílusú romantikus filmekhez. Szóval ilyen lesz, ha filmb..zi vagy, akkor fel fogod ismerni a film stílusán, és a kameramozgásokon. Sokkal kevésbé valószínű, hogy kézi kamerát fogok használni, mint Catherine Hardwicke. Ilyesmik, sokkal inkább stílusbeli különbségek, mint az én “felveszem és kidobom” lehetőségeim.
Nyilvánvalóan sokkal tartozom neki, mert neki köszönhetjük ezt a nagyszerű stábot, én csak megörököltem ezt a király „szerszámosládát” és a rendkívüli rajongói bázist.

K: Volt valami az első filmnél, amit úgy éreztél, hogy mindenképpen meg kell változtatnod?
CW: Nem, nem volt. Azt hiszem a kulcs, ami miatt működött az első film az a kapcsolatok és a fő karakterek érzései és ugyanezek a dolgok miatt fog ez is működni. A többi már megy parancsszóra. Úgy értem, ebben a filmben sokkal több speciális effekt lesz, tehát sok tapasztalattal kell rendelkeznem, hogy ezt jól megoldjuk. De ennek nem kell annyira másnak lennie. Nem kell hirtelen azt gondolnod, hogy akciófilmet vagy egy vizuális effekt filmet fogsz látni. Hiba lenne, ha így éreznél. Ebből csak az igaz, hogy a vizuális effektek közvetítik azokat az érzéseket, amik a könyvben az első helyen állnak. A könyv világa természetesen bővül, mint például a Volturival. Nyilvánvalóan, nem voltak benne az első filmben egyáltalán, de szervezetten elő kellett őket vezetni.

K: Van olyan kedvenc jeleneted, amit türelmetlenül vársz, hogy lásd?
CW: Izgatottan várom a jeleneteket Kristen-nel és Taylor-ral. Valamint a végső jelenetet Kristen-nel, Taylor-ral és Rob-bal, mert a közöttük lévő kémia fantasztikus. A kapcsolatuk bámulatos. Úgy működik közöttük, ahogy annak kell. Pontosan megértem hogy mire gondolnak. Pontosan meg tudod érteni, hogy Bella miért van kitéve kísértésnek, azt hiszem, Jacob-ra a támasz jobb szó lenne, vagy azt a lehetőséget, hogy kialakul egy szerelmi háromszög. Ők ezt meg tudják csinálni. És ez igazán jónak tűnik. Már ebből a részből sokat leforgattunk. Még a Volturi-s jeleneteket nem forgattuk le, de azt hiszem, hogy rendkívüli lesz. Láttam a díszlet alakját és bámulatos lesz.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More