Robert a tökéletes példája annak, amire a média és a hírnév képes. Ez a szerencse hatalmas, brutális és jól irányzott ütése, hogy hirtelen a világ figyelme rád összpontosul, távol a jótól és a gonosztól. Ami meglehetősen csábító és ritka.
„Nem számítottam erre a hatalmas sikerre. Ez a dolog, amit még mindig nem értek. Az igazság az, hogy bizonyos esetekben szédítő érzéseim vannak, és még nem tudom, hogy kellene ezt a sok figyelmet kezelnem.” – mondta nagyon félénk hangon, szinte majdnem suttogva, mintha egy titkot mondana el nekünk. A szemei annyira nyíltak, már majdnem őszinték, figyelmesen bámulnak minket, ami teljesen összezavar. Nem könnyű ellenállni a bájának! A becsületessége meggyőz minket, hogy arról apránként hogy a férfidíva mögött egy érzékeny férfi lapul. Melegszívű és bájos. Nem habozzunk megosztani vele, amit valójában gondolunk: szerencse, igen alapvetően, de ez nem jár kéz a kézben a tehetséggel és a varázzsal, mindez csak egy anekdota. Robert mosolyog, tetszik neki ez a felvetés. Mert most már tudja, hogy a tehetséges, felülmúlta az elvárásokat, de amiatt aggódik, hogy nem tud helyt állni a felhajtásban és jelenségben, ami körülveszi őt. Egyértelmű számunkra: a karizmája hiteles. Ez után az interjú után, ehhez kétség sem férhet.
Utoljára mikor láttunk téged éppen a Twilight megjelenése előtt voltunk és azt mondtad, hogy nem tudod mire számíthatunk a filmmel kapcsolatban és mindenki várja meg. A siker és box office számok után, mit érzel?
Ez nagyon furcsa. Minden olyan gyorsan történt. Mintha az élet gyorsan megváltozott volna. Minden 1000 mérföld/órával történt körülöttem. Épp olyan mintha gyorsítva néznél egy filmet. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a film ilyen felbolydulást okoz. Látva a sikoltozó lányokat körülöttem olyan bizarr. Néha nem hiszem el, hogy ez nekem szól. Ez olyan mintha egy filmben élnék, de felébredek és mindez igazi. Látom, hogy ez mind a valóság és látom mennyit változott az életem. De azt még mindig nem tudom, hogy milyen módon változott meg az életem, még mindig nem jöttem rá. És nem tudom miért, de ez hosszú időre le fog kötni, hogy erre rájöjjek. Azt hiszem ez normális, nem gondolod?
Természetesen! De nem tagadhatjuk, hogy már jelenség vagy. A rajongóid várják a következő filmedet és kíváncsiak, hogy mire készülsz. Tudatában vagy ennek?
Igen, valójában ez a legfurcsább része. Például nem voltam képes megnézni a New Moon végső vágását, annyi kommentet és véleményt olvastam már erről. Ez olyasvalami, amit nem tudok megérteni. Ez olyan, mintha mindenki más olvasna a jövődben, vagy olyan mintha több információjuk lenne az életedről, mint saját magadnak.
Ez előidéz valamilyen nyomást? Befolyásolja a munkádat, korlátoz más dolgokban vagy félsz attól hogy nem tudod azt teljesíteni amit mások elvárnak tőled?
Őszintén szólva, nem. Ebben az értelemben úgy érzem, hogy ugyanaz az ember vagyok, mint mindig is, és úgy érzem, hogy minden szabadságom megvan a világon. A munkámat a legjobban csinálom, amennyire csak tudom, és ami a legfontosabb, még mindig élvezem. Bevallom a forgatáson biztonságosabban érzem magam mint az utcákon. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ez történik, de úgy érzem, hogy a forgatáson önmagam tudok lenni, nyugodtabbá válok, és arra tudok fókuszálni, amit csinálom kell. Mikor kimegyek sétálni, tudatában kell mindennel, ami körülvesz engem és az irányításom alatt kell tartanom mindent. Az ismerős forgatáson legalább tudod, hogy mire számíthatsz a legtöbbször. (Nevet.)
Hatással vannak rád az, amit a bulvárújságok mondanak rólad, és az hogy látod magad ezen magazinok címlapjain?
Egyáltalán nem. Nem szeretem ezeket elolvasni, vagy tudatában lenni, hogy ezek mit írnak. Elvégzem a munkám, élem az életem és követem a megérzéseimet. A döntéseimet a lehető legjobb módon próbálom meghozni. Ha figyelsz bármekkora részére is, veszíteni fogsz. Tudatában vagyok mindennek, és megpróbálok nagyon óvatosan bánni ezzel. Megpróbálom távol tartani magam ettől, megmenteni magam az undortól és a fejfájásoktól.
A Twilight-ban láthatjuk Bella és Edward között a szexuális feszültséget/izgalmat. Ez az, ami nagyon titokzatos. Folytatódni fog ez a hátralévő filmekben?
Nem hiszem, hogy lett volna benne szexuális izgalom, és nem hiszem, hogy a filmek erre fognak fókuszálni. Nem így látom. Úgy vélem ez egy történet arról, hogy miként kötelezed el az érzéseidet az iránt a személy iránt, akit szeretsz. Mindenek fölött ez arról szól, hogy találsz valakit, aki szeret, annak ellenére, hogy rengeteg probléma bukkan fel, amikkel meg kell küzdened.
Meg vagyok győződve arról ez a félelemről szól, hogy mi történik veled akkor ha szerelembe esel és teljesen átadott önmagadat. Rájössz, hogy milyen messzire is el tudnál menni a szerelemért, a szenvedélyért, ami teljesen meglep téged. Az emberek jobban tudnak ezzel azonosulni, mint amit el tudnál képzelni. Számomra ez nem egy történet a vámpírokról, hanem az érzésekről, amiket valaha is átéltünk ezelőtt. Ez ezekről a félelmekről szól. Ennek a filmnek nagyon sok jelentése van, ez az amiért szeretem, és ez amiért az emberek is szeretik.
Mesélj nekünk arról, hogy milyen az mikor nem tudod mi fog történni ha elmész szórakozni.
Igen, ez az a dolog, amivel mindig becsapom magam. Egyszerű vagyok, szeretem az egyszerű dolgokat. De vannak olyan pletykák azokról a helyekről, ahová szeretek elmenni, de ezekre a helyekre többé nem megyek. Egyszer már próbáltam. Meg akartam ünnepelni a születésnapomat azon a helyen ahová mindig járni szoktam, katasztrofális volt. Rengetegen voltak, nem tudtam magam jól érezni. Ettől kezdve megpróbálom elkerülni azokat a helyeket, ahol megláthatnak, vagy a lesifotósok és a kíváncsi emberek tárgyává tudok válni. Szintén kerülöm a híres helyeket, ahol az emberek azt hihetik, hogy ott lehetek. Inkább sötétebb helyeket keresek, a trükkösöket ahol finom kaja és jó zene van. Ez örültnek hangzik, de stratégiát kellett arra kifejlesztenem, hogy elmehessek a barátaimmal szórakozni, és normális életet élhessek. Ez hírnév árnyoldala. De nem panaszkodom. Csak el kell fogadni, hogy ezzel is kell foglalkoznom. Nem lehet minden tökéletes. Meg van a lehetőségem arra, hogy a színjátszásból megéljek. Helytelen lenne az mondani, hogy szerencsétlen vagyok.
Vannak színészek, akik meghalnának azért, hogy a te helyedben legyenek. Az mondanád, hogy ez egy kettős élet? Az egyik felét a kamerák előtt, a vörös-szőnyegeken éled, míg a másikat viszont rejtve, bizalmas körülmények között?
