Entertainment Weekly - Robert Pattinson - Alkonyaton túl

Elefánt a Szobában*

A Twilight Saga végének közeledtével mindenki arra kíváncsi, hogy ROBERT PATTINSON karrierje milyen irányt vesz. Ezt illetően még Pattinson-nak sincs elképzelése. Az Entertainment Weekly-nek a színészkedésről, a félelmeiről, a jövőjéről mesélt – valamint új drámájáról, a VIZET AZ ELEFÁNTNAK-ról, melyben Reese Witherspoon oldalán látható. Semmi sem tesz elevenebbé egy színészt, mint az, hogyha valaki olyant játszhat el, aki maga sem halott.

Sara Vilkomerson-tól

#1148 szám - 2011. március

Figyelem eBay-ezők: az Ismeretlen személy, aki ellen licitálsz lehet, hogy maga Robert Pattinson. Los Angeles-ben egy reggeli napon a 24 éves színész bár kissé szégyenlősen, de nevetni kezd a legutóbbi eBay-es licitgyőzelme miatt – egy 1960-as Amtrak zakót szerzett meg. „Lehet, hogy felveszem a premierre,” mondja, utalva a Vizet az Elefántnak-ra. A film – Április 22-tól vetítik a mozik – egy romantikus dráma, ami Sara Gruen bestsellere alapján készült. Pattinson egy 30-as években élő, az egyetemről kimaradt állatorvostan hallgatót alakít, aki csatlakozik egy utazó cirkuszhoz miután szülei meghaltak, és beleszeret a cirkusz főattrakciójába (Reese Witherspoon-ba). Balszerencséjére, a nő férje viszont a változó kedélyű porondmester (Christoph Waltz). „Tetszik az az aspektus, hogy egy vonaton élj.” mondja a brit színész. „Ez a választóvonal dolog. Ez tűnik nekem Amerika velejének.”

Pattinson azt mondja, hogy aláírni az Elefántnak-ra – amit a Legenda Vagyok rendezője, Francis Lawrence jegyez – evidens volt, és az Alkonyat utáni karrierjéről is óvatosan vélekedik – habár végülis tisztában van azzal, bármi is következik, annak úgy kell lennie. „Lehetetlen megjósolni bármit is előre,” sóhajt, mielőtt elvigyorodna. „Ha az egész kudarcba fullad, már csak a siránkozás marad.” Miután a munkaigényes utolsó két Alkonyat film, a Breaking Dawn Part 1 & 2 forgatása befejeződik Áprilisban, elkezdi forgatni David Cronenberg Cosmpolis című filmjét, Juliette Binoche és Paul Giamatti szereplésével. „Hihetetlenül szorgalmas, amelyhez ugyanilyen szintű munkamorál párosul,” mondja Witherspoon. „Soha sem panaszkodott. Egyszer sem. Ami a színészek között jócskán figyelemreméltó. Mindig panaszkodnak. Főleg a pasik!”

Az Alkonyat-rajongók repesni fognak a boldogságtól, ha megtudják, hogy Pattinson a való életben is ugyanolyan jóképű és jóvágású, mint amilyennek a képernyőn keresztülről tűnik. De nekik nem szabadna összetéveszteniük komor karaktereivel, akiket alakít. Beszédes és önfeledten tud nevetni – az intenzív hírnévén, ami azóta veszi körbe, mióta az Alkonyat világjelenséggé vált („Hogy lehet ez még terítéken? Ez már unalmas.”), a Breaking Dawn filmek sötétségén („Aaaaaanyira furcsa lesz.”), és leginkább magán. „Szeretnék egy kövér embert eljátszani,” mondja, gondolván az utó-Edward-Cullen korszakára. Afelől nincs kétség: ez még több imádót jelentene.

EW: Közted és Tai, az elefánt között különleges kapcsolat alakult ki a Vizet az Elefántnak-ban. Szerinted fel fog ismerni a holnapi fotózás alkalmával?

Robert Pattinson: Nem tudom. Félek, hogy nem. Nagyon-nagyon boldog lennék, ha mégis.**

EW: A forgatáson sok állat hemzsegett. Milyen volt?

Pattinson: Igazán ijesztő tudott lenni. Az oroszlánok és tigrisek ketreceinek rácsai ritkán helyezkedtek el, és a mancsaikat teljesen ki tudták dugni. Voltak olyan tigrisek, amik csapkodtak a Steadycam***-es operatőr kamerája felé.

De Christoph! Még soha sem láttam ilyesmit. Épp benne volt a szerepében és valahogy függetleníteni tudta magát minden félelmétől, és végigsétált ezen az egy láb széles átjárón, ahol ott voltak ezek a tigrisek, amik szó szerint nem bírtak magukkal, de nem hátrált meg! Én csak annyit mondtam, „Ez már nem színészkedés, ez már skizofrénia.” [Nevet.] Őrületes volt, mert én valóban meg voltam rémülve.

EW: Belekeveredtél valamilyen veszélyes szituációba?

Pattinson: Majdnem nekem jött egy zebra. A többi állat kissé tartott az emberektől, de a zebrák nem. És nagyon fortélyosak. Szóval ez a zebra elkezdett menekülni és egyenesen felém rohant, én meg a lehető leglogikusabban gondolkodva elszaladtam előle, de ezután mindenki rajtam élcelődött.

EW: De nemcsak állatokkal, hanem emberekkel is dolgoztál. Milyen volt Reese-zel dolgozni?

Pattinson: Van benne valami. Ő csak az az őszintén kedves személyiség. Nem tudom, hogy törekszik-e arra, hogy ilyen jó kisugárzása legyen, de ez a hangulat kihatással volt az egész forgatásra. Teljesen más volt az egész, ha nem volt ott. Minden gyereket és állatot lehengerelt. Ez hihetetlenül megkönnyítette a dolgom – minden reakcióm az ő briliáns munkáját tükrözte. Nagyon klassz és csak… soha, de soha nem volt zavaró. Istenem, ez a legrosszabb jellemzés, nem igaz?

EW: A 2004-es Hiúságok Vásárában a fiát alakítottad, de a karakteredet végül kivágták a filmből.

Pattinson: Igen, ez az én nagy áttörésem. [Nevet.] Nekem és a legjobb barátomnak [Tom Sturridge] ez volt az első munkája, egymás után következő jeleneteink voltak. Elmentünk [a premierre], az ő jelenete benne maradt a filmben, az enyém viszont nem. Erről, pedig elfelejtettek szólni. 5 évig féltékeny is voltam rá.

EW: Abból az időből Te és Reese emlékeztetek egymásra?

Pattinson: Igen, teljesen. Nem, valójában nem is tudom, hogy mit hordok itt össze. Csupán két napot dolgoztam vele. De arra emlékszem, hogy nagyon kedves volt velem. Nem tudtam, hogy mit csinálok. Nagyon berezeltem. Ez volt az első alkalom, hogy elfelejtettem a szövegem, ez annyira megijesztett, hogy soha többé nem hagytam, hogy ez előforduljon. Volt egy jelenetünk, ahol elkezd sírni – amint elkezdtük, azonnal megjelentek a könnyek… és egyszerűen nem jutott semmi az eszembe. Majd azt mondták, hogy „Ennyi!”, és abbahagyta a sírást. Én meg, „Hogy csinálta ezt? Ez nem ér. Én is meg akarom tudni ezt csinálni!”

EW: Úgy érzed, hogy egyre jobb leszel, vagy legalább magabiztosabb az egyes filmekkel?

Pattinson: Azt hiszem, igen. A kimerültség szintén segít. Folyamatosan a félénkség zavarában vergődöm, mivel nem színésznek tanulva nevelkedtem. Tavaly év elején forgattam a Bel Ami-t, rengeteg próbánk volt, ott volt az a testbeszéd dolog is, és annyira begörcsöltem, hogy más színészek előtt kell ezt csinálnom. Ők viszont nem zavartatták magukat! A valaha élt legnagyobb idiótának éreztem magam.

EW: Úgy véled, hogy valóban nem zavartatták magukat, vagy csak megtanulták, hogy kell elrejteniük azt?

Pattinson: Azt hiszem, tényleg nem. Nézve a többi színészt – ha a rendező azt mondaná, „Csak fuss körbe sikítozva!”. Én úgy reagálnék, hogy „Um, ne!” [Nevet.] A többiek viszont felpattantak volna és elkezdtek volna sikítozni, és mind imádták volna! Én meg, „De ezt hogy lehet szeretni?” Szeretném szeretni. Szeretnék dőzsölni, kitörni a saját testemből. Úgy érzem, mintha saját magamat gátolnám.

EW: Majdnem végeztél a The Twilight Saga: Breaking Dawn első és második részének forgatásával. Már hosszú ideje dolgozol ezen.

Pattinson: Szó szerint úgy érzem, mintha egész életem során ezt csinálnánk. [Nevet.]

EW: Sok őrült dolog történik ebben az utolsó két felvonásban – ne is beszéljünk a félvámpír gyermek horrorisztikus születéséről.

Pattinson: [Nevetni kezd.] Tényleg néhány érdekes történésnek leszünk szemtanúi – nagyon, nagyon, nagyon különöseknek. De ez nagyszerű. Egy nagy mainstream film esetén talán ez a legkomorabb, leghomályosabb történetvezetés és mindenképpen „outside the box” típusú, azaz nem mindennapi. [Szerintem] ez egy horrorfilm. Már láttam néhány részt belőle, és nem világos számomra, hogy lesz ebből PG-13 besorolású film… hacsak ki nem vágnak mindent belőle. [Nevet.]

EW: Harry Potter sorozat a végére szintén eléggé sötétté vált.

Pattinson: De a Harry Potter-ben ezeket a dolgokat meg tudod szépíteni. Itt pedig a fő történeti kulcspontok a legfurcsábbak és a legzavaróbbak. [Nevet.] Kíváncsi leszek, hogy milyen szlogennel fognak ennél előállni.

EW: Hogy fogod te, a stáb és a szereplőgárda megünnepelni a széria végét?

Pattinson: A befejezés után közvetlenül sajtókörútra kell mennem [a WFE miatt].

EW: Furcsa, hogy a forgatásról egyenes egy másik filmet mész promótálni?

Pattinson: Néhány héttel ezelőtt, interjúkat adtam, én meg. „Hát igen, szóval itt ez a srác, vemhessé tesz egy elefántot, az pedig világra hoz egy pandát.” [Nevet.] Egy vámpírelefánt baseball játékosról szól! A Vizet az Elefántnak megkönnyebbülés volt számomra, nem kellett a [Twiligt-os] sminket és a kontaklencséket viselnem… Ó Istenem, boldog leszek, ha az utolsó párnál fogunk tartani.

EW: Akkor nem is annyira kényelmesek?

Pattinson: Éppenséggel valamiféle plasztik robbanóanyag jól jönne, át akarom őket valami mássá formálni, annyira meg tudnám ezeket semmisíteni. Ez annyira kínos nekem – annyi év után minden egyes reggel ez még mindig kihívást jelent. Mindenki más kitalált valami módszert, hogy betegye őket, de nekem két ember segítségére van szükségem, mert egyedül egyszerűen nem tudom felhelyezni [a kontaklencséket].

EW: És miután végeztél az Elefántok sajtókörútjával, egyenesen a David Cronenberg által rendezett Cosmopolis felé veszed az irányt?

Pattinson: Igen, nagyon izgatott vagyok, egyúttal ki is vagyok. Nem lesz felkészülési időm, egy Don DeLillo könyv alapján készül félig ismeretlen dialógusokkal megspékelve, és egy kicsit dolgoznom kell a testemen is. Egyikét játszom ennek a világ-urai-típusnak, plusz a testzsír indexemnek is 6% körül kell lennie… ami azt jelenti, hogy nagyjából 70%-ot kell elveszítenem. [Nevet.]

EW: Szóval ez edzőtermet jelent.

Pattinson: Csak mellőznöm kellene a sörözést. A Breaking Dawn elejére formába kellett magam hozni, mert le kellett vennem a pólóm. Mikor elkezdtem edzeni, teljesen megőrültem érte. Ez volt az egyetlen téma, amiről beszélgetni tudtam másokkal. Úgy voltam, hogy „Megtartom ezt az állapotot, szóval ezután bármilyen filmet is csinálok kigyúrt leszek.” De valójában az utolsó félmeztelen jelenetem után, elkezdtem megint [utánozza, ahogy mohón fal] ezt a nyami, nyami, nyami evést. De elfelejtettem, hogy még hátra van egy póló nélküli felvétel, és látható is lesz – egyértelműen [felszívja magát, kidülleszti a hasát és az arca puffadt lesz].

EW: Küldtek már neked vígjáték forgatókönyvet? Mert nagyon vicces vagy, és nem tudom, hogy az emberek tisztában vannak-e ezzel.

Pattinson: Ez különös. A vígjáték félelmetes. Van néhány vígjáték-forgatókönyv, de a leginkább jókat komikusoknak írják. Van pár dolog… három olyan volt, amit igazán bírtam, de az ügynökeim nem hagynák, hogy elvállaljam őket. [Nevet.]

EW: Miért nem?

Pattinson: Mert aaaaanyira bolondok. [Nevet.]

EW: A teljesen más jellege miatt?

Pattinson: Ezért akarom megcsinálni. Azt hiszem ez az egyetlen út, hogy megcsináld: olyan felfogásodnak kell lenni, hogy „Rendben, ugrok egyet a holdon.”

EW: De ha egyszer az Alkonyat véget ér, nem csinálhatnál azt, amit csak akarnál?

Pattinson: De, csinálhatnám. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az embereknek hihetetlenül rövid idő áll rendelkezésükre, és igazából soha nem tudod megjósolni, hogy a közönség mire vágyik vagy éppen hogyan lehet életben tartani egy karriert, azonkívül, hogy csak azt csinálod, ami szerinted klassz. De általában, ami szerintem király, azt más utálja.

EW: Azt hittem, hogy elég biztosíték van már mögötted, szóval csinálhatsz pár ilyen jellegű dolgot.

Pattinson: Tudom, de aztán hirtelen mászhatsz vissza a stúdiókhoz, azt mondogatva „Kérem, kérem, kérem! Bármit megcsinálok, a legidiótább rom-com-ot, amit csak kitaláltok!” [Nevet.]

EW: A The Hunger Games/Az éhezők viadala castingja is hasonlóan izgalmas, mint anno a Twilight-é volt. Meglepőnek találod? Ismered egyáltalán a könyveket?

Pattinson: Tavaly ismerkedtem meg vele, de nem tudtam, hogy ilyen népszerű a világon. Ez jó! Jó film lesz.

EW: Részt vennél ismét egy ekkora franchise-ban, tudva a következményeket?

Pattinson: Részt. De jó lenne több energiát belefeccölni. Abban, hogy részese vagy egy franchise-nak egyetlen szörnyű hátulütője van… nos, nem is szörnyű… de az, szörnyű… hogy egyre nagyobbá és nagyobbá válik, és eléggé nehéz kitörni belőle. Mikor ugyanazt a szerepet játszod, hirtelen nem alakíthatod teljesen másként. Elvész egy kicsit a kreativitás… kényszere.

EW: Kihez fordulsz tanácsért, mikor kiválasztasz egy filmet?

Pattinson: Ezekben a dolgokban nagyon adok az ügynököm és a menedzsereim szavára, de legtöbbször el szoktam küldeni a szüleimnek is. Valamint a nővéreimnek is. Mindig ugyanazoknak az embereknek.

EW: Hol van az otthon? L.A.-t egyáltalán még annak érzed?

Pattinson: Néha. Akkor kezd hiányozni, mikor magam mögött hagyom. De minden városban, nagyjából 2 hónapig van nyugtom – azután felüti a fejét a paranoia. Mikor volt egy házam itt, csak arra vártám, hogy mikor tudják meg. Szeretnék egy saját alkást, de emiatt állandóan rettegnék. Folyamatosan azon járna az agyam, hogy mikor jön valaki és viszi el a dolgaimat.

EW: Szerinted a Twilight befejeződésével, 2012-ben végre normálisabb életet tudsz élni?

Pattinson: Vicces, hogy 2012-ben ér véget. Ezzel fog a világ bevégeztetni. De, uhm, nem tudom. Azt hiszem a legtöbb ember az ismeretét a magazinokból és egyebekből szerzi. A pletykák már nem fognak működni – ezeket mindig összekombinálják a Twilight-tal, szóval ha egyszer vége lesz, már nem tudják a film promójával összehozni, és azt hiszem ezzel vége lesz. Mert visszataszítóan unalmas életem van.

A fotósorozatot Reese Witherspoon-ról és Robert Pattinson-ról James White készítette Los Angeles-ben, 2011. március 19-én az EW számára.

Lábjegyzet
*Elefánt a szobában kifejezés átvitt értelme: Van egy méretes probléma az életembe, ami mindenkinek majd kiveri a szemét valamiért azonban úgy tesz mintha észre se venné.
** A WaterforElephantsFilm.com-nak Tai emberi anyukája, Kari elmondta, hogy az elefánt felismerte Rob-ot a fotózás alkalmával: „A kapcsolatuk Tai-jal igazán bámulatos. Más-más időpontban érkeztek, de mindkettőjük újta egyenes Tai-hoz vezetett. Nincs kétség afelől, hogy mindkettőjükre emlékszik. Rob-nak egyáltalán nem kellett emiatt aggódnia. Tai azonnal elkezdte átkutatni Jelly Beans cukorkákért. Tai egészséges ételeket eszik, úgy mint répát és almát, de Reese elküldött valakit némi édességért és azt kapta meg végül [az elefánt].”
***Steadycam: Gépesített hámmal az operatőrhöz rögzített kamera, mely csökkenti, vagy teljesen eltünteti az operatőr mozgásából adódó rázkódást.

VIA

Tovább olvasom

Teen Vogue - Mindent Alice-ről, azaz Ashley Greene-ről

A Twilight Saga Ashley Greene-je átváltozott feltörekvő sztárocskából virágzó, elbűvölő nővé – és még Joe Jonas-szal való románcáról is beszélt nekünk.

Nem egyszerű Greene-nek lenni. Vagy, ahogy Ashley mondja, nem mindig egyszerű. Igen, a megnyerően csinos 23 éves lánynak van egy szuperédi pasija (Mr. Joe Jonas személyében), és egy méretes szerepe az ultrasikeres Twilight sorozatban, de ez nem jelenti azt, hogy az élet egy nonstop habostorta a színésznőnek. „Egyértelműen vannak mélypontok,” ismeri el. „Pillanatok, mikor ülök a hotelszobámban, és sírni szeretnék! Klassz munka,” mondja erről a gyors tempójú szakmáról, „de elég nagy a nyomás. Ha fáradt vagy, kimerültél, vagy nehéz napod van, vagy hiányoznak a barátaid, a családod, akkor sem jelenthetsz csak úgy beteget.” Igaz. A show-nak, ahogy mondják, folytatódnia kell.

Ennek ellenére Ashley energikusnak és nagyon is vidámnak tűnik a Teen Vogue-os interjújának a napján, amit egy rántottából és tofuból álló reggeli mellett folytatunk le a New York City belvárosában található Crosby Street Hotel-ben. Nemrég bérelt ki egy lakást nem messze innen – van egy másik is Los Angeles-ben, oda költözött, mikor még csak 17 éves volt – és a délutánt kanapévadászattal tervezi tölteni az édesapjával, aki egy építőipari vállalat tulajdonosa, és azért utazott ide a floridai Jacksonville-i otthonukból, hogy besegítsen. „Áldja meg az ég érte” mondja Ashley. „Ő rakja össze nekem az elektronikai cuccokat, mert ő ért hozzá, én meg egyáltalán nem.”

Az új hely Ashley szerint több előnyös tulajdonsággal is büszkélkedhet, ezek közé tartozik családjának a viszonylagos közelsége is. De úgy tűnik, ugyanennyire izgatott amiatt is, hogy ebben a városban élhet, és dolgozhat. „Én nagyon olyan lány vagyok, aki szereti, ha van választási lehetősége. Így vagyok például a divattal is, de igazából az egész életemmel. Ha Kaliforniában vagyok, szeretek csak lazítani, lemenni a partra, de ennek a helynek az energiáit is imádom. Nagyon termelékenynek érzem magam, mikor New York-ban vagyok.”

Termelékenynek lenni pedig, ahogy ő mondja, kulcsfontosságú a boldogságához. „Egy kicsit munkamániás vagyok,” magyarázza Ashley. Korábbi beismerésének ellenére, vagyishogy a hollywoodi sikernek vannak árnyoldalai, Ashley imádja a munkáját. „Amikor úgy érzem, hogy nem csinálok semmit, akkor begolyózok.” Ennek a sietségnek egy része onnan származik, hogy Ashley megérzése szerint karrierjének egy olyan mágikus pillanatánál tart, ami a megahírnév csúcsára is repítheti, csakúgy, mint ahogy Kristen Stewart-ot az első Twilight film megjelenése. „Ez az iparág sosem áll meg. Jelen pillanatban egy fantasztikus helyen vagyok, ahol mindenfelé nyitva állnak az ajtók. Azt hiszem, buta dolog lenne kivenni egy hónapot. Rengeteg ember ölni tudna, hogy a helyemben lehessen, úgyhogy ez csak rossz karmát hozhatna!”

Ashley-nek nem kevesebb, mint öt filmje kerül bemutatásra az idén, kezdve az 1983-ban játszódó ’felnőtté válós’ filmmel, a Skateland-del, aminek a premierje a tavalyi Sundance Film Fesztiválon volt, és ebben a hónapban kerül a mozikba. „Michele-t játszom, aki éppen érettségizni fog a középiskolában, és szembe kell néznie ennek az előnyeivel, és buktatóival. Szerintem ez egy olyan film, amivel könnyen lehet azonosulni – mindannyiunknak vannak szerelmei, veszteségei, szakításai.” Még ennél is izgatottabb a Butter című vígjátékban alakított szerepe miatt, ahol Jennifer Garner, és Olivia Wilde mellett szerepel. „Vajfaragásról szól, amire muszáj rákeresni a Google-on”, mondja. „Az emberek fogják ezeket a hatalmas vajdarabokat, amik akkorák, mint én, és mindenféle bonyolult dolgokat faragnak ki belőle; elképesztő. Életemben nem hallottam erről, mielőtt olvastam a forgatókönyvet, és emlékszem, hogy meg is kérdeztem a menedzseremet, hogy ’Mégis hogy találnak ki a forgatókönyv írók ilyen dolgokat?’ De ez valójában létezik.” A filmben, Ashley elmondása szerint egy „tipikusan lázadó tinédzsert játszik, aki a teljesen egysíkú, unalmas figurából sztriptíztáncos lesz. Ez képtelenségnek hangzik, de nagyon vicces lesz.”

Ezen kívül szerepel az LOL című vígjátékban, ahol Demi Moore-ral és Miley Cyrus-szal játszik együtt. „Ebben a filmben én vagyok úgymond a rossz lány. Ez egy nagyon nagy távolság Alice-hez képest” – ő egy kedves természetű, látnoki képességű vámpír, akit Ashley a novemberben megjelenő Breaking Dawn első részében fog újra alakítani – „és bármennyire is szeretem azt a karektert, izgatott vagyok, hogy az emberek valami újat is látnak majd a repertoáromból.”Ashley azt is elmondta, hogy meglepően jól kijött a 18 éves Miley-val. „Ő még fiatal, de jól tudtunk viszonyulni egymáshoz, mert ő valószínűleg már annyi mindent átélt, mint egy 40 éves!”

Természetesen ez nem mindig jó dolog: kérdezzétek csak Joe Jonas előző barátnőjét, Demi Lovato-t, aki bejelentkezett a rehabra, miután állítólag többször is megfenyegette Ashley-t, és veszekedésbe/verekedésbe keveredett az egyik háttértáncosával az őszi turnéja során. Az ő állítólagos csatájuk az egyik a néhány olyan téma közül, amiről Ashley sajtósa kijelentette, hogy már túlmegy a határokon. De amikor csak úgy általánosságban kérdezem, hogy vajon érez e szimpátiát a keményen dolgozó, fiatal Disney-s színészek iránt, akik nehézségekkel néznek szembe, arra így válaszol: „Sok Disney srác tökéletesen normális, és imádja, amit csinál. De mindig lehet hallani azokról az emberekről, akik nincsenek annyira jól. És ezek a dolgok azok, amik inkább nyilvánosságot kapnak.”

Vegyük csak Joe-t példának. A 21 éves korábbi gyereksztár mostanában nagyon is úgy néz ki, mint aki jól van. A róla való beszéd is a tilos dolgok közt lett említve, de úgy tűnik, Ashley boldog, hogy megoszthatja velünk a boldogságát. „Utazó kapcsolatunk van,” mondja. „Egy közös barát révén ismerkedtünk meg Londonban, ami őrület, mivel mindketten Los Angeles-ben élünk. És már találkoztunk is egymás szüleivel, ami szerintem elég jó eredmény ahhoz képest, amilyen az életstílusunk. Ő nagyon aranyos, és vicces, ami nagyon fontos számomra.” Kétségtelen, hogy valószínűleg kevesebbet látják egymást, mint amennyit szeretnék, mivel Ashley az utolsó két Twilight filmet forgatja, de azt mondja, hogy a korlátozott szabad idejét szereti főzéssel tölteni – természetesen Joe-val együtt. „Van egy elképesztő konyhám, ahová ő vezetett be engem. Nagyon klassz dolog, majdhogynem terápiás hatású: felteszünk egy kis zenét, és elvonulunk oda.”

Bölcsen, Ashley teljesen közönyös az iránt, hogy vajon Joe epekedő fiatal rajongói mit gondolnak a románcukról. „Mindig is lesznek ellenzők ebben az iparban,” mondja okosan. „De az az igazság, hogy már a kapcsolatunk előtt is volt dolgom az ellenzőkkel, és mindig is tudnom kell kezelni. Mindig is lesznek olyan emberek, akik szeretnek, és olyanok, akik utálnak. Ezért is próbálok a pozitívumokra koncentrálni.” Aztán emlékezteti magát: „Régen nem tudtam, hogy mire vagyok képes. Sosem gondoltam, hogy ezeket az eszméletlen ruhákat viselhetem, és azt sem gondoltam, hogy színésznő lehetek. Most már rájöttem, hogy mindent el tudok érni, amit csak akarok.”

– Lauren Waterman-tól – 2011. Március

Fordította: Edit

VIA

Tovább olvasom

Troix interjú a 100Monkeys-zal

Ti kértétek tőlünk… a Troix pedig meghallgatott titeket. A négy középiskolai jóbarátban és az örökbe fogadott „nagybácsi”-ban egy dolog a közös: mindannyian imádnak zenélni. Ismerd meg Sohaország Elveszett fiait, ők nem mások mint a 100 Monkeys.

Ha játszhatnál valamilyen zenésszel a múltból vagy a jelenből, ki lenne az? Christy Schroeder, Cave City KY

Ben Grauphner: Miután láttam Katy Perry-t Elmóval, rájöttem, hogy az életem nem lesz teljes, csak ha játszhatok a Muppet showban.

Jackson Rathbone: Tom Waits.

Jerad: Prince. Megtanított 1-2 dolgot játszani funky gitáron.

Uncle Larry: Gabriel. Nem vagyok egy vallásos ember, de eléggé spirituális vagyok. Tudom ez a válasz kicsit vallásosan hangzik, de Gabriel lenne az. És természetesen a 100 Monkeys.

Kinek (és hogyan) jött az ötlet, hogy megalakuljon a mellékbanda a „The Moustaches” , amikor LA-ben játszottatok ezen a nyáron? Alissa, Austin TX

Ben Grauphner: Még nem egészen értem honnan jöttek ezek a srácok, de a GoDaddy-s reklám óta tényleg felkeltették az érdeklődésem.

Jackson Rathbone: Kik azok a „The Moustaches”?

Jerad: Kik ők? Folyamatosan hallok róluk. Megyek megnézem őket.

Uncle Larry: Hát ez egy klassz név… Kik ők?

Van olyan szám, ami leírná az eddigi életedet, melyik és miért? Stacy Conner, Leitchfield KY

Ben Grauphner: Találtam egy dalt, a „Thunderdome” a Stevedores-tól, eléggé inspiráló. Nem feltétlenül írja le az életemet, de elég gyakran egyezik vele. „Here’s to all the ties we’ve tied… ” nagyszerű érzés, hogy elfogadják az életmódod. Ha még nem hallottad ezt a dalt, le kell csekkolnod a Tamuawok-ot a Stevedorstól.

Jackson Rathbone: I am the walrus - The Beatles

Jerad: Ami leginkább leírja az életemet az a Monkey song. Bárcsak naponta többször is majom lehetnék.

Uncle Larry: Egy jazz szám az, a „Someday my prince will come”. Kivéve, hogy szívesen változtattam volna a „Prince/Hercege”-t „Princess/Hercegnő”-re.

Ha lehetne, hogy bárkivel vacsorázz, élő vagy halott, kit választanál és miért? Serenity, Arizona

Ben Grauphner: Ah, hmmmm… Felhasználhatom másodszor is Elmot?

Jackson Rathbone: Andy Warhol.

Jerad: Érdekelt volna egy vacsora Abraham Lincoln-nal. Elbűvölő volt.

