Még szeptemberben a mexikói Joy magazin meginterjúvolta Kristen Stewart-ot. Megtisztelte a novemberi példányt egy nagyon hosszú cikkel, aminek a címe „Egy csillag születik.” Elmondható, hogy a riporterek nagy Alkonyat rajongók És főleg Kristen Stewart rajongók, szóval ez egy nagyon jó interjú.Milyen volt a szereplőválogatás folyamata?
Éppen máshol voltam, az Adventureland-et forgattam Pittsburgh-ben. Vicces mennyire nem tudtam a könyvről semmit, mielőtt felajánlották a szerepet. Nekem az Alkonyat csak egy másik forgatókönyv volt, amit kézhez kaptam. Meghallgatáson voltam anélkül, hogy tudtam volna, hogy ez egy nagyon kívánt szerep.
Mi mondatta azt veled, hogy ’El kell ezt a szerepet játszanom’ miután elolvastad a könyvet?
Két kedvenc jelenetem van, de az egyetlen ami igazán kiemelkedik számomra az az, amikor Edward felfedi magát Bellának a réten a napfényben. Ez az amikor Bella átveszi az irányítást minden felett.
Hogyan látod Bella karakterét?
Ő egy nagyon erős lány. Ha felületesen nézed akkor az ő karaktere tele van közhelyekkel: ő egy lány a bajban. De ami bámulatos benne az az ereje ami a történetet mozgatja. Edward is, de Bella bátor egy nagyon ijesztő helyzetben. Ő ugyancsak nagyon magabiztos.
Nagyon sok forgatókönyvet kapsz. Hogyan választasz közülük?
Nem könnyű sajátosnak lenned, mert minden állást különbözőképpen választasz. Leginkább meg kell lennie annak az érzésnek, hogy ez valami olyasmi, amit meg akarsz csinálni. Ha nem érezném, hogy ez olyan amit meg akarok csinálni, biztos vagyok benne, hogy a végeredmény szörnyű lenne.
Hogyan választottad az Into the Wild szerepet? Az előadásod bámulatos volt.
Köszönöm! Azt hiszem ez az egyik kedvenc filmem és nem csak azért, mert benne vagyok. Annyira szerencsés voltam, hogy megkaptam a szerepet. Sean Penn valójában felhívott a mobilomon. Nagyon vakmerő és titokzatos. Plusz, tudom, hogy biztos abban, hogy egy telefonhívása milyen hatással van egy személyre. Elmondta, hogy ő ki és azt mondta: Hé, Egy olyan filmen dolgozok amit szeretek, és egy olyan pontot értem el, amiben nem tudom, hogy mit tegyek”. Megkért, hogy a többi színésszel együtt olvassam el neki a forgatókönyvet. Én a testvér szerepét olvastam, aki elmeséli a történetet. Két nap múlva felhívott és azt mondta: Nem tudom, hogy fog beleilleni ebbe az egészbe, de nagyon szeretném ha velem csinálnád ezt a filmet, és megtalálom neked a tökéletes szerepet. Két szerep volt, a főszereplő húgának a karaktere és Tracy-é az énekesé. És ő Tracy-t választotta nekem. Ez a pillanat csodálatos volt. Ez az oka, hogy a színészetet választom, hogy olyan emberekkel dolgozhassam, mint Sean Penn.
Hogy kezdtél el színészkedni?
Egy iskolai előadásban voltam – nem is volt igazán egy darab – és egy dalt énekeltünk. Volt egy ügynök a közönség sorai között, és megkérdezte a szüleimet, hogy elmennék-e egy meghallgatásra. Nem emlékszem, hogy igent mondtam volna, de azt gondoltam, hogy ez olyasmi volt, amit meg akarok csinálni. A szüleim az iparban dolgoztak (Édesapám rendező, anyám pedig forgatókönyvíró) és azt mondták nekem „Ez nem olyasmi, amibe be akarsz kerülni. Nagyon valószínű, hogy semmi sem fog történni és nagy árat kell majd fizetned érte.” De valahogy minden jól alakult.
Azt olvastam valahol, hogy szeretnél főiskolára menni és angol irodalmat tanulni.
A középiskolai éveim alatt a főiskolára készültem. De tavaly minden órámat leadtam. Van jövőm a felsőoktatásban csak nem a hagyományos módon. Most nem tudok iskolába járni. Mindenki olyan, hogy „18 éves vagy. Mész főiskolára?” de nem megyek, és az a vicces, hogy egész életemben azt mondtam, hogy megyek. De jelenleg túl sok az elvárás az életemben. És ezek megvoltak mióta 9 éves koromban elkezdtem játszani. Valószínűleg fogok irodalmat tanulni, csak nem a főiskolán. És nem pont most.
Tudjuk, hogy rajongója vagy John Steinbeck-nek és a Led Zeppelin-nek. Hogy találtad őket? A korodbeliek nem hallgatják ezt a fajta zenét, és nem olvasnak ilyeneket.Imádom a Led Zeppelin-t. A fiatalok akik igazán benne vannak a zenében, hallgatják Led Zeppelin-t. Szeretik a régi bandákat. És ez a fajta zene sokkal jobb. Több struktúra van benne, sokoldalúbb, dinamikusabb, mint egy csomó dolog amit manapság gyártanak. És ugyan ez történik a könyvekkel. Nincs sok jó darab, például egy csomó könyv szól vásárlásról! (nevet). Ha elmész a legjobb boltokba, csak ezt látod. Szeretem olvasni Albert Camus-t vagy John Steinbeck-et és Jack Kerouac-ot. Jobban szeretem a klasszikusokat.
A 60-as és 70-es években az emberek jobban foglalkoztak a társadalommal és a politikával. Nem érzed úgy, hogy a te nemzedéked fásultabb?
A korombeliek megrémülnek a politikától. Úgy gondolják, hogy egy csomó dolog van már amit tudniuk kéne. Nem akarják, hogy legyen véleményük, mert szerintük nem elég jól informáltak. Ez az a különbség amit észreveszek az olyan emberekben mint a szüleim, akik forradalmat idéztek elő és a társadalomban lévő rossz dolgok ellen tiltakoztak. Rendben van, ha nem értesz egyet, rendben van, ha nem tudod néhány politikus nevét és azt, hogy mit csinálnak. De ha egy kicsit tanulsz, tudni fogod. Annyira könnyű tudni, hogy mi történik Amerikában: a dolgok nem mennek jól. És mint fiatal, rendben van, ha azt mondod, hogy a dolgok nem mennek jól. Nem rossz dolog, hogy tisztában vagy azokkal a dolgokkal, amiket mondasz. Nincs szükséged arra, hogy bonyolult dolgokról beszélj. Ez az oka annak, hogy az emberek nem beszélnek erről hangosan.
Fordítás: Niki
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése