Egyszer régen a Twilight könyvsorozat egy olyan irodalmi rést töltött ki, amelyet azok a tinik alkottak, akik a tiltott szerelemről fantáziáltak egy vámpír és egy élő ember között.
Tudnál nekünk mesélni az új Twilight moziról, a New Moon-ról?
Nagyon élvezetes volt számomra, mert ez egy kicsit mélyebben belemegy Alice karakterébe. Ez inkább szorongásról szól, mint a szerelmi történetről Edward és Bella között. Edward elhagyja Bellát, így ő depresszióba zuhan, és közel kerül Jacob-hoz, majd egy csomó új őrült dolgot fedez fel a várossal kapcsolatban. Nagyszerű forgatásunk volt. El kellett utaznunk Olaszországba, ami elképesztő volt. Csak néhány embernek kellett Olaszországba menni és én is köztük voltam. Újra összejöttek azok az emberek, akik közel kerültek egymáshoz az előző filmben, úgyhogy kicsit olyan volt, mint egy osztálytalálkozó. És Chris Weitz rendezte, aki elképesztő. Úgy érzem, hogy a forgatás nyugis és nagyon kényelmes volt, és minden előre megtervezett volt és egyben volt, szóval senki nem őrült meg vagy stresszelt. Izgatott vagyok, hogy egyben lássam az egészet. Teljesen magabiztos vagyok azzal kapcsolatban, hogy jó lesz.
Milyen volt újra összejönni a Twilight szereplőgárdájával?
Visszajönni a második filmre nagyon klassz volt, mert már megvoltak a kialakult kapcsolatok egymással, amire tudtunk építeni. Úgy érzem, hogy nagyon közel kerültem egy pár emberhez az első filmben, a másodikban pedig másokat is megismertem közelebbről, szóval tök jó móka volt.
Milyen volt az a folyamat, aminek a végén megkaptad Alice szerepét? Ismerted előtte a könyvsorozatot?
Ez egy nagyon hosszú és unalmas folyamat volt. Azelőtt nem olvastam a könyveket, de aztán mégis muszáj voltam, mert nem adtak ki semmilyen forgatókönyvet, vagy részletet. A menedzserem mondta, hogy menjek el a válogatásra, és végezzek jó munkát, és ne bénázzam el, mert a szereplőválogatók nagyon szőrszálhasogatóak. Én meg: „Hogyan végezzek jó munkát? Még azt sem tudom, hogy mit kellene eljátszanom!” Eredetileg Bella szerepére hallgattak meg, így elolvastam az első könyvet és beleszerettem. Elmentem a meghallgatásra, ami után visszahívtak és azt mondták, hogy nem vagyok megfelelő Bella szerepére. Így hát dobtak, de aztán visszahívtak Alice szerepére. Ezen már többet dolgoztam – csak ezzel foglalkoztam néhány napig, mielőtt visszamentem. Körülbelül öt alkalommal voltam behívva, mielőtt ténylegesen megkaptam a szerepet. A meghallgatások után hazamentem karácsonyra, és szó szerint csak vártam és vártam és vártam. Azt hittem, hogy megint nem kapom meg, de aztán felhívtak, hogy én vagyok Alice én meg totál kiakadtam és felhívtam anyut meg aput.
Gondoltad volna, mikor belementél, hogy ez ennyire a rajongók kedvencévé válhat? Érezted a nyomást a bizonyításra az elejétől, vagy ez csak akkor kezdett növekedni, mikor készült a film, majd jött a bemutató?
Persze, hogy éreztem a nyomást, mivel ez volt igazából az első olyan filmem, amiben nagyobb szerepem volt - ideges voltam. Azt hiszem, hogy idegesebb voltam az összes többi szereplőnél, mert nekem ez tényleg az első volt. Ez aztán kétségtelenül növekedett, és átfordult egy másfajta típusú idegességbe. Tudtuk, hogy a film valószínűleg a mozikba fog kerülni, mert annyi ember szerette a könyveket, és a filmkészítés közben jöttünk rá, hogy ez nemcsak hogy a mozikba kerül, de elég jól is fog szerepelni. Aztán a film nagyon nagyot nyitott, ami elképesztő volt.