Uncle Larry: A világ. Mert mindig jó eltörni a kenyeret és megosztani másokkal.

Mi a legfurcsább rajongói élményed, ami valaha történt? Ashley Watson, Indiana

Ben Grauphner: Volt már sok kisebb kínos találkozás itt-ott. Volt már arcnyalás, autós üldözés, szerelmi vallomásokat küldtek az ügynököknek, menedzsereknek, néha a családjainknak, de mind közül a legkülönösebb az volt, amikor egy fan Puerto Rico-ból küldött nekünk tojáslikőrt, és az üveg összetört a dobozban. Kaptunk egy hívást a recepcióról, hogy jött egy nagy csomag tele rummal, tejjel és csomagolt földimogyoróval. Szerencsére az egyik üveg megmaradt, így ittunk egy jót.

Jackson Rathbone: Rajongók, akik megpróbálták nyilvánosan megfogni a nemi szervemet.

Jerad: A legfurcsább rajongói élmény... hmm. Igazából semmi meglepetés nem ért még a rajongóinktól. Szeretem őket, így nem kategorizálom a tapasztalatokat a „furcsa” alá. Ugyanakkor eléggé meglepő, amikor látom a 100 Monkeys tetkókat. Fantasztikus látni azokat!

Uncle Larry: Egy szép fiatal lány felvett egy menyasszonyi ruhát, letérdelt és megkérdezte, hogy elveszem-e. Volt nála gyűrű és egy kísérő gyűrű. Ez egy nagyon édes gesztus volt és csodálat a 100 Monkeys felé.

Ha felajánlanák, hogy valóra váltják a legnagyobb álmodat a zenédért cserébe, szóval mi lenne az az álom, és megkötnéd ezt az üzletet? Amanda Sheaffer, Gettysburg PA

Ben Grauphner: Láthatod nekem a zene az álmom, ez lehetetlen helyzet lenne.

Jackson Rathbone: Ugyanaz a válaszom, mint Ben-nek.

Jared: Egy szervezetnél dolgoznék a jobb emberiségért. Szeretnék megsegíteni embereket, vagy egy teljesen új szervezetet hoznék létre.

Uncle Larry: Semmit sem érné meg. A zene az, amire születtem.

Ha volt gyerekkori képzeletbeli barátod (mint nekem) akkor mi volt a neve és miért volt különleges számodra? Anna, Missouri City TX

Ben Grauphner: Nem volt képzeletbeli barátom, de volt egy iguánám. Nagyobb volt, mint most én.

Jackson Rathbone: Gyakran azt hiszem én vagyok egy képzeletbeli barát. Remélem bárki elképzelt az életben, fenntartja ezt.

Jerad: A gyerekkori képzeletbeli barátom neve Bob volt. Nagyszerű volt a legóépítésben. Ennyira emlékszem.

Uncle Larry: Nem volt rendes gyerekkorom a tehetségem miatt. Profi zenész voltam 5 éves korom óta, azt hiszem sokkal hamarabb felnőttem mint a többiek.

Honnan jött az inspiráció a „The Reaper” című számotokhoz? Sarah, Ardmore OK

Ben Grauphner: Azt Jackson írta, de mindig arra gondoltam, hogy ebben a dalban némi Captain Beefheart utánérzés érezhető.

Jackson Rathbone: Forgattam a „Dread”-et és a „The Beast”-et, sokat beszéltem róluk… a félelemmel foglalkozik, egyike a hét fő bűnnek---DÜH.

Jerad: A Reaper Jackson második énje.

Uncle Larry: Jay forgatta a „Dread”-et és a „The Beast”-et és sokat beszélt erről. A félelemmel foglalkozik, egyike a hét fő bűnnek. Düh.

Milyen a nőideálod? Nikole, Los Angeles CA

Ben Grauphner: Azt hiszem még várnom kell, hogy kiderüljön.

Jackson Rathbone: Szép lélekű.

Jerad: Az ideális lány az, akit feleségül veszek.

Uncle Larry: Aki tudja és szereti magát, a zenét és az életet.

Mi a legjelentőségteljesebb ajándék, amit rajongó(k)tól kaptál? Erika, Seattle WA

Ben Grauphner: Sok érdekes dolgokat kapunk az emberektől utunk során, akik mindig inspirálnak és ösztönöznek minket, de a legfontosabb dolog, amit nap mint nap kapunk - egy meleg szív és egy mosoly. Lehet giccsesen hangzik, de ez az igazság.

Jackson Rathbone: Inspiráló zene egy CD-n. Nem egy mixről beszélek, hanem eredeti zenéről és egy jegyzet, ami arról szólt, hogy mi inspiráltunk valakit, hogy vegye fel a gitárt és kezdjen el dalokat írni.

Jerad: Van egy rajongónk, Tara. Rendszeresen küld jelentőségteljes ajándékokat.

Uncle Larry: A rajongók a legjobb ajándékok minden bandának, nélkülük magunknak játszhatnánk.

Ha kérhetnél egy szupererőt mi lenne az és miért? Mariska, Hollandia

Ben Grauphner: A repülés. Nem szeretem a repülőtereket.

Jackson Rathbone: Ellopni több szupererőt.

Jerad: Láthatatlanság.

Uncle Larry: Csak Pied Piper lennék, és elvinnék valakit egy gyönyörű helyre, ahol a zene az élet.

Az „Ugly Girl”-t egy igazi lány személye inspirálta? Michaela, Eugene OR

Ben Grauphner: Mindannyiunknak volt csúnya lány az életében vagy más. Ez eléggé közhely manapság Los Angelesben. A dal kicsit viccesen a hiúságról szól a modern életben, és hogy mi mindannyian hogyan játsszuk rá ezekre.

Jackson Rathbone: Igen, de nem csak egy.

Jerad: Az „Ugly girl” számos igazi lányról szól. Egy lány, aki megszállottja az anyagiasságnak.

Uncle Larry: Nem kétséges, de nem csak egy konkrét lányról. Ez olyan valakiről szól, aki felhelyez egy hamis arcot, mert nem az aminek látszik - valaki aki lehetne szép, de elcsúfítja magát.

- 2010. November

Fordította: Freja
VIA

Tovább olvasom

Carter Burwell - Jegyzet Bella altatódaláról

„’Bella altatódala’ – ami hallható a filmben – nem altatódalnak íródott, de a szerelemről tanúskodik: az elragadtatott és gyötrő szerelemről. Itt van megszületésének története.

Évekkel ezelőtt szerelmes voltam egy csodálatos ambiciózus nőbe, a neve Christine Sciulli volt. Elhagyott engem, a szívem majdnem megszakadt, és ezért írtam egy dalt, amivel megpróbáltam azt a fájdalmat, szenvedést, kínt kifejezni, ami akkor a szívemet átjárta. Nem akart beszélni velem, így elküldtem neki ezt a dalt, hogy ez beszéljen helyettem.

Évekkel később (pontosan 2008. áprilisában) Oregon-ba mentem, hogy találkozzak Catherine Hardwicke-kel és megnézzek néhány jelenetet, abból a filmből, amit forgatott, ez pedig a Twilight volt. Megemlítette, hogy a produkciós cég, a Summit Entertainment épp egy új jelenet akar a filmbe. Ez a jelenet a regényben szerepel, de az eredeti forgatókönyv nem tartalmazta (a filmek nem egy az egyben átiratai a könyveknek). Ebben a jelenetben Edward Bellának zongorázik. Abban a pillanatban hivatalosan még nem kértek fel a score megkomponálására, szóval nem tudták hogy Rob Pattinson-nak (Edward) mit kellene eljátszania abban a jelenetben. Ez egyáltalán nem szokatlan helyzet – sok film esetén a színész leül egy zongora elé, oda-vissza jár a keze, így színleli hogy azt a bizonyos dallamot zongorázza, de a valódi dal csak a film leforgatása után íródik meg. Ez az eset abból a szempontból volt szokatlan, hogy Rob nagyszerű zenész és nagyon tehetséges zongorista és valószínűleg bármilyen egyéb hangszeren is remekül játszik.

Mint zeneszerzőnek az a feladatom, hogy egy egész filmhez egy lenyűgöző, drámai, érzelmes és filmszerű zenét szerezzek. De ebben az esetben más külső nyomás is kezdett felgyülemleni, és mindez a könyvek rajongóitól származott. A zongorás jelenet azért került a filmbe, mert a Summit ráeszmélt, hogy a rajongók hallani akarják Edward ’Bella altatódalaként’ ismert melódiáját, és így minden rajongó fejében él egy altatódal, amit ő képzelt el magának. Mivel akkor még nem kezdtem el írni, így egyfajta zenei vákuum alakult ki, amelybe más zenei elképzelések is elfértek. Rob egy dallamot improvizált a felvétel során. Matthew Bellamy – a Muse-ból – is elküldte a saját elképzelését ’Bella altatódaláról’. Valamint számtalan olvasó, zenész küldte el a saját dalát vagy tette fel az internetre. Mindez nem könnyített meg a dolgom.

Mikor végül elkezdtem megírni a Twilight-hoz a Score-t, július elején a családommal egyetemben a stúdiómat átköltöztettem New York-ból Los Angeles-be hogy még közelebb legyek a munka miatt Catherine-hez és a vágó csapathoz – Nancy Richardson volt a film vágója és Adam Smalley a zene vágásáért felelős. A score megkomponálást Bellával és Edward-dal kezdtem, különösképpen azzal a jelenettel mikor Edward felviszi őt egy fa tetejére. Azt akartam, hogy magával ragadjon az izgalom, ugyanakkor ennek a szerelemnek a kihívásai is érződjenek, amik áthidalnak időn és az embereken/vámpírokon. A filmet elkezdték vágni, így a zongorás jelenet a fára mászós jelenet utánra került, és mivel ebben a montázsban igazán kevés a párbeszéd, így ez jól lefesti Bella és Edward szerelmét.

Miután sok különböző megközelítéssel próbálkoztam - vegyes sikerrel, kipróbáltam azt a dallamot amit évekkel ezelőtt írtam gyötrő szerelmi bánatomban, az most tökéletesen illet ehhez a jelenethez. Ennek volt egy „A” verziója, amely egy kicsit bizonytalanabb, mint mikor két ember próbálja megtalálni a közös nevezőt, ahogy megjárják a poklot és a mennyeket, de ott a „B” verzió, ami őszintén örömtelibb (már amennyire a zeném engedi).

Megmutattam Catherine Hardwicke-nak és „nagyon izgalmasnak” találta. És ez a névtelen dallam lett ’Bella altatódala’. Azonban azt érdemes megjegyezni, hogy sem Catherine sem Én nem így neveztük. Mi mindig „Love Theme”-ként emlegettük, és azt hiszem, hogy ennek több értelme is van, ha jobban belegondolsz. Ez sokkal komplexebb és érzelmesebb, mint bármilyen altató, amit valaha is hallottam.

Szóval ezt a témát kezdtem el használni Bella és Edward kapcsolatának fejlődése során – kezdve a biológia órával mikor Edward először beszél Bellával. Egyre többet foglalkoztunk a „Love Theme”-mel, Catherine szerette volna újra leforgatni a zongorás részt, hogy Rob ujjai a dallamhoz igazodva mozogjanak. A Summit Entertainment-nek - aki finanszírozta a filmet - viszont jóvá kellett hagynia ennek költségeit.

Normális esetben zongorán szoktam kezdeni írni, majd ezután ülök át a számítógépekhez, ahol elkészítem a demót, amely segítségével képet kapsz arról, hogy miként hangozna a dal ha igazi hangszereken játszanánk el – ebben az esetben ez zongorát, vonósokat, fafúvós hangszereket, gitárokat és ütősöket jelentett. Ezeket a demókat mindig a rendezőknek szoktam lejátszani, hogy legyen valami fogalmuk arról, hogy milyen lesz a végső score. Mivel Catherine-nek szüksége volt a Summit engedélyére az újraforgatáshoz, így a Summit vezetősége és a film producerei meghallgatták a demót.

A vezetőség azt feltételezte, hogy hozzá vagyok szokva ehhez az eljáráshoz, mivel 60 vagy mennyi (nem is tudom pontosan) filmhez szereztem zenét. De az az igazság, hogy soha sem ültem le egy szobába és játszottam el a munkámat egy produkciós cég vezetőségének. Jellemzően a rendezővel konzultálok, vagy egy közvetítővel, aki kapcsolatban van a rendezővel. Ez a módszer mindig csak egy személy nézőpontját tükrözi – ez tipikusan a rendező – de tudjuk hogy egy hadsereg áll egy film elkészítése mögött.

Meglepetésünkre, az egyik vezetőségi tag nem szeretett bele a „Love Theme”-be. Különösen a dallam nyitányát kifogásolta, amit disszonánsnak talált. Utána azonban ez „a rossz hangzás” megszűnik, de egyszerűen nem tudott megbarátkozni a kezdő dallamokkal. A zene végtelenül szubjektív: Catherine-nek és Nekem ez a dallam csodálatosan romantikus és megindító volt. Számára viszont lehangoló és bosszantó.

Mint filmzeneszerző nincs abban semmi új, ha azt kérik tőled, hogy hagyd abban, amit eddig csináltál és írd újra az egészet. Szinte mindig megtörténik. Habár úgy éreztem, hogy ez a dal az egyik legjobb, amit valaha is írtam, tökéletes volt a film, a jelenet számára, így nem igazán vettem komolyan a Summit kifogásait. A probléma az volt ebben az esetben, hogy Catherine újra akarta forgatni a zongorás jelenet egy héten belül, és szüksége volt a Summit beleegyezésébe, hogy Rob megcsinálhassa.

Végére értem Los Angeles-i tartózkodásomnak, összecsomagoltam és egy rövid vakációra Maine-be készültem a családommal (akiket alig láttam komponálás közben), hogy utána visszatérhessünk New York-ba hogy elkezdjük a tanévet. Egy nappal azelőtt hogy elhagytuk L.A.-t kétségbeesett hívások érkeztek Chaterine-től és Wyck Godfrey-tól. Elmondták, hogy a Summit nem fog beleegyezni a jelenlegi „Love Theme” újrafelvételébe. Majd a produkcióért felelős személy a Summit-tól is megkeresett, hogy elmondja a B verzió sem felel meg nekik – így nem egyezhetnek bele az újraforgatásba. Azzal magyarázta az elutasítást, hogy a film célközönsége tinédzser lányok, így valami édesebb, egyszerűbb dallamra van szükségük.

A védelmükre legyen mondja, azt hiszem az volt a problémájuk, hogy ők ezt ’Bella altatódala’-ként kezelték, míg Catherine és Én Bella és Edward szerelmi témájaként láttuk. És valóban, 30 másodpercig, ahogy Edward zongorán játssza ez egy altatódal. Majd a téma romantikusabbá válik, ami végigkísér minket az egész történeten, és azt hiszem ez mindennél fontosabb szempont volt.

Más gondokkal is szembe kellett néznem. A javaslat miszerint a tinédzser lányok édesebb hangulatot követelnek meg egy kissé leereszkedőnek éreztem, és ezt el is akartam kerülni ennél a score-nál. Valamint nem hiszem, hogy lehetséges lenne megjósolni hogy a zene milyen hatással lesz valakire, annak ellenére hogy a filmzenei szerzők vagyunk. A kiszámíthatatlanság az ami ezt érdekessé teszi (habár tisztában vagyok azzal, hogy a befektetők nem ezt akarják hallani.) El tudod képzelni, hogy ez milyen lehet megpróbálni úgy zenét szerezni, hogy megfelelj a rendezőnek, a férfi vezetőségi tagoknak és tinédzser lányok millióinak?

A felszerelésem össze van pakolva, és a Maine-re tartó repülőgépre tartva és hirtelen szükségük van egy új szerelmi témára néhány napon belül. Mindenki (kivéve Engem és a családom) úgy vélte L.A.-ben kellene maradnom. Beszéltem velük és elmondtam, hogy megértem ha másik zeneszerzőt kérnek fel, én meg felültem a repülőre.

Ahogy leszálltam Maine-ben már kevésbé voltam dühös és megpróbáltam néhány variációt írni a „Love Theme”-ből, egész éjszaka írtam, így nem zavartam meg a családomat. Rájöttem, hogy a B verzió átírásával minden érdekesség elveszik a melódiából. Igazából 5 vagy 6 variációt írtam, az unalmastól az elfogadhatóig, és ezeket elküldtem Catherine-nek. Nem tudom mennyit játszott le a Summit vezetőségének. Egyet elfogadtak és azt lekottáztam Rob-nak, hogy elzongorázhassa (amit egyébként nagyszerűen megoldott). Catherine és Én megpróbáltunk előállni egy címmel a dal számára, amely kifejezőbb, de a Summit ragaszkodott a ’Bella altatódala’ elnevezéshez. A nyitó zongorás melódia az eredeti verzió, amit évekkel ezelőtt írtam (a Summit ellenvetése ellenére megtartottam a filmben) és az a dallam amit Rob a vége felé játszik az az a variáció, amit a Summit elfogadott. Egyébként mindkét verzió hallható a filmben. Én jobban örülök annak, hogy az eredeti dallamvilág dominál, mivel számomra az sokkal emlékezetesebb. Te melyikre emlékszel?

Meg kell említenem, hogy Christine, akinek ezt a melódiát írtam évekkel ezelőtt, most már az én bámulatos és ambiciózus feleségem. Az én szívemben ez a dal mindig is a miénk lesz, de mostantól a tiétek is (ahogy Belláé és Edwardé is).”

Érdekességek

*Mi az a theme/téma? És milyen témák fedezhetők fel a Twilight Score-ján?

A theme egy zenei összetevő, általában egy melódia, ami összefüggésben van a filmmel – egy karakterrel, egy eseménnyel, vagy a történettel. Amikor feltűnik ez az elem (a karakter, az esemény) a vásznon és megszólal a zeneszerző által írt téma a közönség automatikusan összeköti a kettőt.

Azonban ennek nem muszáj egy dallamnak lennie. A Twilight-ban, a ’Nomádok’ – James, Victoria és Laurent – témája nem egy dallamon alapszik, hanem egy basszuson, egy dobon és egy eltorzított elektromos gitáron. Mikor a nomádok megzavarják a baseballozást, a gitár hangja jelzi nekünk hogy ők érkeznek, mielőtt tényleg látnánk őket.

A ’Love Theme’ Bella és Edward dallama, ami mára a biológia jelenetnél megjelenik, amikor beszélgetnek, de teljes valójában akkor teljesedik ki, mikor felmásznak egy fa tetejére, valamint mikor Edward elzongorázza Bellának az ’altatódalát’.

Egy másik téma a Twilight-ban a ’Predator Theme/Ragadozó téma’. Ez a nyitózene a filmben, mikor valaki üldözőbe vesz egy szarvast az erdőben, majd átváltunk Bellához a sivatagba. A sejtésed az lehet, hogy Edward üldözi a szarvast, így a Ragadozó téma célja a vámpír természetének kidomborítása. És fokozatosan fejlődik, ahogy Bella felfedezi ki is ő valójában és ezzel szembesíti is, majd tetőpontját a végső leszámoláskor éri el, mikor Edward James-szel harcol, és meg kell zaboláznia magát, hogy megmentse Bellát.

És végül van egy témájuk Cullenéknek is. Ez csak kétszer hangzik el a filmben – elsőként akkor, mikor megjelennek a suli étkezőjében, illetve mikor Bella átmegy hozzájuk.

*Mennyi ideig tarott megkomponálni a zenét a Twilight-hoz?

Nagyjából 8-9 hétbe, míg plusz egy hét volt a zenekarra feldolgozása. A felvétel nagyjából 9 nap volt, míg a keverés nagyjából még 6 nap. […]

*A ’Who are they?’ című számban Rob testvére, Lizzie Pattinson vokálozik.

*A Score-t 2008 szeptember végén rögzítették a londoni Air Lyndhurst Stúdióban, amely egy régi templom belsejében került kialakításra.

*Az elektromos gitár részeket David Torn játszotta fel

VIA

Tovább olvasom

Zooey magazin – Jackson Rathbone

Jackson Rathbone készülődik a Twilight végére 

Jackson Rathbone sziporkázott néhány korábbi népszerű mozifilmjében, például Jasper-ként a világhírű The Twilight Saga-ban és mint Sokka Az utolsó léghajlítóban. Rathbone Szingapúrban született és számtalan helyen élt egészen Indonéziától a texasi Midland-ig. Egy helyi színház társulatánál, a The Pickwick Players-nél kezdte színészi pályafutását. Ezen kívül egy Michigan-i magánművészeti iskolába járt - az Interlochen Művészeti Akadémiára, ahol a ma napig is nagyon jó barátaival találkozott (úgy mint a színész és szintén bandataggal, Ben Graupner-rel). Felhagyott eredeti tervével, hogy a Royal Scottish Akadémára járjon, ehelyett Los Angeles-be költözött, hogy megpróbálja kamatoztatni tehetségét. Hamar munkát talált, szerepet kapott a 2005-ös River’s End-ben majd Disney’s 411 című sorozatban is. Rathbone most viszont a világhírű Alkonyat szériában, mint a Cullen klán egyik vezéregyéniségét alakítja. 

Zooey: Miként lehet összehasonlítani a Last Airbender és a Twilight-ra fordított időt? Teljesen más összetételű stábbal volt dolgod? 

Jackson Rathbone: A TLA körülbelül 6 hónapos munka volt, mindennap egy teljesen más stábbal. Ugyanúgy szerettem, mint a Twilight filmeken dolgozni. Körülvenni magad a művészet megjelenési formájáinak ilyen széles skálájával - erről szól igazán a filmezés. Ez az együttműködés és ezt imádom. 

Z: Hogy érzed, milyen volt a munkád eddig a Twilight-ban, a New Moon-ban és az Eclipse-ben?

JR: Nem tudom megítélni a saját teljesítményemet… én inkább becsukom a szemem mikor feltűnök a vásznon. Csak azzal törődöm, hogy a rajongók miként vélekednek a karakterábrázolásomról. Megpróbálok nekik megfelelni. 

Z: Ha lehetőséged lenne egy másik Twilight karakter bőrébe belebújni, akkor ki lenne az és miért? 

JR: Nagyon szeretem Jaspert, a karakteremet. Ha lehetőségem lenne, szeretnék még jobban belemélyedni a háttértörténetébe. 

Z: Tudnál valamiféle előzetesfélével szolgálni, hogy az egy könyvből (Breaking Dawn) miként lesz két mozifilm? 

JR: Csak annyit tudok mondani, hogy minden Bill Condon és Melissa Rosenberg érdeme, mindkét Breaking Dawn film bámulatos lesz és a mély tisztelettel készülnek a könyvsorozat rajongói számára.

Z: Milyen érzéseid vannak Jasper szerepéről a két Breaking Dawn filmben? 

JR: Izgatott vagyok miatt, ugyanakkor szomorú is mivel egyre közeledünk a vége felé. Hihetetlen tapasztalat volt egy ilyen nagyszerű színészgárdával és stábbal éveken át együtt dolgozni, így nagyon nehéz lesz búcsút mondani. 

Z: Jasper a Breaking Dawn Part II második felében elmegy Alice-szel. Mik a terveid az felszabadult extra szabadidőre? 

JR: Az együttesemre, a 100Monkeys-ra fogok koncentráli, és koncertezni fogunk itt a déli államokban, valamint a cégem, a PatchMo Entertainment jövőjén fogok dolgozni. És tervezem egy lemezkiadó alapítását is. 

Z: A Twilight óta hogyan változott meg az életed? 

JR: Nos szőke vámpírként pólókon és kispárnákon ott az arcom… amit még kicsit szoknom kell. 

Z: Mit érzel mikor látod, hogy ennyi rajongó ennyire odavan egy filmért amiben szerepelsz? 

JR: Büszkeséget és megtiszteltetést. 

Z: Érzel valamiféle nyomást a rajongók tömege miatt? 

JR: Csak azt akarom folytatni, amit eddig is tettem, mind a művészetek területén mind pedig a szórakoztatás terén, úgy hogy minél több emberhez eljusson amennyihez csak lehet. 

Z: Ki a kedvenc karaktered, akit valaha is megformáltál? 

JR: Egy középsulis Téli rege előadásból, Autolycus szerepe még mindig a kedvencem. Talán kicsit túl nosztalgikus vagyok. Ez volt az első főszerepem, de soha nem játszottam romantikus főhőst. Igazából soha nem is akartam, hisz sokkal több kihívással jár igazi karaktereket megformálni. 

Z: Ki a példaképed, mint színész? És mint zenész? 

JR: A színjátszásban Johnny Depp és Jack Nicholson. A zenében pedig Tom Waits és a Rolling Stones.

Z: Milyen zenei stílust képviselsz? 

JR: A 100Monkeys-zal Funky Roc-kot játszunk, de a hangsúly az egyes műfajok keresztezésén van, úgy hogy az szórakoztató legyen. 

Z: Mik az együttes tervei a (közel) jövőben? 

JR: A közeljövőben egy lemezkiadót szeretnénk létrehozni, és felvenni a második stúdió albumunkat valamint sok más projektet. Keressétek fel a www.100MonkeysMusic.com még több zenei és képi tartalomért. 

Z: Mesélj nekünk Annabelle-ről, a gitárodról – hogyan jutottál hozzá?

JR: Azután kaptam, miután a pitonom, Suzanne meghalt. Azt hiszem ez 2005 körül volt… Annabelle még mindig az egyik legkedvesebb gitárom. 

Z: Az együttesed magad írja a dalokat? Ha igen, mi inspirál titeket? 

JR: Mindannyian együtt írjuk a zenét és a szöveget is. Minden és mindenki inspirál. Felébredni reggel inspiráló… 

Z: Több vagy kevesebb rajongóra számítasz a zenédet illetően mint a színművészeted miatt? 

JR: Mindig a legjobban reménykedsz, de közben felkészülsz a legrosszabbra is. 

Z: Milyen előérzeteid vannak a jövőbeli projektjeiddel kapcsolatban, úgy mint a "DaZe: Vol. Too – NonSeNse"-zel és a "Truckstop"-pal? 

JR: Izgatott vagyok a sok különböző projekt munkálatai miatt: ott a PatchMo Entertainment (saját produkciós cége), a 100Monkeys és a hamarosan működő lemezkiadónk, valamint nem is beszéltem a sok kihívással, amivel színészként kell szembenéznem. Igazából soha nem unatkozom, állandóan elfoglalt vagyok. Amit imádok.

Z: Mit gondolsz hol leszel 5 év múlva? 10 év múlva? 

JR: Fogalmam sincs, de ez valahol jó dolog. „Az utazás a cél.” 

Z: Hogyan jellemeznéd magad?

JR: Művész, báty és a szüleim fia vagyok… nem feltétlenül ebben a sorrendben. 

Z: A családod és a barátaid miként jellemeznének téged? 

JR: Remélhetőleg szuperlatívuszokban. 

Z: Mi motivál abban, hogy folytasd a színészkedést? 

JR: A tömegek szórakoztatása. Alapvetően művész és szórakoztató egyén is vagyok, és ameddig az embereknek szükségük van a kikapcsolódásra, a szórakozásra addig fogom ezt csinálni, ez motivál. 

- Victoria Lo, 2010. December/Január

Tovább olvasom

Cosmopolitan – Ashley Greene – Gyilkos magabiztosság

Azt gondolhatnád, hogy Ashley Greene számára a hatalmas hírnév és egy forró, új románc kombinációja maga az őrület. De úgy mint Twilight-os karakterének, vámpír Alice-nek, úgy számára sem váratlan ez az egész.

Egy 40-es kopasz férfi hozzánk hajol, az ajtóra mutat, és suttogva azt kérdezi tőlünk, „Ez az a lány a Twilight-ból?” Persze, hogy ő az. Ashley Greene éppen most érkezett meg egy trendi New York-i étterembe az interjúnk miatt, farmert visel, fekete kerek nyakkivágásos szvetterrel és balerina cipővel. Filigrán – csak 165 centiméter magas és leheletvékony – barna hajú, felvillant egy mosolyt és azt mondja energikus módon, „Hé, Ashley vagyok!” szinte ugyanúgy, nos, pontosan úgy mint Alice.

Több mint két év telt el a Twilight óta, ami azonnal A-listás sztárrá tette, és ennek köszönhetően a 23 évesen nem mehet el sehová anélkül, hogy fel ne ismernék. Főleg úgy, hogy 5 filmje debütál hamarosan a mozikban – a Twilight Saga: Breaking Dawn első és második része, egy ijesztő film a The Apparition, a LOL: Laughing Out Loud Miley Cyrus-szal és egy különös vígjáték, a Butter – valamint a Mark kozmetikumok arca lett, így hírnévfaktora lassan de biztosan elér egy képtelen szintet.

Egy pillantás ragyogó arcára és ki mered jelenteni, hogy Ashley készen áll mindenre. Amíg Twilight-os színésztársai Kristen Stewart és Robert Pattinson elismerték, hogy félszegnek, esetlennek érzik magukat a rivaldafényben, addig Ashley a figyelmet totális könnyedséggel kezeli. Miután a pincértől megrendeli a spárgalevest és a csirkés clubszendvicset, elmeséli nekünk miért képes különösebb megerőltetés nélkül ezt átvészelni. „Mikor Los Angeles-be költöztem, valahogy tudtam, hogy ez fog velem történni,” hangzik el ez a mondat, ami ismét úgy hangzik mintha vámpír alteregója jósolta volna. „’Ez meg fog történni’ mentalitással kell rendelkezned, hogy tényleg valóra váljon.” Ez a hozzáállás adta meg azt a kezdőlökést, amely elindította karrierjét és amely révén egy bizonyos Jonas testvérrel kereszteződtek útjaik.