Igen. Végülis megvan az igazi életed, míg van egy ahol sminkelnek és interjúkat adsz, ahol nem törődnek azzal hogy igazat vagy hazugságot mondanak-e. Az az igazság túl normális vagyok és így nem adok elég hírt nekik, amiről írhatnának, ezért vagyok könnyű préda ilyen történetek kitalálásához. El kellene mennem és vad, őrült dolgokat csinálni, hogy tudjanak róla írni. A hibám a bulvárlapok számára az, hogy túl nyugodt és csöndes vagyok. (Nevet.)
A bensőséges pillanatokban és magánéletedben szeretsz gitározni? Mit csinálsz akkor mikor önmagadban lehetsz?
Gitározom. Vannak barátaim Vancouver-ben, együtt szoktunk gitározni és zenét hallgatni. Éjszakánként éneklünk és történeteket mondunk egymásnak. Szintén ezt csinálom, mikor a szállodában vagyok. Ez megnyugtató. A zene a másik szenvedélyem. Remélem, hogy soha nem hagyom abba.
Miközben a szenvedélyről és a zenéről beszélünk tudjuk, hogy írsz dalokat. Mit tudsz erről mondani nekünk?
Megpróbálok néhány dalt írni a következő filmhez. Nem tudom, hogy az időbeosztásom miatt lehetséges lesz-e, de mindenképpen szeretném, ha sikerülne. A zene az én másik oldalam, ez azok a dolgok közül az ami teljessé tesz, és nem akarom a világon semmiért sem abbahagyni. Ez olyasvalami, amit ugyanúgy akarok fejleszteni, mint a színjátszást. Azt akarom, hogy egyensúly legyen eközött a két dolog között.
Milyen más művészi irány felé érdeklődsz?
Mindig is zongorista akartam lenni és Dél-Franciaországban akartam élni. (Nevet.) De megtanultam, hogy nem az a fontos amit csinálsz, hanem annak végeredménye. Az életben mindig véghez kell vinned azt amit szeretnél. Semmi sem tesz teljessé, mint ez.
Van spirituális oldalad?
Hiszek a Karmában. Hiszek a létezésében és abban, hogy amit csinálsz nap mint nap olyanná tesz téged. Amit az életben adsz, azt visszakapod. Meg vagyok győződve arról, hogy minden nap jó embernek kell lenned és mindenkivel tisztelettel kell bánnod. Mindannyian kapcsolatban állunk egymással.
Tudjuk, hogy nem mondhatsz sok mindent a New Moon-ról, de nem mehetsz el azelőtt hogy el nem mondtad volna, hogy megint sötétségbe, magányos helyekre kellett menned, hogy eljátszd a vámpírt?
Igen, az igazság az, hogy annak a módja, hogy Edwardot eljátsszam kevésbé kell erőteljesnek lennem. Olyan karakter, akinek a körülményei nem változnak, nem választja meg a sorsát. Eszméletlen volt, mikor Carlisle vámpírrá változtatta. Mikor felébredt, három nappal később, ráébredt, hogy ha életben akar maradni embereket kell ölnie. Képzeld el mit éreznél akkor ha megtudnád, hogy nem öregednél meg és örökké élni fogsz. Ami a legrosszabb, te ezt nem kérted. Egyfajta Superman lettél, anélkül hogy akartad volna, csak egy 17 éves kölyök vagy. Hatalmas tehetetlenséget és frusztrációt érzel. Ahelyett hogy azt éreznéd, hogy hős vagy, egy személyiség vagy aki nem találja önmagát és nem is tudja ki is valójában. Alapvetően ez az amit fontos megérteni Edwardban. A nagyon is emberi oldalát szeretem, ez az amihez kötődni tudok. De van valami, amivel mindannyian nehezen tudunk szembenézni az önmagunk.
1 megjegyzés:
Tényleg nagyon jó cikk, köszi a fordítást! Angolul lassabban olvasok. :)
Megjegyzés küldése