A fiú vagy a lány Twilight rajongóid vannak többségben?
Egyértelműen több a lány. Van azért néhány srác – mivel a lányokhoz vagyok szokva, ezért szerintem a srácokkal egy kicsit béna vagyok, azt hiszem. De van néhány srác, akik nagyon aranyosak.
Szereted, ha az emberek odajönnek hozzád és beszélgetnek néhány szót, ha felismernek? Ez olyasvalami, amiről a rajongók mindig is álmodoztak.
Régebben ez csak egy-két ember volt, és szerettem, ha odajöttek, mert szerintem ez nagyon kedves. Odajöttek, mondtak egy „hello”-t, aztán én visszatérhettem ahhoz, amit csinálok, és szerintem ez sokkal jobb, mintha egész idő alatt csak bámulnak, és te úgy érzed, hogy valaki figyel, ami egy idő után nem túl kényelmes. De most, hogy egyre több és több az ember aki megismer, hát nem is tudom. Ha mindenki oda akar jönni és köszönni… azt hiszem ezt inkább rájuk bízom. Eddig ez jól működik. Nem fogom elrontani a rendszert.
Mihez kezdenél a Robert Pattinson-féle őrülettel? Kezd olyanná válni a helyzet, hogy a zűrzavar veszélyes helyzetekbe sodorja őt. Te hogy küzdenél meg ezzel?
Sajnálom Robot. Ez egy nagyon nehéz dolog, mert mi imádjuk a rajongóinkat, és ő is így van ezzel, mert a rajongók segítettek nekünk eljutni oda, ahol most tartunk, így ezért hálásnak kell lennünk. Csak megtapsolni tudom őt – az én rajongóimmal ez egy folyamat volt. Egy olyan folyamat, ahol először egy, aztán kettő, aztán öt rajongóval találkozom egyszerre, így volt lehetőségem hozzászokni a dologhoz. De őt egyből 25000 sikítozó lány rohanta le egyszerre, így én tényleg azt gondolom, hogy majd lépésenként hozzászokik. A rajongók annyira szeretik őt, és tudom, hogy nem akarják őt bántani, de az emberek sokszor nem is veszik észre, de ha ennyien támadják le őt egyszerre, az néha veszélyes is lehet.
Most, hogy ennyire a nyilvánosság szeme előtt vagy, hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy az emberek állandóan a magánéletedről spekulálnak?
Ez annyira nevetséges, mert elképesztő, hogy az emberek milyen cselszövést képesek belemagyarázni abba, hogy kivel ebédeltem és hasonlók. Én így gondolom: ha kapcsolatban lennék valakivel, akivel igazán törődöm, akkor az nagyon feldühítene, hogy az emberek rólam és valaki másról cikkeznének, mert azt a cikket aztán a párom is elolvasná. Ezzel a dologgal eddig még nem kellett számolnom, mert nem élek kapcsolatban, de várok rá – és akkor már biztos kiakadnék ettől. Ez egy olyan dolog, amihez hozzá kell szoknom, azt hiszem. Ez a munkámmal jár. Meg kell mondanom annak, akivel majd randizom, hogy: „Ezzel bele fogsz csöppenni a Twilight forgószelébe.” Amúgy a rajongók elfogadják a dolgokat, amiket csinálunk, szóval ha elkezdenék valamilyen sráccal randizni, a rajongók valószínűleg őt is elfogadnák.
Hogyan állsz a Twilight-os szereplőtársaiddal? Van olyan valaki a forgatáson, akivel közelebb kerültetek egymáshoz?
Kellan (Lutz) és én nagyon közel állunk egymáshoz. Más és más a kapcsolatom a különböző emberekkel – és ez tényleg klassz, mert olyan, mintha a legjobbat kapnám mindenből. Rachelle (Le Fevre) és én például mindketten nagyon lelkesedünk az életért. Van, hogy csak elmegyünk inni egy pohár bort és így kapcsolódunk ki, de együtt is eddzünk és hasonlók, szóval vele ilyen a kapcsolatom – szerintem mindketten laza, vicces emberek vagyunk. Kristen-nel meg mostanában kerültünk közelebb egymáshoz. Úgy érzem, hogy már az első filmben is barátok voltunk, de olyan volt a beosztásunk, hogy szinte soha nem voltunk ugyanazon a helyen egyszerre. Így a második filmnél sokkal meghittebb volt a hangulat a munkába bevont emberek száma miatt. Az első egy vagy két forgatási hétben csak én, Kristen, Rob és Taylor volt ott, aztán Rachelle is ott volt egy kicsit. Taylor nagyon-nagyon édes, és ott van még Jackson (Rathbone), akit imádok. Mindannyiukat szeretem. Nagyszerűek mindannyian.