MUNKA

Ashley édesanyjának köszönheti, hogy egy alacsony önbecsülésű gyerekből egy magabiztos tinédzserré vált. „Egy félénk 14 éves voltam, szóval az anyukám beíratott egy modelliskolába Floridában, ahol felnőttem,” mondja miközben megkóstolja a levest, ami másodpercekkel ezelőtt érkezett meg. „Felületesen foglalkoztam már ezzel egy kicsit és mondogattam is, ha magasabb lennék nagyszerű modell lehetnék. De nem vagyok az, úgyhogy elhatároztam, hogy megpróbálkozom a színészkedéssel, és rögtön rájöttem hogy ezt akarom csinálni.”

Ahogy 2007-ben betöltötte a 17-et, Ashley elhatározta, hogy filmsztár lesz belőle. Miután befejezte a középiskolát, egyedül Los Angelesbe költözött. Meglepő módon szülei beleegyeztek, hogy a még-hivatalosan-nem felnőtt lányuk L.A.-be költözzön. „Már odaköltözésem előtt volt menedzserem,” magyarázta. „De az anyukám már 20 évesen megszült, szóval nagyon közeli a kapcsolatunk és jól kijövünk egymással. Így mindig is támogatta a döntéseimet.”

Egy apartmanba költözött két másik feltörekvő színésznővel, és már egy éven belül munkát is talált. Olyan sorozatokban - Punk’d, Crossing Jordan – vállat el kisebb szerepeket, amelyek révén ki tudta fizetni a lakás bérleti díjat és az esetleges vacsoraszámlákat, amikor együtt lógott egyre sikeresebb barátaival, úgy mint Jackson Rathbone-nal és Kellan Lutz-cal (akik végül Jasper Hale-t és Emmett Cullent alakítják a Twilight sorozatban) valamint Jessica Szohr-ral (aki jelenleg Vanessát alakítja a Gossip Girl-ben).

Majd 2007 októberében az ügynöke mesélt neki egy meghallgatásról, ami a Twilight című könyv filmadaptációja számára rendeztek. „Csak annyit tudtam a szerepről, hogy ’Alice Cullen, lány, 18 éves és vámpír.'” Ashley lerakta a szendvicsét amit pici, udvarias harapásokkal eszegetett, és szeme kitágult. „Megrémültem. Fogalmam sem volt, hogy kit keresnek!” Elrohant egy könyvesboltba és megvette a regényt. „Egy nap alatt kiolvastam és beleszerettem,” mondja. „Rögtön azután elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy megkapjam a szerepet.” A szereposztók úgy gondolták, hogy ő a tökéletes választás a tündérszerű Alice megformálójának, szóval leszerződtették. „Amint felhívtak, hogy enyém a szerep, elfogott ez az érzés,” mondja. „Tudtam, hogy ez fontos lesz. De azt nem vártam, hogy ez számomra tényleg ilyen jelentős lesz.”

ALKONYAT-LÁZ

Még mielőtt az első film bemutatásra került volna, Ashley-nek már voltak rajongói. A Twilight fanok rajongói holnapokat hoztak létre, felbukkantak a forgatáson és órákat vártak, hogy egy pillantást vessenek rá, amint elsétál. Jessica azt szereti Ashley-ben, hogy a hirtelen jött hírnév nem szállt a fejébe. „Los Angeles-ben találkoztam vele mielőtt híres lett, azonnal megkedveltük egymást,” emlékszik vissza Jessica Szohr. „Hollywood-ban sok emberrel találkozol, akik önmaguk megszállottai. De Ő nyitott volt és édes. És még mindig az. Nem feledkezett meg arról, ami fontos csak azért mert híres.”

Ennek nem is volt tudatában a Twilight premierjéig a fiatal sztárjelölt, hiszen csak akkor fogta fel ennek az őrületnek a nagyságát. „A rajongók a premier előtt napokig kint táboroztak, csakhogy egy pillantást vethessenek ránk,” idézi fel Ashley. „Csak arra tudtam gondolni, hogy ’Aha, még másik 4 film előttünk áll.’ Tudtam, hogy ezek után biztos állásom lesz egy ideig.”

Minden egyes alkalommal mikor a nyilvánosság elé lépett Ashley határozottan érezte azt a nyomást, ami a hirtelen hírnévvel járt, de ragaszkodik ahhoz hogy egy ilyen stábnak része lenni hihetetlen nagy segítség abban, hogy ezzel az egésszel megbirkózzon. „Mindannyiunk élete fenekestül felfordult, nagyon közel kerültünk egymáshoz, hiszen ugyanazt éltük meg. Vannak napok mikor nagyon intenzívvé válik ez az egész, ilyenkor sírni tudnék. De mikor a sztárok emiatt panaszkodnak?! 20 évig a világtól elvonultan élni? Mindenki tudja, hogy ez a fajta figyelem lehetőség.”

SZERELEM

Természetesen megbirkózni a paparazzikkal kétszer olyan nehéz mikor egy olyan sráccal randizol, akinek ugyanannyi rajongója van mint neked. Ashley-t az utóbbi pár hónapban lencsevégre kapták, amint meghitten andalog Joe Jonas-szal. Ashley viszont csukva tartja a száját, nem úgy mint Joe korábbi barátnői – többek között Taylor Swift és Demi Lovato – akik gyakran beszéltek az énekessel folytatott viszonyukról.

Nem hibáztatjuk őt. A sztárrománcok fellobbannak majd ki is hűlnek ugyanolyan gyorsan, így elég okos döntésnek tűnik nem áradozni addig amíg nem vagy biztos a dolgodban. „Ha kitárulkozol a médiának, az a kapcsolatodban feszültségeket okoz. Az emberek látják a képeket vagy hallják az általad mondottak egy részét és hirtelen már szerelmes vagy mielőtt tényleg az lennél.” mondja. „Majd mikor eldöntötted, hogy tényleg együtt akarsz vele lenne, amiatt kell aggódnod, hogy ha szakítotok mindenütt meg fog jeleni, és mindenki tudni fogja. Ezért jobb csöndben maradni.” Szerencsére Kellan hajlandó elárulni, hogy Ashley milyen is a való életben. „Annak ellenére, hogy gyönyörű, ő egy fiús lány. Ash nem fél attól, hogy megtréfáljon valakit és visszavágjon. Pluszban még vakmerő is. Sziklabúvárkodásra mentünk a barátainkkal, és ő volt az egyetlen lány, aki leugrott egy 15 méter magas szikláról. Ez aztán a bátorság!” Ennek tükrében úgy hangzik mintha egy kőkemény barátnő lenne – azonban elismerte hogy nem valami jó abban, hogy a karrierje és a kapcsolata között megtalálja az egyensúlyt. „Azt hiszem öt év múlva mikor biztos lábakon áll a karrierem jobb leszek ebben. De most gyakran mondom, hogy ’Sajnálom, de mennem kell dolgozni,’” mondja. „Bár igaz, hogy egy távolsági kapcsolat bonyodalmait apró dolgokkal szoktam csillapítani a kapcsolatunk fenn maradása érdekében. Még ha az csak egy gyors SMS vagy hívás, de folyamatosan kommunikálunk.” Míg úgy tűnik Ashley egy nagyszerű kapcsolatban él, azonban nem biztos abban hogy is fog ez alakulni. „A házasságot illetően közönyös vagyok. Úgy vélem néha az emberek csak azért házasodnak össze, hogy azt tudják mondani valaki örökké hozzájuk fog tartozni,” mondja. „De a gyűrű nem biztosíték arra, hogy örökké együtt maradtok. Nézd meg, mivel ezt mondtam, én leszek az első a barátaim közül, aki férjhez fog menni…”

- Bethany Heitman, 2011. január

Cosmo Kvíz (Ashley válaszai a dőlt betűvel szedettek)

Név: Ashley Greene

Becenév: Asher/apu még Sugar Bear-nek is becéz

Soha nem randiznék egy sráccal, aki…

a Nyitott szájjal rágózik

b Igazán szőrös a mellkasa

c Nincs munkája

d Egy Robert Pattinson autogrammot akar

e Egyéb: a barátaimat utálja

Állandóan tudom nézni…

a A pletykafészek

b Top Chef

c Jersey Shore

d Vámpírnaplók

e Álom luxuskivitelben

A legőrültebb dolog amit valaha is mondott nekem egy Twihard… hozzámennél a férjemhez!

A vámpírok hidegek, okosak, stílusosak, de a vérfarkasok kutyák. :P

Ha nem színészkednék, akkor valószínűleg munkanélküli lennék

A legnehezebb dolog abban, ha egy másik hírességgel randizol…

a a paparazzik őrült figyelme

b a női rajongók

c az állandó pletykák a bulvárlapokban

d zsúfolt időbeosztás, ami azt jelenti, hogy soha nem látjuk egymást

e Egyéb: hogy az egónk megférjen egy szobában… viccelek

Egy kapcsolatban, hajlamos vagyok…

a a nadrágot hordani

b hátradőlni és hagyni, hogy a pasi tegye a dolgát

c átgondolni mindent

d sok időt magamra fordítani

e Egyéb: kompromisszumot kötni, és sokat mosolyogni

Ha választanom kéne, akkor…

a Team Edward

b Team Jacob

c Team Jonas

d Team Alice ♥

A legfélelmetesebb dolog, amit valaha is megtettem L.A.-be költözni 17 évesen és szerelembe esni

Az első randira a ruhám egy J Brand szűkszárú farmer, egy póló és egy fekete Repetto balerinacipő

VIA

Német Cosmoplitan szkennek (Köszi Ilejja!)

Tovább olvasom

Kristen és Taylor Ausztráliában

Richard Wilkins köszönti Kristen-t és Taylor-t, ahogy a színpadra lépnek, a rajongók pedig sikításban törnek ki. Richard túlkiabálva a fanokat kérdezi meg tőlük, hogy vannak. Kristen a szájához emeli a kezét és nevetve visszakiabálja, hogy „Nagyon jól!”.

Élvezitek Ausztráliát?

KS: „Persze!”

TL: „Nagyszerűen érezzük magunkat.”

Arról kérdezik őket, hogy mit csináltak mióta az országban vannak:

TL: „Nos, tegnap egy kicsit kikapcsolódtunk. Nagyon jól szórakoztunk. Foghattunk kis kengurukat, koalákat és bébi dingókat…”

KS: „A dingók nagyon aranyosak voltak, már-már meg akartad őket dögönyözni!” *nevet a közönség*

Valah is gondolták volna, hogy a Twilight ilyen sikeressé válik?

TL: „Abszolút nem. Csak azt gondoltuk, hogy egy szokványos filmet forgatunk. Egy olyat, amit személyesen is nagyon szeretünk, és reméltük hogy mások is örömüket lelik benne. Ez bámulatos, megtiszteltetés ennek részese lenni.”

Mit várhatunk Jacob-tól ebben a részben?

TL: „Egy kicsit frusztrált ebben a részben.” *Kristen nevet*

Taylor leginkább ezt élvezte az Eclipse-ben, hogy ezt a frusztráltságot a képernyőn is visszaadja.

Richard Rosalie/Bella féltékenységi jelenetéről beszél és megkérdezi milyen volt ezt Kristen számára leforgatni:

KS: „Nikki az egyik legjobb barátom. Mindig furcsa valaki felé támadóan fellépni. Ha van egy harciasabb jelenet vagy veszekedés az valamiféleképpen vicces. De mikor valaki olyasvalakivel dolgozol, aki a barátod lehetetlen tisztességtelenül viselkedned. Ugyanez elmondható Rob vagy Taylor esetén is. Ha épp egy valószerűtlen pillanatodban vagy mondhatod azt, hogy ’Sajnálom, ez most nem működik, csináljuk meg újra’, szóval jó volt. Színészek vagyunk, nem sértődünk meg csak azért mert azt mondta nekem hogy utál.” *nevet*

Taylor az akció vagy a meghitt jeleneteket szereted jobban?

TL: Ezek annyira mások. Az akció jelenetek sok szórakozással járnak, de ha választanom kellene akkor a meghittebbekre szavaznék.

KS: Ebben a filmben nem szerepeltem az akció részében. Amire nagyon féltékeny is voltam, hisz mindenki harci edzésekre járt, és arra panaszkodtak, hogy fáj mindenük, én meg annyit tudtam csak mondani ’Igen, klassz… én csak a könyvben olvastam…’ De hogy őszinte legyek nem tudok különbséget tenni. Szeretem az akció részét is csinálni, de az igazán meghitt pillanatokat is. Az a jó az akció jelenetekben, hogy azokat is ugyanúgy komolyan kell venned.”

Az interjúztató megkérdezte hogy mi Kristen kedvenc jelenete az Eclipse-ből:

KS: „Van néhány, de a legbonyolultabb számomra a Jacob/Bella csók után jelenet. Jacob elmegy harcolni és nekem vissza kell mennem Edward-hoz, aki nyilvánvalóan hallott mindent amit Jacob közben gondolt, így tisztában van azzal, hogy mi történt. A dinamika köztük soha ilyen nem volt. Mindig ugyanazon szinten mozogtak, már-már érinthetetlennek nevezném, de most hirtelen igazi emberré váltak, Bella hibát követett el és Edward annyira megbocsátó bizonyos okoknál fogva. Bella azt kérdezi tőle, hogy „Miért bocsátasz meg nekem ilyen könnyen?” A válasza, „Mert ember vagy”. Csak 10 másodperces ez a jelenet, de nagyon szeretem.” *nevet*

Az interjúztató arról beszél, hogy a Twilight körüli őrület igazán egyedülálló, hiszen mindannyian olvastuk a könyveket, tudjuk hogy mi történik benne, de még így is sorban állunk a mozipénztárak előtt.

KS: „Érthető ez az egész, hiszen ha szeretsz egy történetet és látod azt megelevenedni a vásznon is az nagyon izgalmassá tud válni.”

Kristen melyik a kedvenc könyved a szériából?

KS: „A New Moon. Megvannak a maga hullámvölgyei és hullámhegyei. Mikor együtt hazatértek az minden nyomorúságért amit el kellett szenvedniük kárpótolta őket. *nevet* Úgy értem szörnyűségeket tapasztalt meg, de a végén csak annyit mondasz ’Ahh, ez rendben van. Totálisan rendben.’ Szóval a másodikban csúcsodnak ki leginkább az érzelmek.”

A nyomás egyre fokozódik filmről filmre?

TL: „A rajongók szenvedélyéből szűrheted ezt le. Határozottan azt tudom mondani, hogy a nyomás fokozódott – vagyis én ezt éreztem (Kristen azt suttogja, hogy ő is ezt érzi, Taylor nevet) a New Moon forgatása alatt, és még inkább az Eclipse-nél.”

Beszéljünk az AngryWard jelentről. Mennyire volt szórakoztató?

TL: „Az volt. *nevet* Annyira furcsa, mert feszült a légkör, én Rob-ra kiabálok, majd ő is rám, de rendes srác, a forgatáson kívül haverok/barátok vagyunk, szóval kellemetlen volt. Vesszük a jelenetet, majd azt kiáltják, hogy ’Ennyi!’ mi meg elkezdünk nevetni. Szórakoztató volt.”

A Team Edward/Team Jacob rivalizálás a képernyőn kívül is létezik? Például a stáb viselte az egyik Team pólóját?

TL: „Sajnos nem, tényleg nem. *nevet* De nem rossz ötlet.”

Bemutatják az „Én tudom mik a következményei…” jelenetet, és arról kérdezik Kristen-t hogy érzi magát a jelenet nézése közben:

KS: „Itt van 400 ember! *nevet* De mindig vicces. Én szeretem megnézni a filmjeimet, sok színész viszont azt mondja, hogy ők nem szeretik visszanézni magukat, főleg az olyanok akik hasonlóak hozzám, a neurotikusok és a bizonytalanok. De furcsán. Sajnálom, hogy nincs jobb válaszom erre, hisz mindig különös ilyen dolgokat nézni. Mert emlékszem rá, mindenre és furcsa látni hogy melyik felvételekre esett a választásuk. Még csak egyszer láttam a filmet, egy nyers vágást, de még egyszer látnom kell…” *nevet*

Milyen az intim jelenetek forgatni, úgy mint például ezt is, mikor a körülvesz titeket sok ember?

KS: „Már megszoktuk, de nagyon szerencsések voltunk abból a szempontból, hogy sok ember már ismerős volt, hisz a másdok film készítésében ők is részt vettek, úgyhogy a hangulat nagyszerű volt. Úgy tűnt, hogy ők is nagyon szeretik ez a filmet, ami nem mindig fordul elő. Néha (ha érdekli őket) a közönségedként tudsz rájuk tekinteni. Amikor azt mondják „Csapó!” és az emberek a szobában teszik a dolgukat, akkor ki tudod őket zárni. Hisz ez a munkánk; az elvonatkoztatás. És ezért gondolom úgy hogy ennyire klasszak, nagyon könnyű velük együtt dolgozni.”

A stáb csinált olyat valaha is, hogy tapssal jutalmazott titeket egy igazán energikus jelenet után?

KS: „Nem.” *nevet*

Valaki feltehetett egy kérdést Taylor-nak, aki azt mondta neki vegye őket feleségül:

TL: „Régimódi srác vagyok, szóval jobban meg kellene ismernünk egymást, majd meglátjuk.” *nevet*

KS: *biccent* „Ez felhívás volt keringőre!”

TL: „Mi??”

KS: „Csak vicceltem.” *nevet*

TL: „Nyitott vagyok bármire!” *a tömeg sikít, Kristen és Tay pedig nevet*

Kristen Team Edward vagy Team Jacob? (*a tömeg sikít*)

KS: „Ezt a lányt kell eljátszanom, szóval minden döntés…nem vagyok jó hazudozó, de nem vagyok képes… *megragadja Taylor karját és azt mondja* teljes mértékben megértem és rosszul érzem magam *elkezdi rázogatni* nagyon nagyon nagyon nagyon rosszul érzem magam, de sajnálom! *vállat von és nevet*

*Tay nevet és a karjára hajtja a fejét a kanapé karfáján*

A tömeg Jacob-ot kiált, majd Kristen azt mondja ’Tudom, hogy a jobb választás, de…’ *megrázza a fejét*

Ha Kristen eljátszhatnál egy másik karaktert a Twilight-ból, ki lenne az?

KS: „Szerettem volna mindig is Alice bőrébe belebújni. *hevesen bólogat* A háttértörténete nagyon klassz és szeretem, ahogy Ashley bánik ezzel az egész vízió dologgal, de tényleg izgalmas lenne eljátszani.”

Meg lehet valaha is szokni a fanok sikítozásait?

KS: „Nem.”

TL: „Nem, határozottan nem.”

Taylor köszönetet mondott a rajongóknak támogatásukért, Kristen pedig megtapsolja a fanokat.

Ez az utolsó alkalom, hogy Ausztráliába látogattatok?

KS: „Naná, hogy nem.”

Korábban már említetted, hogy szeretnél a Sydney-i Egyetemre járni, ez igaz?

KS: „Régen mondtam, de azóta már a filmezés vált a szenvedélyemmé, szóval ha nem is az egyetem miatt de feltétlenül szeretnék visszajönni.”

VIA

Tovább olvasom