Aggódtál amiatt bármikor is, hogy ezután már mindig Alice Cullen-ként fognak rád tekinteni, akkor is, mikor már más filmeket akarnál csinálni? Milyenfajta produkciókban reméled, hogy részt vehetsz majd?
Talán Kristen és Rob mögött jobban ott lesz ez az árnyék, ami mindig a Twilight-hoz köti őket, viszont Alice egy vámpír, ez igaz, de emberi lelke van. Ő igazán szerethető és kedvelhető, mint egy legjobb barát, így azt hiszem, hogy ez segítségemre lehet más filmeknél. Szerintem a rajongók már megszerettek engem és Alice-t. Azt hiszem, ez elég pozitív. Nem gondolom, hogy be fognak skatulyázni. Ha mindig a szexi, buta pipit játszanám, akkor lehet, hogy ilyennek skatulyáznának be. Majd én szeretném kiválasztani a filmjeimet, amit remélhetően okosan fogok megtenni, és építeni tudok majd rájuk ahelyett, hogy feldühíteném a rajongókat. Szeretnék egy akciófilmet csinálni, mert már a Twilight-ban is volt egy kis akció, és amikor azt forgattam, azt teljesen a magaménak éreztem és imádtam csinálni.
Amikor olyan filmsorozatokat látunk, amik szintén könyveken alapulnak, mint például a Harry Potter, és a sorozat részei már nagyon régen mennek a mozikban folyamatosan, úgy érzed, hogy te teljesen fel vagy készülve arra, hogy egy ilyet vállalni tudj?
Persze. Tudom, hogy a Harry Potter nagyon hosszú ideje megy – és még menni is fog. Ezek a gyerekek tulajdonképpen ezekben a filmekben nőttek fel. De a mi esetünkben, mi nem öregedhetünk, szóval ez egy nagy különbség. Nekünk kész kell lenni a filmekkel. Már leforgattuk a másodikat és már ugrunk is a harmadikra. Nem vagyok még biztos a negyedikben- de feltételezem, hogy azt is meg fogjuk csinálni már csak az idő miatt is. Szerintem mi leforgatjuk őket, aztán az, hogy ezeket a filmeket majd mikor fogják bemutatni, az már a készítőkön múlik. Legalább lesz arra lehetőségünk a jövőben, hogy a Twilight világát magunk mögött hagyjuk egy kicsit, de szerintem a forgatásokat nemsokára befejezzük. Így a legjobbat kapjuk, mert igazából szabadok leszünk, hogy más filmeket is forgathassunk a sorozat részeinek bemutatói között. Ez a másik dolog, ami szerintem nagyon nagy a Twilight-nál - általában az embereknek nincs idejük, vagy nem engedélyezik nekik, hogy más filmeket is készítsenek, de nekünk lehetőségünk van arra, hogy más filmeket is csináljunk közben.
Amikor nem forgatsz, akkor mit szeretsz csinálni?
Egyértelműen megpróbálok hazajutni. Igazából a családom kirepült hozzám és van néhány floridai barátom, akik szintén kirepülnek hozzám néha, aztán van egy vagy két legjobb barátom L.A.-ben is. Csak próbálok lazítani és a barátaimmal tölteni az időmet – próbálok normális életet élni.
Milyen lenne a tökéletes szombat estéd?
Én és a barátaim nagyon sokszor csinálunk játékestéket. Csak előkapunk egy csomó társasjátékot és néha rendelünk kaját, vagy csak fogunk egy rakás sajtot meg chipszet és hasonlókat, vagy főzünk vacsorát és lazulunk meg társasozunk.
Fordította: Edit
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése